Szervusztok!
Tegnap ismét nagy élmény volt!
Vasárnap este 7-8 körül 7-es Magnummal (RWS TIG) 8 méterről rálőtt egy vadász egy egyes nagy disznóra. A lövésre a disznó ordított, a rálövésnél hájdarabot találtak, a disznó magasan kétoldalt kent. Veselövésre gondoltam (amikor elmesélték). Este esett 2-3 centi friss hó. Másnap délelőtt 11-ig keresték hárman a vadsertést, szétrugdosták a nyomokat, hogy felleljék a vért. El is mentek jó 5-600 métert, míg elértek egy égereshez, ahol elvesztették a nyomokat. Ekkor hívtak. Én halaszthatatlan dolgomat intéztem otthon, kétórás autózás után du. 3-ra értem vissza a szállásra. Fél 4 kor, 20 órás nyomon kezdük a keresést Limpi Őfőméltóságával, és a területrész gazdájával, Aki szintén vad. társasági tag.
Kellett vagy 3-4 perc, amíg a kiskutya azonosította a sok lábnyom között a disznószagot, leírt jópár kört, aztán megindult, mintha húznák, és én csak mentem utána. Ritkán volt már csak vér, azt is nagyrészt csak ott láttam, ahol a kiskutya beletaposott, és átolvadt a havon.
Mentünk egy sűrű kökényes cseresben, majd egy tisztáson áthaladva egy kefesűrű fagyalosban, kökényesben. A kutyát közel tartottam magamhoz, hogy az esetlegesen támadó disznónak ne legyen kiszolgáltatva a vezetéken haladó kiskutya.
Sokszor szólnom kellett a kutyának, hogy álljon meg, várjon. Megtette.
Aztán elértünk a sebágyhoz. Onnét fogva látom ám, hogy friss nyomok vannak a hóban, egy-egy vércsepp. De nem csahol a kutya, nem rángat...
Akkor talán mégse olyan friss? Aztán szépen egy kört írtunk le és visszaértünk a sebágyhoz...Megyünk tovább. Egyszer csak disznószagot érzek!!! A hét szentségit, ez a disznó itt lopakodik közöttünk. A segítőm ck. 50 méterre srég előttem volt, ahonnét jöttünk.
Felé haladt a disznó, de ő nem hallotta, nem látta!
Nosza engedem is el a kiskutyát, "fogd meg a disznóóót!" felkiáltással.
Pár másodpercre rá már fogta is a disznót.
Elvoltak vagy 10-15 percet ide -oda mozogva a cseres sűrűben, mire határozottam megindultak lefelé kis sűrűből, vissza arrafelé, ahonnét a disznó jött a lövés után. A gerincről csodálatos látványban volt részem. Ahogy lenéztem a legelőt elválasztó patak irányába, látom ám, hogy a siskanádasban forgatja görbelábú kiskutyám a nagy disznót. Láttam a disznó mozgásán különben, hogy nagyon beteg.
Átcsörtettem a sűrűn, és mire kiértem, láttam, hogy a disznó már majd' elérte azt a cseres sűrűt, ahol a sebzés történt. Rohantam utánuk. Majd' kiköptem a tüdőmet, hiába no, fogyni kéne legalább 10 kilót...
Aztán a disznó belépett a cseresbe, nyomában az ebbel. Óvatosan mentem utánuk vagy 150 métert, mire végre hallom, hogy felém ugat a kiskutya, megállt a disznó. A disznó fejét lehajtva állt velem szemben, szerintem filózott már, hogy nekemjön. 4-5 méterről sütöttem el a begyorsított vegyescsövűt. Jót szólt...A kutya már tépi a disznót, de a disznó még rugdalózik. Na mondom, adok Neki még a sörétes csőből is a kutyát a hátuljához zavarva, de hiba húzom a billentyűt, semmi. Nyitom a puskát, és látom, hogy leányos zavaromban a sörétes csövet sütöttem el, mire elment a begyorstott golyós cső is...Kapott ck. 40 grammot hirtelen a disznót.
Új skulót betolva megadom a Vadnak még az utolsó kegyelemlövést.
Különben a disznó egy 75-80 kg zsigerelt testtömegű koca volt.
Ölben vittem a kiskutyát vissza az autóhoz, mivel a szombati keresés óta sántított, mert a jeges hó felrepesztette a mancsát.
Azóta úgy mászkál a házban, mint egy gróf...
