Sziasztok!
Feltöltök néhány képet az elmúlt 2 hónapból. Ezek nagy része már a tereléseken, hajtásokon került elő, de akadt azért egyéni vadászaton sebzett vad is.
Az első egy malac, amit Darázzsal kerestünk meg. test középen érte a lövés, máj darab volt a szórón. Ehhez képest vér szinte semmi, pedig nem olyan messze feküdt. Tanulsága: Darázsra is lehet már "hallgatni", nem véletlenül kanyarodik ő el jobbra. Ne akarjak már én lenni az okosabb, tudja ő hogy mi a dolga... :-)
Ezt a kocát egy hajtáson sebezték az első körben. El is kezdtük keresni. Kb 1500 méter csapázással elértük a második hajtás puskás sorát. Visszahúzódtunk egy katlanba és ott türelmeskedtük végig Darázzsal a hátra lévő bő két órát. Amikor végre lefújták a hajtást, még 200 métert kellett mennünk, és meg is találtuk a koca - helyét. Aztán odébb a kocát is. A hajtók ugyanis közben ráakadtak és kihúzták az árokból az útra. Azért említésre méltó teljesítmény volt Darázstól, mert hajtás után nem könnyű keresni.
Aztán egy rendkívüli keresés következett. Őzsutát kellett keresnünk! Ez még az elmúlt évek alatt egyszer sem fordult elő. A rálövés helyén a jelölést nem találtuk, de Kéty könnyen ráakadt a nyomra így is. Kb 400 méter vezetékmunkával beértük a combon lőtt sutát. Felkelt előttünk, de a szabadon engedett Kéty azonnal elkapta, nem került sor hajszára.
Aztán tereléseken jártunk. Egy sebzetten elkocogó gímtehenet láttak a terelés végén az emberek. Vér nem volt, csak körülbelül kezdtünk keresni, de Kéty igen izgatottan és határozottan ment. Beljebb az erdőben már a fejét emelgette és meg is láttam a fekvő, de épp kelni készülő vadat vagy 50 méterre. Kéty gyorsan beérte és számomra elképesztő módon a földre húzta a vadat. Gyorsan véget vetettünk a szenvedésének.
Egy másik alkalommal a hajtók vért találtak a sűrűben. Kérték, hogy nézzem meg honnan ered. Három vércsepp volt a földön egy levélen. Kéty elég furcsán kezdett nyomozni. Bevezetett a sűrű szedresbe, ahol egy frissen elhagyott jókora disznóvacok volt. Onnan kezdődött a vér, úgy tűnt. Aztán elindultunk a másik vége felé. Kéty egyszer csak jobbra a szeder felé kezdett szimatolni, előre figyelt. Nem láttam semmit, de közelebb lépve már igen szomorú kép fogadott. Egy derék kis jagd feküdt ott élettelenül, átszúrt nyakkal. Gondolom egy mogorva kan vacka lehetett, amit megtaláltunk, és az hagyta helyben a hajtókutyát. Kivittem a kis testét, hagy kerüljön vissza a gazdájához. Nagyon sok kutya megsérült egyébként akkor, több el is pusztult sajnos.
Aztán megint terelések következtek, és hosszabb rövidebb dermedtre vezetésekkel még három gím tarvadat találtunk meg Kétyvel. Az egyik egy tehén matuzsálem volt, akkora testtel, ami még egy bikának is becsületére válna arrafelé.
Végül jöjjenek Soma "villanásai" :-) Már bocsánat, ha elfogult vagyok, de nem tudok nem az lenni.
Hajtás után Darázzsal leellenőriztünk egy vércsapát, amiből lett még kettő. Az egyik végén egy már dermedt, útra kihúzott süldő, meg egy másik sebzett. Az is terítékre kerül. Viszont valahogy úgy éreztem, hogy van még a területben "lehetőség", volt szűk másfél óránk, úgyhogy Somát is kivettem az autóból egy kis testmozgásra. Ő még az egybefolyt vércsapák találkozásánál elindult egy újabb irányba, amit később vér is igazolt. Mint kiderült, egy olyan, sebzett süldőt követtünk, amit 1200 méterre ismét meglőttek, de akkor már rendesen. (igen jól voltak felállítva a puskák, a vad többszörösen is az elállók elé került). Na, de azért biztos akartam lenni abban, hogy tényleg a "mi" süldőnket lőtték-e meg ott, ezért Somát visszavittem egy darabon. Ő persze tudta, hogy ennek már az előbb a végére jártunk, így engedett egy csábító szélfuvallatnak, és jobbra lehúzott a domboldalon egy újabb vérhez. Végig mentünk rajta gyorsan mindkét irányba. Igen bő vér volt, az egyik végén ott is volt a vad húzásának a nyoma. Na ekkor vissza az előző csapára, szabályszerűen végigmentünk. Nem tévedett Soma. Valóban azt lőtték meg, amit odáig követtünk. Visszafelé végigsétáltunk még a maradék lőállásokon. Egy helyen Soma behúzott ismét a szederbe, ahol találtam egy darab lábszárcsontot. A csapa egy idő után szemben futott (ugyan azon a váltón) az előzőleg leellenőrzött 1200 méteres csapával. Mint kiderült ezt a süldőt is meglőtte egy odébb álló puskás. Már erősen sötétedett, indultunk vissza az autóhoz. Ott haladtunk el, ahol Darázzsal kezdtük a munkát, keresztül egy vércsapán és egy elejtett disznó véres helye mellett. Kb azon a tájon Soma jobbra kezdett húzni, fel a domboldalra a szálerdőbe. Csak úgy "vakon", lámpa nélkül mentem utána a szürkületben, amikor egy nagyobb, szürke kőhöz értünk. Amit Soma elkezdett tépni! Erről a disznóról aztán végképp senki nem tudott, de Somi figyelmét nem kerülte el szerencsére. :-)
A különböző csapák a helyszínen
Aztán volt még egy olyan hajtás nap, amikor mindhárom kutya egyenként is jól szerepelt, de végül mégiscsak Soma kellett minden vadhoz. Pedig anyám sok szerencsét kívánt előző nap a vadászathoz... :-) (sose tanulja meg, hogy mi az a vadász babona)
Reggel Kétyvel egy szarvas tarvadat kerestünk, még egy előző napi terelés után. A vadász irdatlan messzire lőtt, nem is értettük nagyon a hivatásossal, hogy hogy a fenébe látott egyáltalán el odáig, ahol a vért kellett keresnünk. Addig tébláboltunk ott, amíg Kéty egyszer csak vért jelzett. Elindultunk a csapán, szépen mentünk a szálerdőben, majd kiértünk egy dombtetőre, átbuktunk egy sűrűbb oldal felé. 1600 méternél nagyon megsokasodtak a váltók, kezdtünk belebonyolódni. Nem volt mit tenni, Soma kellett. Ő elég könnyedén folytatta a csapát, csak az volt már gyanús, hogy egyre szűkebb helyeken jártunk, sőt egy dagonyához jutottunk, ott pedig valami húscafat félét és vaddisznó szőrt találtam. Ennyit a távlövött "szarvasról". A kökényesben több sebágyat is elértünk, majd felkeltettünk egy bikát is. Azért egy kis nyomozással egyszer végre a keresett disznó ugrott a vackából, ott újra volt vér is, így ment a két kutya, Soma és Kéty hajszára. Aránylag gyorsan, úgy 400 méterre meg is állt nekik a derék koca. Az az egy volt a szerencsém, hogy egyszer már kerestem abban a sűrűben, így tudtam, hogy honnan van esély bekúszni. A szél is pont onnan volt jó. Azért a koca, aminek először csak a lábát láttam, kiszúrt úgy 25 méterről, hiába ugatták körbe a kutyák. nekem is fordult, de pechjére pont akkor kétoldalt volt a két üldözője, így a gondolatnak nem volt ideje megmozdítani a lábait. Szerencsésen homlokon lőttem. Az egyik első lábán az izom volt átlőve (talán bal első, ha jól emlékszek). Keserves dolog lehetett onnan kihozni, de nekünk közben menni kellett tovább egy aznapi hajtás helyszínére.
Ahogy átértünk a szomszéd területre, mindjárt egy láblövöttnek mondott süldőt kezdtünk keresni Darázzsal. Rettentő kacifántos csapa volt, tele hurokkal, de Darázs 1200 méterig profin megoldotta a dolgot. Addig volt már vagy 5 sebágy. Elég gyanús volt az egész helyzet és mivel sehogy se leltük az utolsó sebágytól a folytatást, így visszaballagtam a kocsihoz Somáért. Először csak őt akartam vinni, de mondom, ha már Darázs ilyen szépen dolgozott, pont a végéről ne maradjon le. Soma hosszú vezetéken előttünk, Darázs meg cserkelő pórázon a vállamon. Nem volt egyszerű mutatvány, de csak addig kellett így küzdeni, amíg világossá vált, hogy a süldő igen hosszan visszafelé haladt a csapán, majd letért, de többször is keresztezte korábbi útját. Vagy 200 métert mentünk így, amikor egy frissebb, addig még meg nem talált vérnél elengedtem Somát. Darázzsal vártunk. Soma még ment néhány kört körülöttünk, aztán haladt visszafelé. Végül jobbra levált a csapáról, lement a völgybe, ahol ugatni kezdett. Darázzsal utána siettünk és elengedtem őt is. A süldő feküdt a dagonyában, ahonnan kimozdították és felszaladt a domboldalra. Ott sikerült elejteni. Ez volt az orrba lőtt süldő, amit már láttatok itt.
A második kör után már kevés idő volt sötétedésig. Csak Somát vittem, gyorsan leellenőriztünk néhány rálövést, ezzel tisztáztunk mindent, de Soma még oldalra kezdett húzni. Vagy 50 méterre egy vércseppet bökött az avarban. Követni kezdtük a nyomot. Nem volt sűrű a terep, de igen szabdalt, teli mély árkokkal, kidőlt fákkal. 650 méterre jártunk, amikor elfogyni látszott a vér. Egy kidőlt fán másztam épp át, amikor egy fenyő mögött felült a disznó. Puska a hátamon, volt kapkodás, de a disznó türelmes volt, pedig 10 méteren belül lehetett. Elbénáztam, ennyi a lényeg. Elment, Soma utána. Lett hirtelen nagy dulakodás, ordítva rohantam feléjük, hogy elriasszam a Somát gyűrő disznót. Aztán kezdődött egy kellemes 700 méteres futás, vissza egészen oda, ahonnan elindultunk. A sötétség előtti utolsó pillanatban tudtam annyira beérni őket, hogy egy gondolattal előbb voltam a következő nyiladékon. A süldő úgy 60 méterre kilépett, rám nézett és abban a pillanatban lövésemre a négy lábát összekapva vágta magát gerincre. Irdatlan szerencsénk volt. 5 méterre kellett húzni az útig. A csánk fölött horzsolta az elálló vadász lövése.
Üdv
Dani
