Sziasztok!
Elég sok minden történt az elmúlt egy hónapban. Jó és rossz dolgok is, de azért most már nincs gond.
Június végén Soma kicsapázott egy kis béllövött süldőt, amit Darázzsal szépen állítottak. Amikor lehet Darázzsal keresek vagy legalább vezeti mögöttem valaki, ha megoldható és a hajszában részt vesz. Ez jó kis keresés volt, 1km csapa, kb 100m hajsza.
Aztán belehúztunk egy igen rossz sorozatba. Volt vagy 5-6 olyan keresés, ahol Soma sok-sok kilométert csapázott, be is értük a vadat, de a hőségben megfogni már nem sikerült. Ennek a sorozatnak a végén két véreb után Soma kicsapázott egy nagy kant, ami sok kilométer után egy sűrű nádba vette be magát. Nagyon rossz érzéssel engedtem be Somát a véres nádszálak közé. Sokáig csendben lopakodott bent, majd miután visszért mellénk szóltam neki. Erre megugrott az előtte somfordáló kan, ami már épp a hátunk mögött állt néhány méterre. Elkezdődött a hajsza. A segítségünkre lévő rámenős jagd még egyet sem tudott ugatni, akkorát kapott azonnal. Kijött, bement, akkor már meg is harapta a kan. Közben Soma bent állóra csaholt. A nagy acsarkodásra berohantam nagy törtetve feléjük pár métert, hogy a kan figyelmét tereljem. Csend is lett. A jagd kijött, majd újra bement, és hallottuk, hogy ismét kap, de már Soma is vicsorgott. A kan akár a vonat törtetett a nádban és mi tehetetlenül hallgattuk 50 méterről. Aztán síri csend. Nagyon rossz volt. A jagd kijött, Soma egy helyben és nem ugatott, nem mozgott a gps jel szerint. Kb 5 percig bírtam, aztán mondtam a barátomnak, hogy vagy vele, vagy egyedül, de bemegyek, ha a kan megesz akkor is. Henrik nem egy fosos gyerek, volt már pár kalandunk, de bevallása szerint egy szál vászon nadrágban igencsak tartott ettől a disznótól, így kissé lemaradva jött. Én a lövésre kész puskával törtem az utat a nádban. Egyszer csak azt jelezte a készülék, hogy ott vagyok Soma mellett, de nem láttam, hiába szólítottam. Végül a földön megláttam egy alacsonyan húzódó vérsávot. Soma ott feküdt vagy 10 méterre a végén. Még betegen is menni akart a kan után - ami szerintem még akkor is ott lapított a nádban valahol -, de elfogyott az ereje. Ölbe kaptam és rohantam vele az autóhoz. Eszméleténél volt, nem is tűnt olyan vészesnek a vágás, de mint később kiderül, a nyaki vénát teljesen elvágta az agyar. Még a gps burkolatába is belevágott. Kézzel szorítottam a vérző sebet, és próbáltam tartani benne a lelket, amíg az orvos - akinek nem lehetek elég hálás - megérkezett a rendelőhöz. Gyorsan ellátta, és Soma állapota stabillá vált. Az első éjszaka ébren, aggódással telt. Csak őt figyeltem, hogy lélegzik-e rendesen. Felmerült bennem a nyugdíjazása is, de az a gyors javulását látva valódi büntetés lenne neki.
Kellett azért ehhez erő, Soma vére teljesen eláztatott. Nem tudtam, hogy túléli-e vagy sem. Bármit megadtam volna érte, de szerencsére ebben is olyan szívós volt, mint a keresések közben. Legyen ez intő példa az utánkeresésre felcsapóknak. Balul is kiüthetnek a dolgok, de inkább ne legyen ilyenben részetek.
Az orvos 6 hónap lábadozást, ödémásodó fejet ígért, amíg az erek regenerálódnak, mivel a fő vénát helyreállítani nem lehetett. Soma erre is rácáfolt. Igaz maximálisan megkapott minden ellátást, amit csak kaphatott, de néhány nap után neki a gyógyír már leginkább a vadászat lett volna. Nem győzte szagolgatni Darázst, amikor hazaértünk, mert közben a fia lépett a helyébe, aki nem hozott szégyen az anyjára.
Két dermedtre vezetése volt közben a lelkes ifjúnak
Aztán két héttel a baleset után olyan helyzetbe kerültünk, hogy egy véreb munkáját kellett folytatni. Egy óriási dagonyarendszerből nem tudott kitalálni az első láblövött süldő nyomán. Somának ez kb 5 perc volt, egy körrel megoldotta és az addigi 5km-es csapához még hozzátett egy kacifántos 4km-t. Azt hiszem, hogy pályafutása egyik legjobb csapázását láthattam tőle. Egy szederben végre elértünk egy sebágyhoz, de a déli hőségben már a hajsza nem sikerült. Elfogyott a vizünk és az erőnk. Én konkrétan olyan fáradt voltam, hogy többször le kellett feküdnöm a szederben, mire a hajszára engedett Somát beértem. Elkaptam és bár ő még ment volna, nem engedtem. Fél órát feküdtünk úgy a szederben, ahogy rávetődtem. Szerintem Krisztus könnyebben ért a Golgotára a keresztel, mint ahogy én Somával megtettem az autóig azt a bő 200 métert.
Aztán megint egy véreb után, 30 órás nyomon, megint láblövött disznó. Tudtuk folytatni a csapát, de akkora előnye volt a disznónak, ami kiment a legjobb sűrűkből is, hogy feladtam. Meg voltam róla győződve, hogy átok ül rajtunk. Már valami javasasszony felkeresésén gondolkodtam.
Végül fordultak a dolgok. Egy kukoricásban egy első láblövött süldőt Soma szépen kicsapázott, majd Darázzsal röviden meg is állították. A munkát este kezdtem Somával, de abbahagytam hamar, mert látszott a nyomokból, hogy él a vad. Reggel Darázzsal kellett volna folytatni, de nem volt szívem elvenni ezt Somától. Hálából ugyanott egy kontroll végén egy másik, dermedt süldőhöz is odavezetett.
Mindjárt a következő nap pedig Soma olyat produkált, amiről azt hitem, hogy vele nem lesz már benne részem. Szintén első láblövött disznó, 2,5km vezetékmunka után értük be egy szedresben. Onnan 8 km kemény terepen való hajsza után értem be őket, ahol sikerült rálőni a disznóra. Az beugrott egy sűrű árokba, ott aztán bár vészjóslóan felém morgott, nem volt ideje felkelni többé.
Nehezen, de megkerült - hála Somának
A pofájára van írva minden, csupa sár a sok keresztezett dagonyától
A víz elfogyott, de szerencsére akad egy nedves keréknyom
Levezetésként még 3 km-t gyalogoltunk - vagyis én, mert Somát már vittem egy darabon -, mire a legközelebbi faluba értünk. Soma aludt is egyet, mire értünk jöttek. "Toppon" volt a kísérő... (Nem szoktam véleményt nyilvánítani, de most kiverte nálam a biztosítékot az etikátlan, nemtörődöm hozzáállással)
Sajnos a kísérő Darázs vezetésére - és minden másra is - teljesen alkalmatlan volt, pedig talán rövidebben véget ért volna az így 4 órásra nyúlt keresés. Somát ugyanis ezektől kímélni próbálnám a jövőben, csak hát egyelőre még pont ő az, aki a bonyolultabb esetek végén nagy biztonsággal el tudja érni a vadat. Na, de majd eljön még Darázs ideje is, meg aztán került a házhoz egy mihasznának látszó,de amúgy elég ügyes hoszúlábú, nagyfülű kutya is. Remélem róla is lesz még mit írni a jövőben.
Üdv, Dani
