Üdv a Vadásztársaknak!
Nagyvonalakba leírnám a történetet, aminek a fenti képen látható disznó a főszereplője.
Az ominózus napon, kicsit feldúltan érkeztem ki a területre, olyan nyolc óra magasságában. Gondoltam jót fog tenni munka és az asszony szónoklatai után ( " minek kell már megint menni " ) egy kis friss levegő, mint mindíg. Egy 5-600 méter cserkelgettem a kiszemelt les felé ami egy kukorica tábla mellet állt. Utamon egy őzbak és róka kölykök látványa örvendeztett. A lest elfoglalva kényelmesen elhelyezkedtem, majd elővettem a zsebembe lapuló nyúlsípot, amit nem rég kaptam, és rázendítettem.
Annyira magával ragadott a rokahívás, hogy mióta megkaptam azóta nem múlik el olyan alkalom, hogy ne fújjak bele egy párat. Eredményképp csak annyit, hogy már három koma bánta eddig, közüllük az egyik épp a most íródott történet egyik föőszereplője. Szóval ott jártam, hogy sipolgattam serényen mikor neszeket hallok a les alól. Kinézek a leskosárból és mit látnak szemeim, egy róka.
Nyúltam is a puskáért, majd mikor megfelelően eltávolodott a lestől rácincogtam, erre megállt és lőttem.
A lövést egy nagy porfelhő követte, azt pedig egy a felhőből menekülő róka, vissza abba az irányba emerről jött. Újratöltök, majd meglepődve a történteken kapkodva próbálom a száleresztel utólérni a menekülő rókát. Mikor utolértem cincogtam egy jó nagyot, amire a koma ismét megtorpant, vesztére.
Újabb lövés kavart porfelhőt, de itt történet már nem tartogatott meglepetést.
A lövedék most odament ahová szántam. A vad birtokbavételét követően viszzaültem a lesre és hosszasan elemezgettem magamba a bravúrosan elhibázott első lövésem. Arra jutottam, hogy bal...sz voltam kapkodtam, belerántottam. Miután leülepedtek a történtek és már csak a természet hangjaira koncentráltam, egyszer csak a tőlem jobbra lévő lucernatábla iányából, amit épp a napokba kaszáltak le, furcsa hang üti meg a fülem. Mintha valaki a levegővételell köszködött volna. Keresőt kézbe véve elkezdtem pásztázni a lucernát. Egyszercsak megakad a szemem egy mozgásban lévő fekete folton. Garatbagócsos őzre gyanakodtam a hangok miatt, de pillanatok alatt ráeszméltem a körvonalai és mozgásának tempója, dinamikája alapján, hogy disznó. A távolság az észlelés pillanatába bő kétszáz méter volt és rohamosan fogyott. Mivel a szelem rossz volt hamar lepattantam a lesről és elkezdtem sietve lopni a távolságot, bízva abban, hogy lőtávolba érek az előtt mielőtt a disznó szél alá kerülhetne.
A disznó folyamatosan jelezte helyzetét a fura és hangos levegővételével. Mikor már gyanúsan hangos volt megálltam és elkezdtem keresni a távcsővel. Hamar megtaláltam, majd gyors bírálatot követően kannak itéltem. Céltávcsőre váltotam a keresőt, majd mikor abban is megtaláltam a célt, útjára indítottam a 8x57-es 12,7 gr-os Alaskát. A lövést a becsapódás lágy puffanó hangja követte, majd némaság lett úrrá mindenen. Visszasétáltam a leshez összepakoltam majd lámpával a kézbe indultam a rálövés helyére, ahol diszóm még rúgott egy utolsót, majd elcsendesedett. A lövés a nyaki gerincet érte. Végezetül helyére került az utolsó falat és a sebtöret is. Ez volt a idény első disznója számomra.
Tisztelet a Vadnak, Üdv a Vadásznak.
Érdekességként annyit még elmondanék, hogy zsigerelésnél a jobb oldali vesepecsényével összenőtt kézilabda nagyságú kemény gennygóc volt. Nem tudni, hogy mitől, de mintha egy heg lett volna látható a bőrén azon a tájékon. Lehet fájhatott is neki ezért adta ki azokat a furcsa hangokat. Le is volt soványodva.
