Rendellenes bakok

[Steve]

Gratula Genfi!

A többihez meg Forendhez csatlakoznék....

[P.Zoli]

Gratulálok Genfi!
Nagyon jó bak, csak kár, hogy szenvedett szegény. Mndenképpen jó kilövés.

[Horrido]

Szia Genfi!

Rég jártál erre, jó hogy előkrültél. A bak is nagyon jó. 
Viszont tényleg érdekes, hogyan tudta a szarvashurkot eltörni.

[Genfi]

Szia Genfi!

Rég jártál erre, jó hogy előkrültél. A bak is nagyon jó. 
Viszont tényleg érdekes, hogyan tudta a szarvashurkot eltörni.

Szervusz!
Igen, regen jartam erre. Mentsegemre legyen mondva, hogy juliusban harom hetig vadasztam... Nem mindent sikerult megloni, amit beterveztem, de harom diszno (ebbol egy kan), ket ozbak es egy roka esett a juliusi vadaszat soran. Egy nagy kan es harom masik ozbak viszont vigan eli vilagat... A nagy kan es a borzsonyi, hegyi bakok utan sokat jartam, de nem kerultek a szemem ele.
A kannak uzenem, hogy nincs elfelejtve a dolog! Most csak haladekot kapott... [:-)

[Genfi]

Gratulálok Genfi!
Nagyon jó bak, csak kár, hogy szenvedett szegény. Mndenképpen jó kilövés.

Szervusz!
A bak elso pillantasra eleg jo husban volt, de amikor zsigereltuk, akkor kiderult, hogy a nyirok mirigyek a gerinc menten es a comboknal sargak voltak. Nem vagyok abban biztos, hogy ennek a baknak a husa atment az orvosi vizsgalaton es atvettek!

[Marksman]

Iden julius elso feleben Somogyorszagban volt egy elvi lehetosegem, hogy teritekre hozzak egy rendellenes bakot.

Gratulálok, és sajnálatos, egyes emberek mire nem képesek egy vad szenvedését okozva...

 

[Viktor]

Dratulálok Genfi! Ezt a bakot meg KELLETT lőni!

[Hegedűs Sándor]

Szia Genfi!
Gratulálok ehez a trófea rikasághoz.A hurkot én oda szoritanám  manusnak oszt had szaladjon.Üdv HSanyi

[Horrido]

S.Petinek köze van hozzá......

Többet majd tőle...

[Steve]

S.Petinek köze van hozzá......

Többet majd tőle...

Óbégatott, hogy de kár érte,...de kár érte....

Gratula Peti!

[P.Zoli]

Gratulálok Peti!
Igen jó bakot lövettél!
Tényleg kár érte...   

[Viktor]

Kár! Kár! 

[Viktor]

Én is meglőttem az idei bakomat, pedig azt hittem, hogy erre már nem fog sor kerülni.

Május óta hívogat egy kedves ismerősöm egy alföldi bakozásra a Tisza-ártérbe, de egészen mostanáig erre nem tudtam időt szakítani, viszont a múlt péntek alkalmasnak mutatkozott. Péntek délután meg is érkeztem Péterhez és feleségéhez Judithoz, ebéd és beszélgetés után felfegyvereztek Judit 270 Win. kaliberű Remintonjával, aztán indultunk ki a területre. Útközben felvettük Istvánt a hivatásost, aki spektívvel a kezében hátul helyezkedett el a Samuraiban.

A terület igen jó adottságú, de "bakszempontból" elég gyengén vették át a tavalyi évben. Nyúl mindenesetre van dögivel, ha százat nem láttunk akkor tán egyet sem. Péter és István egy golyóérett félagancsút, illetőleg egy igen szabálytalan ághiányost nézett ki nekem, ezekre próbáltunk rámenni. Többször kiszállunk, pár száz métereket cserkeünk táblaszélen, majd vissza az autóba. Menet közben jó pár bakkal találkoztunk, de mind fiatal volt, a spektív sehol nem mutatott semmi lőhetőt. Aztán egyszer összetalálkoztunk egy érdemes bakkal a területhatár közelében, amit még nem láttak itt, de sajnos beugrott a kukoricába, mielőtt én is szemügyre vettem volna. Így ment ez szürkületig, de ismerve az őzet egyáltalán nem voltam szomorú, a hajnali kijövetel igen szép reményekkel kecsegtetett.

Vissza Péterékhez, terüljasztalkám és beszélgetés (közben távcsőszerelés, részletek a Keresőtávcsövek topicban). Reggel "kijazágyból" a kotyogó zenei aláfestése közepette. Be a kocsiba, Istvánt is felkaptuk útközben. Kiérve a területre megint barkácsolás a gáton, elámulok a fekete gólyák, a gémek és a kócsagok seregein a gyönyörű hajnalban. A félagancsút keressük, de sajnos se híre se hamva, ezért megint a területhatár fele vesszük az irányt. Többször kiszállunk és körbenézünk, de nekem valót egyelőre nem látunk.

A kukoricánál hirtelen három őzet veszünk észre. Megállunk, távcsövezünk. István szerint fiatal nyársas bak, de igen agresszíven viselkedik, egy kis dikdiket zavargál és mintha az egyik nyársa igen hegyes is lenne. Tovább gúvasztjuk a szemünket, végül István kiadja az utasítást, hogy nézük meg közelebbről. Megállunk a kukorica mögött, kiszálunk és lopakodunk száz métert a bak irányába. Péter közben egy rókát vesz észre, meg is állunk megtávcsövezni, de a bak miatt futni kell hagyni. Odaérünk az őzekhez. István spektívje megint a szeméhez kerül, mejd én is szemügyre veszem. A két, nagyjából a fűlig érő szűk állású nyárs egyik fele lándzsaszerűen ki van fenve, a másik lekerekedik. "Keressünk másikat, vagy jó lesz? Ezt a bakot úgyis mindenképp meg kell lőni." Persze hogy jó! Péter beüzemeli a sípot, a bak felkapja a fejét és figyelni kezd, de a vele levő suta is felkapja a fejét. Nekem az az utolsó kép ebből a szögből, mert a szél ellenében elindulunk Istvánnal a kukoricában. Megyünk vagy száz lépést, nekem minden lépés csatazajnak tűnik, de István magabiztosan megy előre, látszik, hogy nem először csinálja.

Majd kijözünk a kukoricából és úgy 70 méterre ott áll a bak előttünk. Óvatosan feltámasztok István vállára, röviden célzok és dörren a lövés. Én is látom a távcsőben, hogy a bak eldől, István is annyit mond: ez megvan! Elszívok egy cigarettát, mejd elindulunk a zsákmányom birtokba vételére. Megtaláljuk, örömöm határtalan. Olyan amilyennek a spektív mutatta, a szár gyöngyözött alul, a végek egyike elkerekedik, a másik viszont tűhegyes és a széle is éles, veszélyes fegyver. Nem csoda, hogy a kis bakocska annyira menekült a bicskázó elől!

István átadja a töretet és pár percig fényképezkedés közepette hagyják, hogy a zsákmánynak örüljek, majd zsigerelés következik. Ezek után óvatosan végigbarkácsolunk még pár percre a területen, hogy Péternek nézzünk valamit, de már nem találunk semmit, így a hűtőházhoz megyünk, ahol leadjuk a vadat. Kicsit fájó szívvel engedem el, de másképp ugye nem kerülhet a falra...

Sajnos fényképet nem tudok most felrakni, mert azt nem tudtam, hogy az Istvánnál levő gép analóg, épp ezért a telefonnal sem fényképeztem... úgyhogy arra még vérni kell... de az én fejemben sok kép kavarog erről a reggelről...

[Steve]

Én is meglőttem az idei bakomat, pedig azt hittem, hogy erre már nem fog sor kerülni.

Május óta hívogat egy kedves ismerősöm egy alföldi bakozásra a Tisza-ártérbe, de egészen mostanáig erre nem tudtam időt szakítani, viszont a múlt péntek alkalmasnak mutatkozott. Péntek délután meg is érkeztem Péterhez és feleségéhez Judithoz, ebéd és beszélgetés után felfegyvereztek Judit 270 Win. kaliberű Remintonjával, aztán indultunk ki a területre. Útközben felvettük Istvánt a hivatásost, aki spektívvel a kezében hátul helyezkedett el a Samuraiban.

A terület igen jó adottságú, de "bakszempontból" elég gyengén vették át a tavalyi évben. Nyúl mindenesetre van dögivel, ha százat nem láttunk akkor tán egyet sem. Péter és István egy golyóérett félagancsút, illetőleg egy igen szabálytalan ághiányost nézett ki nekem, ezekre próbáltunk rámenni. Többször kiszállunk, pár száz métereket cserkeünk táblaszélen, majd vissza az autóba. Menet közben jó pár bakkal találkoztunk, de mind fiatal volt, a spektív sehol nem mutatott semmi lőhetőt. Aztán egyszer összetalálkoztunk egy érdemes bakkal a területhatár közelében, amit még nem láttak itt, de sajnos beugrott a kukoricába, mielőtt én is szemügyre vettem volna. Így ment ez szürkületig, de ismerve az őzet egyáltalán nem voltam szomorú, a hajnali kijövetel igen szép reményekkel kecsegtetett.

Vissza Péterékhez, terüljasztalkám és beszélgetés (közben távcsőszerelés, részletek a Keresőtávcsövek topicban). Reggel "kijazágyból" a kotyogó zenei aláfestése közepette. Be a kocsiba, Istvánt is felkaptuk útközben. Kiérve a területre megint barkácsolás a gáton, elámulok a fekete gólyák, a gémek és a kócsagok seregein a gyönyörű hajnalban. A félagancsút keressük, de sajnos se híre se hamva, ezért megint a területhatár fele vesszük az irányt. Többször kiszállunk és körbenézünk, de nekem valót egyelőre nem látunk.

A kukoricánál hirtelen három őzet veszünk észre. Megállunk, távcsövezünk. István szerint fiatal nyársas bak, de igen agresszíven viselkedik, egy kis dikdiket zavargál és mintha az egyik nyársa igen hegyes is lenne. Tovább gúvasztjuk a szemünket, végül István kiadja az utasítást, hogy nézük meg közelebbről. Megállunk a kukorica mögött, kiszálunk és lopakodunk száz métert a bak irányába. Péter közben egy rókát vesz észre, meg is állunk megtávcsövezni, de a bak miatt futni kell hagyni. Odaérünk az őzekhez. István spektívje megint a szeméhez kerül, mejd én is szemügyre veszem. A két, nagyjából a fűlig érő szűk állású nyárs egyik fele lándzsaszerűen ki van fenve, a másik lekerekedik. "Keressünk másikat, vagy jó lesz? Ezt a bakot úgyis mindenképp meg kell lőni." Persze hogy jó! Péter beüzemeli a sípot, a bak felkapja a fejét és figyelni kezd, de a vele levő suta is felkapja a fejét. Nekem az az utolsó kép ebből a szögből, mert a szél ellenében elindulunk Istvánnal a kukoricában. Megyünk vagy száz lépést, nekem minden lépés csatazajnak tűnik, de István magabiztosan megy előre, látszik, hogy nem először csinálja.

Majd kijözünk a kukoricából és úgy 70 méterre ott áll a bak előttünk. Óvatosan feltámasztok István vállára, röviden célzok és dörren a lövés. Én is látom a távcsőben, hogy a bak eldől, István is annyit mond: ez megvan! Elszívok egy cigarettát, mejd elindulunk a zsákmányom birtokba vételére. Megtaláljuk, örömöm határtalan. Olyan amilyennek a spektív mutatta, a szár gyöngyözött alul, a végek egyike elkerekedik, a másik viszont tűhegyes és a széle is éles, veszélyes fegyver. Nem csoda, hogy a kis bakocska annyira menekült a bicskázó elől!

István átadja a töretet és pár percig fényképezkedés közepette hagyják, hogy a zsákmánynak örüljek, majd zsigerelés következik. Ezek után óvatosan végigbarkácsolunk még pár percre a területen, hogy Péternek nézzünk valamit, de már nem találunk semmit, így a hűtőházhoz megyünk, ahol leadjuk a vadat. Kicsit fájó szívvel engedem el, de másképp ugye nem kerülhet a falra...

Sajnos fényképet nem tudok most felrakni, mert azt nem tudtam, hogy az Istvánnál levő gép analóg, épp ezért a telefonnal sem fényképeztem... úgyhogy arra még vérni kell... de az én fejemben sok kép kavarog erről a reggelről...

Viktor!

Gratulálok!

[Genfi]

Én is meglőttem az idei bakomat, pedig azt hittem, hogy erre már nem fog sor kerülni.

Szervusz!
Gratulalok ! ! !
Turelmetlenul varom a kepeket!
Udv.