Sziasztok !
Torténet a közelmúltból egy kezdő naplójából:
Néhány egymást követő ejszaka egy búzatábla végére kaptam lehetőséget vadkarelharitas céljából. A tábla szépen meg volt kezdve, ígéretes jó hely.
Az előzőkben két éjszakám is eseménydús volt, de a malacos koca mellől nem tudtam terítékre hozni a malacot. Két remekbe szabott hibázás jelezte a türelmetlenségemet.
A második hibazas után Csaba vadásztársammal a vadaszhaznal beszélgettünk a történtekről meg azon az éjszakán hosszasan. Összeségében ugyanarra jutottunk, elkapkodtam.... megfeledkeztem arról a fontos intelemrol, hogy a Vadász legnagyobb fegyvere a türelem. Persze amikor az ember szíve a torkában dobog, másként telik az idő...de nem ellenkeztem vele mert legbelül tudtam, hogy jót akar es 100%-ig igaza van. Próbáltam felfogni úgy a hibamat, hogy sebzes nem volt a búza is megőrizve, stb. De bántott a dolog piszkosul....
Kisvartatva az átgondolt haditervvel ismét kiultem a mar jól ismert helyre. A szokásos koreográfia szerint alakult minden. Jól elszorakoztam a táj nezegetesevel es az átkozott szúnyogok ellen vedekezessel mert nem akartam etetni okelmeket. Hihetetlen, hogy itt mennyi van. Egész vadászat alatt üzemeltetni kell a riasztot különben szépen összecsípet fej a vadasz jutalma. Az idegesítő zummogesrol nem is beszélve. Megaztán ezek harapnak nem csípnek.
Lassan de biztosan beállt a sötétség es a félhold átvette az uralmat az éjszaka felett.
Fel ora elteltével roppant az erdő csendje. Néhány izgalmas perc múlva mar a búza szeleben áll egy koca a malacaival tőlem balra. Keresomben nézem a négy vagy öt malacot es vártam mozdulatlan a legjobb lehetőséget. Eldöntöttem magamban kívárok amíg csak lehet. A disznók önfeledt rajcsurba kezdtek es nagyon jó volt látni mindezt. A vér csak úgy lüktetett az ereimben. Rossz irányba fordulva a fedett, magas részhez értek amikor már csak a koca háta tűnt ki a búzából éreztem, hogy lövés így nem lesz de így volt szép ahogy volt. A következő percben furcsa neszre leszek figyelmes es jobbra fordulva tőlem kb. 70-75m-re 4 suldot pillantok meg tavcsoben pont az előző hibazasaim helyén lépnek be a buzaba szép libasorban.
Adrenalin bomba ér el, felveszem a fegyvert, piros pont be es várok. Tanulva a hibáimból tudom jól, hogy meg 15 méter es odaérnek ahol a legjobb lehetőség van a lövésre. A búza letaposva egy nagy foltban es így adott a tiszta célzás. 10m megállnak várnak de lassan folytatják útjukat. Nekem itt állt meg az idő nem tudom mennyi idő telt még el a várakozással, talán 5 másodperc vagy 5 perc de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Még 5 m, még 4m, 3m, 2m...., 1m....... vállra húzom a fegyvert, kibiztositok.
A hely ismerete alapján tudom, hogy most tokeletes a pozíció, keresztben állnak. Villany fel.
Azonnal szétmallik a sötétség az erős fényben tisztán látom a suldoket megtorpanni. Nem kapkodom, célzom...
A dermedt, riadt állapotból tovabb lépni az egyik mar nem tud, mert ebben a pillanatban elindul útjára a golyó. Oriasi káosz alakult ki a lövés miatt fejveszett menekülés minden irányból. Balról a koca malacaival, jobbról a suldok vágtattak az erdő irányába. Kozben töltök ismét de nincs rá szükség. Látom, hogy helyben marasztalja a göbecs a suldomet. Pár kapálozás és vége. Várok még, hátha meggondolja magát de látom, hogy ő mar nem gondolkodik ezen a földön többet. Lelke elköltözött innen az imént es mar egészen máshol jár.
Kis idő múlva síri csend lesz ismét ami uralja megint az éjszakát. Ragyujtok lassan megnyugszom es eszembe jut az a vadaszhazi beszélgetés.
Türelem...
Igen az.
Köszönöm Csaba.
Üdv:
kovacszs
