Rögtön szeretnék megemlékezni Stoflitz Ottóról, Galgamácsa legendás fővadászáról, Stoflitz Ferenc fiáról.
Én személyesen sajnos már nem ismerhettem. Róla elsősorban egy hivatásos vadásztól hallottam, Aki manapság már a Valkói Erdészetnél dolgozik, de Galgamácsán kezdte pályafutását, többek között Zilai Jánossal. Gyakornokként pár viszontagságos, de felettéb tanulságos évet töltött el Galgamácsán.
S. Ottó idejében még teljesen máshogyan nézett ki mind a vadászterület, mind a vadállomány, legfőképp a szarvasállomány. A ma már csak 4000 ha körüli vadászterület, aminek határai többnyire az erőtömb szélein fut, akkoriban 6500 ha körül volt és a határok az erdőszélektől távolabb futott, a vad egyes részeken nyugodtan kijárhatott a szántóföldekre legelni...
Ki is kellett járnia, mert akkoriban a
hivatalos becslés 1500-ra tette a
szarvasállományt a területen. Nyilván ennél több volt a valóságban... Ebből évente kilőttek
150 körüli bikát és
300-400 tarvadat.
Ilyen paradicsom legfőbb felügyelője- gazdája volt Stoflitz Ottó.
A mindene volt a szarvas. Értett is hozzá, ami nem meglepő, hiszen könnyen lehet, hogy egy nap alatt több szarvast figyelt meg, mi itt néhanyan egész életünkben fogunk...
A szarvasok százas rudlikban járták a területet. Az Öreg figyelt rájuk. Nagy gondot fordított a területet éjszakára elhagyó szarvasokra, melyekre a szomszédos társaságok vártak a határ túlsó részén...
Gyakran beszállt a parancsnoki orosz terepjáróba, maga mellé vett egy doboz sörétes patront, és végiglőtte a vadászterület határát...a megriasztott szarvasok pedig szaladtak vissza az erdőbe hazafelé...
Persze jutott a szomszédoknak is bőven ennek ellenére. A szomszédok gyengébb, inkább mezőgazdasági jellegű területein is rendes szarvasbőgés volt...estek 10 kiló feletti bikák is nem is oly' ritkán (tudok 14 kilós padlásbikáról is). Ezeken a területeken manapság ritka vendég a szarvas.
Szóval az Öreg igen nagy gondot fordított szarvasállományára. Amikor jött a bőgés, meghagyta az embereinek, hogy legfeljebb du. három óráig lehet lajtoskocsival vizet hordani a dagonyákba, később nem szabad zavarni a szarvasokat.
Hivatásos vadász ismerősöm akkoriban gyakornokként egy munkatársával a napi feladatai ellátásában késésben volt, de úgy döntöttek, hogy a közelben lévő dámoskerti dagonyába még visznek gyorsan vizet.
Három óra után pár perccel traktoroznak a dagonya irányába a csúzi réten keresztül, amikor az Öreg meglátta őket. Nem is vacakolt sokáig, hirtelen mérgében nagygolyóssal kilőtte a traktorkereket, hogy a benne ülők alig tudták megakadályozni a lajtos traktor felborulását...
Másnap első dolguk volt bemenni az irodára felmondani,...de aztán két hetes huzavona után elültek a hullámok és minden ment tovább, maradtak.
Az Öregtől rettegtek. Apja is úgy gondolta, hogy egyik legfőbb feladata tekintélyének megteremtése kell legyen...tett érte. Fia nyilván az Ő nyomdokaiba lépett e téren is.
Egyelőre ennyit a legendás galgamácsai fővadászról...
