Sziasztok!
Megint összegyűlt egy kis csokor a héten.
Egy gímbika volt a soron következő. Kb 600 métert ment el a hátra csúszott lövésével. Volt egy kevés vér is, ami kontrollként segített, de igazából nem volt nehéz megtalálni. Gyakorlásként Darázs is megkereste aztán azon a jól összejárt nyomon, ahol hárman oda-vissza végighordtuk a szagokat. Kiraktam a kis "szarost" kocsiból, egy szót nem szóltam neki, de ő pontosan odavezetett a nyomunkon a rálövéshez, aztán meg a bikához. Tud valamit a gyerek
csak még olyan dinka néha.
Darázs és az "első" bikája
Aztán egy vadászíjász születésnapi malacát kerítettük elő, szép esős időben, hogy jól bőrig is ázzunk. Este azt hitte, hogy elhibázta, de nappal csak megnézte még egyszer és akadt vér, kb 300 métert követni is tudta, de aztán nem volt tovább.
Darázs kezdett, de leszaladt a nyomról, bár mentségére legyen mondva, erre magától is rájött és visszafordult. Mivel azonban a sötétedés egyre közeledett, Soma vette át az irányítást és hamarosan együtt tépték a vadmalacot, amiről már lemondott a sebző. Így aztán mégis nagy lett az öröm
Egyébként ez esetben is hátra csúszott a lövés, a vessző átlósan repült át a testen és belek elzárták a sebet. Csak kevés vér volt, azt is lemosta nagyrészt az eső.
Alighogy elköszöntem a születésnapos vadásztól, hívott egy barátom Az egyik diákja rálőtt egy gímborjúra. Közel volt, gyanús volt, hogy talált is, de nem volt semmi találatra utaló jel. A jagdját rátette a nyomra, el is szaladt, ugatott valamit, de visszajött. Ez megismétlődött még egyszer is, de a vad nem került elő. Minden esetre gyanús volt. Egyből odamentem, bár az eső már nem esett, hanem szakadt, meg sötét is volt már, de nem akartam halogatni, hátha dermedt... Somával kb egy óra alatt előkerítettük az elveszett borjút, bár igazán sokat forgolódott a tacskó, mire kibogozta a csapát. A lövés itt is hátra csúszott. A 300. win kaliber után nem volt vér, vagy ha volt is, elmosta az eső. Kb 300 méterre lehetett egyébként a vad, épp arra, ahol a jagd is ugatott - nyilván nem véletlenül.
Aztán megint egy gímbika következett. Ennél is hátracsúszott a lövés és nem volt vér. Csak a rálövéstől odébb talált mélyebb patabevágódás adott némi reményt. Azon haladva el is értük az aránylag közel elfekvő bikát. Még élt, tartotta a fejét, amikor odaértünk úgyhogy gyorsan meg is lőttem, nehogy hajsza legyen belőle. A kaliber 30-06 volt, ha jól emlékszek, a lőszer Geco Plus.
Aztán pénteken délben már épp csomagoltam, indultam volna egy hosszabb utazásra, amikor megint hívás. Egy kant kellett keresni. Egy helyi vérebes már kereste, de csak kb 200 méterig jutottak. Darázzsal folytattuk, ő szépen ment a nyomon, úgy 4-500 méterig egyértelműen jól. Aztán letért, elértünk egy disznóvacokhoz, elengedem. Meghajszázott egy egészséges disznót. Volt némi kalamajka, mert visszamentek a sűrűből egy nagy tábla kukoricásba, ahol még egy kondába is belefutottunk. Ott már Soma is vele volt, mivel csak később jöttem rá, hogy tévedtem a vacoknál. Na, ők ketten aztán kiélték hajsza hajlamaikat, de csak feladták egy idő után, mivel nem volt beteg az üldözött disznó. Visszamentünk az utolsó vérhez, ahonnan Soma folytatta a félbehagyott keresést és még vagy 200 métert mentünk, amikor meglett a dermedt kan. Igaz még azt hittük él, mert a végén, egy sebágynál elengedtem Somát, aki úgy kezdet 100 méterrel arrébb ugatni, ahogy az élőt szokta. Darázs is csatlakozott, hozzá, én meg majdnem meg is lőttem a bokor alatt fekvő disznót, de akkor Darázs belefogott és rázni kezdte. Volt egy kis izgalom, de nem bánom, hogy így álltak hozzá, mert ha élt volna, akkor még okozhatott volna meglepetést.
A következő nap is volt egy gím sebzés, de akkor épp elővizsgán voltunk Kétyvel, így nem tudtam elvállalni. Ma ismét kerestünk egy sokkal nagyobb kant, de sajnos nem került elő. Egy helyen volt három pici vércsepp egy kis gallyon. Kétszer végigmentünk ugyan azon a nyomon 1,5km hosszan, de semmi. Azért 6 sebzésből 5 vad még így se olyan rossz.
Üdv, Dani
