Még annyit, hogy régen elég jól működött a gyári Katus etetőanyag, de azóta már venni sem tudok, meg a tó is megváltozott.
Még annyit, hogy a "tesztjeim" alapján, kb édes cuccok működnek,
pl. egy jó hallisztes kaja simán hoz egy "0"-lát. természetesen itt is szórják kukoricával a ráérő erők a helyeiket.
Anélkül, hogy ismerném a jellemző halállomány arányát. Gondolom, hogy ponty, kárász és vegyes keszegféle. Az etetésben csak akkor térnék el a később elmondottaktól, ha jelentős dévérkeszeg állomány lenne, de azt úgyis írtad volna.
Direkt nem fogok etetőanyag márkát írni, mindenkinek megvan a kedvence olcsótól a horror árú termékig.
Ha kifejezetten pontra horgásznék, akkor valami édes ízesítésű lehetőleg durva szemcsés etetőanyagot használnék, most tavasszal inkább sötétebb színűt, aztán ahogy melegszik az idő és a víz, úgy mennék el a sárga szín felé. Mindenképpen olyan kell, amivel lehetőleg sok szemes termék, jellemzően csemegekukorica juttatható be, nagy pontossággal a kívánt helyre. A durva, darabos etetővel szépen ki lehet zárni az apró keszegeket. A ponty nem nagyon szereti, ha zupog a fejére az etetőgombóc, ezért az alapozással be kell juttatni a bekevert anyag legalább 70 százalékát, aztán utána nincs gombócolás! (kivéve, ha olyan sok a ponty, hogy feleszi az egészet egy-másfél óra alatt, de ez egyesületi vizek esetében elég ritka). Tehát jó, ha különböző állagú gombócokkal operálsz, jó keményre meg gyúrttal és a végén jópár könnyedén bontóval. Mi néha csináltuk jó pontyos vízen, hogy csemegekukoricát porrá őrölt TTX-el (torten mais) ragasztottuk össze és semmi mást nem kaptak. Illetve dehogynem, ragasztott csontit, (ha messze kell horgászni match bottal, akkor kővel ragasztott csontit, sokkal pontosabban lőhető csúzlival)
Szóval bealapozni az elején sok szemes anyagot bejuttatva, lőni rá néhány ragasztott csontigombócot. Az elején biztos ráront néhány keszeg, ezeket csontival össze kell szedegetni, nem nagy csalival, egy- akár két szem kabátba tűzött csonti csodát tud tenni. Én biztos körbehorgásznám az etetés minden oldalát, az etetés szélén álldogáló kárászok miatt, különösen a víz áramlásának irányában. (nem érdekes, hogy tó, az is áramlik valamennyit!)
Az említett vízmélység (max. 2 méter) simán engedi a fixre szerelt úszó használatát, aminek az előnye, hogy akár ólmozás nélkül, csupán a forgó súlyával tudod lelebegtetni a csalit a kívánt helyre.
Az elején maximum érintőt horgásznék, de a fenék felett pár centivel felkínált csali is jó lehet. Aztán akár egy másik bottal egy fél óra után rápróbálnék egy lefektetett előkén felkínált csonticsokorral, hátha odaértek a pontyok már. Persze korábban is megtehető, ha ennek valamiféle jelét látod már. Nem kell sokat rajta ülni, tíz perc alatt kiderül ott van-e, ha nincs folytatni kell a keszegezést. Időnként egy-egy lazára ragasztott csontigombóc belövése ajánlott! Illetve rá is etethetsz, ha nagyon muszáj.
Nem tudom milyen úszókat használsz match boton, itt sem mondanék márkát, de javasolt a cserélhető antennás, mégpedig úgy, hogy az egyik csőantennát vágd meg úgy, hogy szabadon közlekedjen a víz benne, ne legyen nagy a felhajtóereje, ezzel a nagyon finom kapásokat is látni fogod, erre súlyozd az úszódat. A másik ugyanolyan antennával ne csinálj semmit, ennek nagyobb lesz a felhajtóereje, és simán meg fogja tartani akár a két csemkuk+csonti csalit is! Ha van egészen apró igazi trágyagilisztád a kárásznak jó lehet.
Hirtelen ennyi.
Ha nagyon dévéres a víz, akkor elmennék egy sós, fűszeres etető irányába, sok löszszel és etető szúnyog használatával, tűzőszúnyog, pinki csalival kombinálva. Az apró giliszta itt is jó lehet.
Még valami, te ismered a tavad, tudod, hogy milyen távolgságban lehet legnagyobb biztonságban odaállítani az etetésre a halat. Nagyon messze sem jó, mert igen gyatra lesz a pontosság, közel meg zavarhatja a halakat a zaj, akár a szomszédok gombócai is!
