Még a múlt héten, amikor bak után jártam, történt a következő eset.
Ahogy besötétedett, és már nem lehetett őzet bírálni közelről sem, nem szálltunk le a lesről (a hivatásossal voltam), hanem maradtunk még egy kicsit, rókára, esetleg borzra számítva. Kettő db „normális”, tehát gyári állapotban levő, ép töltényem volt, ezeket az őzre tartogattam, és kettő olyan, aminek a hüvelytalpa és környéke erősen el volt színeződve, egy régebbi, a hátizsákban felejtett alma rothadásának következményeképpen. Kicseréltem tehát a bakra szánt töltényt egy ilyennel (sajnos a környékünkön mostanában nem kapni olyan töltényt, amire be van lőve a puskám, ezért kellett ilyen hülyeségekkel foglalkozni) és vártunk.
Alig félóra múlva valami zörgött a tarlón, és a lámpafényben egy szép róka bámult alig 50 méterről. Megcéloztam – csett!
Gondoltam, megint nem ugrott helyére az alsókulcs. Gyorsan kinyitottam a puskát, hogy újra felhúzzam (közben a róka csak állt), ekkor egy halk pisszenés, kis füst a töltényűrből, és a töltény, mintha csak ejektoros lenne a fegyver, kellemes ívben kirepült, és nagyot koppant a lesdeszkán. Mivel a róka ezt is rezzenéstelenül vette tudomásul, gyorsan új töltényt kaptam elő, hogy végre meglőjem, ám ez nem ment bele a töltényűrbe. Újra próbáltam, megint nem.
Ekkor esett le, hogy mekkora szerencsém volt és milyen figyelmetlen voltam!
Mentségemre legyen mondva, hogy az elcsettenés tökéletesen tiszta, és már sokszor hallott hang volt, teljesen üres kattanás, ami az alsókulcs helytelen záródásakor szokott hallatszani.
Viszont a nyitáskor adott pisszenés, és füst okvetlen figyelemfelkeltő kellett volna, hogy legyen, de ebben a helyzetben eszembe sem jutott semmi rosszra gondolni.
Még jó, hogy a lövedék csak éppen beszorult a huzagolás elejébe, és így megakadályozta, hogy egy másikat rátöltsek.
Otthon aztán a puskavessző gyorsan kiütötte a lövedéket. Eltettem emléknek…
