Harcsázik rendszeresen valaki? ....... Tudom, hogy akár az egész év betli lehet így kezdésnek de nem adom fel.
Szia!
Jó sok éven át vadásztam szenvedélyesen a bajszikat, leírnék pár gondolatot csak úgy, ami eszembe jut.
Nem kell, hogy betli legyen.
Ehhez viszont kell pár dolog.
Legelőször az, hogy ne akarj mindjárt, görcsösen kapitálist fogni, mert azt "megérzik"
Olyan víz sem árt, ahol van harcsa, sőt inkább sok harcsa.
Én is próbálkoztam sok mindennel, de végül a wobleres pergetéssel értem célhoz.
Amikor meglett a tó, ami sikerrel kecsegtetett, nagyon sokat kijártam éjszakánként, megismerni a vizet, a partot, a halak mozgását.
A part ismerete olyan szintűvé vált, hogy bekötött szemmel körbe tudtam volna menni a 4 hektáros tó körül.
Ez azért volt döntő jelentőségű, mert így éjszaka, akár újholdnál a tök sötétben sem kellett fénykardoznom, ami nagyon fontos az eredményes part-közeli pergetésnél.
Feltérképeztem az összes küsz-ívóhelyet, nappal "bedobáltam" őket, hogy a sötétben se legyen probléma a part menti 1-1,5 méteres sávban vezetni a Rapalát.
Pontosan tudtam, hogy milyen időjárási körülmények kellenek ahhoz, hogy jó pecára legyen esély és mikor jobb, ha otthon maradok és a feleséggel foglalkozom
Persze már a tanulási folyamat alatt is próbálkoztam, és ha néha sikerült fognom valamit, az vagy beigazolta az addigi sejtéseimet,
vagy szimplán ráébresztett, hogy rossz következtetéseim vannak
Ha minden összevágott (időjárás, küsz-ívás, feleség
) és kimentem pergetni, akkor a következőt szoktam csinálni:
Belopakodtam sötétedés után egy jónak gondolt helyre, a küszök ívóhelyétől max. 10 méterre, egy J-9 vagy J-7 GFR Rapalát túldobtam az ívó sneciken és vártam, hogy megjöjjenek a harik.
Olyankor a snecik viselkedése megváltozik, valahogy idegesebbek lesznek....akkor szoktam indítani az addig a part mellett lebegő műcsalit.
Sokszor volt, hogy az első behúzás már adott rávágást, de ha nem volt, akkor kis mozdulatokkal, oldalra pöccögetve, a beesés előtt a zsinórral feszesre fékezve dobáltam tovább.
De mindig csak azt az egy irányt és rövid partszakaszt.
Ha volt akció, akkor még maradtam egy kicsit, ha nem járt nagy zajjal, de ha negyed órán át nem történt semmi, akkor mentem a következő helyhez.
Ha volt elvitelre szánt halam, akkor azt ott lekötöttem hosszú pányván ahol fogtam és csak a horgászat végén mentem érte.
Ez a fajta küszös pergetés általában fedett, bokros, fákkal benőtt partszakaszon zajlott, ahol a harcsának, főleg a nagynak sok esélye van rá, hogy meglépjen.
A harcsák a legjobban a 7 és 9 centis csalikat ették, 11-esre nagyon kevés kapásom volt küszöknél, 13-asra szinte semmi.
Mivel a kis woblert nem lehet nagy horoggal jól vezetni, ezért a kis méretű horgok miatt is vesztettem sok nagyobb halat, volt amelyik egyszerűen szétmorzsolta a 9 centis SR felszíni csalimat.
Volt zsinórszakadás is, bottörés is, a legnagyobb amit sikerült partmentéről kikormányozni, az egy kicsivel fölözte a 25 kilót.
De a kisebbekből nagyon sokat sikerült fognom ilyen módszerrel.
Lehet, hogy nagyképűnek, vagy hülyeségnek tűnik, ezért csak itt, szűkebb körben is említem meg, de egy idő után elkezdtem "megérezni" a harcsák jelenlétét.
Egyszerűen nem tudok rá semmilyen magyarázatot adni, de talán olyan, tudat alatt észlelt jelekből következtettem erre, amiket tudatosan nem figyeltem meg....nem tudom.
De számos alkalommal szinte tutira mentem, a legemlékezetesebb ilyen varázslat egy májusi küsz-íváskor történt még szürkületben, a kedvenc helyemen egy nagy fűzfa alatt.
Kb. negyed óra alatt, 5 dobás, 5 rávágás, ebből 3 megfogott harcsa, 7 és 13 kg között.
És az utolsó megfogása után bár még tudtam, hogy ott vannak a többiek, rajvonalban támadták percenként a sneciket, de egyszerűen elég volt.
Szerintem soha többé nem lesz ilyenben részem.
Szóval ha netán pergetésre adod a fejed, akkor csak türelem és kitartás
