Üdv Urak!
Ritkán osztok meg történetet, a legutóbb azzal zártam az aranyérmes kanom történetét, hogy kitudja a jövőben hogyan tovább?! Ott is hagytam a nagyvadas területet az Aggteleki karszton, elég örült számok kerekedtek ki. Elkezdődött a tavasz, lement az apróvadason a norvég bakvadásztatás és lassan elérkezett az első elvonási tünet, hogy csak ki kellene nézni valamerre megszellőztetni a vasat. Kalcsob barátom volt az áldozat, akivel meghivattam magam egy esti leskelődésre. Egy búza vetésre esett a választása, emit benőtt elhagyott csipkés szőlő szélén ültettek. Ő a lest választotta én a földre ültem. Szép lemenő napban hevertem a fűben, vártam hogy a garádban dürögő kakas végre kidugja afejét egy fotó erejéig, de nem tette meg ezt a a szivességet. Egyszer őzek risaztására figyelek fel, majd látom is ahogy a 2 rémült suta vágtat feléma sűrűből...
Sűrűn magukmögé tekintgetnek, valami egyértelműen zavarta őket. Lassan megnyugodtak és elvonultak. Miután nem láttam semmit kilépni a sűrűből, és a nap is lebukott a Mátra mögött, így feltápászkodtam és immáron kisszéken ülve folytattam a leskelődést. Fotós állványom lőbottá alakítottam és elhelyezkedtem. Pár perc nézelődés után, sötét folt mozdul a sűrű szélén, félkeresztben közeledve a hajlatból... vajon a nyílt vetésről csak nem láttam?! Nincs idő gondolkodni, nézem a keresőbe...darabos disznó egyedül, kan formája van, és olyan magas, mint az előtte ott kiugró őzek. A táv jó 180 méter, de már vállba a 7*64es és suhan is a lövedék,majd nagy puffanással jelzi megérkezését. A disznó ahogy elfordul már el is tünik. Kalcsob hív hogy nézte az egészet keresővel, szerinte jelzett a disznó.. Mire a rálövés helyére érünk már sötétedik, és nem is találjuk a beváltás helyét, de nem is eröltetjük.
Reggel a szeretet ünnepén (
) indulunk a területre egy utánkereső segítséggel megnézni mit műveltem az este. A vélt helyen elindítva a kutyát, még jóformán meg se beszéljük a taktikát mikor hallom előlünk 40 méterről "itt van a disznó!". Mellélépve megkönnyebbülök, nem szerettem volna a vendéglátómat hibázással, vagy sebzéssel kellemetlen helyzetbe hozni. A röfi ínyéből villognak a bicskák mind a két oldalon... ez a beszéd!
Innentől ment a viccelődés poénkodás, hazafelé már fülig ért a szánk ( az enyém legalábbis biztos). Nem hazuttoltam meg magam most sem, a kan zsigerelt súlya 75 kg volt, a bicskák 20,2 és 21 cmesek! Köszönet érte a vendéglátómnak, és minden közreműködőnek!
Lesi
