Ma, hosszú pihenő idő után, végre disznóhajtáson vendégeskedtem
Igazi hajtás volt, csak vaddisznóra és esetleg sakálra szólt az eligazítás, még a rókát sem engedik lőni, mert megőrjíti a hajtókutyákat, akiket utána a kotorék jobban izgat, mint a disznó csapa.
Két hajtást terveztek a szervezők, az elsőt hosszúnak, a másodikat rövidebbnek jósolva.
Az időjárással szerencsénk volt, kicsit szeles, de zömmel verőfényes napnak néztünk elébe.
A hajtástérkép igen kacifántos hajtásrendet mutatott, a google maps-szel összehasonlítva egyből feltűnt, hogy a hajtóknak ma nem lesz este szükségük hosszú mesére az elalváshoz.
Meredek domboldalakat kellett bejárniuk sok-sok kilométeren keresztül, amiket a besütő Nap nyálkássá, irgalmatlanul csúszóssá tett az éjszakai kemény fagy után.
9 óra körül indult meg a hajtás.
Előtte sajnos volt egy kis keveredés, mert pont azt a völgyet, ahová a mi kis 6 fős csapatunk került, belakták a favágók, három helyről is üvöltött a motorfűrész, a traktorhang, az emberi ordítozás.
A felvezetőnknek sikerült kis diplomáciával elintéznie, hogy a serénykedők elvonuljanak egy másik területre, így eztán már csak távolból hallgattuk a láncfűrészek munkáját.
Már annyiszor megfogadtam, hogy soha többé nem hallgatok senkire, és mindig azt viszek magammal a lőállásba, ami csak eszembe jut....a felvezetőnk csak lebeszélt a lőbotról.
Mondván egy nagyon keskeny úton fogunk állni, egy bokros patak partján, amin csak 30-40 métert lehet ellőni a két kanyarig, meg közvetlen magam elé, a szálerdőbe még annyit és kész....felesleges cipelni a gyalogos felálláskor....és én hallgattam rá....
Amit elmondott, az mind egy szálig igaz volt...kanyargós út, erdő alja, rövid lőtáv....
De amit nem mondott el, hogy a patak bokorsávján túl, kb. 200 méteres távolságig emelkedik egy akác-sarjas, bálványfás domboldal, aminek a felső felét ragyogóan be lehet lőni lentről, az útról.
Kérdeztem is azonnal, hogy oda is lehet/szabad lőni? A válasz igenlő volt, csak a közeledő hajtókra kell vigyázni.....már éreztem, hogy kellett volna az a lőbot.
Megindultak messze távolban a hajtók, fél óra elteltével a kutyák nyiffogását hozta a szél.....majd kis idő múlva, messze a horizonton megjelent 3 disznó.
A távolságot inkább 200 méterhez éreztem közelebbnek, mint 150-hez, no meg a horizontról nem akartak lejönni, így csak szabad kézből, a nagyítást 12-re csavarva kísértem őket,
míg el nem tűntem az irtás másik oldalán.
Pár perc múltán jött egy nagyon szép, nagyon nagy testű szenes róka is, de hát az eligazításon megmondták, hogy rókát nem szabad.....így megúszta egy céltávcső gyakorlással ő is.
Aztán a hajtósorban megszólalt egy sörétes puska, majd a kutyák megőrültek és talán egy perc múltán újból a horizonton megjelent egy ..kettő...három....kilenc disznó.
Már le is tettem arról, hogy lövéshez jussak, amikor éles kanyart vettek, lejöttek a domboldalban vagy 50 métert és ott újból elkanyarodva az oldalukat mutatva kocogtak tovább.
Kikerestem egyet a közepes süldők közül és odalőttem hozzá......jelzés és becsapódás nélkül, az addigi tempójában tűnt el a takarásban, így célba vettem a legutolsót és annak is küldtem egy köszöntőt......a reakció kísértetiesen ugyan az volt, annyi különbséggel, hogy tisztán láttam az orra előtt becsapódó lövedék nyomán felvágott földet.
Tehát eléjük lőttem a kb. 150 méteren. Nézem a lőszer dobozát, a 170 gr Geco Plus kezdősebessége 960 ms.
Utoljára hajtáson a 308-assal voltam talán, abból a 185-ös Mega kb. 750-nel indult.....no meg új a puska....na meg ugye a lőbot....
Eseménytelen óra következik, itt-ott szól a puska, majd megérkeznek a hajtók. Megkérem őket, hogy nézzenek rá a váltóra ahogy mennek tovább, de nem találnak semmit.
Ugyanakkor nézem a térképen, hogy ha bő 2 óra alatt értek el hozzám, aki a 2. lőállás vagyok, akkor még legalább 3-4 óra kell a végéig, ha nem hagynak ki semmit....szoros lesz ez.
Elmúlik újabb bő egy óra, a távolban újabb lövések mindenfelől, amikor erősödő zörgést fog az elektromos fülesem....valamik jönnek visszafelé. De takarásban maradnak a patakparti bokrosban
és úgy elmennek előttem, hogy egy szőrszálat sem látok belőlük.
Pár perc múlva ugyan ez megismétlődik, csak egy időnként meg-megálló egyes disznóval, aki hangos fújásokkal térképezi fel a menekülő útvonalát.
(A hajtók a végén mondták is, hogy volt egy kisebb konda és egy jó kan, ami felém jött hátra)
Aztán az előbbieknél jóval intenzívebb zörgés, újból messze fenn a dombtető irányában.
Puska fenn (az első kudarc után hamar vágtam egy kétméteres ecetfa suhángot, leböktem az útpart felengedő sarába, így lett némi támasztékom), és már sorolnak is egy váltóval feljebb,
mint amiket meglődöztem. Vannak vagy 15-en, pontosan nem számoltam, mert csak a jó pozícióra vártam.
Amikor az egymást lökdöső süldőkupacból tisztán kivillant egy példány, kb. a szeme vonalára célozva elengedtem a lövést. A disznó egy hangos becsapódást követően eltűnt.
Majd gyors ismétlés után még egyet meglőttem, parádés bukfenccel landolt egy rakás gallyban.
Már éppen elkezdtem veregetni a vállamat, mikor az elsőre meglőtt betegen elkezdte húzni magát a konda után. Újabb lövéssel megállítottam, de kellett egy harmadik is, hogy végleg elfeküdjön.
Alig végeztem vele, amikor a szemem sarkából látom ám, hogy a karikára lőtt ugyan bizonytalan lábakon, de csak igyekszik a konda után. Lőni a horizont miatt nem lehetett már.
A disznó átment a dombtetőn.
Ezután már csak a többiek lövéseit hallgattam, sajnos bejött a számításom, mire a hajtók kiértek, már semmi értelme nem lett volna belekezdeni egy rohanós, csonka hajtásba.
Meghívómmal visszamentünk, hogy megnézzük a zsákmányomat. Az elsőnek meglőttet viszonylag gyorsan megleltük, habár onnan, a domb oldalából minden egészen máshogyan fest, mint alulról nézve.
Viszont így visszanézve és látva az autókat az úton, meg az embereket, a pontosabb viszonyítással már egyértelműen látszott, hogy alábecsültem a távolságokat.
A megtalált disznó, amit 30-35 kilós süldőnek néztem, kb. 60 kilós második éves kancsika lett.
A nagy távolság, a gyorsabb tempó és a szándékosan kisebb elétartás miatt őt kissé hátul találtam el az 1. és a 2. lövésemmel.
A másodjára meglőttet sajnos nem találtuk meg, de még akár egy csepp vér nem sok, annyi sem maradt vissza utána
Össze kell még szoknom ezzel a 300-as mordállyal, de az biztos, hogy nem ez a 11 grammos lövedék lesz a kedvencem, 960 induló m/s ide, vagy oda.
Lassan elkezdem főzni hozzá a saját 180-as H-Mantellt, meg talán kipróbálom a 200-as Megát is.
Nem kell nekem 900 m/s feletti induló sebesség. Szedje a lábát "csak" 800-zal, de ahová bekopogtat, ott kő kövön ne maradjon
Végül 5 disznóból készült a teríték.
Nem rossz teríték ez sem, de ha én sem balf@szkodok ennyit, meg a többiek is el-eltalálnak néha ezt-azt, akkor minden további nélkül lehetett volna 10-15 közötti terítékünk.
Így is nagyon szép volt, hálás köszönet illeti a meghívómat, hogy ilyen szép ajándékkal kedveskedett nekem
(Ps.: A nap fényét emelte még, hogy hajnalban a csapdák ellenőrzése akkora kan sakállal örvendeztetett meg, amilyent még nem igen láttam eddig! Holnap viszek ki mérleget és lemérem)
