Közel két hete, hogy megjelentek. A pincém legalsó szintjében. Fatároló, lomtároló mindenes.
Felette van még két szint pince, ott nem mutatkoztak. Először csak tacskót idegesítették, no meg engem , mivel egész éjjel ugatott, majd kezdtek a hátsó fertájukból származó nyomokat hagyni. Ha ezt az asszony észreveszi fertőtleníthetem az egész házat.....Ekkor jött az elhatározás és a csapda. Méreg egyszerűbb lett volna, de nem! Gyerek, tacsi van a háznál, bármi lehet.
Két napig semmi, pedig nagyon ígéretes helyen állt a "nyaktörős 4-es", majd a harmadik napon Waidmannsheil! Egy termetes kocaegér a fogás! Este a tacskóval nagyon elégedetten tértünk nyugovóra!! A csapdát el is tettem, úgy gondoltam már megoldottuk a problémát. Két napig nem is történt semmi, de a harmadik napon, éjszakai lesből hazatérve hallom ám, hogy valami rágja a gipszkartont a farakás mögött... 4-es elő, becsaliz és fel a rakás melletti szekrény tetejére. Másnap csak este néztem és meglepetten látom hogy fogott a cucc,süldő, de a zsákmányt a saját bolhái és a hangyák már igen megszorongatták. Kiürítettem és betettem a csapdát egy napra, a kertemben folyó patakba.
Újracsalizás után egy napig semmi, de másnap még egy süldő.... Csaliztam és fogtam, négy napon át még hat süldő egeret. Volt olyan, hogy reggelre meglett, újracsaliztam és estére, mire a melóból hazakeveredtem még egy süldő fizetett rá.
Tacskó is kivette a részét a vadászatból, mivel szorgalmasan állóra ugatott reggel, ha zsákmány volt. Nem tudom honnan vette az infót, de feltehetően a pinceajtó előtt legyeskedett egész éjjel. Az egyik zsákmány kerítésen kivülre szórása nem jól sikerült, befelé esett és a tacskóm rámozdult. Elsőre ledöfte az álkapcsával a már régen merev zsákmányt, majd felkapta és megropogtatta. Mire nyúltam volna utána, pedig megette.....Úgy nézett rám, hogy......Majd faképnél hagyott és olyan peckesen vonult végig a kerten, hogyha tacskószuka látta volna, az menten elalélt volna a gyönyörtől átszőtt izgalomtól...
Egyszer aztán csak elfogytak a süldők, három napig nem fogtam semmit. A nagy sikeren felbátorodva felületesen is néztem már át a csapdát, csak annyit, hogy felcsapott-e. Negyedik napon az elrakás szándékával nyúltam a csapdához, de láttam, hogy az előtétcsali hiányzik.... Újrapótoltam és másnapra megint eltűnt, de a kirágós kioldó mögötti dióhoz nem nyúlt. Ez így ment három napig és akkor újítottam. Két kis darab csokoládét, melyek egy a kislányom által, a pincében felejtett és a süldők által szétrágott kindertojásból származtak, öngyújtóval megpörköltem és betettem a dió mellé csalinak.
Ez vitt mindent, mert alig egy óra múlva megvolt a nagy, hosszúfarkú egérkan! Kétszer akkora mint a süldők, ujjnyi hosszú farok, legalább kétéves kan, de lehet, hogy három, ami egéréknél már a remetekan korosztály. Azóta eltelt egy hét és csend van.
Szóval ilyen kalandom volt. Lehet sokan megmosolyognak, mert csak a bikát, bakot, a nagykant látják, de nekem ez is vadászat. Sőt az élmény többet ér egy etetőn lőtt süldőnél...
Üdv,H
