Horrido
Globális moderátor
Vadász
 Nem elérhető
Hozzászólások: 7947
Generalbakter
|
 |
« Új üzenet #478 Dátum: 2008. Július 28. - 12:28:49 » |
|
Tegnap hajnalban fel tudtam kelni, bakokat nézni.
Öt óra előtt a beírókönyv utáni nagy árpatarlón máris egy párocska. Tavalyi sutagida meg egy testre nem túl öreg bak. Bevárnak és tűrik, hogy előkotorjam a spektívet, feltámasszam a motorháztetőn, szidjam a tacskót, amely ugrál a platón és rázza az egész kocsit. A bak talán hároméves dárdás, vagyis az egyik oldalán van egy pici vezérág is. Nem rossz, még lehet, hogy visszatérek rá, bár itt lőni ugyan nem lehet, les nincs, földről meg kicsi a szög. Most is, ahogy nézem a távcsővel, látom mögötte a Plaza lapostetőjét.
Menek tovább párszáz métert, az egyik kicsi tábla repce tarlóján fekszik egy őz. Megint elő a spektívet, megkeresem benne. Bakocska tavalyról, villás és nem reménytelen eset. Látszik, hogy alszik, legalábbis csukva van a szeme. Mikor ráfordulok a tábla melletti útra, kényszeredve odébb poroszkál. Úgy fest, mintha már üzekedne három hétig, pedig aligha vitte többre a kukkolásnál ezen a téren.
Következő megállóhelyem egy keskeny csík lucerna. Ezt a helyet szeretik nagyon az őzek és kocsival is jól oda lehet csúszni és egy út melletti szalmabála rakat mellől kileskelődni. Van is kint két őz, egy tavalyi sutagida meg egy bak. A bak egy hatos, vastag fekete, de rendkívül rövid szárakkal. Három évesnél ez sincs több. Nem is nagyon bánom, mert lőni erre sem tudnék, szép háttért mutat a szomszéd falu temploma.
Az úttól balra még lábon az árpa. Ebben is látok egy őzet, bakocska az egyévesek csoportjából, alig ujjnyi nyársak, de hófehérre fente már a koma. Meg kéne lőni. Kéne persze, ha az ember nem lőhetne bármekkorát, ami kiáll.
Bakocska marad, most már gyalog megyek tovább egy nagy kukoricatábla mellett. Eszegeti már a disznó szépen ezt is, fene a fajtájukat. A kukorica mellett egy hosszú csík bíborherét ültetett egy magángazdálkodó. Nagyon jó legelő, szeretik az őzek, sőt még a pár darab szarvasunk is le-leugrik az erdőből a kedvéért. Most üres, sehol semmi. Beállok a kukorica sarkába és hívni próbálkozok. Gidahangra semmi, hívóhangra semmi, vészsirámra semmi… Ennek a sirámnak amúgy is gyanús a hangja, be kéne állítani.
Fél óra után elunom, visszamegyek a kocsihoz és azzal kerülök még egyet a nagy repcetarlónk mellett. Szélső fáknál leállítom és gyalog megyek előre a tarló meg a kukorica között. Ezt is tépik már elég durván a feketék, és ez az osztráké, aki kemény alkuellenfél…
Egy jó kan is ment előttem az úton az éjszaka, szépen kerülgeti a nyoma a tócsákat aztán bevezet a kukoricába. A tarlót folyamatosan távcsövezem, az alsó harmadban semmi, középtájon viszont három vörös folt. Néhányszáz méter után látom hogy két bak és megint egy tavalyi sutagida kerülgeti egymást. Spektívet fel tudom támasztani egy tavaly itt hagyott körbálára és nyugodtan nézegetem őket.
A két bak majdhogynem egyforma. Fiatal 2-3 éves villás legények, hófehér orrfolt világít mindkét arcból. A sutával melyik van, azt nem tudom eldönteni, szerintem ezt ők sem igazán tudják. Hol ez piszkálja, hol az. Mihelyst az egyik, halaszthatatlan és számomra ismeretlen szándéktól vezérelve, lógó pofával, felszalad a tábla felső végébe, a másik kezdi terelgetni a sutát. Mire előbbi visszarohan, emez komoly ábrázattal elé áll és nagy dülöngélések közepette kerülgetik egymást. Közben a suta odébb legelészik vagy száz métert, hirtelen észbe kapnak, utána loholnak, odaérve ismét nagy a tanácstalanság. Közben az egyik lerohan elém húsz méterre, berohan a kukoricába mellettem, olyan ötven méter után kirohan és szalad vissza a sutához, meg a haverhoz. Haver sem sokra megy a sutával addig, próbál ugyan ráhágni, de az kisétál alóla… Aztán mindhárman békésen legelészni kezdenek.
Ott is hagyom őket, bár kétségtelen, hogy mulatságos kis társaság. Visszafelé menet még sípolok egyet a bokorsor sarkán, de nem mozdul semmi.
A kocsiban hazafelé megállapítom magamban, hogy még az elején járhatunk a násznak. Fiatal legények legyeskednek tavalyi szűzlányok körül. Valahogy úgy, mint, amikor osztálykirándulásra megy a gimnáziumi 4/A.
No, ez történt tegnap reggel, őzbak fronton.
|
