Sziasztok!
Szóval, az úgy volt...
Az első képen lévő süldőt Henrik barátommal kerestük. Először megpróbáltam Kétyvel, a vérebbel. Akkor még csak pár hete volt nálam, nem nagyon bíztam benne. Majd kitépte a karomat, úgy húzott, de egy sebágyszerűségnél, vagy inkább vacoknál elfogyott a vér. Nem akartam elengedni, vezetéken mentünk tovább. Aztán mivel semmit nem találtunk (egy gyanús fekete kenésen kívül) - bár továbbra is rettentően ment volna Kéty -, lecseréltem Somára. Már az idő is sürgetett kissé, így biztosra akartam menni. Soma persze centire arra ment, mint a véreb előtte, és a gyanús fekete kenésről is kiderült, hogy gyomorváladék. El is engedtem Somát, aki hamar beérte a süldőt. Egy helyben ugatta. Akkor ment Zengő is, aki a nádi kannal szerzett élményeknek megfelelően elég óvatossá vált. Alig bírtam 3 méterről meglátni a sűrűben lapító disznót, a puskacsővel kellett széthajtani a lombot és le kellett térdelnem Soma mellé, de aztán végül a két kutya oldalt került és sikerült meglőni a lelépni készülő sebzettet.
Soma balesete óta ez volt ez első közös keresés Zengővel a jagddal. Rövid állítással a sebágynál.
Egy másik alakommal bikát kerestünk. Igen pechesek voltunk. Előttünk már űzték a vadat egy fiatal vérebbel. Aztán elfogyott a vér, a kutya nem ment tovább. Hívtak engem. Kéty is, Soma is küzdött az elején a folytatással, de kiderült, hogy a bikát meghajtották még az ott lévő zártkert kutyái is, igaz csak a kerítés mentén, de jó hosszan. Látták is az eperinda szedő asszonyok. Na, aztán Soma végre nyomra állt, mentünk az úton a szőlők közt a sebzett bika nyomán. Látszott, hogy az egyik lábát kíméli, de vér az nem volt egy szál se. 2 km-re egy tehénlegelőn keltünk át, ott volt sok marha is, de Soma csak elvezetett a túloldali patakmederhez, ahol egy dagonyánál találtam is három vércseppet. Ott meg épp fakitermelést végeztek a helyi erők, akik némi elbeszélgetés után bevallották, hogy a bikát látták az árokban, tőlük ugrott el. Gondolom kolompárék fejében megfordult a szarvaspörkölt gondolata és nem önszántából állt odébb a beteg vad. Keresztül ment egy napraforgón, az jól látszott. Ott csak épp annyi parlagfű volt, hogy tiszta sárga lett a két kutya feje. Azért még 2 km-rel odébb Soma megint mutatott két gombostűfejnyi vércseppet a kökénygarád szélén, ahol a bika egy feltárcsázott földnek vette az irányt. Na, onnan nem volt többé kontroll. Megint egy kitermelés alatt álló sűrűnek vette az irányt. Ezt mindkét kutya mutatta, próbáltuk még délután és másnap is, de be kellett látnunk, hogy elhagyott a szerencse. Ekkor hívtak a fiatal kan miatt.
Esti lövés volt, egy sűrű foltba ugrott be, ahol több fekvése is volt állítólag, de aztán odébb állt.. Ismerős sebezte, akinek már többször sikerült segíteni (mindig lelkiismeretesen keresteti a vadat, ha sebzés gyanúja merül fel), csak ezért vállaltam el, de azzal a feltétellel, hogy nagyon kevés időm van. Megnézem, ha bonyolult, időigényes, akkor hívok mást, mert igazán időre kell mennem valahová. Somával majdnem vaktában kezdtük keresni. Nagyon nem is néztem a vért, csak akkor lett gyanús a dolog, amikor a sűrűből kiértünk, nekivágtunk egy rétnek én meg egy fia vércseppet se láttam egész végig. Na, mondom mindegy, ha visszamegyek, az sok idő, elmegyünk az erdő széléig már. Ott láss csodát, volt két csepp vér. (Gondolatban Somát jól megszorongattam, megölelgettem
). Az erdőben aztán még találtam egy csepp vért, majd 650 méternél egy fekvést. Somát elengedtem, hogy gyorsítsunk a dolgon, mert egy sűrűhöz értünk. Még a vezetéket se tekertem fel, már ugatta is a disznót - úgy tisztes távolból. Gyorsan föléjük kerültem a domboldalon és amint megpillantottam a disznót, azonnal lőttem. Nem akartam hajszát, pláne, amikor megláttam, hogy velünk szemben, fülét hegyezve fekszik a testes jószág. Ismerem már ezt a tekintetet, talán még egy pillanat és ugrik nekünk, de a golyó épp szemközt találta, így a második, biztosító lövésre már nem is lett volna szükség. Pont a "kiszabott idő" alatt végeztünk. Ritka szerencse volt.
Egy derék fiatal béllövött kan. Sebágyában kapta a kegyelemlövést, még mielőtt ő kezdeményezett volna.
Az első bikát a lövést követő második napon kezdtük keresni. Későn szóltak, délután kettőkor a melegben nem láttam értelmét hozzákezdeni. Inkább megvártam a hűvösebb hajnalt. Ilyenkor a húsnak már úgyis mindegy, de a kutyák nagyobb eséllyel dolgoznak a hűvösben.
Kétyvel kezdtem, addig Somát a hivatásos vadász vezette mögöttem, de nem volt meggyőző a dolog. Soma ugyanarra ment és ő jelezte az első és egyben utolsó parányi vér kenést egy vékony kökénygallyon. Ez csak arra volt jó, hogy már ne hagyhassuk abba, hiszen a találat már biztos volt. Mivel két éjszaka is elmúlt a lövés óta, mentünk két fals kört. Disznókat, Tarvadat csapáztunk ki, de nem a keresett bikát, így harmadszor is nekirugaszkodtunk. Jobb híján elengedtem Somát, hagy menjen a saját feje után, de csak körözött. Visszavettem vezetékre és elindult. Ismét ugyanarra, de egy helyen irányt váltott és keresztül mentünk a vasúton, ahol a bika biztosan nem mehetett! Azért én csak mentem utána, mivel igen tempósan kezdett húzni a már közel 39 órás nyomon. Mentünk, de hiába szólítgattam, nem állt meg, nem fordult vissza, mint ahogy a "kamu" keresésnél teszi. - Na, még addig a fasorig megyünk, tovább nem. Nem jött az a bika itt a nyílt vetésszélen... Persze nem fordultunk vissza, hanem tovább, be a sűrűbe, át a patakon, ki a rétre, be a csalánba, be a vízbe, dagonyába, tovább, tovább. Valahogy nem akartam megállítani. Aztán 1700 méternél oldalra nézek és ott feküdt mellettünk a bika. A vízből még kiment a szárazra és eldőlt. Szerintem csak másnap pusztult el. Lágylövése volt, de nem ütötte át a 375HH lövedék és egy csepp vér se volt a szőrén. És hogy mi lett vele? A hivatásos vadász levágta a fejét a testet pedig ott hagytuk, de nem veszett ám kárba! Megették a tigrisek
(nem vagyok bolond, mielőtt a mentőt hívnátok elmondom azt is, hogy az elejtő egy helyi állatkert vezetője, így magával vitte a tetemet, ami egyébként egészen friss volt még)
Az idei első gímbika. Több, mint 36 órás vér nélküli csapán. 1700m-re feküdt dermedten
Ennél a következő bikánál is Kéty kezdett, egyre ügyesebb volt a csapákon, de a végén csak Soma fejezte be. Az utolsó 500 métert igencsak megcifrázta a bika, sok tekervény volt a bokrok közt, míg a vér egyre fogyott. Alacsonyan érte a lövés a hasát. Eleinte elképesztő mennyiségű habos vér volt. Igencsak megtévesztett mindenkit, de végül megkerült, ami a lényeg.
A kezdeti rengeteg vér ellenére egy küzdelmes, nehéz 2000 méteres csapa végén találtuk dermedten ezt a jó villás bikát
Na, ez a falunapi tehén se akármi volt. Esti lövés, szépen jelzett, a falusiak már nyalhatták is a szájukat, de a szarvas meg csak nem volt sehol. Elég jó véren követték egy ideig, de ahogy besötétedett, csak szóba kerültem. Az éhes szájakra való tekintettel (meg a több éves ismeretségre is) kimentem még este. Mondom ez jó gyakorlat lesz Darázsnak. Igen jó vérzés volt egy darabig, szépen is haladtunk, de ahol a keresők elakadtak, ott Darázs is gondolkodóba esett. Addig-addig, hogy belelépett egy tüskébe az istenadta, lábra se tudott állni. Megint Soma került elő, és mindjárt fény derült arra, hogy a fiában is meg lehet már bízni, mert pont arra mentünk ismét, csak Darázzsal nem jutottunk el addig a vércseppig, ami megerősítést adott. Onnan szaporább lett a vér. 50-100 méterenként kis tócsákat találtunk. Közben sűrűn világítottam előre is, hátha meglátjuk valahol végre a dermedt vadat. Nyilván hülyeség 2-300 méternél tovább követni éjjel, de azon a nagy puszta mezőn gondoltam, hogy csak menjünk el az első sűrűig, aztán folytatjuk reggel. Soma kezdett aztán izgatott lenni, és 1,5 km után ahogy előre világítottam, úgy 150 méterre végre nem egy róka, vagy egy őz nézett vissza, hanem egymástól gyanúsan távol lévő szempár villant meg a kökénybokrok tövében. Somát a kísérettel hátrahagytam és a lámpafényből kikerülve előrébb cserkeltem. Aztán úgy 60 méterről nyílt irányzékkal olyan cirkalmas lapoclkalövést adtam le, amit nemigen tudnék megismételni. Szerencsétlen vad - ami egyébként lábon volt lőve - nem szenvedett tovább. Ott helyben felavattuk az elejtőt is, mivel ez volt az első szarvasa, az első nagyvadja. Mondtam is neki, hogy jól jegyezze meg, mit okozhat egy lejjebb csúszott lövés, az ilyen keresés meg akkora szerencse, hogy 100-ból egyszer sikerül így. Nem ez a klasszikus módja az utánkeresésnek. Szóval minden lövés előtt gondoljon arra, mit okozhat a pontatlan találatával a vadnak. Ahogy láttam megfogadta
Vonatkoztassunk el a látottaktól, ha falunap van, akkor nehéz döntések is születnek a vadászok megítélése érdekében, mert a nép vadhúsra éhes... Ez érdekes és rendhagyó keresés volt. 1600m, első láblövött áldozati szarvas, sebágyban meglőve.
Ez a láblövött bika volt az, amire majdnem kimondtam én is, hogy nem talált a lövés. Ezen kívül még 3 bikához és egy disznóhoz hívtak aznap, ilyenkor hajlamos lehet az ember összecsapni a dolgot, de inkább két távoli bikakeresést átadtam a barátaimnak. A harmadik (280 méterről leadott lövéssel) inkább csak hibázás gyanús volt 10 km-rel odébb, a disznónál meg csak kontrollra volt szükség.
Szóval majdnem ott tartottam, hogy ez a bika nincs eltalálva, de a területet ismerem, tudtam, hogy van ott egy kis nádfolt, ahol feküdt már máskor is sebzett vad. Soma is ment volna arra, hát odáig még elmentünk. A nád szélénél egy kis résnél Soma megmerevedett, mint a vizsla és csóválni kezdte a farkát. A következő pillanatban meg kiugrott a bika. Betörtettünk a nádba, ahol a fekvésben ott volt egy csepp friss vér. Nosza, Somát elengedtem, bár őt a szarvashajszától kímélni akarom, de nem volt mit tenni. Kéty a hivatásos vadásznál volt. Mire odaértek, Soma 800 méterrel odébb már egy helyben ugatta a bikát. A többieket hátra hagyva Kétyvel futottunk feléjük és amikor már betájolta magát elengedtem őt is. Egy pillanat alatt ott volt. Ketten aztán jól fogták a bikát, de csak annyit láttam, hogy hol hullámzik a kökény. A bika észrevett, elugrott. 200 méterrel odébb aztán bement egy másik nádasba és ott lefeküdt. A két kutya felváltva szaladgált be hozzá ugatni. Amikor lett egy kis rés, nyakon lőttem a daliát és megpihent végleg.
Vér nélkül volt ez is, magas első láblövés, 600 méterre feküdt, 1000m hajszával lett meg.
Kéty aztán kezdett egyre nagyobb kedvet kapni, bár a tempójával addig se volt gond. Azt láttam viszont, hogy most már oda is figyel. A következő bikát már teljesen egyedül kereste meg. Soma csak kísért bennünket a hivatásos vadász által vezetve. Ez a bika is lágyrészen lett eltalálva. 30-06 kaliberrel, ha jól emlékszek. Vér nem volt egy szikrányi se, de a kísérő vadász jól látta, ahogy becsapódik a lövedék az oldalába. Reggel aztán Mindjárt láttam, hogy a rengeteg bika nyom közt (6 bika bőgött ott azon az estén) van egy nagyon határozott, mélyen bevágódó nyom. Kéty is az iránt érdeklődött, így elindultunk a nyomon. A csapa aztán elveszett az erdei avarban, de csak a mi szemünk elől. 400 méterre ott feküdt előttünk a már dermedt bika.
Egy veszélyes fegyvert viselő bika, ismét vér nélküli csapán keresve
A legközelebbi bika az első lövés után beugrott az akácerdőbe. Ott adott egy második lehetőséget a szépítésre, de a puska csak csettent az izguló vadász ezében, mivel elfelejtett kibiztosítani. Ezt persze nem állta a bika, elugrott a sebágyból. Reggel ott találtunk egy csepp vért, ami elég volt ahhoz, hogy magabiztosan elinduljunk. Kéty szépen oda is vezetett a nem túl messze fekvő dermedt bikához. Tudta jól a hivatásos vadász, hogy este már nem szabad utána menni egy lépést se. Ez volt a szerencse.
Még egy vér nélküli keresés.
Természetesen voltak eredménytelen keresések is, azok is szolgáltak tanulsággal. - írtam pár napja. Igen, voltak. Szinte megmagyarázhatatlan esetek, amikor nem jutottunk egyről a kettőre. Egy emlékezetes eset volt, amikor egy vérebbel kb 2,5 óra alatt eljutottak a jól kontrollálható csapán úgy 1,5-2 km-ig, de onnan sehova. Másnap Somának ez 15 perc volt, de minden hiába. Onnan ő se tudott sehová jutni. 16 km-t mentünk. A végén már csak azt néztem a GPS-en, hogy hol nem voltunk még, de semmi. Amikor odaértünk a csapához, Soma minden alkalommal egyértelműen jelezte, de a folytatást kb 5 óra alatt sem sikerült megtalálni. Aztán volt aznap még egy hasonló eset, ahol 4 tapasztalt kutya sem jutott eredményre. Aznap Soma 23, Kéty 21 km-t mentek. Ilyenkor jó lenne velük szót váltani, hogy vajon ők mit gondolnak, mit "látnak"?
Aztán a héten volt még egy szép keresés. Kétyvel kicsapáztunk egy első láblövött bikát. 500 méter után kelt előttünk, 1000 méter volt a hajsza. Szépen állította Kéty. Második állításnál szerencsésen meg is lőttem a vadat. Érdekes agancsa volt. Fiatal bika, öreg aganccsal. Nem tudom ti mit tippeltek a korára.
Stefi kérdezte, hogy hány kutyával keresek? Jól számoltad, hogy hárommal. Most Darázs kicsit parkolópályán van. Nagyon tehetséges, nagyon lelkes és nagyon bátor. Fokozatosan kapja a nehezebb feladatokat, nehogy ráfizessen. Ha van malac vagy süldő sebzés, akkor az övé az elsőbbség. Kétyvel még szokjuk egymást, de azért már látom rajta, hogy lesz belőle valami. Mármint az én elvárásaimnak megfelelően. Tehetséges és kezd lassan csillogni, csak még elég sokat kell csiszolgatni. Soma meg a "főkutya" a falkában. Ő a kontroll, az utolsó mentsvár
Már a nyolcadik évét tapossa, elég sok mindenen van túl, kímélni akarom, hogy sokáig velem legyen még és a tudására is szükség lesz még. Futni fusson helyette, akinek hosszú lába van... Tudom, hogy ő ezt másként gondolja, sajnálom is, de nem akarom, hogy a végsőkig kihajtsa magát - mert arra nagyon hajlamos. Ha két kutya jön egyszerre, akkor az egyiket vezetem én, a másikat valaki más, bár pl Kéty eljön a cserkelő pórázon vagy akár szabadon láb mellet is. Nagyon fegyelmezett is tud lenni. Ettől persze helyzettől függően bármi lehet
Aztán, hogy el is férjünk valahogy, mennie kellett a jól megszokott, megbízható Fordomnak is, jött helyette egy "Impala" - ahogy a munkatársam szokta mondani: Dani neked egy "Impalára" van szükséged.
Most aztán van hely bőven, jön mindig mind a három kutya, bár én ezt is tele tudom pakolni.
Üdv, Dani
[/quote]
