Oldalak: 1 ... 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 [105] 106 107 108   Le
  Nyomtatás  
Szerző Téma: Emlékezetes utánkeresések  (Megtekintve 302511 alkalommal)
Forend
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 3728



« Új üzenet #1560 Dátum: 2017. Március 07. - 13:22:05 »

Igen

Hát amit hallllani néha az is sok...  Stoel
Naplózva

Üdv End
Erdojaro (Molnár Attila)
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 14839



« Új üzenet #1561 Dátum: 2017. Március 07. - 13:47:34 »

Igen

...és nincs ott valamelyikük saját, vagy egy "jó barát" kutyája!  Ezek miatt fejeztem be a hetvenes években a vizsláimmal a versenyzést!  Igaz azóta vizsgára sem viszek egyetlen kutyámat sem, inkább nem megyek vele társas vadászatra!
Naplózva

A Vadászat olyan mint a NŐ!  Minél több időt töltesz vele, annál jobban rájössz, hogy nem tudsz róla semmit!
Snoopy
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 267


WWW
« Új üzenet #1562 Dátum: 2017. Március 07. - 14:13:39 »

Nagyjából azt hogy a versenyt is Ő nyeri ! Mint más fajtáknál is ha érmeket akarsz a majdani versenyen jó ómen (siccc!)  ha fő-fő tenyésztő és egyben bíró ( vagy a fia,lánya,veje,testvére bíró ) kölyök kutyáját veszed .    Nem szól szám Okos



Azért van erre ellenpélda is! Vannak esetek mikor a legnagyobb hátszél ellenére is nyernek "neve nincs" kutyák és vezetők, mert jók, és a maximumot produkálják. 
Naplózva

"Adja a magyarok Istene, hogy ősi, nemes
      kedvtelésünk: az agarászat újra felviruljon!"
                       (Csanádi Jenő)
Horváth Dániel
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 587



WWW
« Új üzenet #1563 Dátum: 2017. Szeptember 05. - 10:18:52 »

Sziasztok!

Kicsit elvesztünk, pedig történt egy s más azért... Az idei egyik kedvenc keresésünket osztom meg most veletek. Kis türelem kell, hozzá, hiszen egy majd' 7 órás keresés volt. A kamera sem bírta végig, de a kis amatőr film talán visszaad valamit a hangulatából. Remèlem jól sikerül beilleszteni.
Üdv, Dani



Augusztusi menetelés

9:45 – A késői reggelinket telefonhívás zavarja meg. Nagyobbacska sebzett disznóról érkezik a hír. Az augusztusi kánikulában ez nem egy örvendetes dolog, árnyékban már most is 29 fok van. Mindegy, a vad beteg, szenved, s ezen nekünk kell segítenünk. Persze az elmúlt évek eseményei alapján szinte biztosan tudom, hogy valaki már próbát tett előttünk. Van, akit ez zavar, mert sokat ronthat is a helyzeten, de többnyire nem ezen múlnak a dolgok. Engem annál jobban nyomaszt, hogy a pólómat fordítva vettem fel. Megfordítani csakis a küszöbön lehetséges, ám a bal vállam feletti hátra köpéstől a lakáson belül el kellett tekintettem.

12:45 – Kissé elhúzódik a készülődés, na meg a tetthely se a szomszédban van, ráadásul betárazás közben egy lőszert a földre ejtek, ami köztudottan balszerencse, így azt nem is vihetem magammal. Rosszul kezdődik, már csak az kellene, hogy valaki sok szerencsét kívánjon…
Aztán végre vezetékkel a kezemben, annak végén pedig Darázs tacskómmal a tetthelyen vagyunk. A lövés után az előttünk lévő egy hektáros napraforgó felső végén ugrott be a disznó, majd az alsó végén még vért hagyva maga után, nyomtalanul eltűnt. Itt kezdünk.
Darázs gyorsan körbeszagol és felül jelöli a területet. Máris fény derül rá, hogy a „sejtett” kopó itt járt előttünk, s biza az is arra futott el, mint amerre tacskóm indul.
Kezdésként egy kökényes sűrűbe bújunk be, ahol máris gallyakra kent hájat és vért találok. A sűrű nem széles, kíséretemet így, amit Olivia és Töpi, a terrier képez, körbe küldöm a sebzővel együtt. A másik oldalon kijutva jobbra fordulunk, majd átkelünk egy földúton, s egy vízelvező árkot keresztezünk. A partjain húzódó sűrű gazos vaddohány egy régebben elhullott vad maradványait rejti, de Darázs ügyet sem vet rá.
A túlparton egy feltárcsázott, porzó tarlón körözünk néhányat, mire irányba állunk. Bár ezt inkább csak sejtem, hiszen csak a disznó hátra hagyott nyomainak kontúrja igazol bennünket itt-ott. Már ha azok azok a nyomok egyáltalán… Következik egy napraforgó, amit meglehetősen utálok. Zörög, karcol, a vezeték folyton feltekeredik, s az ember nyakát teleszórja mindenféle gizgazzal. A nagy koncentrálás közben mindjárt az első két nagyobb fej jól kupán is vág, bő áldást szórva a kabátom gallérjába, így a továbbiakban „rosszabb már úgysem lehet” alapon ballaghatok tovább.
Darázs innen nehezen talál ki. Meg is állunk egy itatás erejéig a közeli akácos árnyékában. Ez jót tesz neki, mert rövidesen a helyes irányban vagyunk, s a napraforgót elhagyva az azt követő sűrű csalánban már ismét vért találok. Prüszköl, csípi az orrát a tacskónak. Alig megyünk száz métert, a meleg újra megállásra késztet. Meg kell előzni a bajt. Inkább fogyjon több víz, minthogy hőgutát kapjanak az ebek. Nekünk is jól esik hűsölni az akácos árnyékában.

Nagyrészt mezőgazdasági a terület, nincsenek nagyobb, összefüggő sűrűségek, ezért az akácból hamar egy műútra érünk. Emberlakta hely ez, egy kerítés mentén haladunk az út mellett, majd amint a kerítés megszűnik, balra kanyarodunk egy újabb feltárcsázott tarlóra. Jobb szélén keskeny sűrű, benne újabb rozsdás drótháló, oda váltott be a vad, mi pedig utána. A kerítés alakította kényszer váltón visz az utunk, immáron négykézláb a sok csipke alatt. Vér, kenés az van, de a disznó még sehol. Kérdésemre, hogy akad-e itt valahol víz, ahová igyekezhet, bizonytalan válaszokat kapok. - Víz a mostani melegben nincs itt a közelben sehol.
Szerencsére a hátizsákban még akad elég, így ismét pihenőt tartunk. A hőmérséklet növekszik, a kutyák kezdenek kitikkadni. Közben van időm a felszerelést ellenőrizni, és ni’ csak: Darázs GPS nyakörve nem ad jelet. Lemerült, mivel úgy tűnik, elfelejtettem feltölteni. Ez elég nagy felelőtlenség. Lassan haladunk tovább, míg a kíséret egy tagja visszamegy a tartalék nyakörvemért.

Darázs kivezet a kerítésből, át a túloldalra – tudta a disznó, hogy hol foghíjas -, s egy kukoricást érintve egy tarlón át megintcsak kukoricába érünk. A szélén újabb kenés, így megálljt vezényelek. Pihenünk, iszunk, amíg a nyakörv megérkezik Darázsnak.
Jó sokáig körözünk ebben a kukoricában, de onnan sehogy se akar kivezetni az utunk. Többször újra kezdjük tacskómmal a szélétől, de egyedül nem boldogul. Végül négykézlábra ereszkedve kezdem követni. Szárról szárra vizsgálom a kukoricát, a lelógó leveleket, jelölve minden egyes kenést. Így ketten jobban megy. Megtaláljuk, hogy melyik sorig haladt keresztben, s honnan ment tovább a soron a keresett disznó. Kiérünk egy földútra, mögötte terebélyes füzes galéria. Iszunk, hűsölünk, és Darázs visz tovább. Itt már akad nedvesebb, hűvösebb zsombékos, de se sebágy, se disznó, csak egy elhullott borzot találunk. Az alsó végén ismét egy vizesárok keresztben. Onnan már a szomszédos területen járunk, ahonnan az odavalósi hivatásos vadász kísér tovább.

Ballagunk az árok mentén, csontszáraz az alja, bele se ment a disznó. Poroszkált végig a szélén. Szerencsére néhány magasabb búzaszárcsonkot végigkent a vérével, így még biztosan jó nyomon vagyunk. Középtájon azért csak átmegyünk a túloldali napraforgóba, aminek szélén ismét kenés. Jó jel, kár, hogy két óra alatt még mindig csak ennyi.
Közben kapuk friss vizet és némi fújtatás után Darázst leoldom a vezetékről. Nem érdemes tovább gabalyodni, a napraforgó nem a szép vezetékmunka helyszíne. Ez meglehetősen jó döntésnek bizonyul, mert kisvártatva a tábla felső sarkán állunk. A végén keresztben műút, jobbra a vizesárok, azon túl a tarló, amin kezdtük ezt a szakaszt. Darázs kicsit tekereg a napraforgóban, majd átvergődik az árkon, keresztül a tarlón. Újabb, keskeny napraforgó, ahol megint vért találok. Ott hever egy galamb tetem is, épp a csapán, de szerencsére ez csak Töpit, a terriert köti le. Ő ennyivel meg is elégedne már, úgy el van fáradva, de Darázs keményebb fejű…

A következő tarló rendesen fel van tárcsázva, feladja a leckét, pedig nagy nehezen még a disznó – vélt – nyomát is megtalálom a porban megint. Darázs csak köröz, oldalaz, kimegy az útig, átmegy a túloldalra, majd újra visszajön. Végre átér a nehéz terepen. Megint egy kukoricatáblánál vagyunk, ahol újabb véres levelet találok, de ott aztán pont. Eltelt három óra, haladtunk három és fél kilométert. A hőmérséklet már 34 fok. Először tartunk ott, hogy felmerüljön a kérdés: - Van ennek még értelme? Darázs kifáradt, az látszik. Már nem tud eléggé koncentrálni. Töpi tüntetőleg árnyékba vonul és lefekszik. Neki a vadászatból mára elég ennyi.

Aki ismer, az tudja, hogy nem adom fel egy könnyen. Olivia is látja rajtam, hogy még próbálkoznék, bár éhes és fáradt már, de lemondja az esti programot. Maradunk, úgyis elkésett már. A vadász pedig tőlem várja a választ.
A döntés megszületik. Visszamegyünk az autóért. Idehozom Somát, Darázs anyját, hátha. Ő eddig pihent, friss erő. Útközben megkeressük az egyetlen nyitva lévő vendéglátó egységet. Akad némi csoki és chips meg kóla. Szűkös időkben az is megteszi, hogy erőt gyűjtsünk.

16:30 – Soma fiatalokat meghazudtoló lelkesedéssel fog hozzá a kereséshez, pedig igazi kánikula van! Öröm látni, hogy még most is jól bírja magát. Igaz, volt ideje pihenni, tavasszal csapázott utoljára.
A napraforgón simán megy keresztül, a tarlón is, a kukoricában is jól haladunk, de azért a meleg őt is nehéz helyzet elé állítja. Vagy fél órát szöszölünk a kukorica túloldalán, mire megtalálja, hogy hol tett derékszögű törést a vad. Vért odáig szépen találok, de onnan megint csak a csülök nyomok segítenek jó darabig.
A kukoricából kiérünk az előbb említett műúthoz. Annak szélén, a sűrűben kúszunk vagy száz métert. Igen pocsék egy hely, de van kenés, van háj darab, szóval az irány jó. Aztán egy kidobott hűtőszekrény mellett kikanyarodunk az aszfaltra. Ott még vér is van.
Na, mondom, itt biztos átváltott a túloldalra a disznó, de Soma csak köröz. Elmegy jobbra az egyik oldalon, visszajön a másikon. Visszahívom, újra indítom, de nem haladunk. Már nem is tudom, hogy ki a tanácstalan, ő vagy én? Feladjuk? Van értelme?

Áhh, menjünk. Engedem Somát, ő ballag az út szélén, szimatol, helyenként megáll, lenyomja az orrát az aszfaltra – ahol én semmit nem látok. Aztán vagy kétszáz méter kutyagolás után egy behajló virágszál fehér szirmain vér piroslik. Hihetetlen – mosolygok a kis tacskón. Mennyi tudomány és akarat szorult belé.

A disznó onnan nem messze megint bekanyarodott az útszéli sűrűbe, majd egy nagy ívvel megkerülte egy bekötő út hídját. Jókora csalános, gazos sűrű mellé érünk, Soma forgatja a fejét, én meg egyfolytában azt kémlelem, hogy vajon hová fekhet el itt a környéken  egy disznó, amikor – tán a meleg hatására – a csalánból "meghallom" a sebzett horkantását. A kutyákat oda ugyan be nem engedem, jut eszembe elsőként, ezért egy fa mögé küldöm a csapatot. A hivatásos vadásszal pedig – akinek olyan erősen állítom, hogy már pedig a disznót hallottam, hogy még ő is elhiszi – megkezdjük a csalános átfésülését. Mondanom se kell, hogy már csak egy délibábos vaddisznó hiányzik, kitikkadva még azon se csodálkoznék, de az igazi az nincs ott benn. Hát talán tényleg be kellene fejezni, bolondot csinálok már a végén magamból – ahogy a dolgok kinéznek. Ám Soma elveszti a türelmét, ugatni kezd. Gyerünk tovább. Nem is érti, hogy mi a fenét kínlódtam én ott a csalánban…

Az betonútra visszatérve megint vért hagyunk el, tényleg vaklárma volt az előbbi. Kicsit szégyellem is, de már nincs mit tenni. Hátha Soma még helyrehozza. Megyünk egy jó darabon megint az úton – ahol ezek szerint fényes nappal se átallott a vaddisznó végig kocogni - hiszen reggel jött erre valamikor. Aztán átkelt az úton és egy learatott búzatarlón igyekezett tovább. Ott van a vére, de ismét meg kell állnunk. Immáron a harmadik vadászterületen járunk. Tanakodunk, mi legyen? Soma vet véget ismét a dolognak. Ül előttem, nem rángatja a vezetéket, csak néz előre, majd hátra fordul és csahol-csahol. – Gyere már, menjünk. Itt van előttünk… Gyere-gyere!
Darázs ül mögötte nyüszítve. Ő is menne. Megkérjük hát az engedélyt és tovább haladunk. Amíg a szem ellát nincs semmi takarás. Megsokallhatta ezt a disznó is, mert balra tért és beváltott a tarló széli fasorba. Hogy odáig az irány helyes, azt a szalma sorokon elkent vér mutatja nekünk. Látni azt is, ahogy a csülkei a szalmakupacokba süppedtek.
Kíséretem a sűrű szélén, mi Somával bent középen haladunk. Folyamatosan van kenés, csak a haladás lassú négykézláb. Egyszerűbb lenne már elengedni a kutyát, de Soma nyugdíjas, csak vezetéken kereshet, így a biztosabb, de kényelmetlenebb és lassabb módon megyünk. Egy helyen még meg kell állnunk, mert a disznó is kevergett előttünk. Nagyon sűrű a kökény, sok a döglégy, lerovom hát az ördögnek a tartozásom és végig kúszom azt a részt is. Feleslegesen…

19:00 – Végre 7 kilométer menetelés után elérjük az első sebágyat. A fasor vége kissé kiszélesedik, a legvégén kökény, szeder, vadszőlő és egyéb kellemes társaság fogad. Alatta egy fekhely, rengeteg döglégy, benne két tenyérnyi alvadt vér vagy tán vastagbél darab? A fene se fogdossa. A disznó már nagyon oda lehet, Soma pedig követeli, hogy engedjem el, amiről persze szó sem lehet. Kikecmergünk és Darázst engedem be az átláthatatlan sűrűbe. Ám a disznó nincs benne. Darázs kérdés és engedély nélkül elindul visszafelé, én meg bosszankodom, és közben Somával próbálkozunk tovább. A sűrű végén ott a váltón a vér. Tehát még tovább ment a sebzett. Kezd szürkülni az idő, de még hátha. Alig ötven méternyire vadföld, gazos, nedves mélyebb hely húzódik. Onnan kezdődik a további sűrűség.
Soma vizslat, szimatol, neki megyünk másodszor is, miközben megjön Darázs is. Átvágunk még egy kökényesen, vér az egy szál se. Ahogy kilépünk a bokrok közül, egy gyékényes gödröt pillantok meg balra, s mit ad isten, egy kis szobányi tisztásán a sárban ott fekszik egy disznó csukott szemmel. Aludhatott, de már pislog, tápászkodik is.
Burleszkszerű kapkodásomat Chaplin is megirigyelné. Az elzárt puska sehogy se akar elsülni, pedig a sebzett nagy peckesen áll keresztben a zsombékok közt. Aztán tovább indul, elszalasztom, de pár lépést előre futva még épp utána tudok lőni, mielőtt eltűnik a sűrűben. Olivia elengedi Darázst, aki persze, hogy nem hozzám fut, hanem előbb a dagonyához, majd úgy a disznó után. Közben Soma is kibújik a hámból, alig sikerül elkapni. Varrták már épp elégszer az irháját, nem engedem neki a hajszát.
Fia közben öblösen ugat már egy helyből, megállhatott neki a sebzett. Körbe kerülök, és jó széllel bebújok hozzájuk. Igen nagy a sűrű, de a disznó jól tűri a zajt, amivel közeledek. Nem csoda, hiszen már az oldalán fekszik. Újabb lövésemre aztán elcsendesedik, aztán helyet engedek Darázsnak és az érkező Somának. Most már nem árthat nekik a vad.

19:25 – Végre terítéken a vad. Szerencsétlen jószágnak alacsonyan érte a lövedék a hasát, több napos szenvedés várt volna rá, ha nem lennénk olyan konok fajták. Darázs végig taposta az egész keresést és életében először elfáradt végre úgy igazán. Soma nélkül nem lett volna képes erre, mint ahogyan Soma sem bírta volna végig egyedül. Olivia a „gyengébb” nemet meghazudtolva kísért egész idő alatt, s a sebző is becsülettel követett, miközben többször fuvarozott nekünk vizet, amire igen nagy szükség volt. Babonák ide vagy oda, nagy szerencsénk volt, hogy pályafutásunk egyik legnehezebb, hosszúra nyúló keresését jó eredménnyel zárhattuk.
Naplózva

Stefi
Vendég
« Új üzenet #1564 Dátum: 2017. Szeptember 05. - 11:12:35 »



Dani !   Igen   Kézfogás      Sokszor elgondolkodom azon "kár hogy a kaktusz nem őshonos nálunk "  !  Ördög
Naplózva
oceanwave
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1647



« Új üzenet #1565 Dátum: 2017. Szeptember 05. - 13:23:37 »

 Emelem
Naplózva

„Hallgass meg engem, édes jó Istenem!
Lám odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet meg a békességet,
de ők bizony nem érnek velök semmit, amíg az emberek szíve zárva marad.
Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velök az emberek szívét!”
hlajos
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 571


« Új üzenet #1566 Dátum: 2017. Szeptember 05. - 15:56:09 »

Gratulálok!!
 Emelem
Naplózva
vadasz75
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1813


« Új üzenet #1567 Dátum: 2017. Szeptember 05. - 17:13:15 »

 Emelem
Naplózva
Balkóbátya
Globális moderátor
Vadász
*
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 11246


Lábonlőtt Akác törzsfőnök


« Új üzenet #1568 Dátum: 2017. Szeptember 05. - 20:53:19 »

 Emelem
Naplózva

„ Ha el tudnánk adni a tapasztalatainkat annyiért, amennyibe nekünk kerültek: milliomosok lennénk. ”

Abigail Van Buren
jatti
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 141


« Új üzenet #1569 Dátum: 2017. Szeptember 05. - 23:48:50 »

 Emelem
Naplózva
Sebipeti
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 333



« Új üzenet #1570 Dátum: 2017. Szeptember 06. - 01:47:50 »

Dani,hat ez szinte hihetetlen...
Gratulalok Nektek!!!
Ez feler egy olimpiai aranyeremmel,csapatversenyben...
Naplózva
nagyi 571027
Vadász
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 390


« Új üzenet #1571 Dátum: 2017. Szeptember 06. - 06:51:03 »

Gratulálok Dani mindhármótoknak, "Ez jó mulatság, férfi munka volt!", ahogy a költő mondaná!

 Emelem  Emelem  Emelem
Naplózva

"Hajnal" csak hat betű papíron; jelentőségét csak az tudja, aki ismeri, aki nemcsak szemével látta, hanem lelkével megérezte, aki elmerült a virradás természeti csodájában, aki áhítatosan nézte a keletről jövő rózsás derengést és megérezte a végtelenséget és az örökkévalóságot.
Nadler Herbert
Makkmarci
Vadász
*****
Elérhető Elérhető

Hozzászólások: 3149



« Új üzenet #1572 Dátum: 2017. Szeptember 06. - 08:13:59 »

Sziasztok!
Kicsit elvesztünk, pedig történt egy s más azért... Az idei egyik kedvenc keresésünket osztom meg most veletek. Kis türelem kell, hozzá, hiszen egy majd' 7 órás keresés volt. A kamera sem bírta végig, de a kis amatőr film talán visszaad valamit a hangulatából. Remélem jól sikerül beilleszteni.
Üdv, Dani

Kár, hogy ilyen rövidre sikerült az írásod.  Igen Nektek nyilván jóval fárasztóbb volt, de szívesen olvastam volna tovább is.  Meghajol

Milyen kamerát használtál? Nincs véletlenül képed a nyomvonalról, amit megtettetek?
Naplózva
Stefi
Vendég
« Új üzenet #1573 Dátum: 2017. Szeptember 06. - 09:06:36 »

Kár, hogy ilyen rövidre sikerült az írásod.  Igen Nektek nyilván jóval fárasztóbb volt, de szívesen olvastam volna tovább is.  Meghajol

Milyen kamerát használtál? Nincs véletlenül képed a nyomvonalról, amit megtettetek?

9:01 és 9:03 között .  Mosolyog Wave
Naplózva
Makkmarci
Vadász
*****
Elérhető Elérhető

Hozzászólások: 3149



« Új üzenet #1574 Dátum: 2017. Szeptember 06. - 09:09:54 »

9:01 és 9:03 között .  Mosolyog Wave

Kösz. Így jár, aki előbb olvas...  Stoel
Naplózva
Oldalak: 1 ... 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 [105] 106 107 108   Fel
  Nyomtatás  
 
Ugrás: