Jó régen mozgott már ez a topic…
Egy ideje vágytam egy kisebb kaliberű puskára, annál is inkább, mivel beléptem a helyi lövész klubba, ahol a márciusi lőtérnyitás után, lesz lehetőségem bőven gyakorolni.
Nem tagadom, nem szégyellem, szeretek lőni. Régi „szerelem” ifjú koromban sok évig, az akkor még Kecskeméti Dózsa, (aztán KSC) sportlövője, versenyzője voltam.
A .222, vagy a .223 Remington kaliber, amit kerestem. /.22-em már régóta van, de az, azért…, kicsi, na).
Barátom szinte ajándékként, hozzájutott egy .222-es ZBK 110 puskához, amit próbálgattam, ízlelgettem.
Addig is sejtettem, de innentől kezdve bizonyossá vált bennem, hogy bármennyire is szimpatikusak számomra a gavallér puskák vadászati szempontból, ez a kategória mégsem az én világom. Ja, és régen is a fekve lövés volt a kedvenc műfajom, ott pedig nem igazán praktikus a „törős” puska.
Nagyobb „tehetség” hiányában, az alsó árkategóriában kereskedtem, bízva abban, hogy sikerül kifognom valami jó vételt.
Túl nagy választék ebben a szegmensben nincs, a távolság is befolyásoló tényező volt, így aztán az év elején „ráharaptam” egy tőlünk nem túl messze hirdetett, .223-as puskára.
Igaz kínai, igaz sok az ellenérv, de olcsó, oszt hátha mégis használható. (Cégemnél, hetente 2-3 kínai konténer árut veszünk át, azért tudnak ám Ők valamit, de azt nagyon.)
Egyezkedtem az eladóval, aztán szégyenszemre lemondtam a már szinte megbeszélt találkozót, egy jobb üzlet, egy másik puska reményében. Na, az nem jött össze.
Újabb, elszántabb kapcsolatfelvétel, találka megbeszélés.
Végül a találka és a vétel is létre jött, a múlt hét végén. A próbán (abban a hatalmas, de gyönyörű hóban) annyit tapasztaltam, hogy a volt gazda és az én két lövésem is egészen egymás mellett volt.
Távcsövem volt, szerelékem nem, így Komlóról rendeltem egyet, amit három nap múlva meg is kaptam.
A felszerelést és a „hidegbelövést”, párom enyhe iróniája mellett, még a lakásból elvégeztem.
A belövő állvány /nem régen publikáltam/ adott volt, erkélyünkről szinte minden távolságban van „alkalmas célpont”. Tudjátok…, csőfuratot, céltávcsővel összehoz módszer.
Szerencsére, így mínuszokban, kevés szomszéd napozik az erkélyeken, nyáron nyilván meggondoltam volna eme műveletet.
Aztán péntek délután irány a lőtér, komoly izgalmak, lesz-e vajon használható puskám.
Kaptam pár darab Cody lőszert a puskával, azzal kezdtük a műveletet.
Belövési távolság 87 méter.
Hideg belövésem nem volt túl rossz, oldal irányba durván 100, függőlegesen 150 mm-t kellett korrigálnunk.
Cody-val kb. oké, bár van egy kis szórás. /Ja, meg aggódás./
Jöjjön a hosszú távra kinézett SAKO.
Két lövés, viszonylag egymás mellett, de túl büszke azért nem vagyok rá. /Felső kettő/
Távcsőállítás, újabb lövés, egész jó. Oldal irányban fél centi eltérés, kissé magas.
Vadászni is akarok ezzel a puskával, de fő cél mégis a gyakorlás, célba lövés, ezért lentebb húzom még a távcsövet.
Két lövés…, a távcsőben nem látom a lyukakat. Bízom a technikában, na meg azért magamban is, de mégis mi van ha?!
Kimegyünk, nincs ha, ez van! /Azért az a bizonyos „kő” csattanás megvolt./
Jóváhagyom, /14 mm van a két lövés között/ most már tudom, hogy nem volt rossz vétel.
Összepakolunk, kezd sötétedni, megyünk hazafelé.
A további program, rókázás, ilyen havon távcsővel, de ha úgy alakul lámpázunk is.
Alig érünk be a területre, Pisti (hiába csak fiatal még) kiszúr előttünk egy gyümölcsösből kiváltó rókát.
Van vagy jó háromszázra, kocsi leáll, mindketten kiszállunk. Igencsak alkonyodik már, de fehér minden, így még egészen jól látunk.
Én feltámasztom az ajtón a puskát, Pisti cincog.
Jól beszélhet egérül, mert a róka, némi tájékozódás után, megindul felénk.
Jön, de huuúú, de vékony, így szemből. Hiába a nyolcszoros nagyítás, bizony nem könnyű rajta tartani a pontot.
Megáll. Pisti mondja, lőni kellene, öreg róka nem fog közelebb jönni.
Mély levegő, érzésem szerint a piros pont a feje búbján. Lövök, de abban a pillanatban érzem, tudom, hibáztam.
Pisti másként látja, bízik, nem hibáztam még mellette. Távcsővel követi a rókát, véleménye szerint eldőlt.
Kiindul balra a vélt eldőlés felé, én megnézem a rálövés helyét. Semmi találatra utaló nyom, semmi vér.
Visszafelé a kocsihoz lemérem, kb.: 160 méterről lőttem rá.
Nem bánom, éljen soká!
Legalább vasárnapig, akkor újra jövök!
