Jó estét (vagy talán éjszakát?)!
Sikerült ma, azaz tegnap végig semmittenni az egész napot, ezért úgy nyolc óra körül nem volt maradásom és kicsit kimentem körülszimatolni disznó ügyben.
Az előző éjszaka nagy részét is kint töltöttem, de csak szarvasokat és őzeket láttam, nagy békés egyetértésben engedtek le a torkukon egy 30 hektáros búzavetést
.
Most egy másik helyet céloztam meg, ahol szintén búza van vetve, de itt-ott megtúrták a disznók a tavalyi kukorica miatt, no meg egy téli szóró maradéka is csalogathatja őket.
Kilenckor már a lesen voltam, egy órán át hallgattam a szél üvöltését és a pacsmagi tavakon éjszakázó temérdek vízi szárnyas zajongását. Aztán 10 után elkezdett felballagni a fogyó Hold is az égre.
Amikor már messzebb is jól elláttam a kis 7x42-es Habicht-tal, akkor felfedeztem 6 gímet, 5 dámot és vagy 20 őzet a vetésen.
Kicsit alul öltöztem az estét, cefetül rázendített a böjti szél, de legalább a felhőket is elterelte másfelé. ragyogó világos lett 11-re.
Éjfél előtt úgy gondoltam, hogy ennyi elég, a papírzsebkendőm is fogytán volt, a derekam is jól átfázott. Felálltam a lesen, hogy pakolás előtt kinyújtóztassam magam, amikor valami feketeségen akad meg a szemem. Kapom a kukkert, hát tőlem vagy 200 méterre egyik disznó a másik után sorol ki az erdőből és a vetésen matatnak. Egy koca, 6 egyforma süldőjével. Visszaültem, fogtam a puskát és elkezdtem próbálgatni, hogy tudnék-e megfelelő alkalommal biztos lövést leadni ha az egyik süldő méltóztatna keresztben megállni, de nem tetszett a dolog. Hiába a fényerős 8x56-os Zeiss, a 4A szálkeresztjét nem látni a fekete testen, a távolság pedig túl nagy ahhoz, hogy a vastag vonalak alapján, azok metszéspontját "érezve" elengedjem a lövést.
Leengedtem a puskát és vártam, hátha közelebb jönnek. Ez vagy 5 perc múlva be is következett, elkezdtek felém kocogni. Feltettem a puskát, feltoltam a Blaseren a spanoló gombot és kísértem a mozgó disznókat. Egyszer csak megálltak, mint ha valami gyanús lett volna nekik. Szemből persze nem kockáztattam meg a lövést a bő 100 méterről, de bíztam benne, hogy jönnek még közelebb is. Erre hatalmas robajjal, egy közben szél alá került szarvasbika rohant át a vetésen. Mire vissza pillantottam a disznókra, már csak az eltűnő foltokat láttam az erdő alján.
Vártam még egy órát, hogy hátha.... de aztán anyira fáztam már, hogy feladtam a további lest.
Ma este 11 után kel a Hold......szerintem megint mehetnékem lesz
