A vadászat etikai kódexe, vadászati tradíciók

[Marksman]

Én nem tudok áthelyezni. Kérjük meg Voldit!

  Köszi szépen!

[Hegedűs Sándor]

Sziasztok!
Segitséget szeretnék kérni tőletek.Úgy alakult,hogy a közeljövöben "vadászkeresztapja" leszek egy hölgynek.Szeretném ezt neki emlékezetessé tenni.Szertnék egy frappáns avató verset "idézetet" mondani.Segitsetek nekem ki mit szókot mondani,hogy az avatás kellően ünnepélyes legyen.Üdv HSanyi

[Sziju]

Sándor!
Mit jelent a "vadászkeresztapaság"? Bocsánat, ha rajtam kívül mindenki tudja. 

[Fkorei]

Sziasztok!
Segitséget szeretnék kérni tőletek.Úgy alakult,hogy a közeljövöben "vadászkeresztapja" leszek egy hölgynek.Szeretném ezt neki emlékezetessé tenni.Szertnék egy frappáns avató verset "idézetet" mondani.Segitsetek nekem ki mit szókot mondani,hogy az avatás kellően ünnepélyes legyen.Üdv HSanyi

HAli!
Egy minta:

Légy mindíg igaz vadász, nemes lelkű, türelmes és udvarias.
Védd, tiszteld és szeresd a természetet.
Ne csak lődd, etesd, gondozd is a vadat.
A szép lövés legyen a büszkességed, de ha sebeztél, kötelességed a vad kitartó keresése és szenvedéseitöl való megváltása.
Tiszteld és ápold a vadász-hagyományokat, oszd meg élményeidet barátaiddal és amit tapasztaltál add át az utódoknak.
Az első pálcaütés után:
Mint (vadfaj-neve)-vadászt vadásszá fogadlak a vadászat védőszentjének, Szt. Hubertusznak a nevében.
2. ütés után:
Felavatlak az igaz vadászok nevében.
A harmadik után:
És felavatlak mint (vadfaj-neve) vadászt és vadásszá fogadlak a magam nevében.
Vadászataidon Diana istenasszony fogadjon kegyeibe és sokszor díszítse kalapodat töret.



Sziju: Aki vadásszá avat (első vad), ö lesz a vadászkeresztapád.

[Hegedűs Sándor]

Szia Feri !
Köszönöm a sorokat.Üdv HSanyi

[Hegedűs Sándor]

Sándor!
Mit jelent a "vadászkeresztapaság"? Bocsánat, ha rajtam kívül mindenki tudja. 

Kedves Judit!
Ahogy Feri irta Ő avat vadásszá.Ez egy régi hagyomány amikor az első vadadat elejted akkor felavatnak,ezt addig lehet elvégezni mig minden vadfajból el nem ejted az Elsőt.Vagy addig mig nem lössz gimszarvas bikát.(Sajnos van már olyan aki egyből bikával kezdi)annak már mit sem számit az apróvad vagy a tarvad,disznó.Ezt emlékezetessé szóktuk tenni egy idézettel,és három "bot" ütést szoktunk tenni a delikvens alfelén.A végén átszoktuk az avató botott amit megfaragunk és rá irjuk az avatás idejét,vadfajat,és a keresztapa nevét.
Én évekig  a örizgettem az avató botjaimat.Üdv HSanyi

Ui:az ijász vadászoknál nincs ilyen hagyómány?

[Sziju]

Mi is a ugyanazt hagyományt követjük, csak éppen nem tudtam, hogy a botütések és a szép szavak után őt keresztapámnak kellene neveznem! Főleg miután jópár évvel fiatalabb, mint én.
Majd alkalmasint számonkérem rajta! 

Az őzvadásszá avatásom úgyis kimaradt a nagy kapkodásban.  :'(

[Sziju]

Alig néhány különbség van hagyomány tekintetében az íjász vadászok körében. Egyik, hogy a hagyományos vadászat előtti jókívánságokat mi kiegészítjük a következő szavakkal: -Legyen véres a vessződ! 

A másik, hogy mivel sportruházatot hordunk, (karimás kalapban nem lehet íjjal lőni.) kötött-, és baseball sapkára nem illik a töret, bár a sapkán vesszük át, sokszor inkább az íjra tűzzük.

A sapkát ugyanúgy levesszük, amikor a vadnak tiszteletet adunk, utolsó falat, stb, de fotózásnál nem csinálunk akkora ügyet mínusz tíz fokban, ha a fejünkön marad. Nem a fotózás alatt kell tiszteletet adni a vadnak, hanem a megtalálásakor.-így gondolom.

Minden más ugyanaz.

Az avató bot megvan a könyvespolcon. Viszont nem mindenhol tartják ezt a hagyományt, és valószínűleg nem fogok senkit rákényszeríteni, ha nem akar avatni.

[Farkas Attila]

A vadászember viselkedése akkor is etikai kérdés, ha nem vadásztársakkal hanem kivülálló személyekkel szemben nyilvánúl meg. Még akkor is ha ez a kivülálló példáúl lóháton közlekedik. Mondom mindezt azért mert a közelmúltban volt szerencsém meghallgatni Dr. Békés Sándor, a Vadászetika című könyv szerzőjének egy előadását ami számomra sokmindent más megvilágításba helyezett. Az előadó álltal felvázolt elvek szelleme alapján többek közt minden olyan megnyilvánulás, - történjen az a vadászterületen vagy a civil életben - ami okot ad a vadászellenes érzelmek felerősödésére, etikátlan. Békés Sándor úr szerint az etika és az erkölcs lényegében egy és ugyan az. A jog viszont az erkölcs minimuma. Cselekedetem lehet teljesen jogszerű és ugyanakkor teljességgel etikátlan.
Nálunk (Erdély - Románia) pl. disznóra érvényes engedélyel jogilag következmények nélkül meglőhetem az 5 - 6 malacát vezető kocát. Etikai szempontból azonban teljesen más helyzet áll fenn, habár köszönhetően a nagyragadozóknak a malacok is maradéktalanúl hasznosúlnak.
Hogy egy területről ki kit kergethet el, ez már tényleg jogi kérdés. Hozzáteszem azonban azt is, hogy (ugyancsak nálunk, másról ilyen csúnya dolgot el sem tudok képzelni) per esetén a siker a szenbenálló felek társadalmi poziciója és anyagi háttere által erősen befolyásolt. Megtörténhetik ad abszurdum az a csúnyaság, hogy az esti lóháton folytatott sétájában megzavart személynek csak a lova annyit ér mint egy társasvadászat összes fegyvere és autója együtt. Jogerős döntés után én csak magaslesről vadásznék, többek között azért is, hogy időben megléssam, ha netán majd még arra szándékozik lovagolni, és eltűnhessek az útjából.
Lényeg a lényeg: ami nekem vadászterület az a gazda számára művelési terület, az erdésznek erdő, a túristának szép hazai táj, a halász számára halas patak. Nem lesz vad és vadászat ha nem lehet megeggyezni azokkal akikkel az érdekeink ütköznek. Van így is elég ellenségünk, még csak az hiányzik, hogy a lovasok is ellenünk forduljanak. Lehet, hogy kevesen vannak de van kivel összefogjanak, hamar kapnak olyan társadalmi támogatottságot, hogy mi kerülünk kissebbségbe. Ugyancsak itthonról tudom mit jelent kissebbségben partnerség hiányában élni, nem kívánom senkinek.
Javaslatom az, hogy a jövőben bármely kivülálló ha ide téved kapjon megfelelő felvilágosítást, ne próbáljuk mindjárt testületileg lehurrogni és a kérdését más topikba áthelyezni ha kicsit is köze van a témához. Az etika ilyen szempontból különlegesen érzékeny téma.   
Maradok továbbra is a fórum hűséges olvasója, kevés de hosszabb hozzászólásokkal.
Üdv, mindenkinek.

[Viktor]

Hogy egy területről ki kit kergethet el, ez már tényleg jogi kérdés. Hozzáteszem azonban azt is, hogy (ugyancsak nálunk, másról ilyen csúnya dolgot el sem tudok képzelni) per esetén a siker a szenbenálló felek társadalmi poziciója és anyagi háttere által erősen befolyásolt. Megtörténhetik ad abszurdum az a csúnyaság, hogy az esti lóháton folytatott sétájában megzavart személynek csak a lova annyit ér mint egy társasvadászat összes fegyvere és autója együtt. Jogerős döntés után én csak magaslesről vadásznék, többek között azért is, hogy időben megléssam, ha netán majd még arra szándékozik lovagolni, és eltűnhessek az útjából.

Szia Attila!

A felvetés nem rossz, de szerintem Erdélyországban - ami félig az én bölcsőm is - egy kicsit más a helyzet.

Itt, az Országban nekünk sok gondunk van azokkal az elemekkel, akik nem tartják tiszteletben a vadászati jogunkat, amiért nem kevés pénzt fizetünk. Egy nagyvadas társaságba bekerülni nem lehet egymillió Forint alatt, a puskám, a tácsövem, a terepjáróm nem hinném hogy kisebb értéket képviselne mint az a ló. Mi tartottunk egy ideig lovat, nagyjából tisztában vagyok az árakkal.

De nem is ez a kérdés, mert nem vagyonnal licitálunk, hanem az hogy hagynak-e bennünket élni vagy sem. Sajnos sok helyen Magyarországon már ez a kérdés a sok motorossal, kirándulóval és egyéb vadat és vadászatot zavaró emberrel szemben, így ne csodáld ha ingerültek lettek egy kicsit itt páran. Ezeket az embereket semmilyen etika nem köti és ez meg is látszik.

Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a lovas is megfelelő választ kapott a kérdésére...

[BErik]

Szevasztok!

Most ahogy így visszaolvasok, hát ez a terítékfotózás is megérne egy külön témát. Vannak ám "szépen megkomponált" képek. Manapság egyre több ilyent látni...

[Horrido]

Vadászetikai kérdés, hogy alapesetben kerüljük a célzott fejlövést, meg a kocsmaasztal mellett igen jól hangzó, "fültőre irányított sebészi beavatkozás" -okat.
Íme egy példa, ha ilyenkor csak egy kicsit mozdul a "cél".
Ez a kétéves kan, még világosban megjött a szóróra. Fejét oldalt fektetve, szánkázva próbálta a kukoricaszemeket felcsippenteni.
Könnyes szemmel váltották meg szenvedéseitől.  :'(

[St.Girgesz]

Vadászetikai kérdés, hogy alapesetben kerüljük a célzott fejlövést, meg a kocsmaasztal mellett igen jól hangzó, "fültőre irányított sebészi beavatkozás" -okat.
Íme egy példa, ha ilyenkor csak egy kicsit mozdul a "cél".
Ez a kétéves kan, még világosban megjött a szóróra. Fejét oldalt fektetve, szánkázva próbálta a kukoricaszemeket felcsippenteni.
Könnyes szemmel váltották meg szenvedéseitől.  :'(

Hát egy ilyet látványt lehet én is megkönnyeznék. Mekkora túlélni akarás és életerő lehet egy ilyen jószágban, hogy egy ilyen sérüléssel is táplálkozni, boldogulni, túlélni próbál. :'(

Mi emberek sajnos már nagyon sokat veszítettünk ebből az erőből-sokat tanulhatunk újra az állatoktól.

[Urr Antal]

Szervusztok!

Azért is nagyon jó az ilyen vadászfórumokon jelen lenni, mert a vadászat egyes elemei más (a helyes)megvilágításban látja az ember.

Annak idején én is elég sok szarvast lőttem fejbe egy erdészetnél. Mindig jött a "rendelés" valamelyik kollegától, hogy kéne egy "szépen" lőtt szarvas. megmondom őszintén, hogy még valamiféle vetélkedés is volt. Nem egyszer egy vadászat alatt több szarvast is terítékre hoztam így. Hibázni hibáztam, de szerencsére sohasem sebeztem. Egyik kollegámnál viszont előfordult állkapocslövés. Megbeszéltük vele, hogy másnap hajnalban vérebbel mindenképpen megnézik a sebzést. Az erdészetnél volt vérebes kollega. De másnap beszélve vele, mondta, hogy nem mentek utána a sebzettnek, nem hívta a vérebest...
Két hétre eltiltottam a vadászattól. Nem is szólt egy szót se, pedig egy kezdő vadász számára nagyon sok az a két hét.
Aztán egyszer úgy alakult, hogy 30-06 -ossal hátulról tarkónlőttem egy borjút...olyan volt, mint egy kivégzés...nagyon rossz szájízem volt a vadászat után...azóta nem lövök fejre.

Utána jött pár évre rá a fórumozás, és sok dolgot teljesen más megvilágításban kezdtem el látni.

De ott és akkor, inkább dícsérendő volt a fejlövés, mint etikátlan.

Nagy a közösség ereje.

Ettől függetlenül sok igaz vadászember dolgozik ott a mai napig.

Még valami. Azért bizonyos dolgokra nagyon figyeltem fejlövésnél. Pl. szemből legelő szarvasra nem lőttem, mert elvétett lövés esetén hamar a csülkét lőttem volna el.

Ez volt.

[jan]

"Nagy a közösség ereje."

Ez így van. Szerintem teljesen korrekt amit leírtál.
 
Én például azért szoktam rá a lap mögötti lövésre, mert ha lapon lőtt vadat vittem leadni, az öreg átvevő ordított mint az oroszlán, hogy micsoda ember az olyan aki a legdrágább húsba lő bele! Általában még megjegyezte hogy ezért kár volt tanulni, ha azt se tudod hogy kell egy vadat meglőni. És ezt nagyjából mindenkivel eljátszotta...