|
Embandy
|
 |
« Új üzenet #20077 Dátum: 2018. Január 29. - 10:51:01 » |
|
Sikertelenség
A terepjáró szinte hangtalanul közelítette meg az ártéri beállót, ahol a vadászok hátra hagyták. Bujkáló Hold, párás, enyhe januári vasárnap este. Harangoznak a távolban, amit kutyaugatás követ.
A két cimbora a magaslesek felé igyekszik. Vadászok. A terepnek köszönhetően most tényleg halkan tudnak lopakodni. Az első magaslesig úgy tíz perc a séta, s onnan a következőig még további negyed óra.
Nem sietnek, van idő hallgatózni, távcsövezni. Vadászni jöttek, és a vadászatnak amúgy is meg kell adni a módját! Fél szavakkal kommunikálnak az első lesig, majd egy „nagy kalappal” búcsúznak el egymástól.
Vadászunk immár egyedül oson leshelye felé. Gyakran távcsövez, fülel, felfedezi a felhőkön átszűrődő hold sejtelmes fényében a vetésen lévő őzeket, nyulakat. A múlt alkalommal sokkal többen voltak, állapítja meg.
A távcsövezésnél kissé hiányolja támaszt nyújtó lő botját, amit bizony otthon hagyott. Pedig még rá is nézett, mégsem hozta magával. No de most már mindegy, késő bánat…
200m-re az első lestől erdei nesz üti meg a fülét! De még milyen nesz ez, kérem!! Minden vadász számára oly kedves ez a szöszmötölés:-)! Disznóóóóóóóóó! A hangok alapján egyedül lehet. Lassan tovább indul. Erről küldd majd vadász cimborájának egy SMS-t, amint elérte leshelyét. Figyeljen alaposan, mert a disznó még feléje is mehet.
A szele jó, így némi izgalommal felvértezve araszol tovább. A disznó neszezése csak nem akar szűnni! Sőt, erősödik! Most már a csámcsogását is hallja! A puska már az első észlelésnél lekerült a válláról, automatikus mozdulattal a piros pöttyöt is bekapcsolta, és a nagyítást is letekerte legkisebbre.
Még 50m és eléri az elágazást, amit már egy lucernaföld és azon túl szántás követ. Nyílt terep. Onnan már csak 200m van hátra a leshelyig.
Óvatoskodnak az elágazás felé. A Vad és a vadász. A disznó vele párhuzamosan az ártéri erdőben. Szöszmötöl, eszik, csámcsog nagyokat. Vajon lesz ma esély legalább megpillantani? Mit ígérnek ma az Égiek? Ki lesz ma az ügyesebb?
Egy időben lépnek a kereszt alléra úgy 80m-re egymástól. Nagyjából egy súlycsoportban lehetünk, állapítja meg emberünk, Te is olyan 70kg környékén lehetsz:-). A disznó nem várakozik, lassú kocogásba kezd srégen a lucernaföldön egy másik erdőfolt felé, majd egy pillanatra megáll. Ezalatt vadászunk kezéből a földre került ülő párnája és takarója, amit magával hozott.
Térdelve céloz, kibiztosít, gyorsít. A disznó újra megindul, a piros ponttal követi tovább. Most sincs messzebb, mint 100m. Teljesen mutatja az oldalát. Jó ez a sejtelmes holdfény, lámpára nincs szükség.
A Vad újra megáll, orrát magasba emelve szimatol, tájékozódik, de a vadásznak kedvező széljárás miatt nem érzi a számára veszélyt jelentő emberszagot.
A pötty megállapodik a lapockán és elmegy a lövés. De emberünk bizony nem hallja a számára oly megnyugtató dübbenést…
Ismétel, s amint újra lát, észleli, ahogy a disznó épp beér az ártér rejtekébe. Ott megáll és egy hatalmas, méltatlankodó fújással díjazza vadászunk elbaltázott produkcióját..
Mert bizony elhibázta, ez most már biztos. Nem tudja hogyan, de elhibázta. Rajta volt, nyugodtan lőtt, ez biztos és mégis hiba lett belőle. Vadász cimborája még becsapódást és visítást is hallott. Máshonnan:-)! Kijön a vadőr is, fiatal de ügyes kis szálkás szőrű torpedójával. Sajnos ők is csak megerősíteni tudják a hibázás tényét..
Vadászunkat csakis ez az egy dolog nyugtatja most meg! Ha már terítékre nem került ez a disznó, legalább nem lett megpiszkolva, megsebezve!
Talán legközelebb sikerül majd egy pontos lövéssel terítékre hozni az áhított serte vadat!
Az ártéri erdő ugyan felkínálta neki ezt a rejtőzködő, óvatos lakóját, de ő ma hibázott..
De már cseppet sem bánja, hiszen VADÁSZOTT!
Embandy; 2018.01.28.
|
