Március eleje óta próbálkozom éjszakánként, mikor lejutok... de eddig nem sok eredménnyel.
A Kiskunsági-öntözőcsatorna (Kígyós) Szalkszentmárton és Szabadszállás közötti részén horgászom, egy kanyar külső ívén van a stégem.
A csati itt kb. 60-70m széles, sávokban sekélyebb 60-100cm(a hínarfoltok összegyűjtik az iszapot), néhol mélyebb 1,5-2m(a kotrások helyén, sodrásban). Nyáron elég hináros, de olyankor is vannak a sodrás miatt tiszta sávok benne.
Kishal rengeteg van a csatiban, de törpe is akad bőven(igaz, ezek közt is akad pár 30-40dekás).
Csónakázás, vízi forgalom szinte 0. Hébe-hóba látni egy-egy kajakost, vagy hínárvágót.Viszont a helyemnél az út a part mellett fut, bár a forgalom azon sem nagy...
Kb. ilyen a környezet.
Ötlet?
Ha nincsen éjszakai csónakos forgalom, akkor én áthúznék a szemközti parthoz 2 szakítózsinóros, spanolós szereléket.
Kell hozzá csónak, nem túl durung harcsázó bot, max. 500 grammos bőven elég, de ilyen nyílt vízen ha csak 250-300, az is jó.
Legyen jó nyeletőfékes orsó hozzá, nagy méretezésű (70-80-90) és erős orsóval. nem a csapágyak száma számít, hanem a robosztussága.
Főzsinórnak használhatsz 0,60-0,80 monofilt, vagy legalább 0,30-0,35 fonottat.
Jó ha van olyan bottartód, amit fel lehet állítani jó meredekre, és hozzá hagyományos elektromos jelződ nehéz swingerrel, vagy mególmozott nagy karikával.
A szereléket lerajzoltam, nem egy Van Gogh, de a lényeg talán látszik.
A sorrend: a főzsinórra felhúzol egy normál méretű kapcsos forgót, majd egy nagyobbacska gumigyöngyöt, végül kötsz a végére egy nagy teherbírású erős forgót.
A forgó másik végébe kötöd bele az előkét.
az előke elkészítését ebben a filmben elég jól bemutatja a srác:
Amit én kicsit másként csinálok: a hármashorog szemébe kis kulcskarikával belekapcsolok egy nagy méretű, szakállas pontyozóhorgot.
A nagy egyes megy a kishal (ne legyen olyan "kis", a 4-5 kilós hari simán leveri a 40-50 dekás ezüstkárászt is) hátúszójának vége alá, a hármast pedig a pontyozó horoggal
átfűzöm a melluszony vastag izma alatt. Így az összes ága teljesen szabadon áll.
A horgok mindig legyenek brutál hegyesek! Én minden behúzás előtt fenek.
A monofil szakítózsinórod ne legyen vastagabb 0,25-nél, de 0,20-nál vékonyabb se.
A hosszát úgy állítsd be, hogy a kishal ne tudjon kiakadni oda, ahová kikötöd a szakítót.
Az előke mélységét állíthatod rövidre (vízszíntől 20-30 cm) addig, míg reggelente még deres a fű és nem melegszik át túlságosan a vízfelszín, de ilyenkor már érdemes a fenék közelébe leengedni a csalihalat, de mindenképp legalább félvízre. Amikor kezd feljönni a hínár, akkor affölé kell pozicionálni egy arasznyival.
A szakítózsinórt a kapcsos forgóba akasztom, a másik végét pedig az összekötött nádra, vagy bokor ágára, de akár levert karóra kötöm, vagy oda is kialakítok egy szemet, és abba akasztom nagy forgókapoccsal. Ami a lényeg, hogy a szakítózsinór főzsinór felőli végére, a kapocs közelébe pár centire kötök egy sima bütyköt, amit jól meghúzok.
Egy menetben mindig egy botot telepítek be. Átviszem az egész cuccot, kikötöm vagy rögzítem a szakítót, majd visszaevezek a stéghez. Ügyelek rá, hogy a zsinór a lehető legfeszesebb maradjon egész idő alatt, így a kishal nem szokta magát felmakramézni az előkére.
A botot berakom a tartóba, és annyira ráfeszítek, hogy a teljes főzsinór a levegőben feszüljön. A nyeletőt kilazítom annyira, hogy anélkül tudjak zsinórt húzni a spiccnél, hogy a botot lehúznám a tartóról. Ilyenkor szokott előfordulni a vékony szakítót használóknál, hogy beszakítják spanoláskor, aztán mehetnek be újból kötni.
Kapáskor az történik, hogy általában a harcsa bármerre indul meg a kishallal, a kapás húzós lesz a kapcsos forgó használata miatt.
Ritkán előfordul, hogy már a kapás olyan vehemens, hogy leszakad a szakítózsinór, akkor kell a nehéz swinger, vagy a nehezékelt karika a kapásjelző és az orsó közé, hogy a besüllyedő zsinór is jelezze az akciót.
De általában a szakító marad egyben. Ilyenkor a bevágáskor szinte biztosan a leggyengébb ponton fog engedni, a főzsinórhoz közeli végén, így semmiben sem tud begabalyodni fárasztás közben.
Ha bevágsz, és a nagy szög miatt mélyebb víznél megüresedik a bot, akkor villámgyorsan szedjél fel zsinórt, és még egyszer vágj oda neki rendesen.
Szerintem a fárasztás közben lemaradó harcsák java része a puha behúzásnak köszönheti a szabadulását.
Az, hogy milyen csalihal jön be igazán, a víz fogja eldönteni.
Nálunk a más vízről származó ezüstkárász és a bodorka a két slágertermék, de van ahol a dévér adja a legtöbbet.
Nem egy agysebészet az egész, de néha igen eredményes
Görbüljön!!
(Ha bármiben tudok segíteni, csak írj, és nagyon szívesen!)
