Üdv a Vadászoknak
Ma kora reggel őz-tarvad vadászatra indultam, de valahogyan mégis csak a vaddisznós oldalon kötöttem ki
.
Jó másfél órás cserkelés után friss vaddisznótúrásokra és nyomokra lettem figyelmes. Addig láttam pár őzet, de zömében bakot. Ami suta-gida elém került, azokér pedig kár lett volna. Mikvel eléggé fújta a szél a porhavat, az látszott a nyomokból, hogy 10-20 percesek lehetnek legfeljebb. Bízva benne, hogy még nem fogták szagomat, azonnal kerültem egyet és jó széllel besétáltam a kisebb-nagyobb dombokkal tarkított fenyvesbe, arra gondolva talán a disznók abban fekszenek meg, valamelyik szélárnyékos törésben.
Talán 10 perce osonkodhattam fától fáig, folyamatosan távcsövezve a gyérítésből itthagyott fakoronákat, amik a disznók kedvenc búvóhelyei, mikor mellettem, vagy 80-90 méterre mozdult valami. Látom ám, hogy egy koca és 3 egyívású süldője kel ki egy vacokból és elindulnak a közeli sűrű irányába. Ekkor már egy fa oldalához fogtam a kibiztosított fegyvert, várva a kedvező alkalmat. Az el is jött, mert az elől haladó koca kb. 20 méter után megállt tájékozódni és az egyik süldő úgy állt meg, hogy két fa között tisztán láttam a fejét. Abban a pillanatban már lőttem is, az élesen csattanó becsapódást követően a célba vett vad megmerevedett, fejét magasra tartva homorított, majd lassított felvétel szerűen, merev lábakkal az oldalára dőlt. Villámgyorsan újratöltöttem a billenőcsövűt, célra tartottam még vagy egy percig, de újabb lövésre nem volt szükség.
A lövés közvetlen a hallójárat mögött érte a feltörve 55 kg-os emsét.
Minden vadásztársamnak eredményekben és vadászélményekben gazdag új esztendőt kívánok!
