Nem annyira emlékezetes utánkeresés, de már régen írtatok ide. Tegnap este végre sikerült felavatni az új bőr vezetéket és nyaklót. Este hatkor hívott egy kedves barátom, hogy nagyon érdekel-e az X faktor, vagy inkább segítek neki megkeresni a disznóját. Egy kis testű kant sebzett. A találat jónak tűnt, de a disznó elugrott a szóróról és a bokrokról lehulló porhó minden nyomot betakart. Sajnos kevés a vér, mert az apró cseppek azonnal megfagytak, így nem olvasztják meg a ráhulló havat. Nem szeretem az esti kereséseket, de kivételt tettem neki. Egyrészt a hold fény és a mindent befedő fehér hótakaró majdnem nappali világosságot adott. A területrészt is ismerem elég jól. Másrészt ma egész nap dolgozok, ismét csak késő este érnék ki. Azért abban előre megegyeztünk, hogy csak addig megyünk, amíg ki nem derül, hogy él-e még a kan. Somát igazán nem akartam bajba sodorni.
Nem siettem túlságosan, úgy két és fél órával a lövést követően értünk ki. Soma képbe is került azonnal a szórón és egy tiszteletkör után elindult a csapán. Vért tényleg alig láttunk, de az erős fejlámpámmal felfedeztünk azért pár habos tüdővér foltot a fatörzseken. Végig kúsztunk Somával a szórót szegélyező kökényesen, itt-ott kevés kenés jelezte a jó irányt. A disznó nyomait szinte ki sem lehetett venni, úgy összefolyt a finom porhó a menekülés nyomán. A kiérve a bozótból, már könnyebb dolgunk volt. Nem hullott folyton a nyakunkba a hó, csak az elszórt csipkebokrokat, erdei fenyőket kellett kerülgetni. A disznó menekülése is meglassulhatott erre felé, egy nagy kanyart leírva már csak rétegvonal mentén menekült. Rövidesen meg is csapta az orromat a jellegzetes disznószag. A puskát megmarkolva lassan lépkedtem Soma mögött. Ő már nagyon ment volna, vakkantott is néhányat, de nem akartam, hogy baj legyen, nem csatoltam le. Egy kis árkon átmászva megtaláltam a kan sebágyát, majd úgy tizenöt méterre az árokban a kimúlt disznót is észrevettem. Somát elvitte a lendület, ledobtam a vezetéket, de addigra lefutott a csapáról a kis dilis. Tett vagy két-három kört a nagy biztatásra, mire végre szél alá került. Na akkor megmutatta micsoda kemény gyerek ő - a kimúlt disznóval. Átadtam a töretet a barátomnak, nagyon örült, hogy ilyen simán megtaláltuk a kant. Igen derék agyarai voltak.
Kötélért vissza kellett menni az UAZ-hoz. Soma is ott kotnyeleskedett körülöttünk. Amikor visszaindultunk, hogy lehúzzuk a disznót, Ő már futott előre. Messziről lehetett hallani, ahogy dermedtre csaholja a kant. Igazán jó esténk volt.
Remélem sikerül a képfeltöltés is.
