VadászFórum

Üdvözletem Minden idelátogatónak!

Magam sem tudom, hogy hol is kezdjem. Voldi meglepett ezzel a felkéréssel, hezitáltam is rajta egy hétig, de úgy gondoltam, hogy csak belevágok (mármint a közvetítésbe). Előre leszögezem, hogy nem lesz napi rendszerességű, talán nem is lenne mit írni minden nap.
Eleve én sem tudok mindig itt lenni, ugyanis keddtől péntekig Debrecenben vagyok az egyetemen, így az a heti 3-4 nap sajnos a kutyanevelésből is kimarad.

Már egy ideje gondolkoztam, hogy jó lenne egy jó madarász eb, de mindig csak tologattam magam előtt a dolgot, és inkább magam bújtam a gazosokat egy-egy keresnivaló récém, vagy szalonkám után. Aztán, most egy jószándékú felajánlás kapcsán adódott, hogy lehet egy törzskönyves drótszőrű magyar vizslám (mindig is drótosat szerettem volna). Felkészületlenül ért a dolog egy kicsit, de nem lehetett visszautasítani egy ilyen ajánlatot. Itthon már volt (van most is) két ebem. Az egyik egy 8 éves welsh-foxterrier keverék - Ő Bolhás (lehet, hogy már említettem máskor), a másik az előzőnek a fia, egy spániel anyától. Mindkettőjük disznóhajtásra lett tervezve - így velük az engedelmességen kívül más elvárásunk nem volt. Bár az öregebbiket ki szoktam vinni, ha utánkeresni kell, de nem kaptak különösebb nevelést.

Így került hozzám ehónap 15. napján a már említett kiskutya, a 4 hónapos drótszőrű szuka magyar vizsla. Elhelyezésére az előzőekben említett ebek számára elkerített 5x10 méteres kis udvarban került sor Bolhásék társaságában.

Kutyanevelési alapom, mondhatom egyenlő a nullával. Amit a kutyás-vadászbarátaimtól, folyóiratokból hallottam/láttam/olvastam, annyival indultam neki. Illetve, amikor Ariel megérkézése előtt feltettem itt a kérdést, hogy tud-e valaki segítséget nyújtani ezügyben, akkor kaptam Voldemorttól az ID. ÉS IFJ JILLY BERTALAN - A VADÁSZKUTYÁK IDOMÍTÁSA c. könyvet, ami nagy segítségemre van, ezúton is köszönöm. Próbálom követni a Bertalan bácsi által leírtakat - néha egy-egy kisebb változtatással, de ez majd menet közben úgy is kiderül.

Ahol én vadászom, az egy nagyvadas vadásztársaság. Van vagy 10 km-nyi Sajónk, ahova nagy szeretettel járok ki kacsázni, meg is szoktam lőni az évi 15-20 (30) récémet, valamint néhanapján szoktam szajkóra-szarkára vadászni, illetve a tavaszi Szalonkázás (elnézést, most már mintavétel) az, ahol számítok Ariel segítségére a közeljövőben. Ezeken kívül van évente egy "fácánvadászatunk", ahol közösen próbáljuk összekaparni a Vadászvacsoránkra azt a 10-15 kakast a levesbe. Szóval nagyrészben a sötétben-gazban, illetve vízben való keresés, és apportírozás lesz a feladata a Kiskutyámnak.

Itt megkérek mindenkit (elsősorban a tapasztalt vizslásokat), hogyha valamit nem helyen teszek, akkor jelezzétek!

folytatom...

Szia Feri!
Nagyon jó ötlet és remélem tudsz írni folyamatosan az eredményekről.A magam részéről szívesen olvasom az írásaid.
Üdv:HSanyi

... szóval megérkeztünk haza Ariellel. Először csak úgy kiengedtem az udvaron, egyből rámeredt a kerítés másik oldaláról figyelő "öregekre", és elkezdte őket ugatni... Nah, mondom, szépen bemutatkozik. Aztán egyből orra a földön, és fel-alá az udvaron. Nagyon tetszik benne, hogy mindig a földön van az orra, látszik, hogy használja. Aztán miután megbarátkozott egy kicsit a környezettel, kiengedtem Hozzá Bolhást. Pár összeszagolás elől-hátul, aztán már megy is tovább. Nem lesz itt gond! Bolhás vissza, mi hátra a "sövényen túl". Ez a "sövényen túl" volt valamikor a kert, de már egy jó pár éve fű és fák vannak, és erős 2 méter magas fagyalsövénnyel van elválasztva az "első udvartól", mindössze egy akkora átjáró "kapu" van, amin a fűnyírót át lehet tolni.

Itt az első alkalommal az ismerkedés, meg a leülés volt a feladatunk. Mindkettő elég jól ment. A leülés egy kis pofaalátámasztással, segglenyomással -közben ugye a vezényszavak-, amikor sikerült, akkor simogatás, dicséret, jutalomfalat.
A következő pár alkalommal is ezeket gyakorloltuk. Hívásra odajönni, leülni, amikor teljesítette, akkor jutalomfalat. Viszonylag hamar ráérzett az ízére, bár még most sem teljesen tökéletes, de napról napra jobb.

Pár kép, ami a megérkezés napján készült. Igaz, hogy már feltettem akkor őket, de szerintem itt is van helye.

(http://keptarolo.com/image.php?id=B331_4CEC1883&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=B331_4CEC1883)

(http://keptarolo.com/image.php?id=5AA1_4CEC1883&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=5AA1_4CEC1883)

(http://keptarolo.com/image.php?id=07A0_4CEC1883&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=07A0_4CEC1883)

(http://keptarolo.com/image.php?id=08D9_4CEC1883&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=08D9_4CEC1883)

Aztán az első pár nap után már kezdtük az apport alapjait. Egy szürke plüssfigura (elefánt :)) volt az alany. Eleinte csak pár méterre magunk elé dobáltam, hogy lássa hova esik. Rögtön érdekelte a dolog, és boldogan magasra tartva indult el vele... Nem pont felém, de úgy nagyjából jó irányba. Pár biztató szó, és amikor mellém ért leültettem, óvatosan kivettem a szájából, dicsérés, jutalomfalat. Egy pár ilyen után szépen rájött, hogyha hozzám hozza, akkor hamarabb kapja a jutalomfalatot.
Aztán 4-5 ilyen után "ráunt" a dologra. Hamar rájöttem én is, hogy nem jó vele sokáig gyakorolni. Egyszerre 10 perc bőven elég. Ezt Jilly is leírta, hogy akkor kell abbahagyni a gyakorlást, amikor a legjobban csinálja a kutya. Ehhez igyekszem tartani magam, egy alkalommal 4-5 apport, aztán megy a helyére. Majd 2-3 óra múlva, ha úgy adja az idő, akkor megint teljes kedvvel csinálja a dolgot.
Egyébként az "apport" szó nekem egy kicsit idegen, úgyhogy a "hozzad-hozzad szépen" illetve ennek a különböző hangnembeli variációival biztatom, illetve, amíg még nincs a szájában, addig beleszűröm a "keresd"-et is.

Említve lett itt is meg a Jilly-féle könyvben a dropp. Lehet, hogy nem túl sok vizslát láttam eddig dolgozni (és lehet, hogy nem a legképzettebbeket), de számomra ez a dolog is egy kicsit idegen. Úgyhogy köztes megoldás között határoztam el magam (szóljatok, ha szerintetek nagyon nem helyes). Nem fektetem le a kutyát, hanem leültetem. Már miután rájött, hogy hogyan is működik az apport--->jutalomfalat, utána már úgy csináltam, hogy leültettem magam mellé, leguggolok mellé, az egyik kezemmel a szügye előtt vagyok gyengén, a másikkal eldobom az apportalanyt, és tartom egy kicsit, hogy ne ugorjon be, aztán pár másodperc után nagy biztatások közepette engedem el. Úgy kilő, mint egy rakéta :) Utána persze, amikor megjön vele, akkor megint ülés, átadás, jutalomfalat, dícséret.

Úgyhogy letisztázva azt várom el Tőle, hogy mellettem ül --> eldobom az apport alanyt --> amikor engedélyt kap, akkor megy érte --> visszahozza --> ülve átadja.
 Ezeket az elmúlt napokban nagyjából begyakoroltuk, bár még van amikor a "Leül"-kor nyomni kell egy kicsit a seggét, meg az eldobáskor néha beugrik, de úgy látom, hogy egyre jobban érzi a dolgot, és pár héten belül tökéletesre lehet gyakorolni...

folytatom...

... az említett koreográfiákat gyakoroljuk napi 2-3 alkalommal. A gyakorlások alkalmával tapsoltam néha egy-egy nagyobbat a feje mellett, nem rettentette meg a dolog, úgyhogy az elmúlt pénteken gondoltam úgy, hogy eljött az ideje a lövéshez szoktatásnak.
Kimentünk a szőlőhegyre Apámmal meg Ariellel. Kezdésnek tapsoltam megint párat a fülénél, aztán Apám megfogta, én elmentem jó 80-100 méterre, egy lövés a levegőbe. Ariel meg sem rezzent, inkább kíváncsian nézte, hogy mi az... Aztán feleztem a távolságot, a reakció ugyanaz... A következő távolság már 10 méteren belül volt. Nyomtam egy duplát, ismét csak kíváncsi tekintet, semmi félelem... Aztán odahívtam magamhoz, leültettem, lőttem egyet, és csak néz rám kíváncsi szemekkel... Nah, ez sikerült. Ettől az egy dologtól féltem csak, hogy egy kicsi lövésfélő lesz, de minimális félelmet sem mutatott...

... Már megtanultunk (nagyjából!!!) ülni, nem beugrani, keres(gél)ni, apportírozni, álljuk a lövést, úgyhogy mivel ma az idő is jó volt, gondoltam kimegyünk nézünk valami "élőhúst" is ismerkedés gyanánt.
Ariel be a csomagtartóba (most volt ott másodszor), nem nagyon díjjazza, de majd megszokja, hogy amikor odakerül, utána "jó helyre" megyünk.
A tervem az egyik Sajóparti rész volt, lehet gerle, szarka, szajkó, kacsa, valamit csak fogunk. A beírókönyvnél nagy meglepetés ér, ugyanis a Sajó igencsak kint van (a beírókönyvtől rálátni a Sajóra), utólag kiderült, hogy harmadfokú a készültség... Hát akkor maradt a szőlőhegy az imént említettek közül a réce kivételével ott is van kilátás mindenre, úgyhogy gyerünk.
Egy kisebb délelőtti sétát tervezek be a gyümölcsösök körül. Amikor golyóspuskával járok ott, akkor mindig körbehemzsegnek a szajkók.
Lerakjuk a nívát, ahogy az utolsó pincét elhagyjuk, máris nagy ordibálással repül felettünk keresztül 3 mátyás. A puskám még megtörve, ugyanis a pincesoron elég nagy a forgalom, nem akorom, hogy a tőlem 20-50 méterre levő emberek megszóljanak a "lövöldözésem" miatt.
Minden esetre a kiabáló szajkók felkeltették Ariel érdeklődését, érdeklődve néz a hangoskodó kis banda után. A szajkók nem messze, 100-150 méterre leülnek a gyümölcsösbe. Tervem az, hogy egy kicsit "tereljük" őket, hagy távolodjunk a pincesortól, aztán egyet lövök Arinak. Nagy örömömre minden szajkókiabálásra felkapja a fejét a kutyám. Lassan haladunk a fák között, már már célozgatom a hangoskodók egyikét, közben Arielt végig szóligatom (bár egyébként is a lábam körül bóklászik, szaglászik). Amikor egy szajkó kiabálva libben keresztbe jó 15 méterre, kapásból "letörlöm" a levegőből, elénk esik tiszta helyre. Arielt biztatom, végignézte (szerintem) a lövést, mert ahogy biztatom egyből ugrik, egy kicsit szöszöl a szajkóval (először megijedtem, hogy rágni akarja), keresi rajta a fogást, és már emeli is, és hozza...

(http://keptarolo.com/image.php?id=F8D7_4CEC2CBA&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=F8D7_4CEC2CBA)

Biztatom, hozza szépen, odaér hozzám, leültetem...

(http://keptarolo.com/image.php?id=5992_4CEC2CBA&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=5992_4CEC2CBA)

Szépen elveszem Tőle, megdicsérem, simogatom, nagyon örülök neki... (lehet, hogy egy kicsit, behomályosodott a szemem is???)
Odébb megyünk pár métert, leültetem magam mellé, edobom megint a szajkót, biztatom megint, ismét hozza szépen, mint a hímes tolyást.

(http://keptarolo.com/image.php?id=D571_4CEC2CBA&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=D571_4CEC2CBA)

Aztán egy újabb dolgot gondolok ki. Arrébb megyünk egy kicsit, jobb kéz puska, bal kéz szajkó. Odahívom magam mellé Arielt, jobb kézzel lövök egyet, közben ballal eldobom a szajkót... Ismét biztatás, apport... Így legalább azt is szokja, hogy lövés után kell keresni az ilyesmit. :)

Aztán szajkó zsebre, mi megyünk tovább. Egy suta gidájával lép át előttünk az úton, jó 30 méterre. Ariel nézi őket, de egy picike affinitás sincs benne, hogy utánuk menjen -- ennek is nagyon örülök. Amikor odaérünk, ahol átmentek, szaglászik egy kicsit, de aztán megyünk tovább.

(http://keptarolo.com/image.php?id=DD34_4CEC2CBA&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=DD34_4CEC2CBA)

Aztán egyszer csak mereven megáll, és erősen figyel balra... Mi lehet, látszik rajta, hogy érez valamit...

(http://keptarolo.com/image.php?id=90EA_4CEC2CBA&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=90EA_4CEC2CBA)

Biztatom, elindul befelé, én is megyek utána, határozottan érez valamit. Amikor leesik nekem, hogy ott volt az úttól vagy 50 méterre még a nyár elején egy döglött disznó. A szél onnan húz, biztos azt érzi. Az én orromnak már vagy fél éve nem mutat szagot a tetem, úgy néz ki, hogy Neki igen. Rámegyünk a disznó helyére, pár csont van már csak ott, megszaglássza őket, aztán a hívásra el is jön és megyünk visszafelé...

Szerintem a mai napon nagyot léptünk előre...

Még egy kép a mára búcsúzóul:

(http://keptarolo.com/image.php?id=30E4_4CEC2CBA&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=30E4_4CEC2CBA)

Üdv!  :Emel

A tegnapi szajkóból csináltam egy újabb "apportalanyt".
Egy fél literes flakon, befedve filccel (valami asztalidísz féle volt), és ráfogatva a szajkó szárnya. A flakon száját szadabon hagytam, így lehet "állítani a súlyát", vízzel, esetleg később homokkal.

(http://keptarolo.com/image.php?id=FEE6_4CECEF63&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=FEE6_4CECEF63)

Aztán már ki is próbáltuk!

(http://keptarolo.com/image.php?id=469F_4CECEF63&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=469F_4CECEF63)

 :Emel

Böcsületes vadász lett a gazdája a kutynak.

Csak így tovább.

 :Emel

Szervusz Feri! :Emel

Az ötletet csak üdvözölni tudom! Jó kezdeményezés! :OKO
Kívánom, hogy lelkesedésed meghozza a gyümölcsét, és  igazi, jó vadásztársat leljetek egymásban!


Javasolnék néhány dolgot, ha elfogadsz egy pár tanácsot
- A fektetést szvsz tanítsd meg neki, mert a későbbiekben nagy hasznát fogod venni  az "elfektetés" (helyben maradás) során, ha cserkelés közben ha ott kell hagynod valahol. Egy fekvő kutya nem olyan feltűnő, mint egy ülő, és esetleg mozgó. A másik ok, hogy az idő folyamán úgyis lazul a fegyelem, és legalább van miből engedni. Én az alapidomítást mindennél fontosabbnak tartom (a többire rájön magától is) mert egy olyan kutya amelyik nem teljesíti gondolkodás nélkül a parancsot elronthatja az egész napodat, még ha nagyon jól dolgozik is egyébként.

-Én is jobban szeretem a magyar vezényszavakat, bár valóban jobb az idegen szó, legalább a "kedves vadásztársak" egy társasvadászaton nem tudják egzecíroztatni. (Bár mit csinálsz, egy két okos úgy is megpróbálja, ha mást nem, de a vadat elvenni tőle.) Ilyenkor jó, ha a vezényszavakat nem tudják.
Az utasítások legyenek rövidek, és jól elhatárolhatók. Pl. ül, fekszik, hozd, marad, stb. Ha biztatni akarom a kutyát akkor inkább cuppogok ((cccccccccc) neki, mint beszélek. Vannak hangok amik jobban inspirálják a kutyát mint a szó. Pl késöbb ha vadat áll, és azt akarom, hogy fellebbentse.
-Ha időd engedi inkább reggel tanítsd, és napközben a már megtanult dolgokat gyakoroljátok. Reggel rövid idő alatt is többet tanul a kutya mint napközben.

- Az apportírozást, és a keresést már csak akkor csináltatom a vizsláimmal, ha az alapidomítást szinte már kifogástalanul végzik. Úgy tapasztaltam, ha sokat akarok egyszerre, akkor a számára kedvezőtlenebb utasításokat nem végzi olyan lelkesedéssel. Nagyon fontos, hogy az alapidomítás lehetőleg ingerszegény környezetben történjen, és egyszerre valóban csak keveset csináltass vele. Ha valamit megun, meg is utálhatja örökre. Főleg az apportírozást! Tényleg nagyon fontos, hogy minden kiképzést akkor kell abbahagyni amikor még jó kedvel, és jól csinálja. Ha egy rosszul elvégzett feladat után állsz le, hamar rájön, hogy ha nem fogad szót hamarabb szabadul.

 :WA :WA :WA

Köszönöm megfogadom a tanácsot! Rá fogunk nézni az elfektetésre is.
Egyébként ma nem tudom, hogy mi volt vele, nagyon beugrált... Abban a pillanatban, amit lendítettem a kezem az apportírozandó dologgal, már tépte is ki magát a másik kezem alól... Nagy hiba ez? Van olyan vizslás vadászbarátom, akinél egyáltalán nincs várakozási idő (egy 5 éves német vizslája van), azt mondja, hogy sokszor már a kutya akkor ott van, amikor leesik a kacsája...

Egyébként úgy látom, hogy Arielnek szenvedélye lesz (vagy már az is???) az apport, bármit dobok, bárhova, rendületlenül vidáman hozza, utána meg leül mellém, és várja, hogy dobjam megint  :)

 :Emel

Addig szoktasd le a beugrásról amíg lehet, mert ha sokáig hagyod akkor nehezebb lesz kiirtani belőle.

Dropp és elfektetés lehet a gyógyszere megfelelően alkalmazva.

Szia Feri!

Ezért szeretem én az apportírozást későbbre hagyni. Tehát amikor már maradéktalanul szót fogad.
Jól írja Tomi, erre a legjobb a fektetés!
Az, hogy szeret apportírozni az nagy előny. Valószínűleg a vízi munkánál sem lesz vele gondod.
A beugrás azért veszélyes, mert ha megszokja minden mozduló vadra ugrani fog.
Még egy dolog ami nálam bevált: Ha szeleskedett az idomítás során kissé lefárasztottam futással. Na nem annyira, hogy utána már élni sem volt kedve. :Q

Sziasztok!
Örülök ennek a topiknak, mert pont ugyan ilyen kutyám van, 4 hónapos és hasonló módon próbálom idomítani.
Én azért lassabban haladok...
Kíváncsian várom a folytatást.

Üdvözletem Minden Idelátogatónak!

A múlthétvégén, meg a mai nap is sokat voltunk együtt Ariellel.
Mennyiségbeli tanulás nem történt, inkább az eddig tanultakat gyakoroltuk, áthelyezve a hangsúlyt az egyes dolgokra...
Ami úgy nézett ki, hogy nagyrészt csak fegyelmezéssel telt az idő, az elfektetést is gyakoroltuk, de úgy veszem észre, hogy nem nagyon szereti, bár szerintem ez csak a hó miatt van. De a leülés, és az "ottmaradás ülve", az elég jól megy, bár itt is sokszor csak guggol a kutya, nem akarja a hátsóját a hóba annyira beletenni...  ;D

(http://keptarolo.com/image.php?id=D6D9_4CF8EE04&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=D6D9_4CF8EE04)

Aztán már amikor lassan kívánkozott volna be a többiekhez, akkor vettük elő az apportot egy kicsit. Az ülve "nem beugrás" megyeget. Ha a kezem előtte van, akkor nem ugrik be, hanem engem néz, hogy és várja, hogy engedjem. Szerintem ki fog az alakulni...

Illetve apportban volt egy pici hiba néha (5-ből 1-szer), hogy nem a "testére" harap rá, hanem a szárnyát fogja, bár ez már mindig a végén jött elő, amikor már sz@rrá ázott a posztó a flakonon, ezt is betudom annak, hogy barátságosabb volt neki a tollakat fogni, mint azt ahonnan csurog a 0 fokos hólé...

(http://keptarolo.com/image.php?id=CC42_4CF8EE04&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=CC42_4CF8EE04)

Szerintem majd vasárnap megint kinézünk szajkózni egy kicsit, majd jelentkezek a fejleményekkel.

Üdv!  :Emel

... noss, ahogy igértem Nektek (meg Arilenek), ma délután kimentünk egy kicsit, hogy Ariel tovább bővítse ismereteit a külső környezettel is, nameg azért kivittem a s'rétes puskámat is, hátha akad valami "apportalany"...
Egy kis belvizes fasort néztünk meg a Sajó-parton, szajkó-szarka ügyben. Ariel azzal kezdte, hogy nem volt jó neki a havon jönni, a jégen akart minden áron, amibe bele is szakadt vagy háromszor, de nem igazán izgatta a dolog. Nagyon úgy nézem, hogy víziszonya sincs egyáltalán. Aztán, ahogy beértünk garádhoz', rá is akadtunk egy rikácsoló társaságra, amiből duplára sikerült leforgatni egy mátyást az egyik fűzfa tövébe. Csakhogy köztünk éppen egy nagyobb befagyott rész volt, így kerültünk egy jó 100 méteres kört, abból az irányból volt egy jó 2-3 méter széles ösvény, amin be lehetett jutni szárazon a szajkóért. Amikor odaértünk vagy 15 méterre a madárhoz, Arielnek bedobtam egy fa darabot abba az irányba, kis biztatás és már ment is... A szél éppen arról lengedezett, így Ariel ahogy elment mellőlem már meg is érezte, hogy mi az ábra, és szépen ráhúzott a lőtt madárra. Aztán szépen felvette (közben persze a szokásos vezényszavak, biztatások), és már hozta is... Már telefonnal a kezemben vártam, hogy csináljak egy pár "idevaló" /nameg a Vadásznaplómba/ fotót, amikor Arielkém nem ott akart visszajönni, ahol bement, hanem egy méterrel mellette a jégen... :St
Be is szakadt gyönyörűen, nyakig, de a Matyit nem engedte el, pár lépésig törte maga előtt a jeget, és kijött, és szépen átadta a madarat...

(http://keptarolo.com/image.php?id=7C5C_4CFBC6E3&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=7C5C_4CFBC6E3)

(http://keptarolo.com/image.php?id=41E0_4CFBC6E3&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=41E0_4CFBC6E3)

Aztán nem foglalkoztam további fényképezgetéssel, gyorsan levettem a mellényemet, belebugyoláltam, megtörölgettem a Kutyát, aki egyébként a fázásnak egy picike jelét sem mutatta...
Aztán még pár apport gyakorlat (nem beugrással, ott volt a kezem előtte, de elég jól ment a dolog), és irány haza, itthon pedig be a kazánházba jó 20 perces szárítkózásra, meg megkapta a kint elmaradt jutalomfalatokat, most pedig kint fekszik a az óljában jól bealjazva szénával, és két terrierrel  ;D

Üdv!  :Emel

Az első kép egy kicsit ránagyítva...

(http://keptarolo.com/image.php?id=3CDD_4CFBCD0A&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=3CDD_4CFBCD0A)

 :S.Peti

Feri! :OKO :Emel
ól? :tasli :St

Nálunk kutyaólnak hívják...  :St

Sokan nálunk is.
(egyszer valahol én is) :tasli :tasli
Erre az egyik  kisöreg : Fiam böcsüld azt az ebet ólja a disznyónak van  :St
 :Q

Jogos!  :OKO
Kutyaház...  ;)

Szenka!
Áttettem a Felháborítóba, folytassuk ott.

Voldi

Várjuk az újabb történeteket!!!

Addig elmesélem, hogy Dongó (5 hónapos drótos vizslám) első fácánvadászatán volt szombaton, majd vasárnap. Az alapidomítással már elég jól haladok, ezért úgy gondoltam, hogy nem árt ha eljön velem és szokja a vadászat légkörét, hallja a lövéseket és elszaladgál a többi kutyával. A keresd vezényszót is megtanítottam neki az előző napokban, bár szegényem csak az eldobott szalonna és sajt falatokat kereste csak eddig. Mivel 200 madarat engedtünk ki, ezért úgy gondoltam, hamar rájön mire megy ki a játék. Így is lett. Bár a nagy pufogtatást először nem tudta mire vélni, de ügyesen és szisztematikusan keresett. Néha elszaladt távolabbra tőlem, ha a másik vizslát meglátta, de síppal általában vissza parancsoltam. Arra próbálom szoktatni, hogy körülöttem 20-30 méteres körzetben dolgozzon. Az első meglőtt madarakkal óvatosan bánt, megszagolta aztán otthagyta, de ha a másik kutya a szájába vette, akkor ő ki akarta venni a szájából. A második hajtáson már bemutatta hogyan kell állni a madarat - ami becsületére legyen mondva, szabályszerűen végzett és a többi jelen lévő kutya egyike sem csinálta. Parancsra beugrott és felverte a madarat, lövés után a szokásos szagolás, de hozni nem akarta. Na ezt még elismételte párszor, sőt volt olyan megállása, amelyik fácán mellett a felnőtt kutyák simán elmentek, ő észre vette (orral) és megállta. A kollégák elismerőleg nyilatkoztak a "kis vakarcsról" a gazdi feszült a büszkeségtől.  ;D Aztán lövés lövést követett, szépen potyogtak a madarak és Dongó látva a többi kutyán hogy felveszik a madarat, ő is egyre gyakrabban próbálkozott vele. Oda még nem hozta. Így telt el a szombat. Másnap hasonlóan zajlottak az események, azzal a különbséggel, hogy megtörtént az első apport is. Nagyon megdicsértem! Aztán volt olyan, hogy a hajtás vége felé közeledve a leálló elől vette fel a madarat és gyönyörűen hozta be a gazdihoz a hajtásba. Láb előtt letéve gyönyörű kis pofájával várta a gazdi simogatását, amit meg is kapott.  :SL Hát így telt az első fácánvadászat, jó lesz a kutya, de sok foglalkozást, gyakorlást igényel majd még...

A mai délelőtt egy kicsit összetett volt. Először a pórázzal ismerkedtünk meg, másodszor pedig a Vadkacsával  ;)!
Szóval először megkapts Ariel a nyakörvét - eddig egy bolhanyakörv volt rajta szoktatásképpen, úgyhogy nem volt különösebb gond a viselésével. Pár kör így az udvaron, aztán jött a póráz... Hát itt nem volt olyan egyszerű a helyzet. Próbáltam, hogy Ő menjen elől, és én követem, így jó is volt, de néha eszébe jutott, hogy meg van kötve akkkor aztán ugrált mindenfelé, ilyenkor leültetés, nyugtatás, aztán kezdés előlröl. Néha Ő maradt le, olyankor leguggolt "pisilő-póz"-ba, és ismét biztatni kellett, hogy jöjjön. Aztán bevontam a segítségbe Bolhás kutyámat, ugyanis Ő elég szépen jön mellettem pórázon. Így próbáltam őket vinni egymás mellett pórázon, Ariel Bolhással szórakozott, így nem figyelt a pórázra, úgyhogy ez elég jól bevált. Aztán Bolhás nélkül próbáltuk megint, és amikor a legjobban tudtunk menni egy kört az udvaron, akkor hagytuk abba, és ment is be Ariel is a helyükre.

(http://keptarolo.com/image.php?id=E1D9_4D05FA1B&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=E1D9_4D05FA1B)

(http://keptarolo.com/image.php?id=84D2_4D05FA1B&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=84D2_4D05FA1B)

Aztán pedig tegnapelőtti gácsérral csináltam egy kis mesterséges csapát.

A "leesés helye": jól megforgattam a gácsért a hóban, egy pár toll, meg egy kis vér is ott maradt:

(http://keptarolo.com/image.php?id=4ECB_4D05FA1B&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=4ECB_4D05FA1B)

Aztán behúztam a málnabokrok alá:

(http://keptarolo.com/image.php?id=80BA_4D05FA1B&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=80BA_4D05FA1B)

Utána visszamentem Arielért, biztatások közepette (keresd!!!) mentem vele a "leesés helyére". Nagyon látványosan felvette a csapát:

(http://keptarolo.com/image.php?id=7B34_4D05FA1B&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=7B34_4D05FA1B)

Aztán végig orral a földön szépen ment a csapán, egy helyen tért le róla, de vissza is ment hamar a csapára, és egyenesen ráment a kacsára. Közben ugye végig biztatgattam, amikor pedig máér a nyomon volt, akkor jött a "Hozdd!!" vezényszó is.

Egy kicsit szöszölt vele, nem igazán találta a fogást rajta:

(http://keptarolo.com/image.php?id=56A7_4D05FA1B&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=56A7_4D05FA1B)

De aztán csak meg lett a fogás, és hozta is szépen:

(http://keptarolo.com/image.php?id=0F01_4D05FA1B&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=0F01_4D05FA1B)

Annyi, hogy most nem tudtam leültetni a madárral a szájában, mert mindig kiejtette a szájából, amikor elém ért.

Egy párszor eldobtam Neki, most a beugrást a póráz felcsatolásával akadályoztam meg, ha menni akart, akkor leültettem, megnyugtattam, megsimogattam, aztán amikor teljesen nyugodtan ült mellettem, akkor csatoltam le a pórázt és küldtem a kacsáért.

Néhány ilyen apport után egy kis nehezítés. Feltettem az egyik fára a récét, de azt is megoldotta Ariel:

(http://keptarolo.com/image.php?id=5BDA_4D05FA1B&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=5BDA_4D05FA1B)

(http://keptarolo.com/image.php?id=C4A0_4D05FA1B&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=C4A0_4D05FA1B)

Aztán pedig a múltkori szajkós "apportalanyt" felújítottam egy kicsit. Csináltam belőle egy kacsa "mellpreparátumot". Lenyúztam melltől felfelé, a nyakát is, de a nyaka tövénél vágtam le, így a lenyúzott nyakat beledugtam a flakon száján, a bőrt pedig kívülről ráhúztam, és még a két lábat is rászigszalagoztam a flakonra:

(http://keptarolo.com/image.php?id=88D0_4D05FA1B&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=88D0_4D05FA1B)

Aztán kipróbáltuk ezt is:

(http://keptarolo.com/image.php?id=9AE8_4D05FA1B&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=9AE8_4D05FA1B)

(http://keptarolo.com/image.php?id=E8BA_4D05FA1B&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=E8BA_4D05FA1B)

  :S.Peti

Gratulálok Nektek!

Nekünk Szilveszterkor lesz a fácánvadászatunk, oda majd én is viszem. Addig még a fegyelmen kell egy kicsit alakítani, meg nem tudom, hogy hogyan fog viselkedni több ember között, de azért remélem, hogy meg fog engem ismerni  ;D

Feri!
Arra számíts, hogy ha lesz másik kutya is, akkor valószínűleg sokat fog vele foglalkozni, játszani, stb. Illetve a kutya a korából adódóan is szeles, nem lehet tőle teljes fegyelmet elvárni, szerintem nem is cél. Ha már pedzegeti a dolgokat akkor az elég ilyen korban. Sőt engem cseszegettek is a vadász cimboráim, hogy miért fegyelmezem annyit a kutyát. De ha most nem tanulja meg a rendet akkor később nehezebb lesz.

Üdvözlezem Mindenkinek!
Már egy jó ideje nem írtam, pedig lett volna mit.
Az elmúlt másfél hétben Ariellel felvettünk egy szajkót, meg megkerestünk egy récét.
A szajkó tiszta helyre esett, egy hógolyót eldobatam a leesés irányába, és szépen felvette, és hozta.
A kacsát Apám lőtte, eldugta egy kökénybokorba, és megvárta míg odamegyünk. Itt egy kis biztatás, egy hógolyó a vélt irányba, és szépen megkereste, és hozta is Arielke. Képek azért nem készültek, mert már szürkült, meg nagyon takony ködös idő volt, a gépet nem volt kedvem elővenni.
Ellenben jelentkezett egy hiba...
Nem hozza el teljesen hozzám a madarat, hanem előttem két-három méterre megáll vele, ha lépek felé, akkor elindul mellettem tartva a távolságot... Ha erélyesen rászólok, akkor megilletődik, leül, és leejti a madarat a földre...
Ez miért lehet szerintetek, és mivel tudnám orvosolni???

A párázzal járkálás már egyre jobb, már egyáltalán nem zavarja a póráz, még a bal oldalon menést kell erőltetni, de az jó lesz.

Egy kép, így ünnepekre:

(http://keptarolo.com/image.php?id=14D1_4D15ABC6&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=14D1_4D15ABC6)

 :Emel

Szia Feri!

Szerintem kicsit nagy lépésekkel haladsz, és  így nem tudnak a kutyában a tanultak leülepedni, berögződni.
Amikor én az első kutyámat tanítottam volt egy nagyon jó nevű/hírű segítőm. Ő mindég arra intett, tanítás során egyszerre csak keveset követeljek meg a kutyától de azt tökéletesen. Amikor az egyik tanult feladat  már beidegződik kapcsoljam össze a már megtanultakkal.

Fontos, ha hívom, csapot -papot otthagyva visszajöjjön, és közvetlenül előttem leüljön. Ez nagyon lényeges az apportírozásnál is, mert az a kutya amelyik nem ül le, hajlamos arra, hogy forogva, fejét elhajtva nehezebben adja át a vadat.

Az átadással kapcsolatosan javaslom,  próbáld meg, hogy leguggolva próbálod odahívni.

Más.  Én híve vagyok a két golyós, súlyozható apportfának. Ez könnyebben megtanítja a kutyát a jó súlyelosztásra, mint a vizesüveg. Főleg ha nincs tele!

Üdv. Attila

Szia Attila!
Köszönöm a tanácsot. Az igazat megvallva egy kicsit azért haladunk "nagy léptekben", mert úgy érzem, hogy egy kicsit későn került hozzám, már majdnem 5 hónapos volt, és előtte semmilyen idomítást nem kapott.
Annyi energia van benne, hogy nincs szivem nem kivinni magammal a területre.
Mit tanácsolsz, mit csinálja(másképp)?
"ha hívom, csapot -papot otthagyva visszajöjjön, és közvetlenül előttem leüljön" - ezt hogyan tudnám elérni szerinted? A jutalomfalatos dolog néha jó, néha nem... Néha, ha szólok neki úgy érzem, hogy nem is hallja... :fejv

Hello!

Aki még nem vette volna még észre :)

Kolossy Gábor: Betyár a magyar vizsla.
http://www.vadaszat.net/nimrod/konyvek1.html (http://www.vadaszat.net/nimrod/konyvek1.html)

Szerintem óriási segítség lehet, még csak az elején tartok, de nagyon jó könyvnek gondolom.

Szia Feri! :Emel

Az nem baj, ha nagy benne az energia. Minden kutyámat kifelé a területre  futtattam a kocsi mellett, hogy lefáradjon kicsit. Persze nem százzal! ;) Ezzel azt értem el, hogy nem volt olyan kajla mire kiértünk, és jobban figyelt rám.
Nem késtél le vele semmiről, mert egy vizsla kb két éves korára éri el az igazi énjét! Addig meg van időd.
Lehetőleg legyél vele minél többet, és következetesen tanítsd.
A visszahívásnál, és a keresési távolság "beállításánál" is előszeretettel használom a hosszú pórázt. Egyszer szólok, vagy füttyentek(rövidet és éleset) aztán szépen elkezdem visszahúzni. Nagyon gyorsan rájön, és tudja miről van szó. Az is jó, ha közben leguggolsz, vagy elindulsz ellenkező irányba. Apportírozásnál is nagyon hasznos a hosszú póráz! Csak ne erőltesd, ne rángasd!
A jutalomfalatot nem igazán szeretem adni. Inkább simogatással, dögönyözéssel jutalmazom, mert az mindég kéznél van.


 :WA :WA

Szia!
Köszönöm a tanácsot. A hosszú párázos dolgot ki fogom próbálni a visszahíváshoz. Az ellenkező irányba elindulás be szokott jönni nekem is. Egyébként a keresési távolságnál nincs bajom, csodálkozok is rajta, hogy nem nagyon akar messzebb menni mellőlem 15-20 méternél, remélem ez a jó szokása megmarad.
Üdv!

Ma is mentünk egy kis kört.
De mintha olvasta volna a tegnapesti beszélgetést. Amikor szóltam Neki, akkor jött, szépen keresett, stb... Ma érztem először, hogy ez a Kutya szeret engem, nem csak azért jön velem, mert nincs más...
Egy kis téli kép:
(http://keptarolo.com/image.php?id=D892_4D179E44&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=D892_4D179E44)
 :Emel

Most a következő másfél hónapban majdnem minden nap itthon vagyok, úgyhogy tervben van, hogy minden nap kint leszek Ariellel a területen 2-3 órára...
Ma ebéd után is kint voltunk, most jött a Barátnőm is.

(http://keptarolo.com/image.php?id=C784_4D18EF23&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=C784_4D18EF23)

(http://keptarolo.com/image.php?id=C835_4D18EF23&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=C835_4D18EF23)

(http://keptarolo.com/image.php?id=F3A0_4D18EF23&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=F3A0_4D18EF23)

Az egyik behavazott bokorból közvetlenül mellőlünk egy szajkó ugrott ki, és repült egyenesen elfelé, nem volt (vagy inkább lett volna) nagy feladat meglőnöm, ennek elenére leszárnyaztam. Ariel látta a dolgokat, így a biztatásomra ment is szépen a dolgára. A szél is felé lengedezett, így szépen felvette a szajkót, és hozta, mint a hímestojást, egyenesen hozzám, és átadta, hogy egy kicsit sem sérült a madár (mármint Ariel által) - engem meg is csípett szépen.
Sajnos ezekről a pillanatokról nem készültek képek, most csak a telefonom  volt nálam, az meg éppen a zsebem mélyén lapult.

(http://keptarolo.com/image.php?id=2DCE_4D18EF23&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=2DCE_4D18EF23)

Aztán most tényleg nem tudom, hogy mi változott tegnap meg ma, de olyan volt most is, mint amilyet elvárnék (bár, amikor odaért nem akart leülni a nagy hóba, így jobb kézzel nyomtam egy kicsit lefelé a farát, ballal pedig vettem el tőle a szajkót). Aztán ugye nagy dícséretet kapott...

Bár már inkább kezdem azt hinni, hogy amikor írtam 25-én, hogy elment mellettem az "aportírozandó alannyal", akkor lehet, hogy az zavarta, hogy hárman álltunk körülötte egymástól 20-30 méterre... Úgyhogy még a közösségben való mozgását, mások előtt való engedelmességét kell orvosolni.

Ennek ellenére hamarosan beszerzek egy hosszú pórázt (vagy megtoldom valami bálazsineggel), és a "hívásra rögtön jövést, és előttem leülést" erőltetni fogom...

(http://keptarolo.com/image.php?id=DD1C_4D18EF23&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=DD1C_4D18EF23)

Maximális keresési távolság (20-25 m):

(http://keptarolo.com/image.php?id=4AC1_4D18EF23&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=4AC1_4D18EF23)

Ez ma sem volt másképp, egyszer sem akart messzebb menni mellőlünk ennél a távolságnál, ha volt egy kis bokorcsoport akkor beleszaglászott, néha bedobtam egy-egy hógolyót, hogy keresgéljen alaposabban is.
Sajnos még fácánnal nem sikerült összefutnunk. Ahol lenne fácánunk, ott most is kint van a Sajó, a szőlőhegyen meg el van tűnve az az egy-két darab, pedig szeretném látni, hogy beállja-e...

Üdv!  :Emel

Szia Feri!
Ne bálazsinórt használj, megakadhat és zavarja a kutyát,
Mi erre a célra acél betétes müanyag ruhaszáritó kötelet használunk, hurok nélkül, az fut át mindenhol és mégis könnyü elkapni.

Üdv                  Gyuri :Emel

Ma megvolt ebben az idényben az első (és egyben az utolsó előtti) fácánvadászatunk.
Mint már írtam, eddig nem sikerült Arielnek fácánnal találkoznia.
Az első hajtásban inkább disznó volt, mint fácán, mindössze egy lövés volt rókára. Nekünk Ariellel egy jókora kökényes jutott, pár friss disznóvackot találtunk.
A másokdikban egy nagyobb patakot hajtottunk. Két Vadásztársam (mindkettő Péter), az egyikük 4 éves vizslája (Szita), Ariel, meg én mentünk az egyik oldalán, a többiek a másik oldalon. Azért is "verődtem" a vizslás vadásztársam mellé, mert az Ő kutyája elég szépen dolgozik, így bíztam benne, hogy hátha lát tőle Ariel valami hasznosat. Nagyon nem volt fácán, pedig a patak mindkét oldalán kukorica- és napraforgótarló van. Aztán egy kisebb, olyan 15x10 méteres kökénybokor következett a mi oldalunkon, ami körül sok fácánnyom volt.
Egyik oldalára én mentem Ariellel, a másikra a két Péter meg Szita. Arielnek egy kis hógolyót bedobtam a bokorba, a másik oldalról Szita támadott. Hogy a két kutya mit csinált bent, azt nem tudom, de repkedtek ki a fácánok, ahogy kell. Először egy  kakas kijött hozzám, meg is lőttem. Aztán egy kiröppent a másik oldalra, azt a két Péter emelte le, aztán, ahogy újratöltöttem, ismét nekem jött egy kakas, le is másoltam az első lövésemet. Majd még pár tyúk repült és elfogytak a fácánok a kökényből. Közben Szita fel is vette a közelebbi fácánomat, aztán szóltam Péternek, hogy fogja meg egy kicsit, hagy' köldjem el a másikért Arilet. Aztán egy kis hógolyódobás, és már Ari fel is vette a szimatot, szépen ráhúzott a kakasra, egy kis ideig kereste rajta a fogást - én meg a zsebemet túrom a telefonomért, hogy tudjak egy képet csinálni -, aztán szépen felvette a kakast, igaz, hogy kétszer elejtette - nagy még neki szerintem egy kicsit - és odahozta hozzám...

(http://keptarolo.com/image.php?id=DC08_4D1E1DCA&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=DC08_4D1E1DCA)

A nap hátralevő részében említésre méltó nem történt, azon kívül, hogy Ariel jó szokásához híven kétszer is belement a patakba (bár örülök neki, hogy egy picike víziszonya sincsen).
A napról még annyit, hogy szerintem mostanra ülepedett le Arielben a "gazdaismeret", ugyanis bármikor szóltam Neki, mindig jött szépen kéz alá. Reggel is, amikor kimentem érte, szépen leült és várta, hogy rátegyem a nyakörvet - már tudja, hogy mi következik, azután, hogy az rákerül.  :)

Mindenkinek Vadászsikerekben Gazdag, Boldog Új Évet Kívánok!

Üdv: Feri :Emel

 :OKO :Emel

 :OKO :WA :Emel

 :Emel
Tegnap meg ma esti húzáson (is) voltunk Ariellel (meg délelőtt is sétáltunk egyet).
Elsején, amikor lőttem a két kacsát, azért nem vittem ki, mert előtte egy héttel kint volt a Sajó, és nem tudtam, hogy "mit hagyott kint". Aztán, amikor kiértünk, bosszankodtam is, hogy nem vittem Arit, mert csak pár kisebb jégfolt van kint a réten, nem veszélyes a dolog. Ezt még betetőzte az is, hogy Apámnak volt egy szárnyazott kacsája, ami a rét középéről (csak húzás végén ment volna felvenni) 200 métert elsétált (a nyomok alapján), és ott ment be a Sajóba... Az én récéim, meg mellém estek 20-30 méterre a lakaszált rétre, igazi gyakorló "csemege" lett volna Arielnek.
Ekkor megfogadtam, hogy többet nem megyek Kutya nélkül kacsázni.
Úgyhogy ennek a szellemében voltunk kint tegnap is, meg ma is.
Kacsát nem sikrült lőni, sőt még rá sem lőttem, pedig volt bőven, csak mind lőtávon kívül.
De Ariel viselkedése meglepett, úgy csinált, mint aki tudja, hogy mért vagyunk kint. Amikor kiértünk, akkor olyan 50 méteres körben megszagolt mindent, aztán odajött mellém, leült, és figyelte az eget... Sőt... Amikor ment egy-egy csapat kacsa, Ő is követte őket a tekintetével... Hát én azt hittem, hogy lehidalok... Tegnap direkt nem írtam, nem akartam elszólni a dolgot, ráfogtam arra, hogy napközben sokat mentem Vele (húztam ki szánkóval két lucernabálát az erdőre, aztán Őt is vittem), biztosan fáradt volt...
De ma is ugyanazt csinálta: amikor kiértünk feltérképezte a környéket, aztán odajött és leült mellém. Húzás végén még úgy kellett szólni Neki, hogy ne maradjon ott  :)
Holnap délelőtt kimegyek Vele egy kicsit egy másik Sajóparti részre, megnézzük mi a helyzet ott is...
 :Emel

A jó kutya a kacsahúzáson mutatja a feje mozgatásával a gazdájának merről jönnek a madarak. Ez sokszor segített már nékem és másnak is.
Egy nagyon jó vérvonalú kutyád van, és megfelelően, következesen tanítod, igazi gazdája vagy, így meg is hálálja, és tudja, hogy mi miért történik, és mint a példa mutatja gyorsan tanul.

 :WA

Lenne egy kérdésem az idelátogatókhoz...
Pár hónapon belül ivarérett lesz a kutyám.
És ugye össze van zárva két kan kutyával... Én hétköznap valószínű, hogy iskolában leszek, Apám meg lehet, hogy este ér csak haza, nem biztos, hogy észre vesszük, hogy mikor "van rajta", így nem biztos, hogy külön tudjuk zárni őket éppen akkor, amikor kellene...
És nem igazán szeretnék terrier-vizslákat, főleg nem az első tüzelésből...
Kinek milyen javaslata lenne? Bármilyen megoldás érdekel.
Előre is köszönöm a segítséget!
Üdv!  :Emel

Egy kis mai kép...
Bővebben holnap  ;D!

(http://keptarolo.com/image.php?id=1876_4D24E325&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=1876_4D24E325)

 :Emel

Szia Feri!

A tüzelés egy folyamat aminek vannak előjelei. (A nemi szerv megdagad, vérzés)
Maga a folyamat kb négy hétig tart, és annak a középső ikét hete a veszélyes.
Van bőven idő arra, hogy külön zárjátok őket.
Arra aznban figyelni kell, hogy tisztes távolságra legyenek egymástól, mert ilyenkor meglepően leleményesek. A drótkerítés, a szintkülönbség stb nem akadály!! és ahonnan egy egér ki tud jönni, a tüzelő szuka is!

Nah, szóval... Tegnap azért is nem írtam meg, mert még kellett idő, hogy feldolgozzam a történteket...
Nem tudom, hogy a folyó-parton vadászók hogyan állnak most a vizivaddal, de itt olyan dolgok történtek tegnap, hogy olyat még nem láttam... (Csak a Nat.Geo.-n a madárvonulós természetfilmekben...)
Kezdődött ott, hogy tegnapelőtt délelőtt kinéztem Ariellel a "Felsőrétre", ami a Falutól felfelé eső Sajó-partot jelenti... Ott nem olyan jó a helyzet, rengeteg víz maradt kint áradás után, most be van fagyva, és vagy beszakad, vagy nem... Minden esetre felugrasztottunk pár csapat kacsát, de a Sajó felett nem akartam lőni őket, nem való még Arielnek a vizi munka...

Aztán tegnap rávettem Apámat, hogy menjünk ki ide húzásra...
Egy kicsit késve, negyed 5 körül értünk ki, egymástól jó 200-250 méterre áltunk meg, köztünk a Sajóban van három nagy törés is.
Én úgy helyezkedtem el, hogy a Sajónak egy "L" - betűjében álltam, a víz legközelebb 60-70 méterre volt, így legalább nem csábulok el, és lövök rá a víz felett röpködő kacsákra... Aztán beindult a húzás...
Elnézést kérek, de nem tudom leírni... Annyi kacsa jött, hogy majd' belebolondultam... Komolyan mondom, hogy ha ilyet álmodok, akkor lehet, hogy rémálomnak fognám fel... Apám szerint lehet, hogy volt 10 ezer is... De hogy olyan csapatok jöttek, amiben töb száz van, az biztos, és nem volt időm tölteni egy-egy csapat között.... Minden kacsa forgott, leszáltak a Sajóra, egyáltalán nem érdekelte őket, hogy lövöldözünk... El is fogyott  minden lőszerem a húzás közepére... Ennek betetőzése képpen amikor már üres puskával álltam, fölém jött jó 20 méteren két "gengelő" vetési lúd is...
Hogy mire és hogyan lőttem el a húsz lőszeremet, annak a felét sem tudnám összeszedni gondolataimban, annyira be voltam zsongva... Minden esetre három réce esett le - azokra emlékszem. Az első dögre esett elnénk 5 méterre, arra nagyon jó volt, hogy Ariel ráérezzen, hogy miért is vagyunk itt. Szépen "odavonszolta" nekem, ugyanis egy nehéz gácsér volt, nem tudta igazán felvenni... Aztán az egyik mögénk esett vagy 20 méterre, Ariel látta a dolgot, indult is a biztatásomra, mentem én is Vele. Ez egy szárnyazott kistestű tojó volt, jó volt látni, hogy kergeti a hóban, aztán ezt szépen felvette, és odahozta nekem, és ülve átadta, közben a kacsa biciklizett a szájában  :). Aztán a harmadik szintén szárnyasan esett mögénk vagy 50 méterrel... Itt is mentem Arival keresni, ahova én gondoltam, ott kereskedek, Ariel meg tőlem vagy 20 méterrel messzebb megy elfelé határozottan... Már éppen hívni akartam visszafelé, amikor egy nagyobb gazcsomó alól előhúzta a még mindig élő gácsért... Aztán próbálta volna hozni, de nagyon kapállódzott, el is ejtette, aztán megint fogta, hozta, elémentem, és elvettem Tőle, és ugye nagyon meg is dícsértem...
Apám is belegabalyodott a sok récébe, Ő egyet vett fel, meg kettőt lőtt bele a Sajóba, azokat meg sem próbáltuk keresni...

Maradandó élmény marad a tegnap este szerintem mindhármunknak...
 :Emel

 :OKO :OKO :TAPSol :TAPSol :TAPSol :Emel


"Aztán a harmadik szintén szárnyasan esett mögénk vagy 50 méterrel... Itt is mentem Arival keresni, ahova én gondoltam, ott kereskedek, Ariel meg tőlem vagy 20 méterrel messzebb megy elfelé határozottan... Már éppen hívni akartam visszafelé, amikor egy nagyobb gazcsomó alól előhúzta a még mindig élő gácsért..."

Soha ne próbálj "versenyezni" a kutyád órával! Meglátod az évek alatt mennyit fog ő is tanítani neked, csak figyeld!
Én nagyon sokat tanultam vizsláimtól az apróvad vadászatában!. :fejv ;)

Szia Feri! Ez tényleg maradandó élmény lehetett. Örülhetsz, hogy átélted. Gratulálok a terítékhez. Attila viszont jól mondja. A kutyád orrával tényleg ne versenyezz. Nincs esélyed  :ebavadasz

Az apróvad vadászatban szinte semmi tapasztalatom nincs, de mondhatom, hogy amikor még másfelé mentem volna, mint Soma, mindig a kutyának lett igaza. Ez volt, hogy csak hetek múltán derült ki...

Üdv
Dani

Szia!
Nem akartam én versnyezni, ha látom, hogy hol van a madár, akkor sem veszem fel, hagyom, hogy a kutyának legyen sikerélménye. Csak azért megyek vele keresni, mert nem megy el mellőlem 10-15 métertől messzebb. Bár gondolom, hogy ez majd idővel vátozni fog, és nagyobb távolságra is el fog menni, ha küldöm. Egyenlőre ha nem érez szagot, vagy nem látta a vadat, akkor nem igazán akar messzebb kereskedni.

Szia Feri!

Én erre írtam a versenyzést:  ahova én gondoltam, ott kereskedek, Ariel meg tőlem vagy 20 méterrel messzebb megy elfelé határozottan... Már éppen hívni akartam visszafelé,
Ha látod, hogy keres, még akkor se hívd vissza, ha Te láttad, hogy nem oda esett, csak ha valóban jó ideig nem találja! Sokszor tisztán látjuk hova esett, és mire odamegyünk már több tíz méterrel arrább bujkál a gazban.

Tegnapelőtt meg ma is kint voltunk kacsázni.
Ahogy megenyhült az idő várható volt, hogy megritkul az ideiglenes állományunk is. Bár még mindig sok madár van, de a szerdainak csak a töredéke.
Tegnapelőtt lőttünk egyet-egyet Apámmal, az enyémet Ariel felvette a lövés után, ez is egy nagy gácsér volt, de azért elég szépen ment az apport is, de a lényeg, hogy olyan gazból szedte elő, ahol lehet, hogy még nappal sem találtam volna meg.
Apám sem kereste a sajátját szándékosan, húzás végén mentem Ariellel és szépen megtaláltuk azt is. Nagyon jó látni, amikor a kutya szagot fog, és akkor árkon-bokron keresztül megy érte, aztán az a pár pillanat csend, amíg szöszöl vele a felvételnél, utána pedig hozza szépen...  :SM

Ma este elég jó köd volt, pedig a szél is fújdogált. Apámmal egymástól 80 méterre álltunk csak meg. Én két duplára hibáztam, meg egyszer besült a lőszer, Apámnak sikerült kettőt lőnie. Apám hiába próbálta Arielt elhívni mellőlem, Ő nem ment. Felállt, elindult egy kicsit, aztán meg visszajött és leült mellém.  ;D Ennek nagyon örültem, mostmár tényleg azt látom, hogy Ariel teljes értékű gazdájának, társának tekint. Bármikor szólok Neki jön is oda, más hiába próbálja hívni nem megy. Aztán húzás végén mentünk megkeresni Apám récéit. Most elég határozott szél lengedezett, jó irányból menve szépen rá is húzott az elsőre, és szépen hozta is, egy viszonylag kistestű tojó volt. Aztán 20 méterrel odébb felvette a másikat is, az megint egy nagyobb gácsér volt, el is indult vele szépen felém, én meg őfelé, sikerült is átvennem Tőle még úgy, hogy nem ejtette el előtte.
Napról napra okasabb, és ügyesebb...

(elnézést, hogy nem csinálok képeket, de húzás közepén nincs kedvem fényképezgetni, meg szerintem Ariel sem értékelné, ha minden apport közben a szemébe vakuzgatnék...)
 :Emel

:OKO :OKO

 :OKO :OKO

Irigyellek  ;D
 ;)

Lassan olyan leszel már mint egy büszke apa! Ismerős ez a jó érzés, amikor dolgozni látod a kutyád és látod, hogy ráadásul boldogan teszi. Remélem még hosszú évekig írod ide majd a beszámolókat az Ariellel megélt vadászatokról.  :Emel

Üdv Mindenkinek!

Ma délután Arival kisétáltunk egy kicsit a Sajópartra.
Tegnap felfedeztem (vagyis inkább a falaba halottam), hogy a falutól egészen pontosan 301 méterre az egyik kanyarban nagyon hápognak a kacsák, így ma úgy gondoltam, hogy megnézzük őket.
Gyalog mentünk egészen itthontól, elég szépen tud már jönni pórázzal is Ari, és az nagyon tetszik, hogy szinte nem is foglalkozik a faluban mindket ugató kutyákkal.
Ahogy adaértünk már messziről hallottuk, hogy ott hápog most is a réce sereg. Ott van a Sajóban egy "U" - betű, és az "U" - betű közepén van egy kisebb gazos, amiben éppen meg lehet lapulni a kacsaszem elől. Oda lopakodtunk be, onnan a Sajó minden irányban kb. 80-100 méterre van.
Jártam oda kacsázni az elmúlt években is, és már kitapasztaltam, hogyha a csövet jó irányba tartva lövök egyet a levegőbe, akkor a visszhang becsapja a kacsákat, és mind felém fog repülni...
Most is ezt a taktikát választottam, fogtam egy harmadik lőszert a kezembe, fényképezőgép bekapcsolva a zsebembe (Rátok is gondoltam), a cső enyhén a Nyerges irányába... DURRR... Gyosrsan töröm meg, Arit nyugtatom, ejektor dolgozik, belököm az alsó csőbe az elkészített patront... A Sajón nagy hápogás, "brekegés", szárnyverdesés, és már emelkednek is a kacsák... Rengeteg... Ariel, ahogy észreveszi őket mégjobban lelapul, Ahogy beérnek felénk kiválasztok egy gácsért, de az első lövésem nem sikerül fényesre, lemaradtam egy kicsit, így kénytelen vagyok a szűkebbel végleg beteljesíteni a gácsér sorsát, ami szépen gombócként zuhan elénk. Ariel a leeső kacsa láttán feláll, én meg küldöm is egyből, a fegyvert a fényképezőgépre cserélem (pedig tudtam volna még tölteni szerintem).

A leesés helyén, Ari éppen felveszi:

(http://keptarolo.com/image.php?id=82BA_4D31D2A3&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=82BA_4D31D2A3)

Aztán hozza szépen:

(http://keptarolo.com/image.php?id=14E8_4D31D2A3&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=14E8_4D31D2A3)

Most csak előttem ejtette el, addig szépen egyszuszra elhozta:

(http://keptarolo.com/image.php?id=1669_4D31D70E&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=1669_4D31D70E)

Ez az első kacsám, amiért egy lépést nem kellett mennem.  ;D Megkapja a szokásos dícséretet, dögönyözést.
Lapulunk még egy darabig, ugyanis még óhajtanak visszaforogni a récék, de úgy tűnik, hogy megjegyezték azt a kis bozótost maguknak...
Közben kisüt a nap -már szerintem vagy 2 hete nem láttam napsütést.
Megcsinálom a terítéket, Arielt szépen mögé ültetem, már az "Ottmarad!" is megy Neki!  :)

(http://keptarolo.com/image.php?id=E2F5_4D31D2A3&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=E2F5_4D31D2A3)

(http://keptarolo.com/image.php?id=1557_4D31D2A3&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=1557_4D31D2A3)

Szerintem lehet, hogy holnap is, vagy hétfőn délőtt kinézünk megint ugyanide...
 :Emel

Köszönjük!
Öröm nézni a munkáját, és a fejlődését!   :OKO

Gratula Neked is, és Arielnek is!  :Emel

 :OKO :Emel :OKO

Üdv            Gyuri

 :OKO  :bravo :bravo :Emel

Ügyesek vagytok Feri!  :WA

Feri!
Gratlálok!  :TAPSol

Köszönjük Mindenkinek!  :Emel

Már jó régen írtam ide, pedig három nap kihagyással minden nap, legalább egy alkalommal voltunk kint Ariellel.
Azóta egy esti húzáson felvettünk három kacsát, tiszta helyre is estek, Ariel látta is őket leesni, nem volt gond a felvételük.

(http://keptarolo.com/image.php?id=90AB_4D433087&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=90AB_4D433087)

Aztán volt egy közös vadászatunk, ahol lőttem egy szajkót, ami nagyon sűrű kökénybe esett, bedobtam egy darab fát, aztán a szél is jó volt, így Ariel hamar felvette az irányt, és szépen apportírozta a szajkómat.

Aztán egyik nap csak úgy puska nélkül végigmentünk egy kintmaradt kukoricaföld melletti árok parton, tudtam, hogy a fácánállományunk, kb. 50 %-a abban tartózkodik :)
Sok fácán már messziről felrepkedett, de két tyúkot, meg egy kakast így is beállt Ariel, öröm volt látni, hogy milyen intenzitással keres, ahol érez szagot. A fotómasinát sajnos a Barátnőm elvitte magával azokra a napokra, telefonnal meg nem sikerült elkapnom egyik beállást sem rendesen.

Tegnap este Apámnak jött össze a húzás, lőtt négy récét, szándékosan nem ment egyiket sem felvenni, megvárta míg a húzás végén oda megyek Arival. Három tojót szépen felvettünk, azokat viszonylag szépen tudta apportírozni is. De a negyedik... Egy nagy gácsér volt, tiszta helyen volt, vagy 10 méterről láttam feketélleni a hóban, jó széllel menve Ariel fel is fedezte, ment is érte, ahogyan szokott. Sokáig szöszölt vele, felvette, leejtette, aztán otthagyta. Visszaküldtem, megint szöszölt vele, de aztán csak otthagyta... Nem tudom, mi lehetett vele, nagyon remélem, nem válik szokásává. Arra fogom, hogy elfáradt, nem tudott rajta fogást találni, meg fázhatott is, ugyanis előtte az okossa beszakadt egy helyen nyakig, aztán már úgy rá volt fagyva a víz, hogy csak úgy csörgött a kutya minden mozdulatnál.
Ma este nem lőttünk semmit, hát nagyon remélem, hogy nem sokszor fogja megismételni azt a gácséros manőverét.

Jelentkezett bennem egy kérdés!!!
Ha nem érez szagot, akkor nem igazán megy keresni, ha küldöm. Ha azt akarom, hogy keressen, akkor oda kell dobnom valamit - egy darab fát, vagy hógolyót, bármit. Amikor aztán szagot fog, vagy ha lövök a levegőbe, akkor nincsen gond, de amíg nem, akkor az 'Istennek sem akar menni. Ha küldöm, nézi, hogy van-e valami a kezemben. Ha nem látja, vagy érzi a vadat, akkor nem megy.
Szerintetek hogyan tudnám rászoktatni, hogy szag- kép- és hanghatás nélkül is keressen? Vagy ez ki fog még alakulni benne később?

 :Emel

Üdvözlök Mindenkit!
Olyan rég jártam erre,hogy össze vissza keverek mindent.Elnézést kérek.


Feri !
Nagyon szépen haladtok egymással,gratulálok!
A kérdéses problémára nem tudom megmondani a tutit, de pár ötletem lenne.
1. Ha lehet csinálj "apport bolondot " az eb-ből.
2.Soha ne dobd  az apporttárgyat , hogy az eb lássa.Vagy dugd el,vagy akkor hajítsd el mikor a kutya nem látja.
Így az orrára kell hagyatkozzon,és szerintem életszerűbb.
3.Menj be vele pl.nádba vagy magas gazba kerestetni,majd mikor elötted jár ejts el egy lőtt madarat és hagyjátok el , majd pár métert haladva a csapátokon visszafelé kerestesd a kutyával.Igy gyakorolva többször , szokja a környezetet, és sikerélmégyeis lesz.
Azt se felejtsd el hogy a kutyus még csak 7 hónapos,így legyél türelmes.
Egyébként ugyan ebben a cipőben járunk mi is , engem is a Kokó (drótos magyarvizsla kan 1éves)tanít tanítani.
Remélem segítettem.
Üdv.r.

Sziasztok. Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt a topikot.
2 hét múlva hozom el akkor 2 hónapos rövidszőrű magyar vizslámat. Most csináloma vadásztanfolyamot, nyáron leszek 18.
Nagyon beleszerettem a kutyás vadászatba, hajtásba ezért gondoltam, hogy megpróbálkozom a vizsla idomítással.
A Kolossy féle könyvet olvastam ill. a Kutya idomítás című könyvet is beígérték. Ahogy látom, vizslákban itt mindenki
otthon van. Egy kis segítséget vagy inkább vélemény nyilvánítást szeretnék kérni. Vannak név ötleteim, de nem
igazán sikerül dönteni, mindenkinek más tetszik. A lehetőségek: Hubi, Avar, Bodza, Ropi, Zsömi, Perec.
Ha esetleg valakinek van más ötlete azt is szivesen fogadom.
Arielhez pedig gratulálok.
Bence  :Emel

Szia svferi!
A kutyád hét hónapos, mit vársz tőle? Türelem! A kamaszodás környékén már menni fog magától is, sőt olyankor is, mikor nem szeretnéd. :Q A probléma előbb csökkenhet, ha előre tudod küldeni. Egy kis segítséget találsz a retrieveres honlapon. http://www.retrieversport.hu/keret.htm A többi cikket is érdemes elolvasni, bár szerintem vizslához nem mind hasznos.

Ha küldöm, nézi, hogy van-e valami a kezemben. Ha nem látja, vagy érzi a vadat, akkor nem megy.
(http://img809.imageshack.us/img809/9126/bretoneleckmich.jpg)
 :Q ;D
Üdv !
 :OKO :WA :kalapemel

Jelentkezett bennem egy kérdés!!!
Ha nem érez szagot, akkor nem igazán megy keresni, ha küldöm. Ha azt akarom, hogy keressen, akkor oda kell dobnom valamit - egy darab fát, vagy hógolyót, bármit. Amikor aztán szagot fog, vagy ha lövök a levegőbe, akkor nincsen gond, de amíg nem, akkor az 'Istennek sem akar menni. Ha küldöm, nézi, hogy van-e valami a kezemben. Ha nem látja, vagy érzi a vadat, akkor nem megy.
Szerintetek hogyan tudnám rászoktatni, hogy szag- kép- és hanghatás nélkül is keressen? Vagy ez ki fog még alakulni benne később?

Teljesen hobby kutyásként nagy érdeklődéssel olvasom a beszámolóidat és sok sikert a továbbiakban! Leírnám a véleményem, ha tévednék, vagy olyasmiket írok, amiket már tudsz, előre is elnézést kérek!
Szerintem a kutya nem tudja, mit szeretnél. Olvasva a beszámolóidat úgy érzem, hogy relatíve gyorsan haladsz. Az alapokra, előtanulmámyokra talán több időt kellett volna szánni! Szerintem, most sem késő, de gondold át, mit szeretnél és építsd fől "csináld" meg a kutyát. Tanítottad az irányba küldést? Először azt kellene megpróbálni vadmentes terepen és mehetne az üres keresés is a stílus csiszolása miatt.
Eddig az alábbi "folyamat ábra" szerint vadászol a kutyával: Várunk, vad jön(réce), meglövöm, leesik, kutya megkeresi, odahozza, örülünk. Ezzel nincs baj, ez már megy.
Most azt szeretnéd, ha a folyamat így menne (kiegészítve néhány kérdéssel): kutya keres, talál (állja meg vagy verje fel), vad felrepül (fontos! mit csináljon ekkor a kutyád?), meglövöd, leesik (mit csináljon közben a kutya?) és nagyjából itt értünk el az előző folyamat ábránkhoz, innen már tudja!
Ha tudod a beszúrt kérdésekre a választ, akkor kicsit visszamenve az alapokhoz szerintem nagyon gyorsan megérti , mit szeretnél tőle.
Esetleg egy jó vizslás könyv sokat segíthet.
üdv.

tistván! :OKO Helyes a meglátásod! Ha megengeded, kiegészíteném a magam véleményével.
A kutya még abban a korban van, amikor könnyen irányítható, szívesen engedelmeskedik. Ennek a fenntartása a későbbi időszak feladata, a fegyelmezést, irányba küldést, keresési stílust ráér még tanulni. Fontos viszont, hogy vaddal találkozzon, meglegyen a vágy annak megszerzésére, ezért a keresést én éppenséggel nem vadmentes területen kezdeném. Egy-két vadkeltés után a kutya tudni fogja, miért is kell mennie és kedve is lesz hozzá. Amikor már menni akar, akkor állnék neki a fegyelem szilárdításának és a stílus csiszolásának. Hamarosan vége az idénynek és jönnek a "hétköznapok". svferi egy érdeklődő, kötődő kutyával állhat neki a tényleges kiképzésnek, amihez sok sikert kívánok!

Köszönöm Mindenkinek a segítséget!
Gábor! Most nálunk nehéz "nem vadmentes" területet találni, ugyanis nagyon kevés fácánunk van. Amit a múltkor tudtam, azt a kukoricást beszántották, és eltűntek onnan a fácánok (az a 15-20 darab). Valószínű, a szomszéd területre költöztek át.
Most már a réceidénynek is vége, februárban még szajkózgatunk, aztán jön a szalonkázás... Meg az itthoni sok-sok gyakorlás.
Egyébként én is sokkal többet foglalkozok a fegyelmezéssel, mint mással. Már az utcán is eljön mellettem póráz nélkül, amikor meglátja a nyakörvet a kezembe, akkor leül és várja, hogy rátegyem, amikor szólok neki jön, utasításra leül, szerintem a fegyelmezéssel elég jól vagyunk, annyi bajom van, hogy a kocsi csomagtartójába nem akar beugrani, nekem kell feltennem mindig... :fejv
Úgy látom az apport is a szenvedélye, a vadat is beállja, mint írtam egyedül a keresni küldéssel van egy kis hiányosság, de én is úgy érzem, hogy azt még kinövi.
Üdv!  :Emel

Üdv Mindenkinek!
Már elég régen írtam ide. Igazából azért, mert "érdemleges" dolgot nem nagyon csináltunk az elmúlt egy hónapban.
Sokat járunk Ariellel "csak úgy" az erdőn, etetni, szórni. Erősítjük köztünk a köteléket, már semmi problémám nincs sem a pórázzal járással, sem a fegyelemmel. Bármikor szólok neki, jön és leül előttem. Megtanulta azt, hogyha meglátja nálam a pórázt, akkor mi fog következni, így amikor pórázzal a kezemben jelenek meg az udvaron, akkor minden szó nélkül jön és leül elém.  :)
Ez a hónap reméljük, vadászat szempontjából eseménydúsabb lesz, és biztos vagyok benne, hogy nagy segítségemre lesz szalonkázáson.
Pár kép a mai húzásról:

Megérkeztünk, Ari feltérképezi a terepet:

(http://keptarolo.com/image.php?id=0000_4D6FEA12&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=0000_4D6FEA12)

Aztán leül mellém, és várjuk a húzást:

(http://keptarolo.com/image.php?id=C5FA_4D6FEA12&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=C5FA_4D6FEA12)

(http://keptarolo.com/image.php?id=BAAC_4D6FEA12&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=BAAC_4D6FEA12)

(http://keptarolo.com/image.php?id=312D_4D6FEA12&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=312D_4D6FEA12)

Szalonka még nem, de disznók jöttek. Ariel halk morgással jelezte nekik, hogy nem igazán szimpatizál velük...  ;D

 :Emel

 :OKO :OKO ;)

(http://keptarolo.com/image.php?id=0BCF_4D7F1723&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=0BCF_4D7F1723)

 :Emel

(http://keptarolo.com/image.php?id=12A3_4DB74869&jpg) (http://keptarolo.com/share.php?id=12A3_4DB74869)

 :Emel

(http://kepfeltoltes.hu/110427/Ariel_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Szia Feri.
Klasz ez a rajz.Jó modelled volt.
Üdv:HSanyi

Valóban jó rajz!
Gratulálok, és várom a többit is!!!

Uraim!
Ezt a topikot hagyjátok meg a vadászkutya tanításának!
Ezeket meg lehet beszélni a többiben is!

Köszönöm Attila

Üdv Mindenkinek!

Ma egy újjabb feladat elé állítottam Arielt...
Mivel már lassan 10 hónapos, így gondoltam ideje lenne megnézni, hogy milyen affinitása van az utánkereséshez.
A tegnapi süldő maradványaiból csináltam egy kis csapát az utcánk végében.

Az "eszközeim": A süldő feje, meg egy kevés vér összegyűjtve a flakonban.

(http://kepfeltoltes.hu/110505/3561514761_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Aztán kimentem, leraktam a csapát...

Innen indult, és abba a kökénybokorba ment be:

(http://kepfeltoltes.hu/110505/42312582_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

A "rálövés helye":

(http://kepfeltoltes.hu/110505/8986928403_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

A "rálövés helyén" jobban megforgattam a fűben a fejet, illetve pocsoltam mellé egy kis vért is. Onnantól pedig végig húztam a fejet a fűben, tettem bele két kisebb törést, és olyan 5-8 méterenként néhány csepp vért, kenést csináltam...

(http://kepfeltoltes.hu/110505/6691724464_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

És a csapa vége:

(http://kepfeltoltes.hu/110505/5_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Majd pedig hazamentem Arielért, hosszú pórázom nincs, így bálazsinórral pótoltam meg a pórázt, és kb. fél óra múlva rááltunk a csapára...

A rálövés helyén:

(http://kepfeltoltes.hu/110505/6_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Aztán pedig Ariel szépen húz a csapán.

(http://kepfeltoltes.hu/110505/7_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Ahol vér van, ott tovább időzik...

(http://kepfeltoltes.hu/110505/8_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

...az egyik törésnél lement a csapáról, de egy kicsit visszábbhúztam, akkor ment egy félkört, és újra felvette.

(http://kepfeltoltes.hu/110505/9_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Az utolsó métereket már videóra vettem:

http://www.youtube.com/watch?v=xJqKPX5Zq-I

Üdv!  :Emel

Nocsak, mi mindent tud ez az Ariel.  :WA :Emel

Igyekszem belőle egy multifunkciós kutyát nevelni, az adottságai megvannak hozzá...
De remélem, hogy mindez nem fog az "apróvadas énje" romlására lenni...
 :Emel

 :OKO :OKO :Emel
Csak így tovább, csak vigyázni a disznóval, mert komoly ellenfél egy vizslának, bár ezzel szerintem te tisztába vagy.

 :WA

Arielkém ma először volt vízben (persze a múlt téli jégbeszakadásokon kívül)...

http://www.youtube.com/watch?v=Q3gT81Ef5Ng

 :Emel

Szia Feri.
Klasszak vagytok együtt,hallatszik filmen,hogy mennyire szereted.
Jó kutya,jó gazdi. :Emel
Üdv:HSanyi

Milyen jól "belőtte" a távolság-vízsodrás-úszó fa sebessége hármast :TAPSol

 :Emel :Emel

Szia Feri!

Utankereso kutyaknal ilyen gyakorlas eseten probaljuk elerni mar a kezdetektol, hogy a "dermedt vadnal" a csapa vegen ugasson. Ezt elosegithetjuk ugy, hogy nem tul jol lathato helyre (feltakarasba) tesszuk a vadreszt. Ugyesen valasztottad ki a vadfejet, az a legjobb. Ha kotsz ra egy zsinort, es elkezded mozgatni akkor, amikor a kutya mar latja, akkor jo esetben elkezdi ugatni. nyilvan ekkor dicsergetni kell.
Latszik persze Arielen, hogy teljesen tanacstalan a disznofejnel (milyen is legyen elso alkalommal). Nem tudja, hogy mi a helyzet. Nem kell apportirozni, es eleve teljesen mas uton-modon jutott a vadhoz.
Idovel biztosan nagyon jo kutya lesz belole,szet fogja valasztani magaban a vadaszati modokat, mert boven tudtok egyutt vadaszni, es az affinitasod is megvan a kutyakhoz.

Viszont en azt javasolnam Neked, mielott elkezded "keverni" a nagyvadas es aprovadas munkat, egy tapasztalt kutyakikepzovel (pl. Novecki Katalinnal) vedd fel a kapcsolatot, hogy tanacsot tudjon adni a ket munkastilusba valo bevezetes osszehangolasarol, nehogy kiszurj magaddal. Pl. nyulvadaszaton...

Egy kalappal a kiskutyadhoz! :Emel

Üdv!

Köszönöm a hozzászólásod.
Én is tartok egy kicsit attól, hogy esetleg összezavarodnak benne a dolgok, és megmondom őszintén, hogy nem is nagyon erőltetem ezt az utánkeresősdi dolgot. Elsősorban kacsázásnál, meg szalonkázásnál szeretném hasznát venni Arielnek, úgyhogy azt "erőltetem" nála jobban, amit oda kell tudni.


 :Emel

Kutyások!
Lenne egy kérdésem!
A szuka kutyának ivarérés után megnyúlnak egy kicsit a csecsbimbói?   :Vvon
Ha nem, akkor lehet, hogy gond van...  :fejv

Nézd meg a barátnődet. :Q
Természetesen lehet ilyen.

 :Q Őt csak 21 éves korától ismerem, azóta nem sokat változott!  ;)
Akkor jó... Mert amikor tüzelt bekerült hozzá valami tacskóféle, de nem hiszem, hogy összehozták volna...

Feri!

Azért egy vizsgálatot megérne!
Igen leleményesek ám a kutyák! ( IS ! :Q)
Az én lány tacsim felfeküdt a lépcsőre, hogy a mvizsla kanom hozzáférjen. Még jó, hogy időben észrevettem, de ha egy perccel később megyek ki, ..... :fejv .

Hát már szerintem ugyanmindegy... Ugyanis, ha sikeres volt a "párosítás", akkor két héten belül apuka leszek...  :St
Bár a hasa nem nő...

Gratulálok Apuka! :rohog :rohog

Szia Feri! :Emel

"amikor tüzelt bekerült hozzá valami tacskóféle"  ::)
Az én spánielemet mindig egy mopsz próbálja "hatalmába keríteni", na abból mi lenne :o, a tacskó és a vizsla, legalább mindkettő kiváló tulajdonságokkal rendelkező vadászkutya.
Hátha olyan gén állomány keveredik, amiből világhírű kajtató eb válik :St

Akkor meg mér fogod a tacskóra?  :fejv :fejv

 :epl :epl :rohog ;D

 :WA

 ;D Én csak a nevelőapa lennék...  ;)
 :Emel

Vadásztársak!

Segítségeteket kérem egy idős vadásztársam érdekében.

Az idős vadásztársam hosszú évtizedeken óta vadászkutya, nevezetesen drótszőrű magyar vizsla tenyésztéssel foglalkozik, s jelenleg kettő növendék kutyája nem talált új gazdit. A vadásztárs egészségi állapota miatt a kutyák tartása nagy terhet jelent számára, s vadász vagy legalábbis természetben sokat mozgó új gazdit keres a két növendék kutyának. A kutyákat jelképes összegért adná.

Lemaradt az előzőről:

A vadásztárs elérhetősége: +36-20/491-3384

   
    Jó napot! Egy olyan kérdésem lenne hogy mennyi idősek a kutyák?