Volt egy nem jó éjszakám. A tegnapi nap már rosszul kezdődött, mert hajnalban, vagyis már jó világosban kikocogott előttem a szálasból, majd bekocogott a sűrű lucosba egy igen tekintélyes kandisznó. Nem tudtam lőni, olyan gyorsan ment minden, de aztán kapcsoltam, hogy van egy lénia a fenyvesben azon át kell neki jönni! Odébb léptem néhány métert és máris ráláttam az elfelé húzódó nyiladékra. Még nem mehetett át rajta.
Lövésre készen vártam és csak nem jön. Csak nem jön, csak nem jön…..Leeresztettem a puskát a hideg gémberítette a kezem, mégsem jött.
Közel fél órát álltam mozdulatlanul, akkorra bebizonyosodott bennem, hogy valószínűleg mégis átért, mielőtt odaértem. Vállra vettem a puskát és továbbléptem, amikor tőlem vagy 10 méterre, megugrik valami és az én kanom elég kényelmesen átkocogott a lénián.
Majd szétrobbantam a méregtől!
Mondom is a tacskónak – Majd este jön ez vissza is.
Még világosban ott ültem a váltó mellett, de nem mutatkozott semmi.. Vagyis lentről a völgyből éles rókaugatást hallottam folyamatosan. Megindult Reineke úr a mezők felé. Aztán hirtelen a váltón is mozgás keletkezett és jött két másik vörös frakkos jómadár, szemmel láthatóan jókedvben és bőségben. Semmi rüh semmi kínlódás, kövéren és jó szőrben, úgy játszottak ott előttem, mint a tacskóm szokott a negyedik szomszéd szukatacskójával. Az egyik lefeküdt, bevárta a másikat, odaugrott- visszafutott, meghempergett, aztán hosszasan jelölt az egyik, a másik nagy élvezettel zabálta fel a fűcsomót a jelöléssel együtt és loholt a haver után. Nem bántottam őket.
A nagy disznó nem jön, pedig már teljesen besötétedett, bár látni a város fényeitől egy keveset. A lucosban valami mozgást hallani, sőt egyre jobban egy kis nyikkanás, csámcsogás, zizegés, morgás mintha az ember gyomra korogna. Na, mondom magamnak, jön a konda. Jött is csak nem akartak kiváltani, hanem megindultak csigatempóban az úttal párhuzamosan. Bent a sűrű fenyvesben turkálnak folyamatosan el nem tudtam képzelni mit találtak abban a sivár tűszőnyegben.
Az úton lassan lopakodtam utánuk, szél abszolút nem volt, bezzeg tegnap ilyenkor… Egy jó órás bujkálás után, hirtelen alig 20 méterre, kiállt a világos útra egy nagy disznó. Nem időzött, belépett a szomszéd, szintén beláthatatlan tagba. Mögötte még egy, ezt már célra tartott puskával figyeltem, de még zörögnek a fenyvesben és nyilván koca ez is. Had menjen, nyomában egy kisebb ment át, és máris a következő, hasonlóan a kisebb kategóriából, áll az úton. Ez nem megy be egyből, elfordul és az út szélén kezd turkálni. Alig bírom kivárni, hogy beforduljon fél keresztbe és odalövök a 7x65R-el.
Disznó be a szemközti rudasba, nagy rohangálás, ágtörés, aztán semmi, mind eltűntek. Szidom magam, mert nem jól állt még, várni kellett volna, meg alacsonyra is sikeredett a lövés érzésem szerint, sőt az alig 15 méter távról még alacsonyabbra, a cső és a céltávcső tengelye miatt.
A rálövés helyén vér, majd bent a rudasban az egyik ágon egy béldarab, tovább gyenge vérzés, sötét vérrel. Na, jól nézünk ki!
Nem is megyek tovább utána, mert ha ezt felkeltem a sebágyból, kimegy a világból. Hagyni kell megbetegedni és várni reggelig.
Nem jó éjszaka után már sötétben ott voltam és körbenéztem a tag körül hátha van valami mozgás, de teljes csend. Igazi gyönyörű hajnal, ha nem nyomasztana a disznó, nem is kellene más. Mire teljesen kivilágosodik elindulok a tacskóval a nyomon. A béldarab már nincsen meg, a vérnyom mellett meg friss rókaürülék. Remélem nem kezdték ki, jut egyből az eszembe. Milyen gyarló is az ember…..Még birtokba sem vettem, lehet meg sincs, de már sajnálom a rókáktól..
Hiába van már teljesen világos a homályos rudasban lámpa kell. A kutya határozottan megy a nyomon és is jól látom a kis, de folyamatos vércseppeket, kenéseket. Egyenesen megyünk fel a hegynek, nem leszek boldogabb tőle és nem a mászás miatt….
Közel 150 méter után a vérnyom kezd erősebb lenni, a vörös fagyott cseppek határozottan piroslanak, sőt mintha világosabbak is lennének.
Felérve a gerincre már egyre többet állt meg a disznó pihenni, egész vértócsákat találunk, majd egy helyet ahol talán elfeküdt vagy elesett.
Onnantól nem találunk vért, de nem is kellett már, mert egy fenyő tövének támaszkodva, mintha csak aludna, ott feküdt a disznónk.
Tacskót elengedem, legyen meg a jutalom. Óvatosan közelít feltartott farokkal, még óvatosabban megcsipkedi hátul, majd őrült módon kezdi megdolgozni.
Szegény pára egy igazán rosszul sikerült lövést kapott. Bal hátsó láb mellett ment be a 6,7 grammos KJG, majd a tüdő alsó kis lebenyét roncsolva a bal lapockából ment ki. A repeszek, főleg a lőcsatorna első harmadában, iszonyú roncsolást végeztek. Ennek ellenére még teljesen meleg a disznó, nincs megdermedve.
Jó döntésnek bizonyult az utánkeresést reggelre hagyni.
