A vadászat etikai kódexe, vadászati tradíciók

[pati]

16 disznó, amiből 14 meglett , 2 sebzés, meg a róka.

Csak az eredeti kérdésben 17 disznóról volt szó, abból gondoltam, hogy talán erre a hajtásra céloz pati fórumtársunk. Én sem tudok más közismert hajtásról, ahol egy ember ennyit lőtt volna.
Illetve anno a Nimródban jelent meg a cikk, mikor a világjáró H.Béla és barátai/vendégei lőtték a 160 körüli kant, kertben.

Nem arra a hajtásra gondoltam, csak a közelmúltból vettem egy olyan példát, ami nem véletlenül "darabszámban" hasonlított arra. A lényegen ez nem változtat, csak így volt(van) összehasonlítási lehetőség a múlt nagyjai és a mai "kicsik" között. Mert ha a mai "kicsit" elítélem ezért, akkor a régi "nagyot" is, és fordítva.

[Németh Lajos]

"Tótmegyer és társairól annyit, ha jók az emlékeim, akkor ott a lényeg a vadhús volt, s nem is szerették azt, aki "tollcsomóvá" lőtte a fácánt. Gyakorlatilag nem vágóhídra vitték a vadat, hanem vadászias körülmények között lőtték a jól repülő madarat, futó nyulat, stb"

Mások voltak az árarányok akkoriban, az élelmiszernek sokkal nagyobb becsülete volt, mint manapság. Ha olvassátok F.I.-t, ott is többször előjön olyan mondat, hogy "...a vadkereskedő nincs elragadtava. Ez bizony pénzbe kerül..."
Eszembe jut feleségem nagyapjának borospincéje. Tölgygerenda fundamentum', boronás, vert fal. Azt mesélte az öreg, hogy a mester aki készítette valamikor az 1930-as években, az egészet 5 q búzáért csinálta. Odavitte az X kocsi agyagot, töreket, összeállította a gerenda vázat, befaragta a nyírfa karókat, összedolgozta a vályogot, és megrakta belőle a falakat. Kb 40 m2-es épület volt.
Ismétlem 5 mázsa búzáért. 5 mázsa étkezési búza jelenlegi piaci ára mintegy 17 e Ft. Gondoljátok végig, mit csinál meg ma egy kőműves 17 e Ft-ért? 

[nagysas]

Gondoljátok végig, mit csinál meg ma egy kőműves 17 e Ft-ért? 

Kárt...

[pati]

Kárt...

kb., vagy kezetnyújt.

[jan]

Nem arra a hajtásra gondoltam, csak a közelmúltból vettem egy olyan példát, ami nem véletlenül "darabszámban" hasonlított arra. A lényegen ez nem változtat, csak így volt(van) összehasonlítási lehetőség a múlt nagyjai és a mai "kicsik" között. Mert ha a mai "kicsit" elítélem ezért, akkor a régi "nagyot" is, és fordítva.

Nagyjából ezt mondom én is.
Megnéztem pontosan: a tótmegyeri rekord (1909-ben) egy nap 6125 fácán, 213 nyúl. Három vadász lőtt aznap 1000 -nél több fácánt.
Átlagos években a napi teríték 3-4000 fácán volt. 6-7 puskással, 400 hajtóval. És ahogy olvasható, öntöltő Browning is akadt ott, pár darab...

Viszont a gyorstüzelő taljánokat illik -sőt kívánatos- fújjolni, amikor harmad-negyedannyit lőnek egy nap, mert az már mégiscsak túlzás amit ezek itt művelnek, és különben is... és még bemondja a híradó is...

Viszont, ahogy olvasható "Vagy huszonöt-harminc főnyi, válogatott vadászszemélyzete mintaszerű szorgalommal irtotta a hasznosvad sokféle ellenségét..."  és   "...a vadőrök mintegy tízezer darab kártékony vad orrával-csőrével számoltak be évente..." Tótmegyeren, amit bízvást megtehettek, sem nemzeti park, sem zöldhatóság nem lévén, senkinek sem hiányzott az pár görbecsőrű...  hogy aztán bizonyos állatfajok adott területről való teljes kiirtása (vagy annak kísérlete) természetet tisztelő szemléletet sejtet... vagy inkább egy olyat, hogy a bevétel (azaz sikeres hajtás) érdekében mindent megtehetünk... azt meg döntse el mindenki maga, mielőtt az ottani gazdálkodást példaként hozza fel. Szerintem.

[pati]

Nagyjából ezt mondom én is.
Megnéztem pontosan: a tótmegyeri rekord (1909-ben) egy nap 6125 fácán, 213 nyúl. Három vadász lőtt aznap 1000 -nél több fácánt.
Átlagos években a napi teríték 3-4000 fácán volt. 6-7 puskással, 400 hajtóval. És ahogy olvasható, öntöltő Browning is akadt ott, pár darab...

Viszont a gyorstüzelő taljánokat illik -sőt kívánatos- fújjolni, amikor harmad-negyedannyit lőnek egy nap, mert az már mégiscsak túlzás amit ezek itt művelnek, és különben is... és még bemondja a híradó is...

Viszont, ahogy olvasható "Vagy huszonöt-harminc főnyi, válogatott vadászszemélyzete mintaszerű szorgalommal irtotta a hasznosvad sokféle ellenségét..."  és   "...a vadőrök mintegy tízezer darab kártékony vad orrával-csőrével számoltak be évente..." Tótmegyeren, amit bízvást megtehettek, sem nemzeti park, sem zöldhatóság nem lévén, senkinek sem hiányzott az pár görbecsőrű...  hogy aztán bizonyos állatfajok adott területről való teljes kiirtása (vagy annak kísérlete) természetet tisztelő szemléletet sejtet... vagy inkább egy olyat, hogy a bevétel (azaz sikeres hajtás) érdekében mindent megtehetünk... azt meg döntse el mindenki maga, mielőtt az ottani gazdálkodást példaként hozza fel. Szerintem.

Akkor lassan eljutunk oda, hogy melyik vad "káros" és melyik nem. Ez ugye megint nagyon szubjektív. Akinek elvitte a tyúkját, fácáncsibéjét, őzgidáját, stb., azoknak nyilván kártékony, akinek viszont megeszi a földjén a pockokat, egereket, stb., azoknak pedig nyílván hasznos. Melyik oldalt nézzem, melyik van túlsúlyban? Azonkívül etikus-e kilőni a szukát a kölykök mellől? Nemhiába kezdtem így: nehéz kérdés.

[Lacus]

Üdv !  Ma hajnalban olvasgattam jeles vadászirónktól ! A kárpáti bikák olvasása közben ,csak néztem    levágjuk a fejét a többi marad a medvéknek ,.....
farkasoknak   

[BErik]

Nagyjából ezt mondom én is.
Megnéztem pontosan: a tótmegyeri rekord (1909-ben) egy nap 6125 fácán, 213 nyúl. Három vadász lőtt aznap 1000 -nél több fácánt.
Átlagos években a napi teríték 3-4000 fácán volt. 6-7 puskással, 400 hajtóval. És ahogy olvasható, öntöltő Browning is akadt ott, pár darab...

Viszont a gyorstüzelő taljánokat illik -sőt kívánatos- fújjolni, amikor harmad-negyedannyit lőnek egy nap, mert az már mégiscsak túlzás amit ezek itt művelnek, és különben is... és még bemondja a híradó is...

Viszont, ahogy olvasható "Vagy huszonöt-harminc főnyi, válogatott vadászszemélyzete mintaszerű szorgalommal irtotta a hasznosvad sokféle ellenségét..."  és   "...a vadőrök mintegy tízezer darab kártékony vad orrával-csőrével számoltak be évente..." Tótmegyeren, amit bízvást megtehettek, sem nemzeti park, sem zöldhatóság nem lévén, senkinek sem hiányzott az pár görbecsőrű...  hogy aztán bizonyos állatfajok adott területről való teljes kiirtása (vagy annak kísérlete) természetet tisztelő szemléletet sejtet... vagy inkább egy olyat, hogy a bevétel (azaz sikeres hajtás) érdekében mindent megtehetünk... azt meg döntse el mindenki maga, mielőtt az ottani gazdálkodást példaként hozza fel. Szerintem.

Azért szerintem az olaszokat ne hasonlítsuk össze a Tótmegyeren vadászó Széchenyivel.
A mennyiség az egy dolog. De az olaszok rossz hírnevét az határozta meg, hogy hogyan vadásznak -leszögezem, biztos van itt is kivétel.
Lehet hogy ők tizedannyit lőnek mint a Tótmegyeriek, de őket nem zavarja az hogy léniáznak, belőnek a körbe, megsörétezik a kutyát, énekesmadarakra meg mindenre lőnek ami él és mozog, és akkor még nem is beszéltünk arról hogy egyáltalán vad fácánra vadásznak-e.

Szerintem nem kell elítélni Széchenyit egy Táborhelyért, Tótmegyerért vagy éppen Velencei nagy vadászatért.
Ahogy olvastam a könyveit, ezek neki is kiemelkedő vadászatai voltak, nem voltak mindennaposak számára az ennyire nagy terítékű vadászatokra való meghívás.
Viszont nem érezte rosszul magát ha nem ő lőtte a legtöbbet, vagy nem lőtte "hülyére" magát.
A baj azzal van szerintem ha valaki nem így gondolkodik.

[pati]

Üdv !  Ma hajnalban olvasgattam jeles vadászirónktól ! A kárpáti bikák olvasása közben ,csak néztem    levágjuk a fejét a többi marad a medvéknek ,.....
farkasoknak   

Lacus!

Most, innen, a mai technikával rendelkezve könnyen csodálkozunk ezen, azonban akkor és ott ez nagyon nagy gondot (divatosan komoly logisztikai problémát) okozott, ezért is írtam korábban, hogy lehet olyan eset, hogy a test marad. Mekkora felháborodás volt, s etikátlannak tartották anno a céltávcső használatát, pedig azok minőségben meg sem közelítették a maiakat, s mostmár senki nem tartja etikátlannak. Változik a világ, változnak az értékrendek is, s ez nem biztos, hogy baj.

[pati]

Azért szerintem az olaszokat ne hasonlítsuk össze a Tótmegyeren vadászó Széchenyivel.
A mennyiség az egy dolog. De az olaszok rossz hírnevét az határozta meg, hogy hogyan vadásznak -leszögezem, biztos van itt is kivétel.
Lehet hogy ők tizedannyit lőnek mint a Tótmegyeriek, de őket nem zavarja az hogy léniáznak, belőnek a körbe, megsörétezik a kutyát, énekesmadarakra meg mindenre lőnek ami él és mozog, és akkor még nem is beszéltünk arról hogy egyáltalán vad fácánra vadásznak-e.

Szerintem nem kell elítélni Széchenyit egy Táborhelyért, Tótmegyerért vagy éppen Velencei nagy vadászatért.
Ahogy olvastam a könyveit, ezek neki is kiemelkedő vadászatai voltak, nem voltak mindennaposak számára az ennyire nagy terítékű vadászatokra való meghívás.
Viszont nem érezte rosszul magát ha nem ő lőtte a legtöbbet, vagy nem lőtte "hülyére" magát.
A baj azzal van szerintem ha valaki nem így gondolkodik.

Erik!
Nem csak olaszok vesznek részt nagyterítékű vadászatokon, ráadásul nem nemzetiség, hanem vadászati kultúra kérdése, az hogy mit és hogyan tesz vadászat során. Kis ellentmondás, hogy viszont a vadászati kultúra jórészt nemzet kérdése. A mi vadászhagyományaink ugye a német-osztrák alapokon nyugszanak, ezért furcsa kicsit nekünk a más vadászati kultúra. Az megint más kérdés, hogy az itt vadászóknak illene alkalmazkodni a helyi szokásokhoz. És még mindig lehetne bőven bonyolítani.

[BErik]

Erik!
Nem csak olaszok vesznek részt nagyterítékű vadászatokon, ráadásul nem nemzetiség, hanem vadászati kultúra kérdése, az hogy mit és hogyan tesz vadászat során. Kis ellentmondás, hogy viszont a vadászati kultúra jórészt nemzet kérdése. A mi vadászhagyományaink ugye a német-osztrák alapokon nyugszanak, ezért furcsa kicsit nekünk a más vadászati kultúra. Az megint más kérdés, hogy az itt vadászóknak illene alkalmazkodni a helyi szokásokhoz. És még mindig lehetne bőven bonyolítani.

Jan írt a gyorstüzelő taljánokról, arra reagáltam.
Beszélhetünk itt ilyen meg olyan vadászati kultúráról, de a léniázás, meg a lapos lövés veszélyes itt is és Olaszországban is.
Gondolom te is néztél már bele hajtáson más csövébe. Nekem olyankor elsősorban nem a különböző vadászati kultúrák jutnak az eszembe.
De ez itt már OFF.

[pati]

Jan írt a gyorstüzelő taljánokról, arra reagáltam.
Beszélhetünk itt ilyen meg olyan vadászati kultúráról, de a léniázás, meg a lapos lövés veszélyes itt is és Olaszországban is.
Gondolom te is néztél már bele hajtáson más csövébe. Nekem olyankor elsősorban nem a különböző vadászati kultúrák jutnak az eszembe.
De ez itt már OFF.

Először válasszuk két csoportra jelen esetben a talján vadászokat. Egyik csoport, akikről írtál, akik nem tartják be a szabályokat, ezeket most hagyjuk. A másik csoport, amelyik szabályszerűen vadászik, csak egy kicsit más kultúrával (nem laposlövés és társaik). Őket miért ne hasonlítsuk eleinkkel? Csak azért, mert abból az országból jöttek? Mert rossz a hírük? A rosszhír terjesztésben eléggé élen járunk. Gondolj csak a határon belépőkkel szembeni meghurcoltatásokra, amikor más országokban törvényes elejtett madaraikért itt hurcolták meg Őket, s ez valahogy mindig lemaradt a híradásokból. Pedig ez is a kultúra, etika része, ha jól tudom. Nekem teljesen más a tapasztalatom eme nemzet vadászaival, de ide nem apróvadazni járnak.

[Steve]

Nekem teljesen más a tapasztalatom eme nemzet vadászaival, de ide nem apróvadazni járnak.

Talán itt a lényeg!

Én azt gondolom, hogy esténként, az egész napi sárdagasztás után kb. 75db nyúl, 100db félvadkacsa /fő x 4nap zsigerelése közben ébrednek olyan gondolatok az emberben, amelyek elvezetnek a felismerésig, hogy miért minden évben nagyvadas területről kerülnek ki az " év vadőrei ".....

[bferi]

Először válasszuk két csoportra jelen esetben a talján vadászokat. Egyik csoport, akikről írtál, akik nem tartják be a szabályokat, ezeket most hagyjuk. A másik csoport, amelyik szabályszerűen vadászik, csak egy kicsit más kultúrával (nem laposlövés és társaik). Őket miért ne hasonlítsuk eleinkkel? Csak azért, mert abból az országból jöttek? Mert rossz a hírük? A rosszhír terjesztésben eléggé élen járunk. Gondolj csak a határon belépőkkel szembeni meghurcoltatásokra, amikor más országokban törvényes elejtett madaraikért itt hurcolták meg Őket, s ez valahogy mindig lemaradt a híradásokból. Pedig ez is a kultúra, etika része, ha jól tudom. Nekem teljesen más a tapasztalatom eme nemzet vadászaival, de ide nem apróvadazni járnak.

Szia Pati!

Nem értem milyen meghurcoltatásról meg rossz hír terjesztésről beszélsz? Az Európában illegálisan vadászott madárfajok zöme énekesmadár, többek között pintyek, nádiposzáták, különböző pityer- és sármányfajok, melyeket nemcsak nemzetközi egyezmények, de az EU és nemzeti jogszabályai is védenek, beleértve az EU Madárvédelmi irányelvét is. Kőkemény üzlet a vadásztatásuk és csempészésük is. Nem mondom, hogy lehettek kivételek (fürjre gondolsz?), de nehogy már a magyar hatóságok legyenek a hunyók a más országbeli puskásokkal szemben, amikor lefoglalták a madártetemeket és eljárásokat indítottak az elkövetőkkel szemben.

Üdv. bferi

[Németh Lajos]

Üdv !  Ma hajnalban olvasgattam jeles vadászirónktól ! A kárpáti bikák olvasása közben ,csak néztem    levágjuk a fejét a többi marad a medvéknek ,.....
farkasoknak   

Nem csak akkor, de manapság is komoly kihívást jelenthet helyenként egy mázsás szarvastest lehozása a hegyről a Kárpátokban.

Jópár éve már, hogy sátorral csavarogtunk Hargita és Kovászna megyében majdnem két hetet. Nagyszénásról, Békés megyéből indultunk hajnalhasadáskor, aztán olyan 3 óra körül megérkeztünk Illyefalvára.
Vendéglátóink ebéddel vártak ránk, mondtam gyorsan harapjunk, aztán indulás a megbeszélt szálláshely, a Kakukkhegy tetején lévő kalyiba felé.
- Nem lehet, Lajoska, nagyon késő van!
- Ne vicceljetek, 4 órára megebédelünk, van még 4 óránk sötétedésig.
- Nem lehet, nem lehet!!!
Kicsit bosszús voltam, mert egyrészt nem akartam 10-ed magammal a kicsi falusi házukat megszállni, másrészt mert azt gondoltam, hogy tényleg csak a túláradó vendégszeretet miatt marasztalnak.
Másnap 7-kor indultunk és valamikor este 6 körül mondhattuk el, hogy a legszükségesebb cuccok fenn vannak a kalyibában. 37 km volt a távolság, amiből 32 km-t kocsival tettünk meg.
Az a maradék 5, na az életre szóló élmény volt mindenkinek. Aki volt nálam, láthatta, hogy egy átlag hegymenet azért nem szokott zavarba hozni. Na a Kakukkhegyen, 5 kiló málhával 10 lépés, egy perc pihenő.  A menyecskék, amikor felértünk közölték, hogy Ők innét csak egyszer mennek le. Hazafelé. Mi még fordultunk hármat a maradék kajával, ruhával.
Vendéglátónk szerint (kerületvezető erdész ott) abban az erdőben, ahol a kalyiba állt, emberkéz még nem vágott fát, csak kalyibai használatra. Nincs értelme, mert nem tudják levinni. Ami kidől az elrohad, nő helyette másik. A medvecsalit felhajtják a saját lábán, aztán ott vágják kupán a rendfa mellett. "Kontinentális ésszel" bizony nehéz olykor elképzelni a kárpáti körülményeket.