Sziasztok!
Soma ezen a héten ismét kézre kerített néhány vadat. A hét közepén egy ifjú vadász vaddisznó süldőjét kerestük meg még aznap este a rálövést követően. A hátracsúszott lövés miatt csak 50 méter után kezdett vérezni, de ez Somának nem okozott gondot. Könnyen terítékre került.
Aztán néhány nap múlva következett egy gím borjú, ami feltehetően gerinctüske lövést kapott. Hátsó lábait húzva ment el. Reggel a beváltásnál volt egy apró csepp vér. Először Darázzsal kerestük. Az első ötven méteren a fű letiporva, látszott, hogy vonszolja magát a vad, de aztán bizonyára megszűnt a sokk, lábra kapott, mert onnan szőrén-szálán eltűnt. Sokáig követtük a feltehetően jó nyomot, Darázs határozottan ment, de miután egy embert próbáló igen mély vízmosáson is átkeltünk, meg kellett állapítanunk, hogy ez a vad aligha beteg. Persze Somával kontrolláltam, de az sem hozott eredményt.
Eközben ugyanott egy szintén előző este történt rálövéshez is hívtak. Egy disznóra tettek lövést, ami nyom nélkül eltűnt. Ahogy odafelé tartottunk, egy veszteglő terepjáró mellett haladtunk el, épp akkor tettek lövést egy bakra, aminek szintén nyoma veszett a horizonton. Soma 5 perc alatt megtalálta a rálövést, ami búzavetésen, támpont nélkül nem egyszerű dolog. A sebzett bakot meg is leltük, még élt, egy rövid hajsza után azonban elsőként gratulálhattam a sebzőből elejtővé vált vadásznak.
Aztán persze megnéztük a vaddisznót is, ami valamivel arrébb ugrott el a szóróról, mint ahogy látni vélték. Soma saját elgondolása bizonyult jónak, 80 méter után egy apró vércsepp is bizonyította. Végül az a vad is terítékre került, dermedt volt már. Nem sok kellett hozzá, hogy egy reggelen háromféle vadfaj kerüljön terítékre Soma által.
Soma 7 napon belül 6 sebzésből 2 őzbakot és 3 vaddisznót hozott terítékre. A hatodik lehetett volna a gímborjú, ha egy kicsit jobban eltalálják.
Üdv, Dani
