Üdv a Vadásznak!
Felbuzdulva a fórumtagok sikerein, rávettem magam egy kis holdfényes fagyoskodásra.
Nyolc után értem ki a területre. A tervezett leskelődés helyétől, ami egy búzavetés és kukorica határa volt, jó kis sűrűvel határolva, bő egy kilométerre tettem le az autót. Nyomás cserkelni. Száz méter megtétele után elkezdtem pásztázni a környéket. Szarvasok legelésztek az útba eső lucernatáblán, picit óvatosabbra vettem a lépteim, nem szerettem volna megzavarni őket csemegézés közben. Nagyon lassan, de magabiztosan haladtam a cél felé.
Olyannyira sikerült lassan cserkelni és bámészkodni a holdfényben, hogy a nyolc óra körüli érkezést követően sikerült 22 óra 20 perckor elfoglalni leshelyem. Szépen berendezkedtem, belebújtam hálózsákomba és vártam.Nem sokkal később szarvasok jelentek meg a vetésen a lestől jobbra úgy 150 méterre, mit sem sejtve, hogy valaki figyeli őket.Érkezésüket követően a velem szembe lévő sűrűből avarzörgés ütötte meg a fülem, de sajnos nem a várt fekete csuhások érkeztek. Két ünő, egy fiatal bika társaságába színesítette tovább a vetést és az élménytárat. Jó harminc méteres távolságból gyönyörktödtem a látványba, ami sajnos nem tarthatott sokáig, mivel az a fránya lesdeszka a fagy miatt nem egyszer megroppant alattam, így jobbnak látták ha tovább álnak. Amint leléptek a színtérről ismét zajok a sűrű felő, erősödik. Lehet, hogy épp a várva várt vendégek, fut végig az agyamba a gondolat. Szemre tapasztott távcsővel figyelek a zaj irányába. Lás csodát egy gombóc, még egy gombóc és már cseréljük is a keresőt céltávcsőre. Szépen sorakoznak majd lendületesen megindulnak felém a mögöttem található kukorica tarló irányába. Konfekcíó méretű süldő brigádhoz volt szerencsém, melyek közül az első jóvaé viéágosabb volt a többi társánál. A bírálatot követően Ő lett a kiválasztott. Céltávcsövön keresztül követtem mozgását, várva a megfelelő pillanatra. A távolság folyamatosan csökkent, kb. 30-35 méter lehetett, mikor a kiszemelt kedvező pozíciót nyújtott a lövéshez. Abban a pillanatba lövés hagja hasította ketté a -13 fokos csendet, számomra egy kis melegséget csempészve ezzel az éjszakába. A konda a szélrózsa minden irányába szétlibbent, majd eltüntek a menedéket adó sűrűben, kivétel ezalól csak a kiszemeltem képezett, mivel Őt az öreg 8x57-es már nem engedte sehova. Rúgott még párat aztán végleg elcsendesült. Utolsó falatként, jobb híján, sajnos csak egy száraz aranyvessző jutott neki. Ezt követően is jutott még egy kis izgalom. A zsigerelést követően vadőri segítéget kértem a szállításba, viszont az idő kicsit hátráltatta a technikát, csak nagyon nehezen indult a Nissan. Nem volt mit tenni, mint várni. Addig őrt álltam az elejtett zsákmány felett. Lazza egy óra várakozás után azért csak megérkezett a fuvar. Igaz, hogy 23 óra magasságába már feküdt a disznó és az is, hogy fél kettő körül hagytam el a vadászterülete a technika jóvoltából, viszont így is egy Remek vadászat volt.
