Őzet kellene lőni. Mint minden évben ilyenkor..... Ki is ültem egy ígéretes helyre még napsütésben, aztán ahogy lenni szokott, jó szürkületben hallom ám a szálásból a jellegzetes folyamatos zörgést és nyúltam is a puskáért.
Mire felvettem fekete volt a rét elöttem. Legalább 40 feketeszoknyás araszolt keresztbe, tömött sorban, valamely cél felé.
A szomszéd állami erdőkben a héten két hajtás is volt. Itt ragadtak a kondák a mi csendes sűrűinkben.
Erős tavalyi malacok és a sor végén lemaradva 5 nagy szekrény, a kocák.
Amikor a sor megállt egy szépen állót a kicsik közül megcéloztam és ment is a jó öreg 18,5 grammos Teilmantel. Konda el, egy közülük vissza a szálasba ahonnan jöttek. Zörgés-zörgés csattanás, ropogás, csend...
Öszepakoltam a kisszéket, cuccot és elmentem a kocsiért. Már messziről hallom a követelező ugatást-acsarkodást.....
Rálövés helye nagy placc, rövid keresgélés után ezt találjuk:
majd ezt:
Ekkor már tudtam, hogy Waidmannsheil!
Tacskó szépen tartja a nyomot, jó 30 méter után megszűnik a vérzés, el is bizonytalanodom, de Olcsi nem. Nyílegyenesen megy tovább a szálasban, vért is találunk, majd jó 60 méter után ez:
Innen már csak néhány métert tudott megtenni a kis süldő:
Terítéken:
Újabb példa a nagygolyóval minden helyben marad cáfolatára. Az alig 35 kg-os disznó elment vagy 70 métert úgy, hogy ilyen lövést kapott 9,3x74R kaliberrel, benne a szerintem leghatásosabb tölténnyel, az RWS Teilmantel Rundkopffal.
Belövés:
Kilövés:
Tacskó szempontjából klasszikus Totsuche. Sosem legyen bonyolultabb!!
Üdv a Vadásznak!
