VadászFórum

Szervusztok!

Azért nyitottam ezt a témát, hogy legyen hol mesélnünk azokról az emberekről, akik meghatározóak voltak vadásszá válásunkban, személyiségükkel, viselkedésükkel, tudásukkal és tapasztalatukkal követendő példát mutattak környeztüknek.

Emellett beszélgethetnénk itt hírhedt vadorzókról, zsivány- furmányos tetteikről, meghökkentő cselekedeteikről.

Szerintem az ilyen emberek történeteiből -tartozzanak bármelyik oldalhoz- sokat lehet tanulni, emellett felettébb érdekes - tanulságos lehet...

Rögtön szeretnék megemlékezni Stoflitz Ottóról, Galgamácsa legendás fővadászáról, Stoflitz Ferenc fiáról.

Én személyesen sajnos már nem ismerhettem. Róla elsősorban egy hivatásos vadásztól hallottam, Aki manapság már a Valkói Erdészetnél dolgozik, de Galgamácsán kezdte pályafutását, többek között Zilai Jánossal. Gyakornokként pár viszontagságos, de felettéb tanulságos évet töltött el Galgamácsán.

S. Ottó idejében még teljesen máshogyan nézett ki mind a vadászterület, mind a vadállomány, legfőképp a szarvasállomány. A ma már csak 4000 ha körüli vadászterület, aminek határai többnyire az erőtömb szélein fut,  akkoriban 6500 ha körül volt és a határok az erdőszélektől távolabb futott, a vad egyes részeken nyugodtan kijárhatott a szántóföldekre legelni...

Ki is kellett járnia, mert akkoriban a hivatalos becslés 1500-ra tette a szarvasállományt a területen. Nyilván ennél több volt a valóságban... Ebből évente kilőttek 150 körüli bikát és 300-400 tarvadat.

Ilyen paradicsom legfőbb felügyelője- gazdája volt Stoflitz Ottó.

A mindene volt a szarvas. Értett is hozzá, ami nem meglepő, hiszen könnyen lehet, hogy egy nap alatt több szarvast figyelt meg, mi itt néhanyan egész életünkben fogunk...

A szarvasok százas rudlikban járták a területet. Az Öreg figyelt rájuk. Nagy gondot fordított a területet éjszakára elhagyó szarvasokra, melyekre a szomszédos társaságok vártak a határ túlsó részén...
Gyakran beszállt a parancsnoki orosz terepjáróba, maga mellé vett egy doboz sörétes patront, és végiglőtte a vadászterület határát...a megriasztott szarvasok pedig szaladtak vissza az erdőbe hazafelé...

Persze jutott a szomszédoknak is bőven ennek ellenére. A szomszédok gyengébb, inkább mezőgazdasági jellegű területein is rendes szarvasbőgés volt...estek 10 kiló feletti bikák is nem is oly' ritkán (tudok 14 kilós padlásbikáról is). Ezeken a területeken manapság ritka vendég a szarvas.

Szóval az Öreg igen nagy gondot fordított szarvasállományára. Amikor jött a bőgés, meghagyta az embereinek, hogy legfeljebb du. három óráig lehet lajtoskocsival vizet hordani a dagonyákba, később nem szabad zavarni a szarvasokat.

Hivatásos vadász ismerősöm akkoriban gyakornokként egy munkatársával a napi feladatai ellátásában késésben volt, de úgy döntöttek, hogy a közelben lévő dámoskerti dagonyába még visznek gyorsan vizet.

Három óra után pár perccel traktoroznak a dagonya irányába a csúzi réten keresztül, amikor az Öreg meglátta őket. Nem is vacakolt sokáig, hirtelen mérgében nagygolyóssal kilőtte a traktorkereket, hogy a benne ülők alig tudták megakadályozni a lajtos traktor felborulását...
Másnap első dolguk volt bemenni az irodára felmondani,...de aztán két hetes huzavona után elültek a hullámok és minden ment tovább, maradtak.

Az Öregtől rettegtek. Apja is úgy gondolta, hogy egyik legfőbb feladata tekintélyének megteremtése kell legyen...tett érte. Fia nyilván az Ő nyomdokaiba lépett e téren is.

Egyelőre ennyit a legendás galgamácsai fővadászról... :WA

Anti!
Nagyon jó, hogy indítottad ezt a topikot, mert jóformán csak néhány legendás vadászt ismerünk, akik könyveket is írtak, pedig biztosan voltak sokan, akiket érdemes lenne megismerni. Nagyon tetszett, amit írtál, mert nem csak a személyt, hanem az akkori viszonyokat is bemutattad, így igazán kerek, és érdekes. Az embernek leesik az álla.

Szia! Nagyon nagyon sok híres vadász volt,akik nagyon nagyon sokat tettek a magyar
vadért és vadgazdálkodásunkért.De sajna nem írtak könyvet,a legtöbbjük naplót sem írt.

Üdvözöllek Burhinus65! :WELC

Éppen azért kéne mesélni Róluk/róluk, mert sokuk nem írta le tapasztalatait. Biztos ismerünk/tünk páran  ilyen vadászokat.

folyt. köv.

Szia Anti!
Te ismerted is az idős Stoflitz Ottot ? Biztos odádakat tudna mesélni az akkori időkről és vadászatokról.Én a fiával a mai napig jó barátságban vagyok (sajnos most már Ő is kevest vadászik ) Ő is mesélt egy pár történetett pró és kontra egyaránt.Üdv HSanyi

Sziasztok !
Ha már Gődöllő környékén járunk, akkor ne feledkezzünk meg a nemrég elhunyt Fuchs Antalról sem, aki igaz inkább a Bakonyban vadászot, de nyugdijas éveit Valkon töltötte haláláig.
Storcz Mátyásrol is illene ejteni egy pár szót, aki az 1900 évek elejétől, ha jól emlékszem, 1932 ig volt szolgálatban. Kiválló vérebes szakemberkén vált ismerté Europában.
Üdv HSanyi

Kapásból egy dolog.Sok szerző komoly munkája a száz év száz vadász,olvassátok ha megvan.Nekem szinte
bibliám,sokszor kiolvastam.Ez a legösszefoglalóbb  mű híres és kevésbé ismert vadászainkról.Vagy Bányai
Jóskának a könyve.

Szervusz Sándor!

Mint írtam, sajnos személyesen nem ismertem, csak sokat beszélgettünk Róla Galbavi József valkói hiv. vadásszal, Aki "alatta" dolgozott.  :WA

Szervusz Burhinus!

Csak most tudom folytatni, mert vendégem volt.

Végül is, csak annyit szerettem volna még írni, hogy a sokak által ismert nagy vadászok mellett az ismeretlen de nagy tudással és tapasztalattal rendelkező "Józsi" és "Pista" - bácsikról is jó lenne írni, Akik szépen csendesen éltek, de szűk vagy kicsit tágabb környezetükre emberségükkel és tudásukkal nagy hatást gyakoroltak...

A Száz év, száz vadász c. könyvről mégcsak nem is hallottam, de most már figyelni fogom, hátha találkozok valahol egy elérhető árú példányával.

Én hasonló könyvet Zoltán János proftól olvastam, A vadászat napszámosai címmel. Nagyon jó!

Fuchs Antal Gödöllőn is hivatásos vadászként dolgozott, nem kevés ideig. Elhivatott vérebes volt, akárcsak édesapja. Idősebb éveiben sok diaképes előadást tartott, volt szerencsém nekem is párat végighallgatni.
Hubert-lak, ahol jóideig éltek, és ahol a híres Fuchs-féle vaddisznóhajtások terítékét készítették, még mindig megtalálható a Bakonyban, igaz, a házat újjáépítették, mert leégett. Érdemes oda elzarándokolni. És ha már ott van az ember, a Tábor-helyi hajtás (Széchenyi Zs.) emlékművét is felkeresheti.
Hubert-lak egyébként itt található:
http://www.maplandia.com/hungary/veszprem/hubertlak/

Tegnap volt 41 éve,hogy elhunyt Széchenyi Zsigmond!

A Jó Isten nyugosztalja mindannyiunk Mesterét!

Tegnap Megkaptam a Nimródot van benne néhány jó cikk legendás vadászainkról,ajánlom figyelmetekbe. :WA

Tud esetleg valaki valamit leszármazottairól, Péter fiáról ill. Robert unokájáról?

Szia!
A fia Londonban él,s gondolom az unoka is ott él.Van egy barátom jól ismeri a fiát.

Az a Széchenyi Péter nem azonos a festőművész Széchenyi Péterrel?

Viktor foggalamam sincs,majd megkérdezem a cimborát,ő volt a fiánál többször is.

Elmondhatnád röviden, kik vannak benne :) Más okokból kifolyólag én nemigen forgatom, de azért lehet benne egy-két jó dolog is.

Én ma szerezete be a Nimródot, tényleg jó írások vannak benne. Van egy oldal a híres tótmegyeri vadásztokról, Nadler, Kittenberger, Széchenyi Mészáros Kálmán, Horthy Jenő és Gajdács Mátyás gyűjteményéről és munkásságáról is írnak.Jó.

Meg Fekete és Sólyom kapcsolatáról,és Party István életéről.

Mennyire kéne nekünk egy ilyen Sólyom-típusú ember, aki az etikai vonalat úgy kijelölné, tisztán, a mai világban is... Mint egy falat kenyér.
Bizonyos szempontból ezért is szeretem Videcz Ferenc írásait olvasni (amikor nem esik patetikus túlzásokba).

Alkalmasint az idei "Vadászévkönyv"-ben is volt egy írás Party Isvánról, lehet, ugyanez...

Idei évkönyv még nincs meg nekem, de elképzelhető, hogy a cikk megegyezik.

Nekem se lenne, ha nem adta volna a kamara a vadászjegy mellé, ékes bizonyítékaként, hogy igenis kapunk valamit a pénzünkért...

Igazad van, Valamit, de nem sokat...lehetne több is ezért a pénzért.
De szerintem az évkönyv iránt is hatalmas az érdektelenség. A legtöbben a kocsmába egy sörért odaadják bárkinek anélkül, hogy ki is nyitotta volna, sajnos ezt tapasztaltam, a nagy része ennek is csak kidobott pénz. Persze tisztelet a kivételnek, mert van aki örül neki és legalább egyszer elolvassa.

Nocsak, nocsak? Micsoda változáson megy át a mi Feri barátunk! :H

Mire gondolsz, arra, hogy váltottam vadászjegyet? ;D

Nem, de már nem akarok vitatkozni! :OKO

Szia Zsömbi!

Tudod aki egy sörért odaadja, az nem is vadász!
Minek nyitná ki? Neki már nincs mit tanulnia!   Valószínűleg kiolvasott már minden vadászkönyvet, szakirodalmat.
Csak azt tudnám, mi a f-nak vesz az ilyen puskát a kezébe?

Szevasz Attila!

Igazad van rosszul írtam, nem vadász, csak puskás.
no comment...
no comment...
no comment...
Valószínűleg azért vadászik mert presztizs, mert elmehet sok pénzért távoli kontinesekre, hogy aztán elmesélhesse, hogyan terítette le a támadó oroszlánt, mert unatkozik, mert drága puskával dicsekedhet, ráfoghatja, hogy a vadászathoz kell a terepjáró, nem tudom. De szomorú ez a helyzet.Már pedig ez a helyzet.

Csak puskás úgy úgy :NON  akkor arról nem is beszélek hogy megkérdeznénk őket hogy soroljon fel 10 vadászírót nemtom kettőnél tovább eljutna-e. ???

Hello mindenkinek!
Nem tudom hallot-e már valaki Jim Corbettről?

Egyet-mást hallottunk már Róla...

Így van, aki eddig hallott-olvasott róla nem bánta meg, nem semmi fickó volt. Ír származású volt, de már Indiában született. Még nemzeti parkot is elneveztek róla. Az tuti, hogy nem sokan élték volna túl a kalandjait a tigrisekkel, kb. 30 év alatt 12 emberevőt ejtett el.

No és ott volt még neki a leopárd...

 :MEGH

Jim Corbett
Emberevő tigrisek 1966,II kiadás Hideg veríték  1992
Emberevő leopárd 1969

Örömmel értesültem, hogy azért vannak kik rajtam kívűl olvasták eme kevésbé ismert vadászíró munkáit. Nekem is sikerült már beszerezni mind a két könyvét. Azóta már töbször elvolvastam és fogom is, mert egyszerűen fantasztikus ahogy leírja ember és állat élet-halálharcát. Kevés ember merte voltna ezt utánacsinálni. Nekem sikerült megszerezni az élettörténetét is: :SL

Az albumban még további képek is vannak róla:

http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://www.giriathrey.com/sitebuilder/images/Corbett1-361x346.jpg&imgrefurl=http://www.giriathrey.com/biographica/corbett&h=346&w=361&sz=28&hl=hu&start=13&um=1&tbnid=dZxbsBIW6cHU-M:&tbnh=116&tbnw=121&prev=/images%3Fq%3DJim%2BCorbett%26um%3D1%26hl%3Dhu%26sa%3DN (http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://www.giriathrey.com/sitebuilder/images/Corbett1-361x346.jpg&imgrefurl=http://www.giriathrey.com/biographica/corbett&h=346&w=361&sz=28&hl=hu&start=13&um=1&tbnid=dZxbsBIW6cHU-M:&tbnh=116&tbnw=121&prev=/images%3Fq%3DJim%2BCorbett%26um%3D1%26hl%3Dhu%26sa%3DN)

 Jim Corbett  könnyvei anno nagy sikert arattak itthon is.Kézről -kézre adták.Az én könyveim is igy tüntek el.Legalább, nem túlzok 20-30
könyvet elfelejtettek vissza adni.Ha valaki kér ,azt mondom nincs meg.Vadász és útleirást nagyon sokan olvasnak.Erről a könyvtárosok
 többet tudnának mondani.
 

Igazatok van,de azért a magyar vadászok között is van sok legendás vadász ezekről is beszélgethetnénk.

 Üdv Burhinus65 ! Igaza van természetesen .Az ismerőseim  vagy régi kollegák között ,tartanánk vadászirodalmi versenyt ,sok vadász csak nézne.
 Jobban ismerik Őket mint gondolnánk,és nem vadászik egyik sem. :V
 

Lacus tiszta szivemből szóltál :WA.Ez szó szerint így van,sajnos a vadászaink java hozzá se tud szagolni a vadászirodalomhoz.Vannak akik nem vadászok és profik ebben a témában,jómagam sok ilyen embert ismerek.Mint ismeretes a megjelenő vadászkönyvek javát nem vadászok hanem, a téma iránt érdeklődők veszik meg.Alig lehet eladni egy könyvből 2000 példányt,hány vadászjegyes van 56 ezer,miről beszélünk???????????????????? Más,már többször megírtam vizygáztató barátom mesélte,a lövészet nem valami jól sikerült a jelöltnek mentő kérdésnek feldobta soroljon fel 5 Fekete könyvet EGYET sem tudott felsorolni,és akkor hol vannak a szakíróink.Na most felidegesítettem magam megint :Klapal :COMPKI

Ma délután ment egy német csatornán a Tsavoi Emberevők filmre vitt változata. Sajnos csak a film második felét láttam, nekem tetszett bár a könyvet még nem olvastam lehet ég és föld a különbség. A mostani Nimród Szafariba van is egy cikk az állatidomárról, elmeséli a forgatás kulisszatitkait. Azt nem tudom, hogy magyarra is leszinkronizálták-e.

Idehaza Ragadozók címmel vetítették... annyira nem volt rossz film...

Könyvben olvastam nem rossz.

Idehaza Ragadozók címmel vetítették... annyira nem volt rossz film...
[/quote]

Majd akkor figyelem,hátha legközelebb az elejétől végig tudom nézni. Köszi :WA

Szia! ha jól tudom akkor szinkronosan nincs meg csak feliratosan de ezt nem tudom pontosan, de elég ritka film, én sem találom egy oldalon sem ahonnan le tudnám tölteni.

"The Ghost and the Darkness" címen próbáld. Egyébként figyeltek a rendezők minden részletre. Különösen Douglas duplagolyósa tetszett nekem. Nekem amúgy is nagyon tetszett a film.

Ragadozók - A Szellem és a Sötétség. Ahogyan Horrido írta. Egy kedves Barátomtól kaptam (ha olvassa köszönet még egyszer :) ). Nekem is nagyon-nagyon tetszett a film, életszerű, izgalmas-kalandos, és vadászfilm...  :OKO :)

Igen, vannak legendás magyar vadászok is, de róluk a magyar vadásztársadalom "apraja-nagyja" hallott már. Jim Corbettlről tapasztalataim alapján igen kevesen. Ezért is hoztam fel témának. :)

Igen, vannak legendás magyar vadászok is, de róluk a magyar vadásztársadalom "apraja-nagyja" hallott már. Jim Corbettlről tapasztalataim alapján igen kevesen. Ezért is hoztam fel témának. :)


Sajnos inkább csak az apraja persze azért szerencsére sok a kivétel is! Nem egy olyan vadásszal találkoztunk már aki azt se tudta ki volt Széchenyi, Nadler vagy Kittenberger sok éves vadászmúlttal a háta mögött.

Én mindenkiről szívesen hallok, tartozzon akármely nációhoz....

Az én kedvenc "legendás vadászaim", és egyben kedvenc vadászíróim közé tartoznak:

Nadler Herbert,
Maderspach Viktor.

Az tetszik írásaikban, hogy olvasmányosan, érdekesen írják le kalandos vadászataikat, és olyan vadfajokra (európai barnamedve, farkas, zerge) vadásznak az egykori Magyarország területén többek közt, amire ma már itthon sajnos nincs lehetőségünk... Nagyon tetszenek írásaik.

Szia Balázs!
Valahogy én is hasonlóan gondolom,persze ez nem azt jelenti hogy nincs más aki jó.PLD Kitti se volt semmi.

Szia Józsi!

Persze, ezért írtam úgy, hogy "kedvenc vadászíróim közé tartoznak"... Sok kedvencem van, de talán Nadler és Maderspach művei mozgatták meg leginkább fantáziámat, mert olyan csodálatos vidékeket jártak be...

Nadlertől nekem az első könyve tetszett a legjobban, a Cserkészeten és lesen Nagymagyarországon. A Vadásznapok vadászévek is nagyon jó, viszont a Keleti és déli Kárpátokban már kevésbé tetszett. Maderspach Viktor mindegyik könyve egytől egyig kiváló, talán a Medve és a Páreng-Retyezát a csúcs, na és persze a Menekülésem Erdélyből, bár az nem vadászat. Ezenkívűl Thurn-Rumbach István:Erdélyi szarvasok és medvék nyomában könyve is gyönyörű tájakon írodott, a történetek is nagyon jók, kár, hogy csak ezt az egy könyvet írta. Még nagy kedvenem Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák és Bemutatom a vadászokat című könyvei. Ez utóbbit minden vadásznak el kellene olvasni, valami eszméletlen jó ahogy bemutatja az egyes vadász "típusokat", a szenvedélyest, a pechest, a rekordert, az irigyet, a kocavadászt. Sok mindent megtudhatunka legendás vadászterületről, a Javorináról is.

A Medve... aaz igen... azt a szabadságot amit Ő, már csak kevesen fogják átélni, pláne ilyen csodás helyen...

Nekem nagy kedvencem még Horthy Jenő is....Neki a humora is elképesztő...

Gyerekek mindnyájótoknak igaza van,ezek igazi gyöngyszemek.De a Bánó:Hej boldog vadászidők se kutya
csak kevesen ismerik.Az igezi klasszikusok a Nagy Magyarországi Erdélyi Kárpáti vadászatokról szóló könyvek.Ha jól tudom sok német vadász is írt erről a területekről és időszakokról vadászkönyveket,hogy milyen sikerrel nemtom de lehet Zsömbi kollega tudja.De Jurán Vidor, Komarek könyvei se utolsóak. :WA

Próbálom legalább összeírni a német nyelven megjelent, kárpáti és erdélyi vadászatokról szoló könyveket. A legismertebbek talán A.v.Spiess, Iglódy, Iklódy, Emil Witting stb. Már legalább ötvenet összeírtam, egy pár meg is van belőlük, de szerintem ez csak egy része, ennél 2-3szor több lehet.

Zsömbi köszi az infókat. :OKO :WA

A Duna II. Tv Széchenyi Zsigmond életéről mutat be egyedülállóan őszinte filmet most.

Mikor?

Most olvasom,hogy MOST........
Megyek nézni,köszi!

Duna II.  :(
De jó hogy nincsen! Csak ilyen adókon tudnak ilyet adni...  :-\

Csodálkozol? :(

   

ELMENT DR. GOTTHÁRD BÉLA,
A HARGITA SZERELMESE

Június 11-én este 76 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Gotthárd Béla. Sokan várták könyvét, amelyben leírta legemlékezetesebb vadászélményeit, s amely tavaly jelent meg �A Hargita ösvényein� címmel. Ebben így írt róla Földi László:

    �Lakása valóságos múzeum: a falon aranyérmes kárpáti bika agancsa terpeszkedik, őzagancsok sorai, valószínűtlenül széles és hosszú vadkanagyarak, koponyák, a földön farkas- és medvebőrök nyúlnak el. Az asztalt meg a helyiség minden szabad felületét betöltik a régi vadászkönyvek és újságok rokonszenves halmai, árulkodva a ház lakójának hóbortjáról: hogy Gotthád Béla nem csak a testet edző sportteljesítményeket értékeli, de a léleknek is megadja azt, ami jár!�

Dr. Gotthárd Béla temetése június 14, szombaton 13 órakor lesz a székelyudvarhelyi temetőben.

Preisz Gyula
2008. június 13.

Galbavi József valkói hiv. vadásszal olykor- olykor összefutok és ha jó kedvében találom, időnk is van, akkor mindig előkerül az örök téma, az egyszer volt Galgamácsa és legendás fővadásza, Stofflitz Ottó.

Józsi ott kezdte el vadászpályafutását, rengeteget tanulva az Öregtől, de sokszor igen viszontagságos körülmények között.

Pl. meséli, hogy természetesen Vele is előfordult, hogy nem kivaló, fejlődőképes bikát lövetett a vendéggel...Az Öreg igen kényes volt (érthetően) az ilyesmire.

A bika ravatalánál Józsinak a vendégek előtt mélyen előre kellett hajolnia, az Öreg pedig nekifutásból seggberúgta...

Ilyen megaláztatás után azt hiszem igen alaposan megvizsgált később minden bikát...

S.O. sok dolgot megengedhetett magának, ugyanis édesapja együtt ült annak idején Kádárral, apja is ő is igen jó viszonyban volt Kádárral.

Rettegték is a környéken. A kocsmában nyílt ketté a kisebbség sora előtte...párat felpofozott már az erdőn...vagy lőtte ki motorkerékpárjának kerekét...

Kedves Histórikusok!
Kire emlékeztet Benneteket a bal oldalon a kakas mögött álló vadásztárs???
(http://kepfeltoltes.hu/080617/Apr_vad_2006._100_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

HÍREK
   
AKTUÁLIS LAPSZÁMUNKBÓL

Draskovich Iván emlékére

A huszadik század egyik legnagyobb vadászára emlékeztek a baranyai vadászok Sellyén, az egykori Draskovich kastély udvarán június 7-én. A híres vadgazda, Draskovich Iván méltán érdemelte ki kortársai és az utókor elismerését. Egykori birtokán, melyet mindenütt sellyei vadaskertként ismertek (a valóságban a Sellye melletti Csányoszrón volt), közel hatvan éven keresztül gazdálkodott és ebben az időben rakta le az alapjait a későbbi világhírű ormánsági szarvas-állománynak. Most, több mint egy évszázad múltán emléktábla avatással tisztelegtek a neves vadász előtt, aki 130 éve 1878-ban született Pozsonyban. Az ünnepség a sellyei kastély udvarán zajlott és itt avatták, majd szentelték fel azt a márványtáblát, melyet a nagy a vadász nevét viselő vadásztársaság állíttatott. Elsőként Jung Jenő sellyei fővadász méltatta a nagy előd elhivatottságát, hozzáértését és kitartását. Dr. Bodnár József az OMVK Baranya Megyei Területi Szervezetének elnöke szintén fejet hajtott és beszédében a sportemberre, a Monte-Carló-i bajnokra emlékezett. N. Szabó Sándor színművész Áprily Lajos: Az irisórai szarvas című versét szavalta el. Az emléktáblát Ronta László esperes plébános szentelte fel. A délelőtti program természetesen a sellyei szarvasról szólt, melynek alig van avatottabb honi szakértője, mint a tizenöt éven keresztül Sellyén szolgáló egykori fővadász, dr. Buzgó József. A szakember előadásában sok gyakorlati példát hozott, bemutatva a dicső múltat, ismertetve a jelent és vázolva azokat a lehetőségeket, melyek a jövő szarvas-gazdálkodásában rejlenek. Az ünnepségen – a kastélyudvar egyedülálló akusztikáját kihasználva – a Baranya Vadászkürt Együttes is közreműködött.

Forrás: Magyar VADÁSZLAP

Üdv,minden igaz Vadásznak!
Nekem Molnár Gábor,Teleki Sámuel a kedvencem. Molnár a, Brazil őserdőket,Teleki az afrikai, kenya vidékét fedezte fel. És, nem szűkölködtek kalandban sem. Viszont Molnár, a saját munkájával szerzett pénzen vadászott, gyűjtött és, kűldte haza a múzeumoknak  az élő és, elejtett vadakat,és,bogár gyüjteményeket. Nagy megbecsülést, érdemel. Bele is vakult a munkába amit a,Ford ültetvényen csinált. Felrobbant a kezében egy, gyutacsos doboz.

Szia!
 :OKO
Milyen könyved van meg Telekitől?

Molnár Gábor élő vadakat is küldött haza?
Mi lett szegényekből?

hát pörköööt!  ;D

Ez a gyutacsos story nekem olyan furcsa. Az is volt mindíg!

Néhány adat Telekiről.
http://www.medibit.hu/teleki/teleki.html

Szervusztok!
Telekitől sajnos nincs de, Róna istván 1963-as kiadása meg van. És leírja a,Tsavói emberevő oroszlánokat is. Sokat  ír Telekiről is és, a vadászatairól ,még többet. Izgalmas és, tnulságos egyaránt.Leírja tételesen,milyen felszereléssel indult a safarira,és külön hogy,milyen fegyvereket és mennyit,vitt magával.

Molnár Gábor gyutacsos esete, sántít szerintem is. És sok a, túlzás a könyveiben. Pl: a 44-40-es tölténnyel használt Winchester, nem lő oly pontosan és főleg,nem olyan messzire mint ahogy, beszámol róla.
Élő vadakat is, küldött haza.Kígyókat.kajmánt,leopárdot,többek közt. És,rengeteg rovart is.

Róna István együtt vadászott Teleki Samuval? Nem is tudtam!?  :fejv

Dehogy vadászott együtt,sokkkal később élt. :WA

Azér' gondútam, mer ha oly sokat tud a vadászatairól, csak ott vót!  :fejv   
 :nyes :nyes :nyes

Rónának több válogatás kötete van,beszerezhetőek.Teleki két kötetes könyve is beszerezhető elég könnyen reprintben+az Erdélyi féle életrajz kötet.Ajkán megalakult a Molnár Gábor társaság.A FEHOVAN
beszélgettem az elnökével elég sokat.Így kicsit másként tekintek az irodalmi munkásságára.

Tudod én egy ideje másképp nézek az olyan "szobatudósokra", akik mások 2-3 könyvéből írnak egy "újat"!  :fejv

A Róna féle kötetek mind válogatások.A régi nem beszerezhető,esetleg tiltó listán lévő írók vadásztörténeteiből szemezgetések.Innen tud olyan sokat pld a Teleki expedíciórol.

Ezeket én is rühellem.Az előző levelemben már részleteztem.

Félreértés ne essék, Molnár Gábor ifjúkorom kedvence volt, de neki is "megvannak a korlátai", hogy finoman fejezzem ki magam! :(

Nem Molnárra gondoltam.Hanem a Róna féle kötetekre.Egy olyan korban jelent meg amikor a régi nagyjainkról nem vollt tanácsos beszélni.Ezekből a kötetekből ismertem meg én is sok híres utazó
gyüjtő vadászunkat,hogy egyáltalán léteznek.Ez 10-12 éves koromban volt. :WA

"Egy olyan korban jelent meg amikor a régi nagyjainkról nem vollt tanácsos beszélni." ---engem ilyesmiért már kimoderáltak!  :fejv :nyes :nyes

Engem nem mernek :nyes :epl :nyes

Amikor szegény megvakult és haza kellett térnie, akkor 3 óriáskígyót hozott magával, amiből egy az úton elpusztult. Kettő viszont megmaradt és átadta őket Nadler Herbertnek térítésmentesen, így kerültek az első anakondák a Fővárosi Állatkertbe.

 :WA

Szevasztok!
Molnár Gáborban azt tisztelem hogy, mivel nem kapott itthonról támogatást, és, Braziliába érkezésükkor a két társa eladta minden felszerelését,puskáit,mégis ott maradt. Munkát vállalt és, ebből tartotta fenn magát. Gyüjtőűtjait is a munkájából finanszírozta.
Róna csak,gyűjtött anyagból írt.

Én Molnárban nem is annyira azt tiszteltem ahogy kiment - bár az sem volt semmi - hanem ahogyan hazajött. Az első könyv, amit olvastam tőle gyerekfejjel, az a mongóliai útjáról írt élménybeszámolója volt.

Később esett csak le, hogy ez az ember VAK VOLT!!!

Bevallom, hogy annyira én a "brazil" könyveiért nem vagyok oda, mintha ugyanazt olvasnám mindig ezredszerre is... a "Jaguárországban"-t bőven elég elolvasni az életmű ezen részének ismeretéhez, azt én is nagyon szeretem... de aki az "Éjbe zuhant évek" után ezt az embert nem tiszteli, az a szememben nem ember...

Sziasztok!
Igen ,volt Mongóliában is. És a felesége is, vele tartott pár úton.Ő is, jó céllövő volt.
Igazad van, Viktor! Sok fiatal ,nem ad tiszteletet az idősebbeknek,ebben a világban.
Még ha van is miért,akkor sem. Nem tanítják? Vagy kihalt ez a,műfaj?

Igen többször járt kint,s vagy három könyvet is írt az utakról.Az idősek tisztelete nem divat mostanában
ebben a világban ez nem divat.Ezt nem tanítani kéne,otthon kellene látnia a gyereknek.Legtöbbször
nem ismerik a régi öregeket,mondjuk a  vadászoknál se sajnos.Régi vadászainkról sokat megtudhatunk
többek között a száz év száz vadász,és a jeles vadászok a régi nagy Magyarországon. :WA

Na azért a vadászatban igazán nem mondhatjuk, hogy nincs tisztelet az Öregek iránt... a világ olyan amilyen, de a mai zöld szívű gyerekek is nagyon rendesek tudnak lenni...

Igen! Tudnak, HA akarnak! Főleg addig, amég el nem érik amit akarnak! Tisztelet a kevés kivételnek!!!

Attila ebben teljesen igazat adok,a kevés kivétel , nagyon kevés van sajnos.A rendezvényeken elég
sokszor tapasztaljuk?

Bunkók a kiscsikók? :Vvon

Viktor nem nem bunkók csak érdekes.Mi vadász és hasonló könyveket árulunk.Amikor úgy elmegy mellettünk egy zöldruhás,hogy nem vesz könyvet ez rendben van,de még a fejét se fordítsa arra
ahol kaphatna szép és szakirodalmat ez kicsit számomra furcsa.Erről mi a véleményetek ???

Szia Burhinus!
 Tudod egyre inkább így vagyok ezzel én is.
 Amikor megállok egy "könyvsátor" elött, csak a szívem fáj, hogy mennyi mindent meg kellene venni!
Szerencsére, nekem azért van egy "pár" vadászkönyvem.Hát ha még azt a közel hatvan kötetet is visszakapnám, amit az elmúlt negyven évben vadászcimborák kölcsönkértek!
 És el is olvasom/olvastam őket!  Van olyan, amit minden évben előveszek (Őz, Szarvas, Dám.....) amikor az idénye kezdődik. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen buta,  :Vvonde minden évben találok bennük érdekességet, illetve olyat ami addig elkerülte a figyelmemet!
 :WA



 

No, akkor "csak" a zsebek üresek...

Szia Attila!
Lehet igazad van!De te azért az elmúlt időszakban vettél jónéhányat.Meg azért a FEHOVAN is megálltál nálunk köszi.Minden ilyen rendezvényen jópáran mesélnek hasonló dolgokat kölcsönadott sose visszakapott vadászkönyvekről.Mi a tanulság akár milyen jó barát gyerekkori barát vadászkönyvet
ne
adjunk kölcsön mert nagy az esélye hogy nem kapjuk vissza.Később ezeket újra beszerezni nem olcsó
muri.Egy akármilyen új vadászkönyv nincs nagyon 3 ezer alatt.Nálunk vannak ezer ezerötér is jó könyv. :WA

Nekem se nagyon jönnek haza... egy ideig imponált, hogy én milyen jó könyveket gyűjtök, de aztán már bosszantott...

Van amikor ott vitatkoznak előttünk a cimborák hogy visszaadtad nem adtad,összevesznek.Visszatérve
 a topic címhez ne adjunk kölcsön vadászkönyvet,pláne a legendás vadászaink által írtakat. :WA

 :WA

Szép Estét!
A fiataloknál sajnos tapasztalom hogy,nincs tisztelet bennük. És igen,otthon kellene tanítani még, fiatal korban. Taxizom és az esetek 85%-ban ha beül hozzám egy fiatalkorú,kapásból letegez és úgy beszél velem mintha a,suli padtársa lennék.
És még a fiatal vadászok is sokszor úgy beszélnek az idősebbekkel mintha,( onnan )húzták volna ki őket. Kevés a, kivétel.
Ahhoz a mondáshoz hogy,asszonyt,kocsit nem szabad kölcsön adni,hozzá kell írni a, könyveket is!:)
Csak akkor esetleg ha,vezetünk róla egy noteszben listát, kinek mikor adtuk kölcsön!
 :WA

Ezekben mind igazad van/nem baj hogy tegezlek/ de már nem ebbe a topicba tartozik,inkább az etika
vagy valami hasonlóba.Van ilyen???

Szép Estét!
Sok igazság van abban, amit mondasz (milyen érdekes a magyar nyelv "igazság-gazság"  csak eszembe jutott), nekem sajnos a vén f@szokkal van problémám! Nem taxizom, de egész nap a városban autózom és sajnos az öreg sofőröknél bosszúállóbb, hitványabb "emberek"-kel kevéssel találkozom. A fiatalság olyan, amilyenné neveljük őket! Ha hitványak, az a mi hitványságunk! Sajnos! :(
Bocsáss meg, ha túl őszinte voltam! :WA

Üdv!

Én úgy gondolom hogy a tisztelet nem jár automatikusan, azt ki kell érdemelni. Én egyáltalán nem várom senkitől hogy tiszteljen csak azért, mert valahány évvel idősebb vagyok nála.

Igen nem ide tartozik de,kikívánkozott belőlem. Tiszteletteljesn is,lehet tegeződni. Ezt csak a ,fiatal korosztályra értem!!!:))
Nem tudom,van-e ilyen topik?

Szervusztok!:)

Igen,ki kell érdemelni! De ha először látsz valakit  hogy,tudod róla hogy tisztelheted vagy,ne? Azonnal úgy beszél az emberrel  hogy, az már felháborító.
Már az eleje is rossz sajnos. 

 Szia,Sanyooo!

Nem vagyok annyira (öreg),56 múltam. Nem szoktam bosszuálló lenni.
De ha belegondolsz,a bosszúállásnak vannak előzményei is!Ha nem lenne miért, nem állna bosszút senki!!

Hol taxizol Gábor?

Baja városában.

Nem!  Nem hinném, hogy bunkók!
Ez egy sokkal összetettebb dolog, mintsem,hogy egy hozzászólással ezt meg tudnám válaszolni.
Természetesen nem lehet, és nem is szabad általánosítani, és korosztályhoz sem lehet kötnia bunkóságot.
Nem kell messzire menni, elég itt a fórumon körülnézni, hogy igaz "Vadászpalántát" találjunk, (és ez nagyon jó!) de az ellenkezőjét sem kell sokáig keresgélni.
Az én tapasztalatom az, hogy  többségükben  türelmetlenek, figyelmetlenek, nincs bennük a Vadászat, a Vad iránti alázatosság,  és vadásztársaik tisztelete.
Nálam a Vadász nem ott kezdődik, hogy leteszi a vadászvizsgát, felvesz egy zöld ruhát, és vállára akaszt egy vadászpuskát.

De azt hiszem, Te is, és még néhányan ismeritek mi az én véleményem a mai vadászokról, vadászatról, és ha azt most részletesen leírnám,  nem igazán vívnám ki a nagy többség "barátságát".  Ez pedig az álmoskönyv szerint sem jó!

"Én úgy gondolom hogy a tisztelet nem jár automatikusan, azt ki kell érdemelni. Én egyáltalán nem várom senkitől hogy tiszteljen csak azért, mert valahány évvel idősebb vagyok nála."

Szia Jan!

Én pont fordítva gondolom!
A tisztelet minden embernek kijár, amíg azt el nem veszíti!

Igazad van, minden alkalommal megfogadom, hogy nem adok többet kölcsön. De amikor valakin látom, hogy nagyon szívesen elolvasná, nem tudom megálni, hogy ne adjam oda.
Most már azt csinálom, hogy egy füzetkébe beírom, és aláíratom vele. Ha megsértődik, nem kell elvinni!!!

Ha legközelebb megállok, kérlek szóljál!
Szívesen megismernélek!

 Üdv Mindenkinek! A könyvgyüjtő 3-ik ellensége ,ha kölcsön ad egy könyvet.!
 Molnár Gábor azért nagyott alkotott a brazil irodalom polcára! :V Ezt nem szabad
 elfelejteni! :WA

Szia!

Ebben sok iogazság van, de! Mert mindíg van egy "de"! Tudod én sokáig utáltam azokat a vezetőket, akik nem használnak indexet Bp.-en, de megvallom őszintén, már én se használok! Tudod miért? Mert akkor sose érnék oda, ahova igyekszem. Ha kiteszem az indexet, jelzem, hogy szeretnék sávot váltani, biztos, hogy nem engednek be! 50 elmúltam, tehát engem se lehet túl fiatalnak nevezni, ezért nem is vagyok egy vadhajtó, meg forrófejű sem! De bizony néha kerülök olyan helyzetbe, hogy azt mondom: "Engedsz, vagy csattanunk, paraszt!" (a paraszt itt nem földművelőt jelent :) ) Én még az első infarktus előtt vagyok, és had kapjam meg csak "úgy", ne segítsen más! :) Mikor sávot váltanék, látom bőven beférek, de a "közlekedő társ" direkt padlógázt nyom, na akkor van "helyzet"! Sokszor van olyan is, főleg vén taxis szokás, hogy direkt 20-al megy előttem, hagy pörögjön az óra, potyogjon a Ft, fizessen a fuvar (csak utassal ilyen lassúak a taxisok, ha üres a kocsi döngetnek ezerrel :( )  De ha jelzem, hogy én mennék, még lassít! Ha sikerül megelőznöm, no akkor padlógázt nyom, mutogat, órdít, meg van sértődve! Sajnos ez általános Pesten!
Ez csak az én véleményem, csak azért bátorkodtam közreadni, mert minden nap közel 100 km-t vezetek itt a faluban, és ezek tapasztalataim! Láttam már viperás verekedést, gázpisztolyos attakt-ot, stb! :(

Szia Sanyooo!
Igen,BP egy egész más szféra.Itt Baján,nyugisabb a helyzet. De itt is vannak,szemtelen sofőrők.De itt meg a fiatalabbak,új jogsisok meg az újgazdagok csemetéi. Ki ,ha nem ők! Hullanak is,mint a legyek.Isznak,karambol és,vége.Sokan haltak már meg így. De jön a,következő eresztés és,nem lesz vége sosem.
A taxiról pedig annyit kell tudni hogy, a km óra hajtja az,órát. És ha 20 km/ó alá esik a sebesség akkor időt mér  Ft/perc,ha pedig gyorsabb akkor, km /ft. Ez,sebességtől teljesen független. Ha gyorsan megy akkor is annyit fog mutatni az óra mint, ha lassabban megy a taxi. Igaz BP-n vannak hiénák (ezek csinálják a szabálytalan fuvarokat) és ,az egész ország taxisait ezekhez mérik,sajnos. Vidéken ilyet,keresve sem találsz. Azonnal kibukna a turpisság és, fegyelmi büntetés a vége.
Köszönöm hogy, beszélgetünk erről mert végre ,illene beszélni nemcsak a BP-i hanem a,vidéki taxisokról is. Talán el fogják ezt a pár sort,mások is olvasni.
Baleset mentes közlekedést,Neked! :WA

Szia!
A taxióra (bűvölés) megérne egy "misét"! :) De ez OFF!
 :vad Inkább vadásszunk!  :WA

Ha nincs ellene kifogásotok, időnként feltennék egy-egy ilyet:

Széchenyi Zsigmond a magyar vadászati kultúra meghatározó alakja. lsősorban íróként tartjuk számon, de mint gyűjtőnek és zoológusnak is sokat köszönhet a tudományos élet.
Gróf Széchenyi Zsigmond 1898. január 23.-án született Nagyváradon. Ükapja az a Széchenyi Ferenc volt, akinek a Nemzeti Múzeum megalapítását köszönhetjük. dédapja, Lajos- Széchenyi István testvére- írta az első magyar nyelvű vadászati szakkönyvet vadásztörvényeinkről. Széchenyi Zsigmond gyermekkorát a Fejér megyei Sárpentelén töltötte. A Székesfehérvári Állami Főiskolán megkezdett tanulmányait Budapesten folytatta. Ezt az első világháborús katonaévek követték. Leszerelése után München, Stuttgart és Cambridge egyetemein folytatta mezőgazdasággl kapcsolatos tanulmányait, hogy mint kézett hazdálkodótelepedjen le a Somogy megyei Kőröshegyen. Néhány évvel késöbb 1927-ben vezette első expedícióját Afrikába, melyetmég hat követett. Vadászatai közben pontos etngráfiai megfigyeléseket tett, számtalan fényképet készített. Afrikai útjai közben Indiáb és Alaszkába is eljutott, ezen útjai szintén újabb könyvekkel gazdagították a magyar irodalmat. A második világháború kitörésekor már ismert író volt. További expedíciókr a határok lezárása és a háborús viszonyok közepette nem is gondolhatott.Budpest ostromát a várban, az Úri u. 52.számú házuk pincéjében vészelte át.Lakhelyei közül sárpentelei otthonát földig rombolták, Köröshegyi háza idegen kézen van, Istenhegyi úti villáját egy gyújtóbomba porig égette, elpusztítva Magyarország leggazdagabb trófeagyűjteményét. Orosz fogolyként Cinkotára került, onnan a Tisza Kálmán térre. Kiszabadulása után elöször az Állami Erdőgazdasági Üzemek, majd a Mezőgazdasági Múzeum alkalmazta mint szakembert, sőt 1948-ban még megjelenhetet a "Szarvas selejtezése" című szakmunkája, de hamarosan újra elhurcolták.Megjárta az Andrássy út 60-at, orosz fogságot. A hortobágyi kitelepítést másfél év Sopronkőhida követte. Még ekkor sem térhetett vissza Budapestre:Balatongyörökről járt be akkori munkahelyére a keszthelyi könyvtárba, ahol állományon kívüli segéderőként igyekezett eltartani magát. 1959-ben azután újra megjelenhettek könyvei, Budapestre költözhetett, sőt a Nemzeti Múzeum 1956-ban elusztult Arika gyűjteményének potlására új expedíció tagja volt. Ezekben az években írta a két legszebb magyar vadászkönyvet, az "Ahogy elkezdődött" és az "Ünnepnapok" címűt. Újabb gyűjtőútra indulhatott Afrikába, s ezt az expedíciót is könyv követte. Élete utolsó éveiben is rendszerese dolgozott, bár egészsége erősen megrendült. 1967-ben, hatvankilenc éves orában halt meg. Hogy írásai a mai napig milyen népszerűek, mutatja az is, hogy nem csak idehaza, de külföldön is újabb és újabb kiadásban jelentek meg könyvei. H páratlan trófeagyűjteménye nem is, de  szerencsésen megmenekült szakkönyvtára ma a Magyar Természettudományi Múzeum külön gyűjteményeként a magyar tudományosságot gazdagítja.

(Ezen írás a Széchenyi Zsigmond 1998-as Emlékkiállítás ismertetőfüzetében jelent meg.)

Magyar nyelven megjelent művei:
Csui, Alaszkában vadásztam, Nahar, Elefántország, Hengergő homok, A szarvas selejtezése, Ahogy elkezdődtt, Ünnepnapok, Vadászat négy földrészen, Trófeáim bemutatkoznak.

(http://kepfeltoltes.hu/080826/995091488ala_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)
(http://kepfeltoltes.hu/080826/cs_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)
(http://kepfeltoltes.hu/080826/ele_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)
(http://kepfeltoltes.hu/080826/h_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)
(http://kepfeltoltes.hu/080826/n_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)
(http://kepfeltoltes.hu/080826/szarvas_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

 :OKO

Az ember, akiről nem lehet eleget olvasni, hallani...

Sziasztok!
Régen írtam már,de Széchenyi nagyon érdekel!
Sztem a felsorolásból hiányzik néhány könyv,pl Denaturált Afrika,Két kecske,Afrikai tábortüzek...........
Kétségtelen,hogy aki Széchenyin nő fel annak nehéz más,egyébként jó író könyveiben elmélyedni.

De hülye vagyok, igazad van Troja! Kihagytam a Két kecskét és a Denaturált Afrikát. Az afrikai tábortüzek egy rövidebb, átdolgozott változata az Elefántországnak. Nekem személy szerint Széchenyi a nagy kedvencem, de rajta kívűl még nagyon sok kedvencem van, Bánó Iván, Szent-Iványi Géza, Nemeskéri testvérek stb. :WA

Szerencséd hogy elismerted a hiányokat,pár jó írót még kifelejtettél.Többet kellene olvasni :nyes :WA

Tudom, többet olvasni, kevesebbet dolgozni és iskolába járni ami ne menjen az átlag rovására, de sajna ez nem annyira eccerű :fejv :Q

Azérr ne idegeskedj,a nagy átlaghoz viszonyítva,te nagyon sok könyvet olvasol. :SL

Nagy Endreréről:

http://hvg.hu/itthon/20080922_tanzania_elvtarsi_vadaszat_nagy_endre.aspx (http://hvg.hu/itthon/20080922_tanzania_elvtarsi_vadaszat_nagy_endre.aspx)

Puskák-pajzsok-fohászok címmel második felesége írt egy könyvet Nagy Endre életéről.
Kalandos, érdekes életút, bár szerintem csapnivalóan rosszul megírt könyv.

Többektől pont az ellenkezőjét hallottam a könyvről.Bár megvan, de még nem olvastam,így hát nem tudok róla érdemben véleményt mondani.

Szia Lajos!
Amikor hozzám került a könyv azonnal kiolvastam,és nekem nagyon tetszett.Ez van,
nem egyformák az olvasási szokásaink,meg az se hogy kinek,kinek mi a jó.De szerintem
nincs evvel semmi gond. :WA

Elolvastam én is, még azon melegében, amikor megvettem. Amikor végeztem vele, az az érzés maradt meg bennem, hogy ebből a regényes életútból sokkal-sokkal többet is ki lehetett volna hozni.
Hát igen: izlések és pofonok...

Igen kimondtad a lényeget,még sokkal több mindent leírhattak volna,akár Bandi bácsi is.

Sziasztok!

Fekete István is mennyit emlegette, hogy Kittenberger Kálmán helyében más is ötször annyit írt volna. Ha belegondolunk, manapság egy kéthetes expedícióból is könyvet írnak...K. Kálmán mondjuk ugye elsősorban természettudós vadász volt, nem író. Még szerencse, hogy jópár élményét elmesélte F. Istvánnak, Aki azokat papírra is vetette.

Annak idején Party Istvánt is sokat győzködték, hogy vesse papírra hatalmas gyakorlati tudását..., de mindhiába.

Van szerencsém ismerni Kovács Imre bácsit, Aki Valkón volt fővadász, egy-egy régi kisöreg vadászvendéggel még manapság -nyugdíjaskorában-is kimegy bőgésben kísérni, de már egyre nehezebb rávenni...sok a dolga, menni kell a Tiszára horgászni...Hejj de sok érdekesett hallottam az Öregtől. Mesélt P. Istvánról is. Állítólag nagyon erős ember volt. Sopronban az iskola kerítésének négyszögvasát csak a hecc kedvéért puszta kézzel hajlítgatta...

 :WA

Film Széchenyi Zsigmondról, I. rész

http://www.onlinetv.gtk.hu/videomaster/web/podcasting.php (http://www.onlinetv.gtk.hu/videomaster/web/podcasting.php)

Ennek a második részét is felteszik remélem, nekem nagyon tetszett...

Apropó, erről a filmről jutott eszembe.
Széchenyi Zsigmond írja az Afrikai tábortüzek-ben, hogy vadászott együtt Kittenberger Kálmánnal Afrikában. Ennek a vadászatnak nincsen valami írásos emléke, ezen kívül, amit Széchenyi említ, kicsit bővebben? Kittenberger nem  hiszem, hogy írt volna róla, de Széchenyi talán. Tud erről valaki valami bővebbet? :Vvon

Nagyon tetszett a film, remélem felrakják a folytatást is.
Tomek, én nem emlékszem rá, hogy Széchenyi írt volna erről a közös vadászatról valamelyik könyvében.

Afrikai tábortüzek, 1966-os kiadás, 236. oldal:

"3. Kittenberger Kálmán (1881-1958)
Magam is jártam vele elefánt után, a legnagyobb tapasztalatú magyar afrikánussal, aki nagyon régen, már akkor kikezdett az oroszlánokkal, mikor én még a vesszős puskát sem tudtam elsütni.
(majd leírja Kittenberger esetét az oroszlánnal, 7 mm-es Mauserrel, és csütörtökös tölténnyel)
(most néztem utána, én sem tudtam, hogy valaha is együtt vadásztak volna) 

Mikor ez szóbajön, mindig arra gondolok hogy micsoda hajmeresztő dolgokat csináltak régen. Simán elindultak a 7x57-el oroszlánt meg bivalyt lőni! Kittenberger is azzal lőtte első bivalyát. Sőt, volt aki elefántra is rendszeresen használta.
Bele se merek gondolni micsoda iszonyú mennyiségű sebzést csinálhattak... :NON  Pedig már akkor is megvoltak a  megfelelő kaliberek.

Ebből mekkora vita lesz!  :fejv Előre félek! :nyes :nyes :nyes

Nagyjaink is csak emberek voltak...

Érdemes beleképzelnünk magunkat abba a korba, amiről véleményt mondunk! Akkor nem volt minden sarkon vadász-fegyver bolt. Akinek tellett rá, kiment Londonba, megrendelte a felszerelését, leküldte hajóval Afrikába, ott a fehérvadász szépen kicsomagolta és várta a klienst!
Akinek meg erre nem tellett, annak, mint Kitty-nek is, maradt a leselejtezett angol hadikészlet, ruha, felszerelés, egyéb, meg a "kéz alól"-i fegyver-lőszer vásárlás, olyat amilyet kapott! Ha besült, hát besült! :( Nem volt szerencséje! :( Később Kitty is dupla expresszt használt vastagbőrűre, mikor már megtehette!

Persze hogy más idők voltak, de az alapvető normák már akkor is léteztek. Az hogy "Nincs pénzem normális felszerelésre, de azért kimegyek Afrikába mert ott úgyse nézik, aztán lesz ami lesz" szerintem már akkor sem számított teljesen korrekt gondolatmenetnek.
Az hogy Kittenbergernek a háború miatt mindenét elvették, az más történet.  De felteszem hogy egy afrikai kiruccanás akkor sem számitott filléres kalandnak, és ezzzel gondolom tisztában is volt minden érintett.
Ha azt mondom: Akinek nincs elég pénze ahhoz hogy alkalmas felszereléssel menjen szafarira, az inkább maradjon itthon!- gondolom ezt 2008-ban nem vitatja senki. Akkor 1908-ban miért ne lett volna ugyanúgy igaz?

De ez közvetlenül nem kapcsolódik a kérdéshez, mert amikor az a bizonyos bivalylövés történt a 7mm-es Mauserrel, akkoriban volt egy 8mm-es Manci is a birtokában. De ezen kívül volt aki rendszeresen lőtt elefántra ilyen kaliberrel. Azt hiszem abban az időben erősen túlbecsülték ezt a lőszert, pedig -ha az 1910 utáni időszakot nézzük- a 30-06, 7,62x54R, 8x57JS, 9,3x62, stb stb már mind megvoltak.

Valljuk be ezek az emberek akkor és ott történelmet írtak. Szerintem akkor és ott nem az volt a kérdés mint ma, hogy "jajj mi lesz ha a white hunter megszólja a felszerelésemet", hanem az: "lenni, vagy nem lenni".

Ezek az emberek ezzel a felszereléssel nemhogy életben maradtak, de olyan eredményesen vadásztak, hogy máig a csodájára járunk. Pont. Ezért legendák.

Mindenesetre én annak a vadászatnak a leírását szívesen elolvasnám, de szerintem egyikük sem örökítette meg az utókor számára...  :'(

Mondtam, hogy vita lesz!  :nyes

Melyiket, amikor Kittyt "megkóstolta" az oroszlán? Azt Fekete István leírta, Kittenberger szavai után, az "életrajz"-könyvben.

"  De felteszem hogy egy afrikai kiruccanás akkor sem számitott filléres kalandnak, és ezzzel gondolom tisztában is volt minden érintett.
Ha azt mondom: Akinek nincs elég pénze ahhoz hogy alkalmas felszereléssel menjen szafarira, az inkább maradjon itthon!- gondolom ezt 2008-ban nem vitatja senki. Akkor 1908-ban miért ne lett volna ugyanúgy igaz?"

Akkoriban a vadászat még hivatás (is) volt, megélhetési fotrrás, főleg Afrikában, sőt, egyesek meg is gazdagodtak belőle! Lásd elefántcsont, rhinó szarv!
Kittenberger pedig néptanító volt, gondolom "magas" fizetéssel, és csak a hajójegye volt meg, ha jól emlékszem, meg egy "erkölcsi támogatás" a múzeumtól! Ezt osztotta be! :(

Azt leírta Kittenberger is a "Kelet-Afrika Vadonjaiban" c. könyvben. A Széchenyi-Kittenberger - féle vadászatot olvasnám el.

Szerintem egyikük sem írta meg.

Kivéve akik nem maradtak életben, mert azért olyan is akadt. Magyarok is.
De elkanyarodtunk a témától! Ez volt az eredeti felvetés:

"Mikor ez szóbajön, mindig arra gondolok hogy micsoda hajmeresztő dolgokat csináltak régen. Simán elindultak a 7x57-el oroszlánt meg bivalyt lőni! Kittenberger is azzal lőtte első bivalyát. Sőt, volt aki elefántra is rendszeresen használta.
Bele se merek gondolni micsoda iszonyú mennyiségű sebzést csinálhattak..."

Erről szól a történet. Ők életben maradtak, közben ki tudja mennyi vadat piszkoltak meg az e célra alkalmatlan fegyvereikkel? Csak olvasd el Széchenyitől hogy első afrikai útján hányat sebzett, mire első bivalyát teritékre hozta!

A Kelet Afrika vadonjaiban valóban benne van Kittenberger oroszlánkalandja. Ott lehet róla a legrészletesebben olvasni. Legalábbis nekem ott sikerült. Egyébként maga a könyv is kiválló, bár nem tudom hogy az az Afrika mennyire hasonlít a mai Afrikához? Szerintem vannak eltérések.

Sziasztok!

kittenberber Kálmán oroszlános balesetéről részletesen lehet olvasni Fekete István K. K. élete c. könyvében.Lehet, hogy a legrészletesebben itt van leírva.

A kaliberdologhoz...

János! Ez az ember kisgolyóval lőtte a futó nyulat, és F. István bevallása szerint Ő sohasem látta hibázni (a fenti könyvben olvasható ez is!). Szóval ne a MI bicebóca tehetetlen merevgörcsös pufogtatásunkból induljál ki. Azért nem HÓTT meg Afrikában, mert K.rvára tudott lőni. Aztán pedig ott voltak a csodálatos képességű bennszülöttek is Neki, Akik keresték a messzebb távolodott sebzett vadat.

MERT BEBÚJT A "MÁLNÁSBA" a sebzett orrszarvú stb. után, de be ám!

Nem a terepjáró platóján pöffeszkedve puffogtatott a PH-k kiséretében ide -oda, hogy aztán könyvsorozatot bocsásson ki itthon hőstetteiről...

Ja és mégvalami...nem vadászszafarira ment K. Kálmán első utján, hanem gyűjtőútra, amit mivel sz.rt se kapott a Nemzeti Múzeumtól és ott is hagyták dögrováson rögtön betegsége miatt, Neki kellett támogatni anyagilag. Magyarul Ő csengetett mindent. Ezért fogott be élő állatokat és adott el (egy részét hazahozta), és ezért vadászott, hogy a bőröket csontokat eladja. Na meg a húsért, hogy emberei tudjanak enni.

 :WA

 >:( >:( >:(

Igen, Fekete István könyvében is benne van az oroszlánkaland /Kittenberger Kálmán élete/ de az a könyv nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet. Kittenbergernek a Kelet Afrika vadonjaiban című könyvében is benne van a kaland, és az szerintem "jobb" is. Csak nem leszek ezért megkövezve.

A kaliberről meg csak annyit hogy más idők voltak akkor. Szerintem ha én is annyira jól tudnék lőni mint ők /mert én ide sorolom Széchenyi Zsigmondot is/ és csak egy kopott 7x57-es Mauser állna a rendelkezésemre, semmi más, bizony elmennék én azzal Afrikába. De ők se ilyen szokványos lőszerekkel, hanem ha jól tudom acélgolyóval lőttek aminek nagyobb az átütőereje.
Egyébként Széchenyi is csak két kalibert használt Afrikában. Az egyik a kedvence az oroszlán, és tigrislövő 8x60S Bombe Magnum a másik meg .458 Winchester Magnum, de ezt ha jól tudom csak az utolsó Afrikai expedícióján használta. Azért az a 8 mm-es sem nevezhető életbiztosítéknak egy támadó tigrissel szemben.

Erik, megfeledkeztél a 6,5x54 Mannlicherről.

Azaz! Tényleg, a krokodillövő. Hogy is felejthetném el a legendás 6,7 mm-es M.Sch-t? :FAL

Meg a 450-es Cordite express-ről....

 :OKO Bizony!

A Cordite Expresst ha jól tudom csak egyszer használta.

Azt hirtelen nem tudom hogy mikor milyen fegyvert használtak nagyjaink.De azt tudom hogy a Fekete
K.K élete című könyve nagyon jó.Nagyon sokszor kiolvastam már,de asszem ezen a télen megint sorra
kerül :V nagyon jó,jól levan írva a történetek stb stb,de ezt nem kell nektek mondani ugye ???

Nekem a kedvenceim Széchenyi Zsigmond könyvei. Először a könyvtárból kivettem az Alaszkában vadásztamot. Hogy miért azt én se tudom. Azelőtt szinte egyáltalán nem olvastam könyveket. Kivettem, belelapoztam. Semmi kép, na gratulálok! Elkezdem lapozgatni, beleolvasok pár mondatot, abból pár bekezdés, végül oldal lett. Aztán megszólal a csengő: kicsöngettek szilenciumról! Én meg könyvet olvastam! Mi a ...? Következő szilóra úgy ültem be hogy akkor az elejétől elkezdem olvasni a könyvet. Két nap alatt ki is olvastam. Nagyon tetszett, azóta olvasok, veszek rendszeresen könyveket. Alaszka után jött a Csui, Ahogy elkezdődött, Náhar......
Eddig az Ahogy elkezdődött tetszett a legjobban. Szinte hihetetlen hogy hogy le tudja írni a kalandjait. Később úgy emlékszek vissza mintha velem történtek volna az események, ezt nevezem tehetségnek!

 :OKO

Széchenyi talán a legletehetetlenebb!

:OKO Az Ahogy elkezdődött az kétségtelenül vadászirodalmunk gyöngyszeme,s ezt minden tulzás nélkül mondom.Letehetetlen olvastassa magát.A többi se kutya :T

Az Ahogy elkezdődött ahogy megérkezett kibontottam és gondoltam hogy elolvasom az első fejezetet. Nem bírtam letenni -no nem is akartam- és az lett a vége hogy egy délután alatt kiolvastam.

A jó könyvekkel én is így vagyok. Neked minél több jó könyvet és olvasást kívánok.Hidd el nem fogod megbánni a sok sok olvasást. :WA

 :OKO

Általános iskolás alsó tagozatos koromban olvastam először(azóta persze sokszor),még úgy gyerekfejjel sem tudtam letenni,akkor, kb.9-10 évesen "fertőződtem" meg teljesen.Nekem is a kedvencem.

Nekem az Ünnepnapok a kedvencem... de az Ahogy elkezdődöttben az első disznó leírása is az egyik kedvencem. Szerintem ez a két könyv az alapja és útmutatója a vadászetikának és a vadhoz való hozzáállásnak. Amúgy mostanában elég sok Fekete István könyvet is olvasok, Őt is nagyon szeretem, főleg a természeti képek leírásait, illetve akit nem régóta ismerek de nagyon tetszik a könyve, Gyimesi György: Vadászataim a Kárpátokban.

Üdv!

Tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, a Kelet Afrika vadonjaiban volt az a könyv amit gyerekkoromban legtöbbször elolvastam, Molnár G. könyvei mellett. Ha ez a könyv nincs, lehet hogy sose fogtam volna puskát a kezembe.
Ezek az emberek komoly dolgokat vittek véghez, ennek megfelelő a megitélésük is. Nyilván ők etalonnak számítanak a vadászat terén, DE emellett voltak olyan dolgaik is, amire ma simán rá lehet mondani hogy etikátlan vagy sportszerűtlen volt.
Példaként hozhatnám Széchenyit, amikor a 100. vagy 200. (?) bika elejtése után a teritéken fekvő bikán átlépve fényképezkedik, vagy ugyancsak őt amikor Afrikában 22LR-el lőtte a zebrát csalinak. Azért erre a legliberálisabbak sem mondhatják hogy sportszerű dolog volt! Aztán az első bika sebzése a 6,5-es Mancival? Ha bőgő bikára 6,5x54-el indul valaki vadászni, az ha nem is etikátlan, de mindenképp súlyosan szakszerűtlen döntés. Pláne olyan valaki esetében, akinek lehetősége volt a világ bármelyik fegyverét megvásárolni.

Ilyenkor jellemzően két érv hangzik el, hogy mennyire nagyon tudtak lőni, meg hogy mennyire más idők voltak.

Bizony más idők voltak! De ha ők megtettek olyan dolgokat amit mi manapság helytelennek gondolunk, akkor ez forditva is igaz kell hogy legyen, és ha manapság bárki valami súlyos etikátlanság után azt mondja hogy "ja, kérem, már más idők vannak" akkor ezen logika alapján ezt is el kellene fogadni, nem?
A lőtudásról: vitán felül áll hogy ezek az emberek az átlagnál sokkal jobb lövők voltak. Mint ahogy az is vitán felül áll, hogy az ember nem gép. Olyan ember aki minden egyes nap, reggel-este, közelre-távolra, frissen vagy fáradtan mindig egyformán jól lő, olyan nincs.

Viszont az egyik ismerős területen van egy olyan vendég, aki idény vége felé minden évben vásárol 8-10 tarvad kilövést. Az ő vadászata úgy néz ki, hogy mennek az autóval, meglátnak egy őzet, megmérik a távmérővel, ha 400m-en belül van az ember kiszáll, kinyitja a bipodot, félig felfekszik a motorháztetőre, kicsit tekergeti a távcsövét aztán meglövi az őzet. Egyébként lőne messzebre is, de nem engedik. Őt se látta még hibázni a kisérő, pedig már évek óta hordozza, de hátracsúszott lövése neki is volt.

Ebből csak annyit akartam kihozni hogy a kiemelkedő lőtudás nem garancia az etikus viselkedésre, sem a sportszerű vadászatra.

Mindamellet maximálisan elismerem azoknak a tevékenységét akik életveszélyes körülmények között próbáltak valami hasznos dolgot csinálni. De egy -korabeli- luxuskörülmények között lebonylitott szafarit azért nem sorolnék ide.

    
     
Igényes vadászati tudósítások a Jókai utcából (Magyar Nemzet)    Nyomtatás    Email
2008. október 25. - Gróf Széchenyi Zsigmondné született Hertelendy Margit már-már társszerzőként követte végig férje írói munkásságát

„Minthogy könyvem a két világháború közti emlékeimet ismerteti, a mellékelt kép szereplői közül csak rólam lesz szó. Feleségemről - ki már az előző kötetet is megíratta velem - csak ez a rövid néhány sor emlékszik meg, hiszen nem is volt részese az elmondandó élményeknek. Leírásukban viszont annál tevékenyebb részt vett. Segítő tanácsa, lankadatlan lelki támogatása csaknem társszerzővé minősíti. Övé legyen hát ez a könyv is, valamint együtt zsákmányolt első szarvasbikánk emléke, utóbbi vadászéveim legszebb »ünnepnapja«!" - így kezdi feleségének ajánlva Ünnepnapok című könyvét gróf Széchenyi Zsigmond vadász és író. A fent nevezett hölgy Hertelendy Margit, Mangi néni. Vele beszélgettünk vadászatról, írásról, barátokról, a régmúlt időkről
- Milyen volt az író Széchenyi Zsigmond?
– Mint mindenben, az írásban is precíz és alapos. Ez az alaposság végigkísérte mind a 12 könyvét. Mindent többször átgondolt, egy-egy témát több oldalról is körüljárt, és ennek eredményeként sokszor kezdhettük elölről az adott fejezetet vagy bekezdést. Én láttam Fekete Istvánt írni, ő írt egy füzetbe, és miután végzett, átadta gépelni. Nahát ez nálunk nem így volt. Mondtam is a férjemnek, hogy ezt valahogy meg kellene tanulni. Rendszerint éjjel dolgozott, aztán reggel elkezdte lediktálni nekem. Abban az időben a kiadónak három példányban kellet leadni a kéziratot, nem úgy ment, mint manapság. Miután legépeltem, eszébe jutott egy új bekezdés, egy új gondolat, és kezdhettük elölről. Nagyon precíz ember volt. Minden új kiadásba is belejavított, és amikor megjelent a könyv, még akkor is talált javítanivalót benne. Alaposan utánaérdeklődött mindennek, nehogy valamit rosszul vagy tévesen írjon. Sosem felejtem el, amikor a Jókai utcában laktunk a földszinten, ami kormos és sötét volt. Ügy írta: nehéz innen a Jókai utcából a szarvasbőgésről írni. Ennek apropóján sok orvos barátját felhívta, hogy vajon mi az a kifejezés orvosi nyelvhasználatban, amikor egy sebész a rokonát vagy hozzátartozóját operálja. A szarvas volt számára a legnehezebb téma, mert ez állt legközelebb a szívéhez, nem az oroszlán meg az elefánt, hanem a magyar gímszarvas. Mindig, minden betűnek, szónak stimmelni kellett. A precízségére utalnak gondosan vezetett vadásznaplói is. Emellett írt még egy úgynevezett ébredési naplót is, amelyben lejegyezte, hogy mikor és hol ébredt.
Ezeknek a naplóknak nagy segítségét vette vadászkönyvei írásakor.
– Ha már szóba hozta Fekete Istvánt, vele milyen volt a kapcsolatuk? Vagy akár a másik „nagyágyúval", Kittenberger Kálmánnal?
– Nagyon jóban voltak, voltunk. Kittenberger Kálmánt nagyon tisztelte és szerette. Egyszer a véletlen folytán még együtt is utaztak Afrikába. Egy hajóval ment a két Horthy, Kitty (Kittenberger) és Széchenyi. Külön expedícióztak, de egy hajón utaztak. Akkor két hétig tartott az út. Kittenberger és a férjem egy kabinban voltak elszállásolva. Akkoriban még az volt a szokás, hogy minden este megtisztelték a hajót és annak kapitányát, ami abból is állt, hogy a vacsorához szmokingba öltöztek. Viszont Kitty nem tudott szmokingnyakkendőt kötni. A férjem segített neki, de ő meg csak úgy tudott, hogy ha saját magának köti meg. Mit volt mit tenni, az ölébe kellett ültetnie Kittenbergert, ha meg akarta kötni a nyakkendőjét. És ezt minden este eljátszották. Évek múltán is sokat nevettünk ezen. Fekete Istvánt pedig különösen szerette, szerettük. Nagyon sokat segített a nehéz időkben. Meg tudnám magának mutatni a vendégkönyvben, hogy milyen sokszor járt nálunk. Egyszer Fekete Pista - aki abban az időben nagyon le volt kötelezve a rádiónak - azzal a kéréssel jött hozzánk, hogy kapott egy felkérést a rádiótól, miszerint szervezzen meg egy afrikai párbeszédet Széchenyi és Kittenberger között. A műsorban Kittenbergert Fekete István helyettesítette volna (akkor jelent meg a Kittenbergerről szóló könyve). A férjem elhárította a felkérést, mert akkor már nagyon beteg volt, minden idejét lefoglalta a Denaturált Afrika írása. Arra kérte, hogy helyettesítse őt is a műsorban. Ezek után Fekete István azt írta a vendégkönyvünkbe: „Kittyt helyettesíteni még csak-csak, de Széchenyi Zsigmondot? Hát hogy csináljam." Ebből és sok minden másból is kitűnt, hogy milyen jóban voltak. Egyszer a férjem megkérdezte tőle: - Pista, miért nem írsz az emberekről, miért mindig csak állatokról? A válasz az volt: - Zsigmondom - mindig így hívta -, ne felejtsd el, hogy az állat sohasem bánt. Nos, ezekből az apró momentumokból is kitűnik, hogy ők hárman mennyire tisztelték, szerették egymást.
– Ennyi vadász között sohasem gondolt arra, hogy ön is vadásszon?
– Eddigi életemet végigkísérte a vadászat, de puskát soha nem vettem a kezembe. Három fiútestvér között nőttem fel, mindig szerettem lovagolni, sokat jártam velük vadászni is. Abban az időben, amikor mi összeházasodtunk, nem csengett jól a Széchenyi név, akkor nem volt sem puska, sem vadászat. Amikor lehetősége volt vadászni, akkor boldogan mentem vele. Akár Budakeszire szalonkahúzásra, akár szarvasbőgést hallgatni a Bakonyba. Aztán teltek az évek, és egy kicsit könnyebb lett nekünk is. 1964-ban jött az afrikai expedíció, ahová szintén együtt mentünk. De a kevés vadászati lehetőséget valamennyire enyhítette a több ezer kötetes vadászati könyvtárunk, melyet a rá jellemző precizitással gondozott. Ez volt gyűjtőszenvedélyének főműve. A halála után a könyvtárat én kezeltem, nekem is sikerült pár száz darab kötettel gazdagítanom. A könyvtár most a Természettudományi Múzeumban található, és úgy tudom, hogy látogatható. Nagy szívfájdalmam, hogy most már nem lehetek együtt azzal a gyönyörű gyűjteménnyel. Bors

Az elhunyt vadászősök emlékére.

Az első bika elejtéséről leírta, hogy apja vitte (érettségi utáni első őszön) egy baráthoz vendégségbe.
Azzal vadászott, amit apja a kezébe adott. Apjáról Ő maga írta, hogy a lovat világ életében többre becsülte a puskánál. Diákként azért nem hiszem, hogy korlátlan pénzügyi lehetőségekkel rendelkezett volna fegyvervásárlás terén.  A helytelenül megválasztott kaliber többször is előjön a történetben, gondolom, ez Neki is életre szóló tanulság volt.

Afrikában nyilt irányzékkal vadászott.

Hát, a Csuiban sok minden előjön, luxuskörülmények nem annyira.
Biztos, hogy egy hagyományos, több tucat hordárból, nyomozóból álló szafari önmagában is luxus (anyagi oldalról), de az életkörülmények azért messze voltak a luxus akkori és mai fogalmától. Esszük, amit lövünk (pláne, ha a feldühödött elefántbika szétdúlta az utánpótlást hozó különítményt), isszuk amit a pocsolyában találunk, bómából lessük az oroszlánt, kutyagolunk hónapokig elefántok nyomán. Embert próbáló, férfias vadászat volt ez, sokkal inkább, mint a mostani egyhetes, autós "szafari".

Nem akarok ezen fölösleges vitába bonyolódni, ezek szerepelnek a könyvben:

"Ezúttal persze, már nem azt a régi vastag töltényű, füstöset dörrenő expresszt szorongattam, hanem karcsú muníciójú, éleset csattanó, messzehordó 'kilóméterpuskát' - hatmilliméteres Mannlicher-Schönauert! "

"A két öreg vendég egyike, rajtafelejtette szemét asztalra kikészített, egyébként példás gonddal kezelt Schönaueromon. Fejcsóválva nézegette, majd szemöldökét felhúzva, rosszallóan jegyezte meg:
-Bőgő szarvasra- hatmilliméteres fegyvert?"

"Arra pedig, hogy bőgő bikára a 6mm-es Schönauerrel többet nem lövök, arra még aznap, a sikertelen utánkeresés után letettem a főesküt. Még sok szarvast lőttem később azzal a kitűnő kis fegyverrel. Sok selejtbikát, nemcsak fiatalt, öreget is. Sok tehenet, borjút."

"Elég az hozzá- újból kimentünk Prémmel. de ezúttal már nem sebzett szarvast keresni.
...
Nem is azzal a semmirekellő, békaleső Schönauerrel! Hanem apám kölcsönadta, kárpáti szarvasokon tanult, 9mm-es Mauserral."

Ebből én azt értem, hogy a Manci az övé volt, és azzal akart vadászni. Figyelmeztették, mégis azzal ment ki. Majd amikor megvolt a baj, akkor utána mégiscsak került megfelelő fegyver. És mindezek ellenére a későbbiekben továbbra is lőtt gímbikát a 6,5-es Mancival. Lehet hogy mások mást értenek ebből, nekem ez jött le.

Az Afrika témában elfogadom hogy igazad van, nyilván maga a vad meglövése nem luxuskörülmények között zajlott, csak az oda-vissza utazás. Mindazonáltal a zebrának azért odacsettintett a kispuskával. Egészen biztosan erre is lehet magyarázatot kreálni... csak nem tudom szükséges-e?

Vadászati értelemben a gróf mindenképp kiemelkedő életművet produkált, ezt szerintem nem vitatja senki. De ettől még ember volt, és neki is voltak olyan esetei amivel nem szokás dicsekedni. Ez ugyanúgy hozzátartozik az életművéhez mint az egy hajtásban 18 disznó, meg a 200 bika.

Jan!

Ezt nagyon jól összeszedted!

Nekem az jött le, hogy továbbra is lőtt vele bikát, de nem bőgő bikát.

Aki vadászik, az biztos, hogy néha követ el "baklövést" is...

A gond ott van, ha valaki ilyet csinál, és még büszke is rá...

Üdv!
Én ismertem olyan vadászt, aki sohasem hibázott, és ez biztos, ő maga mondta!
Széchenyi Zsigmond (vadász)emberi nagyságát az bizonyítja, hogy elmondta hibázásait, és mi ebből tanulhatunk! Mi sem lett volna egyszerűbb, mint elhallgatni, akkor most nem tudnánk miről vitatkozni! Ő azt írta 6 mm-es fegyver, a pontos kalibert nem tudjuk, de Kittenberger lőtt elefántra "6,7"-es Mannlicherrel, Ő tudta miért! :)

A kalibert tudjuk, 6,5x54M.Sch. volt a kalibere, de ez a kaliber egyébként a jelzésétől eltérően 6,7 mm. Ezért írta Kitty, hogy 6,7-es Manci.

"A kalibert tudjuk"--Az jó! :) De Ő nem írta!  (Mellesleg volt neki más "6mm"-ese is, bár igaz tán később vette)
"de ez a kaliber egyébként a jelzésétől eltérően 6,7 mm."--Mindkét jelölést alkalmazták, akkoriban.

Sziasztok!
Nem tudja valaki, hogyan lehet meghallgatni a Nimród honlapján a hangfelvétel arcívumot? Csak Molnár Gábort és Nagy Endrét engedi (Nagy Endre felvételének végén Kittenberger Kálmán hangja is hallható) A többi felvétel alatt kijön egy fehér csík, és semmi.  :Vvon

Széchenyi Zsigmondról:

http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=160763&archiv=1&next=0

Kedves Vadásztársak!
Engedjétek meg nekem,hogy megemlékezzek egy tragikusan korán elhunyt igaz magyar emberről és vadászról sportlövőről.
Még álatlános iskolás koromban volt szerencsém kísérőként járni vele a területet.
Igaly Józsefről olimpiai bajnok skeetlövőnk Igaly Diana édesapjáról van szó.
Jóska bácsinak apám egy jóbarátja mutatott be édesapámat és engem aki akkor éppen Fekete István könyveinek rabja voltam(ez máig is tart).
Olyan igaz vadászt ismerhettem így meg amilyen  Mestert és indulást mindekinek csak kívánni tudok.
Meghatározó élmény marad számomra ahogy a fiatal magyar vizsláját Álmost bevezette.
Álmosfi ma Dianáéknál van és ennél a jóbarátomnál néha vadkacsázás alkalmával dolgozik is.
Diana ugyanis édesapja halála óta nem vadászikMegértem mert Jóska Bácsi hatalmas űrt hagyott mga után én is ha "csak"kint járok és nem vadászom akkor is mindig gondolok rá.
Elnézéseteket kérem kicsit hosszú lett de kitárt szívvel és illő tisztelettel írtam.

Muray Róbert festőművész búcsúztatása 2009. szeptember 29-én 14.15 perckor, a Farkasréti temető Makovecz ravatalozójában kerül sor.


Nem is tudtam, hogy eltávozott! :( :( :( Igazán nagyon sajnálom!
Isten nyugosztalja!

Nagy sajnálattal olvastam,hogy Igaly József elhunyt.Édesapám jó barátja és munkatársa volt a hatvanas években.Az Ö jóvoltábol ettem annakidején mint kis gyerek elöször vadhúst,az apámmal voltak kacsázni,a Jóska bácsi lött is egy párat és egyet az apám is kapott belölük.


A jó Isten nyugosztalja

Ma az M2-n 19:35-kor I. rész, holnap 19:30-kor II.rész:

Gróf kartárs - Gróf Széchenyi Zsigmond emlékére

Ne hagyja ki senki!
Kellemes Ünnepeket Kívánok mindenkinek!

Köszi, de  másikon a gyerek a shrek-et nézi! Szerinted melyikünk fog győzni a harcban?  :fejv
 :WA

Vegyél TV-t...
Holnap lesz a második rész.

Megnéztem a filmet, időnként olyan érzésem volt, hogy a grófné elmeséli a Denaturált Afrika c. könyvet. Viszont voltak benne nagyon érdekes, számomra új információk, az utolsó útjukról készült felvételek pedig szenzációsak voltak - szerintem.  :OKO
Még sosem látam Széchenyit mozgóképen. (ahogy a többi nagyot sem)

Én sajnos csak a 2. részt láttam. Szerintem is nagyon jó volt!  :OKO :OKO :OKO

Itt látható mind a két rész!

http://www.videomaster.hu/tart/grofkartars.php

Nagyon jó! :OKO :OKO

 :MEGH   :OKO :OKO :OKO  :MEGH

 :kalapemel

A kisdobos ahol tud segít! ;)

Érdeklődni szeretnék, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy ebbe a topicba bekerülhessek, mint legendás vadász? ;)

A horgászok történetei ugye közmondásosak, ha esetleg én is ezt a vonalat követném vadászban?
Mit gondoltok?

Ne kívánj ide bekerülni, még vagy ötven évig! ;)
Akkor meg már úgy is mindegy! :Vvon

Igazad lehet.
Bár én már életemben szeretnék legenda lenni.
Viasz-szobor egy panoptikumban, stb.
Mondjuk utcát már kettőt is neveztek el rólam, a Szép utcát, és a Mester utcát, de azért ide bekerülni, az nem lenne semmi. ;)

Flóri-ról a legendás focistáról három helységet is elneveztek: Albertfalvát, Albertirsát, és Lábatlant! Szóval szedd össze magad,van még mit fejlődnöd!  :nyes
 :WA

;D

Tisztelt Urr Antal Úr!
Jómagam nem ismerem Önt, de nem is ez a lényeg, amiért szeretnék referálni az Ön által elindított Legendás vadászok topikjára, azon belül is fő témájára azaz: Egyszer volt hol nem volt Galgamácsa és legendás fővadásza: Stoflitz Ottó. Ezt olvasva felettébb felháborítónak találtam amiben összehord hetet-havat.Kénytelen vagyok felvilágosítani Önt a leírtakkal szemben, hogy kedvenc informátora Galbavi József igen csak megvezette Önt.
Nos, ez a legendás fővadász az én apám volt és igen, ebben a földi paradicsomban nevelkedtem én is testvéreimmel együtt.Mivel már apám az örök vadászmezőkön kíséri figyelemmel a szarvasait, ezért szeretnék helyette megválaszolni.Nagyon nem tetszik nekem, hogy az apámat "leöregezi" mit szólna hozzá, ha én az Ön édesapját Öreg-nek titulálnám?! Egy kicsit több tiszteletet Uram!
Kezdjük talán az elején: Galbavi József gyakornokként kezdte pályafutását Galgamácsán én is emlékszem arra, mikor került oda, vagyis amikor az apám már nyugdíjban volt, ebből következően nem dolgozhatott a keze alatt, bár valószínűleg szerette volna megtapasztalni a "viszontagságos, ámde felettébb tanulságos éveket".Galbavit Zilai János vette fel gyakornoknak és nem az apám, tehát ez az állítása NEM IGAZ! Való igaz, hogy az apám idejében igen nagy volt a szarvasállomány, mert gazdája is volt nekik, ami nyilván azt is jelentette, hogy nemcsak kilőni őket, hanem gondolni is kell az utánpótlásra. Tehát itt is sántít informátora vélekedése affelől, hogy "évente 150 körüli bikát lőttek ki és 300-400 tarvadat"-Ugyan már jó ha 50 bikát és 200 tarvadat lőttek ki évente, tehát ez SEM IGAZ!
Ez a dagonyás ügy is nonsense;miszerint a Csúzi réten keresztül vitték a vizet a dagonyákba és az apám pedig kilőtte a traktor kerekét nagygolyóssal: Először is az apám soha nem lőtt volna ember felé és ha megtörtént volna az eset, valószínűleg nagy port vert volna fe, de mint már említettem Galbavi akkor még nem dolgozott ott, tehát ez SEM IGAZ!
Ebből kifolyólag semmit sem tanulhatott az apámtól, nemhogy "rengeteget"! Ha pedig gyakornok volt Galbavi, ezt már illene tudni, nem lövethetett bikát, -ez evidens! Namármost ha nem lövethetett bikát, mivel gyakornokként tengette igen tanulságos éveit nem is rughatta az apám "nekifutásból seggbe"- hogy az Ön szavaival éljek szerencsétlent és főképpen ha nem is volt ott! Tehát ez SEM IGAZ!
Folytatom, azt írja, hogy az apám "sok mindent megengedhetett magának, mert az édesapja, vagyis az én nagyapám együtt ült annak idején Kádárral és mindketten igen jó viszonyban voltak vele". Ez egy baromság, mivel a nagyapám ugyan ismerte Kádárt, de soha nem ültek együtt. Az apám pedig nem is ismerte őt. Ez SEM IGAZ!
Tehát rettegtek az emberek apámtól: lehet, hogy a rabsicok és a fatolvajok igen, de soha nem kellett attól félnünk, hogy betörnek a vadászházba; én így fogalmaznék: a tiszteletet megkövetelte ugyan és szigorú is volt a munka tekintetében. Nem szerette a félmegoldásokat.
Még valami: senkinek a motorkerékpárja kerekét nem lőtte ki!
Tehát dióhéjban ennyit szerettem volna hozzáfűzni az itt leírtakhoz, ennyi hazugság után, ami nem tudom melyikük kútfejéből pattant ki, de felhívom a figyelmét arra, hogy a minimum a BOCSÁNATKÉRÉS a legkevesebb amit megtehetnek felénk.

Diószeginé Stoflitz Ágota és velem mindenben egyettértő hugom: Stoflitz Erika

Kedves Ágota!

Köszönjük a kiegészítést, ez így korrekt, és kerek!
Írhatnál egy kicsit bővebben Édesapádról, első kézből jobb olvasni!

Más. Rákospalotán a hatvanas években dolgozott egy Stoflitz nevű preparátor akinek munkájából még ma is őrzök kiváló minőségű preparátumokat!
Ő is rokon volt?

Üdv. Attila

Tisztelt Hölgyem, Kedves Ágota!
Mi is türelmetlenül várjuk a megszólított személy válaszát, ami -  ismerve a fórumot - aligha lehet más, mint az Ön által  minden bizonnyal teljesen jogosa elvárt helyreigazítás és bocsánatkérés a felmenőit érintő történetekben!
Addig is, és azután is örömmel várjuk figyelmét, jelenlétét, véleményét, hozzászólásait, történeteit a fórumon!
 :Emel
Zs.

Kedves Ágota!

Lehet, hogy furcsának fogja találni, de én is örülök levelének, mert az igazságot mindig mindennél előbbre tartottam!

Kezdjük az elején:

Ha megfigyelte írásomat, akkor az öreg szót nagy Ö-vel írtam. Ezt a szót én tiszteletből használom, mint oly' sokan, semmiképpen nem tiszteletlenségből. Írásomban amúgy sem fedezhető fel semmilyen tiszteletlenség édesapjával kapcsolatban, ezért igencsak furcsállom ez irányú állítását...

 A szarvaskilövésekről pontos, hivatalos  kb. 150 éves uradalmi, erdészeti nyilvántartásom van (másolat), melyet egykor egy jelenleg is vezérigazgató szakember küldött át annak idején a gödöllői erdészetvezetőnek....Megérti, ha az abban foglalt számoknak jobban hiszek.

Körülbelül ebben a két pontban kimerültek az én személyemet közvetlenül is érintő megnyilvánulások.

A többi állítás - ha nem igaz - akkor az G. József számlájára írható, ahogy Ön mondja megvezetett, mesélt...én az Ő állításához hozzá nem tettem, abból el nem vettem, akik ismernek, tudják, hogy nem kenyerem a vadászlatin!

Sajnálom ha akaratlanul is rossz fényt vetítettem Édesapjára, ez egyáltalán nem volt szándékom, sőt éppen az ellenkezője, ezért is nyitottam ezt a topicot.

Örülök, hogy közelebb kerültünk az igazsághoz!

Üdvözlettel: Urr Antal

Kedves Ágota!

A helyreigazítást köszönjük!  :OKO

Azonban ha már ilyen harsányan kikelt, illene értelmezni az írott szöveget és a betűk, hangsúlyok jelentését is "olvasni".

Az Öreg szó - nagybetűvel - a tisztelet jele kérem, ezt tessék jól megjegyezni...habár ha tényleg úgy szívta magába az akkori idők miliőjét, ezt illene tudni.

Mert kérem Fekete István sem sértődött meg ezen a jelzőn, így azt hiszem önnek sem kellene.

Wetzlar, fogalmam sincs, milyen ismeretségben vagytok egymással (bármely oldalról), de itt azért néhány dolog nem nem illő, főleg egy moderátornak megszavazott egyénhez nem.
 Ágota bejegyzése koránt sem volt harsány! Nagyon is is tisztességes, és figyelembe veendő, ha elkésett is.
 "Öregnek "bárki szólíthatsz, de ha ezt épp a leánya tekinti illetlennek, tartsuk tiszteletben, és ne szólítsuk úgy, ha valakit sért! HA pedig mégis, nem leszünk kisebbek, ha bocsánatot kérünk! Én sem viselem, ha az öregemet (aki az édesapám, és én egyszerűen apámnak szólítom, addig a néhány évig, míg  hátra van még) a nővérén kívül valaki Öregnek szólítja, még ha nagybetűvel is, pedig valóban öreg (77), de mert rossz, hogy öreg, ha pedig meg már nem lesz, főleg rossz lesz!

- "tessék jól megjegyezni"! - ez meg nem illő megszólítás, formula egy először fórumozónak, főként, hogy nem jószántából vetődött ide, hanem szülei védelmében.

Fekete István azon sértődött meg, amin akart, de hogy itt valaki valakit megsértett, hamukázott róla, arra ez nem mentség! Arra mentség, ha ő maga tisztázza, gondolom ezt meg is fogja tenni olyan  módon, hogy a "sértett fél" ezt nyugtázza.

Egy "moderátornak megszavazott" egyénnek nem az a feladata, hogy egyik, vagy másik oldalt felkarolja.
Talán elkerülte a figyelmed az első mondatom.... :Vvon

Azt azért engedd meg, hogy aki alaptalanul vádaskodik, annak felhívjam a figyelmét bizonyos dolgokra.
Látom te sem ismered az Öreg kifejezést, mármint ha nagy betűvel írják.

Nomármost Urr Anti - hidd el életemben nem találkoztam vele - nem pejoratív értelemben használta az "öreg" szót, de ez szerintem minden, az írását olvasó vadásznak nyilvánvaló volt.
Te vadászember vagy?

Véleményem szerint a hozzátartozó a többi egyéb felvetésen felháborodva "hozzácsapta" ezt is, márcsak azért, hogy ez is jól oda legyen olvasva Antinak.
(Aki egyébként világosan leírta akkori hsz.-ában, hogy honnan származnak az információi.)

Nos, azt akkor neked is jelzem, hogy Urr Antalt is megilleti a "tisztánlátás jogosultsága", csakúgy mint a másik felet.
...és akkor mégegyszer ha nem lenne világos:
Urr Anti nem pejoratív értelemben használta az Öreg jelzőt, ezért őt megróni - pláne anélkül, hogy ismerné - nagy badarság volt.

Végezetül pedig, ha nem tetszik a "moderátornak megszavazott" személyem le kell váltani, ilyen egyszerű. :)
Ha azonban a nevem alatt nem lenne a globális moderátor kifejezés, akkor is ezt írtam volna le!

Wetzlar globális moderátor monnnyon le! :Q

Úgyis rég vót már szavazás :V

Nem kerülte el, de valahogy kevéskének találtam, ezért gondoltam, hogy Te tán többet, mélyebben tudsz erről a dologról.
Akkor alaptalanul vádaskodik a hárommal ezelőtti bejegyzés írója? A saját apjáról, nagyapjáról? Ha így van, megengedem, sőt, kérlek, hogy hívd föl erre a figyelmünket!
Nem szeretném itt a kavarást tovább csinálni, de ha valaki valakinek az családjához fűződő érzelmeit megsértette, nem biztos forrásból vett dolgokkal kiszínezte, tegye ezt jóvá, nagyon könnyű, egy bocsánatkérés, és kész. Akkor nem lesz több ellenségünk, hanem talán még egy híres vadásza unokája a a fórumtársunk is lesz, ezzel csak nyerhetünk!
(Ezt az "öreg" dolgot meg hagyjuk, jó?- kezet fogjunk ikont nem találtam.)
Moderátorként meg semmi bajom veled, attól eltekintve, hogy egy-két alkalommal azt követted el, amit az alapszabályzat megtilt, de mindegy, volt lényege, magyarázata.)
Viszont - bár elismerem, hogy nem jogom, és nem is itt kéne megemlítenem!!! - azt azért jó lenne teudnia modikról, hgy férfiak, vagy nők, és ahogy a világ melyik részén élnek. Leglább a kontinens.  :fejv  

Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy a hazugság az én értelmezésem szerint az, amit az ember szándékosan követ el, mások megtévesztésére.

Én nem vagyok hazug, maximum hiszékeny , de tanultam az esetből, az biztos!

Minden tiszteletem Édesapjának!

U.A.

Szerintem ez a kérdés a nehézlovassági udvariasság szabályai szerint korrekt módon lezárult.
A Hölgy is megvédte az Apukája tisztességét és Urr Anti becsületén sem esett csorba.

Vadászemberek így intézik el a nézeteltéréseiket egymás között.
Tovább ragozni ezt a históriát méltatlan lenne mindkét fél részéről.

 :Emel

 :Effendi

De mivel én a rozsdás kardomnak ez azt izét még mindig nem találom - mivel nem vagyok vele megszokva - inkább hívjuk meg a hölgyet fórumozni udvariasan, szerintem nem unatkoznánk vele.

Igazad van, engem már az is érdekelne, hogy milyen eredetű a neve?

 :Effendi

A párbaj kódex szerint ilyen esetekben  a megoldás: félnehéz lovassági szablya , félbandázs, első vérig. :vita

Ha figyelmesen olvasnád amit írok rájöttél volna, hogy miről is van szó.
Igen alaptalanul vádolta Antit, mert szerinted Anti gonoszságból és szándékosan írta le mindezt?
Én akár hányadjára is olvasom mindig ott találom kitől hallotta. :Vvon

Talán ha így kezdődött volna Ágota írása:

Tisztelt Urr Antal!

Olvastam XY hsz.-át, melyben Z-re hivatkozva az alábbiakat állítja édesapámról:
.....
.....
.....

Kérem, hogy Z-nek jelezze, hogy mindezek alaptalanok és nem igazak, a minimum, hogy Önön keresztül elnézést kér "nagyottmondásaiért", a valótlan állításokért.

Ehelyett, Anti "úgy lett beállítva", mint aki mindenféle tiszteletet és tradíciót áthágva "lazán" ide írta ezeket.
Nekem egy cseppet sem tűnt így, sőt én írásából pont az ellenkezőjét vettem ki...meg szerintem a vadászoknak is.

Mit követtem el amit az alapszabály tilt?
Az, hogy megvédem azt, aki jogtalanul lett pellengérre állítva.
Ha te írtad volna amit Anti, esetedben is így jártam volna el.

Ettől függetlenül ami kijár Ágota édesapjának "védelemként" az Antinak is.
Legalábbis az én olvasatomban ez így működik.

...és ha te ilyen precízen figyelemmel követed az én tevékenységemet, akkor elmondtam mi az útja annak, hogy leváltassál.
Menjél panaszra az adminhoz és váltsatok le, hidd el nem lesz az életem ettől kevesebb.

Egyébként meg egy magyarisztán nevű országban lakom, "hím" vagyok és az Urr Antal-féle VADÁSZokat tartom inkább szimpatikusnak, mint azokat akik csak a partról beszélnek bele.
Nem kifejezetten értékelem azt, aki nem tud értelmezve olvasni, nem lát a sorok között, és ennek ellenére simán meg tud bélyegezni valakit.

Tudod az apám 35 éves volt amikor meghalt, van a családunknak egy beceneve.
Mostanság már öreg... nek hívják csak, ismert volt az "öregem", mert NB.II-es volt a nagyközségi focicsapat akkor, ő pedig hálóőr volt ebben a csapatban.

...akkor most álljak neki hisztizni mindenkivel hogy ugyan mit képzelnek, mit öregezik az apámat?

Ugyan már, mint a dedóban...

Kedves Zsolt68!


"...de itt azért néhány dolog nem nem illő, főleg egy moderátornak megszavazott egyénhez nem."

Én ezt a mondatot -a magam részéről- sokkal sértőbbnek tartom, mint az ominózus jelzőt! Ezeknek a moderátornak megválasztott egyéneknek is van neve, (vagy nickneve) és ha Te sértőnek tartod az előző jelzőt, akkor ezt is ugyan úgy sértőnek kellene, hogy érezd. Ha csak nem direkt így írtad.
A moderátorok azt vállalták, hogy a fórum moderálási alapelveit betartják, és betartatják.  Azt nem várhatja el tőlünk senki, hogy saját véleményünket ne úgy mondjuk el, úgy ahogy gondoljuk. Természetesen a moderálási alapelvek ránk is vonatkoznak. Ha pedig nem tetszik a stílusunk,valóban lehet kérni leváltásunkat.


Az Öreg jelzővel kapcsolatosan  kíváncsi lennék hány olyan Vadász van, aki nem örülne igaz szívből, ennek a szaksajtóban nyomtatott idézetnek ha róla írnák: "A hazai és nemzetközi trófeabírálat „nagy öregje”,
 Az tény, hogy mások érzéseit, kérését tiszteletben kell tartani. Ezt pedig  Urr Anti is azonnal, és korrektül megtette!
Ahogy Ágota írását elolvastam, nem hinném, hogy védőre lenne szüksége, már csak azért sem, mert itt senki nem kívánja megsérteni, vagy kétségbe vonni igazát.


Miért kellene a moderátorokról többet tudni, mint más fórumozóról. Miért baj, ha modik is csak annyit árulnak el magukról mint a többi Fórumlakó! Nem hinném, hogy bármit is befolyásol a munkában az, hogy férfi, vagy nő e a moderátor, és Szombathelyen, vagy Ököritófülpösin él! Máshol még azt sem tudhatják, ki a moderátor. Itt pedig választják! Itt is jobb lenne, ha az üzemeltető egyszerűen kijelölné őket!


Üdvözlettel: Attila
 

Nem akarsz még egy irodalmi pályázatot? :fejv ;D

 :Q :Q :Q

Magam kicsit meglepődtem Ágota hozzászólásán, első olvasatra provokatív érzéseket keltett. Másodikra is. Főleg miután újra elolvastam Urr Anti indító hozzászólását. Tiszteletről szól az a hozzászólás az említett fővadász iránt, nem másról. Azért is lett témanyitó hozzászólás. Aki meg akarja érteni annak nem jöhet le más. Az "Öreg" megnevezés nálam szintén a tisztelet jele. Édesapámat, ki két éve hagyott el bennünket, a közös vadászbarátok csak "Öreg"-nek nevezik, sőt éltében is annak nevezték. Erre nagyon is büszke vagyok!

Moderátorságról annyit, hogy fiu vagyok, idehaza élek, a fórumtalálkozón megismerhet bárki.  :Q :Q :Q :WA :WA

Számomra egyértelmű, hogy a hozzászólást felfedező és arról S. Ágotát értesítő személy irántam táplált negatív érzései hatják át a reakciót.

Az ügyben telefonálgattam egy kicsit, mert nem hagyott nyugodni ez a kellemetlen helyzet, az eredményét megtartom magamnak.

A többit már leírtam.  :Emel

Nem vagyok nagy Wetzlar fan,de szerintem igaza van. :Emel

Bár én pl. a Czech Drinking Team fan klub tagja vagyok 

 :Q :TAPSol :OO

Számomra ez a történet elsőre olyan egyszerűnek tűnt, hogy nem tudtam benne kételkedni: Egy személy kiigazítást kér egy őt közelről érintő ügyben, semmi több, ezt pedig nagyon gyorsan és lovagiasan rendbe lehet, rendbe is illik tenni - így tűnt elsőre.
Most, végigolvasva az elmúlt bejegyzéseket, már látom, hogy mégsem ilyen egyszerű a dolog, ezt bizony kissé "benéztem" -pestiesen fogalmazva. Semmi sem olyan egyszerű, mint elsőre látszik. (Sajnos...)
Ha valakit elhamarkodott okoskodásaimmal megbántottam volna, itt kérek elnézést, sok dologban nem volt igazam, belátom!  :St

 :kalapemel

Köszönöm, Attila!
* * *
Az anonimitásról: Mikor beregeltem ide, szimpatikusnak tűnt a bölcs megfogalmazás: "...itt azt árulsz el magadról, amit szeretnél, semmi nem kötelező..." - Ma is bölcsnek és rokonszenvesnek találom ezt a hozzáállást, és semmi kifogásom ellene, sőt, igen egyet értek vele. Főleg tekintetbe véve azt, hogy sok embernek már a munkaadója sem engedi, hogy bármiféle fórumon véleményt nyilvánítson, vagy egyáltalán szerepeljen, ami a működési területet vagy szférát érinti, vagy a hivatalos üzleti, szakmai és egyéb politikától eltér.
Sok fórumon a regisztráció feltétele egy telefonos megkeresés, de örültem, hogy ez itt nincs így, felesleges körülményeskedésnek tartottam is volna.
(Ennek ellenére picit, csak icipicit jobban tisztelem azokat, aki írtak magukról pát bemutatkozó szót. Nem is jobban tisztelem, inkább jobban kedvelem azokat. De igen sokakat kedvelek hozzászólásaik alapján is, akikről nem tudok semmit - lényegtelen.)
De amiért szóvá tettem, az csak az, hogy itt egy konkrét személy, névvel vetett fel valamit, az elején még úgy gondoltam, hogy illene legalább privátban tisztázni a konkrétumokat, úgy véltem, itt egy térben és időben kiterjedt ismeretségi körről van szó.

* * *
Wetzlar, valóban nem olvastalak figyelmesen, bár nem-bennfentesként nem is könnyű. Azért mostantól aludj egészen nyugodtan, nem tervezek a leváltásodra aláírásgyűjtést:  ;) Sőt, tiszteletem, és minden Modinak, mert az bizony munka! Ami nem megfelelő viselkedés volt számomra, az az , hogy idecsöppenésemkor több hozzászólásodat volt "szerencsém" olvasni, amiben bizony káromkodás is föllelhető volt, nem csak simán indulati, hanem személyekre irányuló. Ezeket föllelni ebben az igen szövevényes fórumban már igen nehéz volna, így tekintsük úgy, hogy rosszul emlékszem, és ez előítélet volt részemről. Remélem, hogy így van, én tévedtem, bocsánat!
De ez már kicsit  :offTop

Némi bornyelés egyik Legendás Nagy Öreggel... :KK :Emel :kalapemel
(http://imagerz.com/QEMSWktvAwJXUg4fQAVR)

Kedves zsolt68!

Ha valóban őszintén azt gondolod ami most itt monitorra vetettél, akkor talán ezt az utolsó bekezdéses szösszenetet kihagytad volna.
Nem tudom hol és mikor káromkodtam, de ha esetleg indulatos is voltam, azt biztosan kipontoztam, ergo az alapszabályt nem sértettem meg és érzésem szerint én nem az vagyok itt aki a káromkodásáról "híres."

...de teljesen mindegy és értem, hogy azért az utolsó szó jogán még igyekeztél megfricskázni ezzel a káromkodásos dologgal.
(Amely után leírod, hogy tulajdonképpen fogalmad sincs mikor volt és mi ez, csak általánosságban írsz, de azért mégiscsak leírod. :Vvon)
..lelked rajta, én veled kapcsolatban már semmit nem kívánok mondani.
 :WA

Szerintem ez épp fordítva van, sajnos,  de azért nagyon-nagyon köszönöm, rendes vagy nagyon!!!!  :(
A dolog egyébkét kölcsönös, é is figyelem a hozzászóláisad! :WA
Legszívesebben  :PP ? Valamikor?  :fejv

Szervusz Karcsi bácsi!
Ha jól látom akkor Sas Emil bátyámmal beszélgetsz, egy jó "üveg" balatoni szürkebarát mellet.
Estéken át hallgatnám a történeteiteket.
Üdv:HSanyi

Kedves Wetztlar!
Semmiképpen sem az utolsó szó jogán, és megfricskázni sem akartalak téged!! Mint azt leírtam , nem találom a bejegyzést, nem is fordítottam erőket a felkutatására -minek is tettem volna? én nem vagyok egy haragudógép! - így a bizonyosság:nulla! Tévedtem! "tökömfattya, kiváglak innen, stb, " ilyen mondatok jutnak eszembe, mint amit akkor le is írtam, jogosnak találtam, de nem a fórumhoz méltónak, és nem a vadászat ügyének kedvezőnek, de lehet, hogy ezek csak ez én képzeletem szüleményei.
Tőled is, mint mindenkitől , akit ebben a párbeszédben megbántottam, elnézést kértem,  mert elhamarkodottan alkottam véleményt. Tőled külön bocsánatot kérek. ha nem adod meg, és negligálsz, mint beszélgetőpartnert, az a Te jogod, én elfogadom. Bele nem rokkanok, de őszintén sajnálom, hiszen veszítettem egy fórumpartnert, egy talán leendő barátot!

Jól látod Sándor !
Egy helyen voltunk gyakornokok és a képen "ippeg emlékeket idézünk"...!  ;D :kalapemel

Épp lenne ideje egy ilyennek, a "sok nyűg és nyomorúság közt!" Beszéljük meg privátban! Hátha nem is olyan egyszerű, földrajzi okokból kifolyólag...  ??? De megoldjuk!!!! ;)

De jó lenne őket papírra is vetni...  ;)  :kalapemel

Kedves Antal!
Sajnos csak nemrég bukkantam erre a topicra, ha előbb sikerül rátalálnom már réges-rég pontot tettünk volna a végére.
Hogy miért is Önnek címeztem a válaszomat és nem  GJ-nek, ennek az az oka, hogy az Ön neve alatt futott a topic.
A szarvaskikövésekről csak annyit, bár lehet hogy birtokában van az említett nyilvántartás, de bizonyára hallott már egyet-smást  a statisztikákról! No de mindegy abban hisz amiben akar.
Az "Öreg" megszólításhoz csak annyit szereténk hozzáfűzni, aki ismerte őt mindenki tudta, hogy gyűlölte ha annak hívták.
Úgy éreztem tollat, vagyis számítógépet kell ragadnom ahhoz, hogy kiderüljön az igazság.
Elfogadom a sajnálatát ezzel kapcsolatban és szerintem le is zárhatjuk ezt a témát.

Üdvözlettel: Diószeginé Stoflitz Ágota

Kedves Ágota!

Köszönöm a megértését, tanultam az esetből, a jövőben odafigyelek, hogy a nem személyesen megtapasztaltakról, kiről, mit írok, pláne egy nyilvános fórumon.
Örülök, hogy belátta, hogy én alapvetően tiszteletből írtam Édesapjáról. Most, hogy tudom Öntől, hogy nem szerette ha ...-nek szólítják, én se fogom ezt tenni Vele kapcsolatban.

A statisztikával kapcsolatban elfogadom érvelését, pláne, hogy én ott se voltam (sajnos!).

Üdvözlettel: Urr Antal 

Kedves Uraim! (Wetzlar, Sabbati,  Zsolt68, és Molnár Attila)

Ne vegyék rossz néven, ha mindannyiuknak címezem a hozzászólásomat.
Wetzlar....
Igazán kedves Öntől, hogy úgy magyarmiskásan kioktatott mit is jelent az "Öreg" szó nagybetűvel írva, a "tessék jól megjegyezni" és mit "illene tudnom"! Nem hinném, hogy  ez az Ön dolga lenne. Azt gondolom, hogy egy moderátornak nem ilyen hangnemben kellene írni.
Ami a "hisztizést" illeti  a dedójával - együtt nagyon is tiszteletlen volt! Jó lenne, ha egy kicsit elmélázna rajta!
Azt, hogy Fekete István min sértődött meg és min nem egyéni szoc.problémája volt.
Én nem az Öreg kifejezésre akartam kihegyezni a mondandómat, de úgy látom itt megállt az ÉLET....
Hogy tudják kedves Uraim az apám utálta, ha annak hívták, még ha nagybetűvel is értelmezték egyesek-hát ezért tértem ki rá, miközben az igazságtalanságokra kevesen eszméltek fel. No de mindegy ezt sikerült egyeseknek jól körbejárni.
Zsolt68....
Köszönöm, hogy a védelmemre kelt, hálám örökké üldözni fogja!
Sabbati....
Arra kíváncsi, hogy milyen eredetű a nevem? Nem titok: az eredete ugyan német, de azért magyarnak érzem magam, mert magyarnak születtem.
Molnár Attila....
Az interneten utána néztem, valóban volt egy Stoflitz nevű preparátor. Fogalmam sincs, hogy fűz-e hozzá rokoni kapcsolat, nem tudok róla.
A részemről a vadászlegenda e része lezárult, remélem mindenkinek kellő magyarázattal szolgáltam.
 :Emel
Üdvözlettel: Diószeginé Stoflitz Ágota

Kedves Ágota!

Úgy gondolom tisztázódott, hogy ki-kiről mit gondolt és írt, tényleg le kellene zárni! Vagy lezárom én.

Tisztelettel,
H

Azzta!Itt aztán sikerült egyeseknek feszült hangulatot csinálni :(!Úgy látszik itt is érvényesült az a jó magyar szokás,hogy aki elindít egy témát,talán azért,hogy megismerjük kis hazánk legendás vadászait,azt rögtön a földbe kell döngölni,de úgy,hogy többet ne legyen kedve az általa hallott dolgokat megosztani mással!T. Ágota!Tiszteletet csak tisztességes viselkedéssel lehet kivívni!Én soha nem hallottam az ön édesapjáról,de azt hiszem tisztességes ember volt.

Gott sei Dank...


 :Emel :riii

Azt azért hozzáfűzném mielőtt Horrido kollega elküld a francba, hogy nem a lelövési adatokat szokás kozmetikázni-lévén a lőtt vaddal el kell számolni-hanem az állománybecslést szokták volt hozzáigazítani a kívánt lelövési tervhez.
De valóban mindenki abban hisz, amiben akar.

(http://imagerz.com/QEMSDEtvAwJXBV4bRQVR)

Petesmalom.
(http://imagerz.com/QEMSDEtvAwJXBV1NEQVR)

 :OKO
Studinka László Némethoni vadászkörökben is egy kiemelt fogalom.


Üdv         Gyuri

És ezt vitte tovább méltóan és ragyogóan, Dr.Galamb Gábor ! Kalaplevéve tisztelgek előttük !!  :Emel

Nem apró bikák gyönyörű képei vannak a falon,ha emlékezetem nem csal.Ezek a falak tudnának mesélni szép is lenne.

Háború, vadászat, kék marlin, nők, alkohol.....dörrenés

"Háború, vadászat, kék marlin, nők, alkohol.....dörrenés"----sok férfinak nem jut ennyi jó! :)

Na ja!
Sok "férfi" meg gondosan kerüli az ilyen helyzeteket...! :epl :epl :kalapemel

Jó napot kívánok!
Köszönet az érdekes képekért, de jobban örülnék, ha inkább mesélne egy-két (...) érdekesebb történetet.

 :Emel

"Vagyona egy részét nőkre költötte, másikat italra, a többit meg bolondságra!"  :nyes

Hemingway majd minden könyve megjelent magyar fordításban.  :WA

De én nem Hemingway-re gondoltam.  :Emel

Bár kétségtelen, hogy félreérthető volt.

 :WA   :Emel

Sokan vannak/vagyunk ezzel így!  ;D

  ;D Sajnálom! Nem szeretek hosszan gépelni. ;D
 :kalapemel

Így jártunk.  :Emel

Károly!
másol-beilleszt :Q :Q :Q

És vannak akiknek egy nő költi el az összes vagyonát, hogy alig marad italra, és bolondságokra. Az ilyet, felénk úgy hívják: Feleség!

Sok számomra legendás vadász mai napig él. Aki egy szóval vagy mondattal úgy tanított, hogy egy életre beléd ég. Nem volt üvöltés csak a jó helyen jól elhelyezett szó vagy mondat, amitől az ember legszívesebben elsüllyedt volna ott helybe.

Sok olyan vadászt találni mai napig akik adnak lehetőséget a fiatalságnak tanulni, szárnyai alá veszik őket és terelgetik.

Sokat olvasok ennek ellenére had tegyek egy eretnek kijelentést: számomra nem a könyvek által leírt vagy bemutatott írók az igazi legendás vadászok. Hanem aki először elmondta jó szóval és intelemmel, hogy vadászláz ide vagy oda mit illik és mit nem. Aki egyetlen mondatával anno helyretette süldő fejem, hogy vadász vagy egyáltalán férfi ember hogy fog kezet. Vagy aki időt nem sajnálva mutatta meg nekem a zsigerelést vagy a róka hívást. És mindazok akiknek köszönhetem, hogy én úgy tekintek a vadászatra ahogy.

Szerintem minden embernek megvan a maga legendás vadásza.

Bocsánat hogyha témától elütő hülyeséget írtam de valahogy erről a topikról ez jutott eszembe.

 :WA

Gábor! :OKO :OKO :OKO

Egy sokatmondó David Lavine karikatúra !
(http://imagerz.com/QEMTWktvAwJXAFMfEgVQ)

 :OKO, és milyen szerencsés, akinek ez a személy a saját édesapja.

Üdvözlök mindenkit!

Abban, hogy mindenkinek meg van a saját legendás vadásza abszolút egyet tudok érteni.  Nagyon büszke vagyok én is a sajátjaimra! Anyai Nagypapámra Stoflitz Ferencre és testvérére Stoflitz Ottóra, Édesapjukra legidősebb Stoflitz Ferencre és persze Apai Nagypapámra Bedi Jánosra! :)
Jó érzéssel tölt el, hogy vannak akik érdeklődnek irántuk és a mai napig beszédtémák, :) és nem hinném, h bárki bármi rosszat akart volna írni itt bárkiről...egész egyszerűen írásban nem lehet úgy hangsúlyozni mint szóban. :)

Üdvüzlettel: S. :kalapemel

Köszönjük! Az Igaz Vadászokat nem lehet és nem is szabad elfelejteni! :V :kalapemel

 :WA :WA :WA

Azt hiszem a legtöbbünk látta már Mark Sullivan videóit. Ebben a cikkben leszedik a keresztvizet róla, a tanzániai kormány visszavonta koncessziós jogát, stb.
http://www.africahunting.com/content/2-african-hunting-safari-806/
Üdv.
L.

Nem tudom ez miért pont most jött elő, kb 15 éve ad ki filmeket. Az enyémek is régiek.

A honlapján olvasható két nyílt levél, amelyben leírja az egész történetet az ő szemszögéből. Lényege, hogy 33 éven át volt az SCI tagja, majd kirakták, de senki nem mondata meg neki hogy pontosan miért. Személyesen az SCI egyik vezetőjével beszélt, aki szintén nem mondott neki egyetlen konkrét esetet sem, hogy miért zárták ki.

Elvileg az az indok, hogy a vadászati módszereivel felesleges, túlzott veszélynek tette ki az ügyfeleit. Tekintve hogy szinte kizárólag veszélyes vadra vadásztatott (oroszlán, bivaly, viziló stb...) ez kicsit nevetséges magyarázatnak tűnik számomra. Szvsz ha valaki fél a túlzott veszélytől, akkor ne menjen Afrikába oroszlánra vadászni, ilyen egyszerű. Van a világon számtalan más vadászati lehetőség, ami kevésbé veszélyes, válasszon azok közül.

Én nem szimpatizáltam Sullivan-el soha, de úgy érzem most elbántak vele, nem teljesen korrekt módon. Gyanítom hogy ez megint valami politika lesz, valaki így akart vállakat csinálni magának. :NON

Majd átmegy Kenyába vadászni!  (bocs, ez övön aluli volt, de nem bírtam ki! A kenyai "vadászati törvény" is megérne egy misét!) :(

Jan, egy cikket ajánlottam az itteni közösség figyelmébe tekintettel arra, hogy még nem láttam ebben a témakörben semmit ebben a topicban. Sullivan pedig így, vagy úgy, de megfelelően híres ember a maga szakmájában.
Hogy miért éppen most?  :OO :Vvon
Mert én is most olvastam. Koffee
L.

Nem rád értettem, hogy miért pont most, hanem az SCI-re.
Évtizedek óta tudták hogy mit-hogyan csinál, meg kb mindenki aki látta a filmeket.

Üdvözletem!

Az egyik első könyv, amit gyermekként már szívesen olvastam Studinka László nevéhez fűződik. Példa értékű vadásznak, legendának tartom,ahogyan Nemeskéri Kiss Sándort is!
Külhoni vadászok közül szívesen olvastam Jack O'connor vagy Roy Chapman Andrews kalandos életét is.
A legnagyobb hatást (és ez szerintem természetes is), azt, ami miatt nemcsak a vadászattal, de úgy egészében a természettel, annak szeretetével és tiszteletével azonosulni tudtam a Nagyapám Vegera (Vértessy) Károly tette. Számomra Ő volt az én Széchenyi Zsigmondom, miatta lettem az, aki és számomra ez jelenti az igazi értéket!

Elment egyik Öreg Vadász Barátom . Ma reggel meghalt Sas Emil !
(http://imagerz.com/QEFGDktvAwMEBVIcRwVR)
El se akarom hinni...! Isten Veled Emil ! Még egy végső
Weidmanns' heil !
 :Emel

Én csak a Vérebvezetők c. filmből "ismertem", de az elég volt ahhoz, hogy tiszteljem. Nyugodjon békében!  :Emel

Nyugodjon békében! :Emel

Karcsi!
Csak nem a "vérebes " Sas Emil? ::)


Nyugodjon békében! :( :( :(

De igen . Ma reggel szólt "wildheger" telefonon !

 :o  ::)

"....- A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!"
/François Villon/

 :(

Könnyű legyen neki a föld!
Nyugodjon békében! :Emel

Nyugodjék békében!  :Emel

In memoriam: dr. Csőre Pál
2011.05.04

Vadászlap

88 éves korában, április 21-én elhunyt dr. Csőre Pál, a MÉM Vadászati és Halászati főosztályának nyugalmazott jogtanácsosa, a hazai vadászattörténeti kutatás jeles alakja.
Dr. Csőre Pál töltötte be elsőként a Vadászati Kulturális Egyesület elnöki tisztjét, és élete végéig a szervezet tiszteletbeli elnöke maradt. Alapító tagja volt a Vadász Könyvklub Egyesületnek, számos könyv és szakmai publikáció fűződik nevéhez.
   Dr. Csőre Pált május 7-én, szombaton 11 órakor a sződligeti temetőben helyezik örök nyugalomra.



  Nyugodj békében Pali Bátyám! Isten kísérjen utadon az örök vadászmezőkön!

Erről az idézetről mesélek a csevegőben pár mondatot.

Dr. Zoltán János (1921 – 2011)
MEGJELENÉS DÁTUMA

2011.06.22
ROVAT

Im memoriam
szerző

Homonnay Zsombor
Vadászlap

Ismét egy hatalmas életfa dőlt ki legújabb évszázadunk viharában, és halálával felmérhetetlen veszteség érte a magyar vadászati közéletet is június 21-én. Nemrég – májusi számunkban – még együtt örülve, megkülönböztetett tisztelettel köszöntöttük 90. születésnapján. Vajon ki gondolhatta volna mindössze néhány hete, hogy ez lesz az utolsó…

„Zoltán prof”, ahogy barátai, vadásztársai szólították, igazán páratlan és utánozhatatlan életutat járt be, mind a vadászat, mind pedig – amiért méltán világhírnévnek örvendhetett – az orvostudományok, szűkebben a plasztikai sebészet terén.

 

Közvetlen az ország trianoni megcsonkítása után született, majd nevelkedett Aradon. Alig 12 éves korában veszítette el édesapját. Sikeres érettségi vizsga után hazaszökött Magyarországra, mert anyanyelvén akarta elsajátítani az orvosi tudományt. A 9 nyelven beszélő sebész a háború alatt dolgozott Németországban, amerikai fogságban, majd a Petrovszkij klinikán szerezte a sebész szakorvosi képesítését. Ezt követően katonaorvosként Koreába került. 1957-ben kandidált, 1966-ban szerezte meg az orvostudományok professzora diplomát és a honvéd ezredesi rangot. Nemzetközi hírnevét orvos kongresszusokon alapozta meg és arról volt híres, hogy előadásait mindig azon országok nyelvén tartotta, ahová meghívták.

 

Több mint 50 könyv – közöttük számos vadászati témájú – számtalan szakmai publikáció szerzője, amiért vadász barátai „grafomán” jelzővel is illették, ám ezt mindig jó kedvvel és örömmel vállalta. Szabadidejében elkötelezett és szenvedélyes vadász volt, abból a „békebeli” fajtából, akik a vadászatot még életstílusnak mondhatták, és különösen vonzódott e jeles szakterület történelmi kulturális értékeihez.
   Szenvedélyesen gyűjtött minden vadászathoz kapcsolható tárgyat, művészeti alkotást, könyvet, bélyeget, képeslapot. Utóbbi, a maga egészen páratlan gyűjteményét egy hézagpótló könyv formában is megjelentett, de számtalan alkalommal csodálhattuk meg a gyűjteményt kiállításokon, vadásznapokon. Az országban vadászként szinte mindenütt megfordult, hatalmas tudásanyaga, lebilincselő személyisége mindenkit magával ragadott, amiért szívesen hívták meg mindenhová. Vadászott Afrikában, Mongóliában, az Alpok havasain, a Távol-Keleten, a világ számtalan vadászterületén – ahogy mondta – orvos barátai jól tudták, hogy a vadászat elkötelezettje. Nyugdíjba vonulás után is sokan látogattuk rendszeresen az egy kisebb múzeumnak is beillő lakásán.

 

Szerkesztőségünk is számtalan alkalommal fordult hozzá tanácsért, szívesen vettük kritikáit, javaslatait. Szinte „élő lexikonként” tiszteltük, rengeteget lehetett tanulni tőle, és ennek a hatalmas, rendszerezett tudásanyagnak az átadásához nagyban hozzájárultak az egészen különleges személyiségi adottságai is. Joviális és a szó legszorosabb értelmében vett mély bölcsességű egyénisége pótolhatatlan vesztesége a hazai vadászatnak. Tekintettel arra, hogy kitörölhetetlen nyomokat igazán pazar bőséggel hagyott a magyar vadászat kultúra kincsestárában, az emlékét megkülönböztetett tisztelettel őrizzük meg.    


Jó Embert, és nagy Vadászt veszítettünk el személyedben!  
Hálát adok Istennek, hogy ismerhettelek.
Nyugodj békében, János Bátyám!      Attila  :(

Nyugodjon békében !

(http://imagerz.com/QEFAXktvAwMFBFJEEAVR)

Engedjétek meg, hogy egy általam nagyrabecsült vadásztársról emlékezzek meg ezen az oldalon! Nagy Károly hivatáos vadászról, aki a dunaújvárosi Kohász vadásztársaság hivatásos vadásza volt hosszú évtizedeken át, életét a pályának szentelte! Többek között Ő volt apám mentora, de gyerekként én is sokat tanulhattam tőle, amire nagyon büszke vagyok! Meggyőződéssel állítom, hogy szakmájának a mestere volt, erről tanúskodik az a cikk is amit a NIMRÓD újság 2009 12. havi számában írt Török Henrik vadásztárs!

"Évek óta örzö egy külföldi vadászújságból kivágott rajzocskát, mely szituáció megélését szeretném megosztani az olvasókkal. 2009. augusztus 3-án, életének 79. évében bevégezte földi cserkelőútját Nagy Károly, a Dunaújvárosi Kohász Vadásztársaság hivatásos vadásza. A Nagyvenyimen lakó, Fejér megye-szerte ismert és elismert vadgazda számtalan hazai és külföldi vadászvendéget vadásztatott életében eredményesen. Ebbe a hosszú sorba kerültem be jómagam is egyszer, a vadászegyesület vendégeként. Augusztus elején, hívásban lehetőséget kaptam életem első őzbakjának terítékre hozására. Ez idő tájt már 8 éve dolgoztam a vadgazdálkodásban, mégis életre szóló élményben, gyakorlati tapasztalásban lett részem. Addig úgy tudtam, hogy pályakezdési támogatóm, dr. Bertóti István az őzhívás egyetlen titokgazdája. Károlyban megleltm a varázslás másik professzorát. Bár számtalan őzfit neveltem fel cumis táplálással, saját bőrömön tapasztaltam meg párzási vehemenciájukat, de most láthattam először a fiatal őzbakok eszement szerelmi gerjedelmét. Károly mesterfokon kezelte sípjait, hangszereit, álmélkodtam is a kabátzsebben pumpálgatott gumi buttolósípjának vagy híres fasípjának delejező hatásán. Lipicaimén-lépésével járt körülöttünk jó néhány vágyakozó ifjú bakfi, de megéltünk néhány szinte ránk rontó apa-önjelöltet is. Az egyes hívások hangszíne, hangerőssége, ritmushossza mind kottázni való remekmű volt. A pupillám csak akkor nyílt igazán óriásira, amikor a terepgyakorlat után Károly egy rajzos füzetkéből rámutatott a nekem szánt őzbak sematikus agancsrajzára, feltüntetve a várható trófeasúlyt, és az állat "lakcímét". Mondtam is magamban: na, zöldfülű MAVOSZ-os, most bevisznek a dzsungelbe! Nem is nyugodtam addig, míg meg nem tudtam, hogy ezt a bakfigyelő és mezei leltározó módszert egy osztrák szakiskola igazgatójának kérésére, javaslatára kezdte el Károly. Napjainkban nemrég ugyanezt láttam Kővári Ferenc kollégánknál, Jász-Nagykun-Szolnok megye "őzbaksámánjánál". Miután ő is megtisztelelt egy alkalommal hívástudományával, elmondhatom: ők úgy ismerik és terelik őzbak állományukat, mint a puszták pásztora a reá bízott nyájat. Összefoglalva ezt az emlékcsokrot: megtáncoltattunk tíznél több süvölvény bakot, láttam boszorkány-vagy ördöggyűrűben vágyfutást. Földön ülve, elgémberedve elpuskáztam egy odaosonó középkorú őzlegényt. A finálé mégis tökéletesre sikeredett. Reggel 6.45-kor, egy gabonatarlón meglőttem akatalógusban rendeltetett remek agancsú őzbakot. Az már csak hab volt a tortán, ahogy a 200 méter távolságról síphangra elinduló bak zsinóregyenesen érkezett a tőlünk kb. 80 méterre lévő meglövési helyhez. A trófea súlya 310 g lett. Most télen, a károly által kedvelt és másoknak is javallt mézes gyógynövényes teát kortyolgatva elevenítem fel emlékeimet egy általam nagyrabecsült vadászemberről, egy hangulatos és tanulságos vadászatról."




Ami pedig a rajzos füzetkében állt az a következő:

Körzet: Apátszállás
Megfigyelés helye: Hármas határút
Leírása: 300 gr.

Dunaújváros hármashatár.
Szép lövéssel lőtte Török Henrik
1980.08.12. 6.45. aláírás: Nagy Károly.

Örülök, hogy megoszthattam veletek Karcsi bácsi emlékét, büszke vagyok rá, hogy ismerhettem!
Nyugodjon Békében.
 :Emel

 :OKO :OKO :OKO   :Emel

De szívesen olvasnék még több ilyet! Akár a közülünk eltávozott, akár ma  élő Vadőrökről, Vadászokról!

Köszönöm szépen!
Ehez a történethez még az is hozzátartozik, hogy akkor véletlenül vásároltam meg az újságot, és azt lapozgatva mikor ehez a cikkhez értem, rögtön felismertem a kis három oldalról rajzolt őzfejes ábrát, rajta Karcsi bácsi írásával! Annak idején sok ilyet láttam, az kézírása pedig szerepel abban az 50 vadász emlékéből címü könyvben amit dedikálva apámnak adott ajándékba, és megtisztelte őt még azzal is, hogy a könyvben írt történet főszerepét apám kapta. Majd egyszer azt is leírom ide! Visszatérve, nekem is előjöttek az emlékeim Karcsi bácsiról, és amiket tőle tanulhattam! Például hogyan lehet őzbakot becsalni vadászkalappal, vagy hogyan lehet kis létszámmal rókát terelni a nádasba eredményesen! Ezek miatt éreztem azt, hogy érdemes arra, hogy megmaradjon az emlékekben, és nem felejtem el soha! :Emel :Emel :Emel

Üdv Turizotya!
Habar én nem ismertem a vadászmesteredet, de nagy érdeklődéssel olvastam megemlékezésedet. Nagyon kíváncsivá tett az a megjegyzésed, hogy vadászkalappal őzet csalni? , szeretnem ha ezt a módszert bővebben leírnád, akar privátba is de szerintem mindenkit érdekel minden kisebb nagyobb titok a vadgazdálkodásról és ezen belül minden. Maradok tisztelettel. :Emel

Üdvözletem!

Először is örömmel veszem, hogy van érdeklődés a dolog után, és szívesen megosztom mindenkivel! Megvallom Karcsi bácsinak nagyon sok volt a tarsolyában az őzekkel kapcsolatban!
 A módszer a következő:

Amikor a bakok elfoglalják territóriumukat olyankor ugye védik is azokat más bakokkal szemben! Eddig még semmi ördöngősség nincs a dologban! Hanem mondjuk kint van a megfigyelni kívánt bak a búzában, lucernán stb. általában ugye jó messze, és még a párzás sem megy, úgyhogy a sípot el lehet felejteni! Akkor jó szél mellett oda kell kúszni a bak 250-300 méteres közelébe, lehúzódni és kalappal a kezünkbe integetni kell míg a bak észre nem veszi ezt! És mivel azt hiszi, hogy másik fajtársa garázdálkodik területén rögtön el is fog indulni, hogy elhajtsa a betolakodót! A lényeg az, hogy nem kell folyamatosan integetni ha már elindult felénk, mert, ha közben abba hagyjuk, akkor a bak bírálható, megfigyelhető távolságon belül meg fog állni! De ha folyamatosan integetünk az észleléstől kezdve, akkor nem fog megállni, és odajön akár 3 méterre is amíg észre nem vesz minket és elugrik!
Mikor én ezt először hallottam Karcsi bácsitol kinevettem! Aztán megmutatta, és tényleg működött! Nekem meg gyerekként tátva maradt a szám!
 :Emel

Zoli!
Nem kételkedek abban amit írtál, de nehezen tudom elképzelni. Már csak azért is, mert én azt tapasztaltam, hogy sokszor az is elég, ha meglátja a kalapos fejet megmozdulni, és már riasztva hátat is fordít!

Azt már én is láttam, hogy a kalapot olyan ütemben, és olyan hanggal verik oda a földhöz ahogy az őz szokott dobbantani ha nem ismeri fel mit lát.
Azt is ismerem, hogy egy vastagabb faágat levágva bekúszva a vetésbe leszúrnak a földbe amikor a bak nem figyel. Amikor észreveszi eleve felkelti a figyelmét mert az előbb még nem volt ott. Aztán megkocogtatva, megrázva a fát utánozni próbáljuk a háncsoló bakot. A territóriumát védő bak általában közelebb jön, és így könnyebb elbírálni. De ha felismer, rendszerint többet nem lehet így becsapni.

Próbáljátok ki! Itt végül is a mozgatáson van a hangsúly, és ha a kalappal integetsz előbb, messzebbről észre fog venni!
De persze azért írtam, hogy nem feltétlenül kell teljesen közel csalni, mert egyszer elugrasztod, utána annál a baknál nem fog működni!
De ez is egy mesterség!
 :Emel

Én a takarásul szolgáló bokrokat szoktam meg-meg rázogatni, üzekedéskor is, meg máskor is . A kiváncsiságtól hajtva, erre is közelebb jön a bak . Bikánál meg a cserkelőbottal "verem" a bokrokat, vagy agancskoppanást, -surlódást próbálok utánozni . Persze csak kevésszer és óvatosan .
 :kalapemel

Az elmúlt héten volt szerencsém megnézni a keszthelyi Vadászati Múzeum Széchenyi-Kittenberger emlékszobáját...
Aki teheti, és olvasta a könyveiket, feltétlenül látogassa meg a kiállítást.
Felejthetetlen élmény lesz. Engem nagyon megérintett a szinte kézzelfogható múlt...

Múlt hónap végén láttam! Nekem is tetszett.  :OKO

Tiszteletem mindenkinek!

Esküdni mertem volna, hogy ebben a topicban olvastam a Gyöngyvirágtól Lombhullásig című dokumentum film vadászáról. Az lenne tehát a kérdés, hogy név szerint ki Ő? Lőrincz Sándor neve rémlik, de se az interneten se a saját memóriában nem találom. :) Előre is köszönöm!

Lelovich György ha jól emlékszem.

Én is Lelovich Györgyről tudok.

Egy emlékezetes találkozás emléke. A minap került újra a kezembe:

(http://up.picr.de/8169812jbs.jpg)

http://hvg.hu/kultura/20111213_maderspach_viktor_soproni_nepszavazas#rss

Korabeli képek .

V. K. Arszenyev
(http://imagerz.com/QEBHUEtvAwMGAg9ERQVR)

Derszu Uzala
(http://imagerz.com/QEBHUEtvAwMGAg9ERAVR)

 :kalapemel

No igen, az "Őserdők fia" alapmű.

Sziasztok!
Most, -amióta nem tudom élni az addig megszokott pörgős életemet -megfogadtam, hogy ami eddig idő hiányában elmaradt bepótolom.
Ezek közé tartozott az évek óta halogatott könyvtár- katalogizálás is.
A munka közben döbbentem rá, hogy az egyik kedvenc magyar vadászíróm egy éve távozott el közülünk.
Videcz Ferencről van szó.
A sors ajándéka számomra, hogy személyesen többször is találkoztunk és beszélgettünk, időnként leveleztünk.
Egy elragadó személyiség volt. A kedves, szimpatikus, örök öniróniával átszőtt vadásztárs.
Írásai is hasonló stílusban íródtak.
Amikor kézbe vettem megint a jellegzetes írásával dedikált könyveit óriási hiányérzetem támadt.
Hiányozni fognak az írásai a vadász-sajtóból!
Hiányozni fog a tanítványoknak, akik az ő hatására indultak el a vadászélet nem mindig sima útján. Hiányzik a barátoknak, akikkel valaha is együtt vadászott.
És hiányzik a baranyai vadásztársadalom kulturális életéből.
Itt hagyta viszont a csodás érzékkel és tehetséggel megírt könyveit. Mára már emlékül, hogy ne felejtsük el.
Feri bácsi!
Soha nem felejtünk el!

J. vadász





   

Sziasztok!

Az egyik ismerősöm minden reggel közzétesz a facebook-oldalán egy rövid írást, amelyben valamelyik ismert magyar író, vagy költő életét mutatja be olvasmányos stílusban, saját kutatási eredményeivel kiegészítve. Így szinte mindig van benne olyan életrajzi elem, ami kevéssé közismert, de sok mindent megértethet.
Ma Fekete Istvánról írt.

Nyáry Krisztián cikke:

"A 26 éves Fekete István 1926-ban egy bakócai falusi bálon ismerte meg a 17 éves gimnazista Piller Edithtet. István akkor végezte a gazdasági akadémiát, ahol mezőgazdásznak tanult. Első állását Bakócán, egy grófi birtokon kapta. A lány apja is ebben a kis baranyai falucskában volt körorvos, ahová a Vajdaságból menekültek Trianon után. A hallgatag fiatalembert lenyűgözte az életrevaló, mosolygós Edith, akibe hamar beleszeretett. Jegyben járásuk alatt távol éltek egymástól, mivel István megpályázott egy gazdatiszti állást egy ajkai mintagazdaságban. Három év alatt több száz levelet írt menyasszonyának, akit leveleiben Bibócskának nevezett, önmagát pedig faragatlan Pistának. Vágyakozó, epekedő, tréfálkozó szép szerelmes levelek voltak ezek. István nagy gonddal építgette közös otthonukat. „Amikor hazahozlak, akkor aztán fellobban mesemondó, szép kályhánkban a láng, és a Te drága közelségedben sok szép mese fog megszületni a szívemben.” Mire a ház megépült, az esküvőt is megtartották. A várt felhőtlen boldogságra azonban hiába vártak. Két gyermekük születése után hamar kiderült, hogy Edithet súlyos betegség kínozza: a mániás depresszió. A házasság rövid harmonikus pillanatait sokszor szakították meg elviselhetetlen időszakok: hol napokig tartó csend, hol hangos dührohamok. Volt, aki az javasolta a férfinak, váljon el. István azonban őszintén szerette feleségét, ezért élete végéig ő is együtt élt Edith betegségével. Sokszor a természetbe menekült otthonról, és az erdei állatok életét figyelte. Első írásait a Nimród vadászújságnak küldte el. A vadásznovellák után egy történelmi regénypályázatra küldte be a Koppányi aga testamentuma c. regényét, amely meghozta számára az ismertséget. A 40-es évekre már meg is élt a család az apa írásaiból, így Pestre költöztek. A háború után az írót,mint a rendszer klerikális és maradi ellenségét, kizárták az Írószövetségből, nem publikálhatott. Egy nap minden előzmény nélkül, talán tévedésből, ávósok hurcolták el, fél szemét kiverték, szétverték a veséjét és hajnalban egy kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol járókelők találták meg. Az ávósok ezt követően megkeresték Edithet és megfenyegették: azt kellett nyilatkoznia, hogy a férje utcai rablás áldozata lett. A hír ennek megfelelően hangzott el a rádióban. Ez újabb lelki terhet és nem múló szorongást jelentett a beteg asszonynak. Bár voltak jobb pillanatok, legtöbbször továbbra is elviselhetetlen légkör uralkodott a családban. Az író fia egy ilyen időszakban megkérdezte apját, hogy tudott „ezzel a nővel” nem két évtizedig, hanem akárcsak két hétig is élni? „Soha többé nem akarom hallani kisfiam, hogy az anyádat per nő titulálod – válaszolta az író – nagyon jól tudod, hogy rengeteg jó tulajdonsága van, nagylelkű, önzetlen, áldozatkész, gondos anya és normális időszakában nagyon kedves, jó és szeretetre méltó. De beteg szegény és nem tud uralkodni magán. … Azt azonban el kell ismernem, házasságunk alatt mindig úgy éreztem, mintha egy ekrozitos hordón ülnék, amelynek a gyutacsát már meggyújtották. A kérdés tehát csak az, hogy mikor fog felrobbanni alattam a hordó. Mert hogy felrobban, az biztos.” Végül nem robbant fel semmi. István és Bibócskája együtt élték le az életüket, és amikor tudták, élvezték a rövid, betegség nélküli időszakokat. Ilyenkor kutyájuk, Bogáncs társaságában együtt járták az erdőket. Az író halála után Edith minden nap kilátogatott a Farkasréti temetőbe, és gondozta férje sírját. Akárcsak a hagyatékát: még Moszkvába is elment, hogy elintézze az orosz nyelvű kiadást a magyar hatóságok helyett. Még megérte, hogy férje Jókai Mór után a legnépszerűbb, világszerte a legtöbb eladott könyvet publikáló magyar szerzővé vált. A rendszerváltás után gyermekeik kívánságára újratemették mindkettőjüket Göllében, Fekete István szülőfalujában. Hűséges kutyájukat, Bogáncsot is velük temették."

Kapott a cikkhez egy kiegészítő üzenetet is: Feketét azért temették újra Göllében, mert ez volt a végakarata. (Ediith valószínűleg azért temettette Farkasrétre, hogy a közelében legyen.)

Zoli

Zoli! :Emel

Érdekes, számomra eddig ismeretlen része Fekete István életének.
Köszönöm! :Emel

Kedves Attila!
Ha további érdekességekre vagy kíváncsi, akkor érdemes elolvasni ifj. Fekete István: Fekete István az Édesapám volt..című könyvét(Móra Kiadó, 2004.).
Engem is ért néhány meglepetés a könyv olvasása közben...
Üdv: J. vadász

Szervusz J.Vadász! :Emel

Be sem merem vallani, de nem is hallottam róla! :St
Köszönöm, hogy megírtad!  Megnéztem a vaterán, és egyből le is ütöttem! :T :T :T

Vadászüdvözlettel: Attila

Én rossz szájízzel olvastam ezt a könyvet, annak ellenére, hogy sok érdekes új információ van benne.
Nagy része közvetlen idézet Fekete István naplójából, amiben jópárszor leírja, hogy ezt a naplót saját magának, csakis saját magának írja, nem szeretné, ha más is beleolvasna (ország-világ).
Megmondom őszintén, amikor ezzel a figyelmeztetéssel találkoztam, arra gondoltam, hogy leteszem a könyvet...de győzött a kíváncsiság. Akkor szégyeltem magam, hogy tovább olvasom.

Viszont pár év távlatából úgy látom, hogy helyére kerültek bennem a dolgok, és talán nem követett el a fia bűnt azzal, hogy kiadta naplóját. De ezt döntsék el az erre hivatottak, akik ehhez értenek. Pl. Nagy Domokos Imre. Kíváncsi lennék a véleményére.

Nagyon szívesen, Attila!  :Emel

Attila!
Nagyon örülök, hogy segíthettem. Jó olvasást kívánok!
Vadászüdvözlettel: J. vadász

Szia Anti! :Emel
Igen, érdekes amit írtál.  Tény, hogy azok a gondolatok amelyeket az ember csak saját magának írogat, az sokkal többet elárul róla, mint bármilyen a közszemlére szánt írása.  Biztosan kiderül Fekete István legbelső világáról sok minden, de  mégis úgy gondolom, valóban illett volna betartani  kívánságát! :Vvon

Vadászüdvözlettel: Attila

Nem vagyok biztos benne, hogy NDI hivatott erre vagy ért hozzá. A személyes véleményem az, hogy nem...

Szintén néhány személyes vélemény.
Amikor elolvastam ifjabb F.I. Nők,nők,nők c. könyvét, elhatároztam, hogy soha többé egyetlen írását sem veszem kézbe.
Nagyjából ugyanezt a fogadalmat tettem a Magasles c. könyv elolvasása után NDI szerzeményeire. 

Jól tetted!
Én is ezt gondoltam a Vuk és a simabőrűek elolvasása után.
Magasles egy fokkal jobb, de így is nagy csalódás.

Üdvözlet Urak!
Egyetértek Lajos és Pyrus véleményével.
Mindenkinek van egy egyéni írói lelke és stílusa. Főleg az ilyen karakteres írókat nehéz utánozni, illetve kiegészíteni.
Fekete István leírásait, Széchenyi Zsigmond fanyar humorát, Kittenberger Kálmán tárgyilagos sorait nem lehet felülmúlni.
És még folytathatnám a sort...
Pontosan azért voltak ilyen kedveltek a "régi nagyok", mert valamelyiküknél mindenki rátalált a neki tetsző stílusra.
Nem volt véletlen, hogy generációk nőttek fel ezeken a könyveken.
Üdv: J.vadász 

Lehet, csak rendelkezni kell az L.P.L. társulat sorsjobbító üdvmódszer rendszerével!

L'art pour l'art - Vastyúk 4. - Hogyan Kell Festeni??! (http://www.youtube.com/watch?v=b3C8FyEONM0#)

A 3. perc után érdekes. Fuchs Tóni bácsi, az egykori valkói fővadász:

Valkó Világa 3/4 (http://www.youtube.com/watch?v=MidyiOyNU10#)

Szia Anti.
Jó volt hallgatni Tóni bácsit.
"erdő az én templomom,vihar tört fa az oltárom ,ott imádkozom "
Üdv:HSanyi

Az emberség , a tisztesség és a vadászattudomány mércéjének tartom Tóni bácsit .

Üdv az OGRE

István Báttyám! Nyugodj békében! :riii

http://huntingpress.eu/magazin/elhunyt_dr_sterbetz_istvan (http://huntingpress.eu/magazin/elhunyt_dr_sterbetz_istvan)

 :Emel

Ismét kidőlt egy hatalmas tölgy.Nyugodjon békében!

Sajnos megint egy "Nagy Öreg" távozott közülünk.
De a tapasztalatai és élményei az írásaiban és a könyveiben itt maradtak.
És -hála kitartó, lelkes munkájának- még lehet látni a pusztákon túzokot, amelynek megmentéséért annyit fáradozott!

 :Emel

Isten nyugtasson Pista Bátyám!
Számomra mindíg példaértékű volt szakmaiságod, hozzáértésed, szerénységed. A kevés alkalom, pedig, amikor vadászhattunk egy társaságban, hallgathattam történeteidet ajándék.
Az itt is idézett mondataid pedig életre szóló útmutatás számomra:
„A vadászatot és a természetvédelmet nem lehet szétválasztani. Az ember által befolyásolt, állandóan alakított természetet csak széleskörű összefogással lehet fenntartani, ezért ma már a természet és a környezetünk, emberi szabályozás nélkül nem tartható fenn…”
(Aki ismer, tudja miért.)

Nyugodjon békében!

http://huntingpress.eu/magazin/elhunyt_dr_nagy_lajos (http://huntingpress.eu/magazin/elhunyt_dr_nagy_lajos)

" A nyúl az Isten ajándéka" kezdte kedvenc mondatával az előadást...
Ez a kép jelent meg bennem a hír hallatán.
Azon szerencsések közé sorolom magam, akik találkozhattak vele és hallgathatták előadását.
Mert idős kora ellenére még vendég-oktatóként tartott előadásokat a Debreceni Egyetemen.
Óriási tapasztalat és tudás száll sírba Lajos bácsival, amit szerencsére nem fukarkodott megosztani senkivel.
Nyugodjék békében! :Emel

Júniusban elfeledkeztem megemlékezni Róla. Számomra ő az örök etalon.

Fekete István - Nem tollal, szívvel kell írni - 1. rész (http://www.youtube.com/watch?v=p-HIb6I3yxs#)



Fekete István - Nem tollal, szívvel kell írni - 2. rész (http://www.youtube.com/watch?v=Gy_U_1hIkaY#)

A legelső könyv életemben (8-9 éves lehettem) a LUTRA volt -amit azóta is évente elovasok- , az óta hálistennek az összes ma elérhető könyve megvan .  :Emel

Mély megrendüléssel hallgattam a hírt, hogy Tóth János Barátom eltávozott közülünk.


Janikám!
Nyugodni sosem tudtál, ezért inkább azt kívánom, hogy szárnyalj szabadon madaraid között odafent! :WA

(http://kepfeltoltes.hu/121001/485689_372331352847378_2049583701_n_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Sok ilyen,és hozzá hasonló ember kellene a vadásztársadalomba. Nyugodjék békében... :Emel

Az tény, hogy rengeteget tett a solymászatért, a ragadozó- de minden a madárért. Igazi megszállott volt. Feláldozta értük  mindenét!
A Hortobágyi Madárkórházból szinte nem is volt olyan tudósítás amiben ne szerepelt volna.
Ha valakit érdekel, temetése október 12.-én pénteken 11 órakor lesz Sülysápon a pesti oldali temetőben.
(http://kepfeltoltes.hu/121002/196542_3605073177582_89587219_n_1__www.kepfeltoltes.hu_.jpg)

Én ott leszek az biztos.

Akkor szólj rám, hogy megismerjelek! :)

Te Attila,nekem most mondták,hogy jövőhét pénteken lesz a temetés. Na most akkor mikor lesz?

Jogos, most kérdeztem rá, és tényleg 12.-én lesz 11 órakor!

‎131 éve született Kittenberger Kálmán, híres vadász, Afrika-kutató, zoológus, természettudományos író.
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151095696956194&set=a.358684646193.153925.358670536193&type=1&theater (http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151095696956194&set=a.358684646193.153925.358670536193&type=1&theater)

Tegnap elkezdtem sokadszorra elolvasni a Csui!.. című könyvet,és egy érdekes dologra figyeltem fel,Idézem a szerzőt.
"Itt fogadtuk fel az ún.White huntert,a professzionista fehér vadászt is,aki szafárinkat rendezni,vezetni,és társamat,Károlyi Istvánt,vadászat közben kísérni fogja.Stubnak hívják az illetőt:H.L.Stub."Eljutottam a bivalyos fejezetben addig,míg Károlyi közel a sátorhoz lőtt két bivalybikát.Ekkor jutott eszembe,mintha én ezt valahol olvastam volna Károlyi istvántól.Ma megkerestem,és az 1993-as Nimród Vadászélmények Idegen Tájakon című könyvben meg is találtam.Károlyi viszont ezt írja:"Reggel 6 órakor"fehér vadászom",H.L.Button..."Akkor most hogy is hívták a "fehér vadászt"?

Talán a gróf úrnak ez volt a véleménye Mr. Buttonról . . . !   :Q :Q ;D   Stub = tuskó .   :OO :OO ;D

Károlyi sem biztos, hogy csak egyszer volt Afrikában?... :Vvon

Szerintem a két esemény ugyan azt írja le.Mindegyik eset 1929.11.22-én történt,a Gurumani vidékén,Károlyi vadásztársa egy Zsiga nevű vadász,Széchenyi viszont nevén nevezi vadásztársát,akit Károlyi Istvánnak hívtak.

 Károlyi István sokat betegeskedett azon a szafárin.
Lehet, hogy éppen láz gyötörte, vagy éppen "kinin-napon" írta azokat a sorokat.
Az viszont a "Csuiból" világosan kiderül, hogy kettőjüknek közösen volt egy profi "Fehér Vadásza".

A fentebb említett Idegen Tájakon c.könyvben van egy másik írás gróf Károlyi Istvántól "CSUI Utolsó napok a Mara-folyó vidékén címmel.Ebben is Button a fehér vadász neve,pedig ez az írás 1931-ben készült.Szerintem Karácsony úrnak van igaza,mert Széchenyi az egész könyvben szapulja Stub-ot.

Hétvégén a gyerekeimmel a Természettudományi Múzeumban jártunk. Többek között ezt mutathattam meg nekik:

(http://up.picr.de/13433553gx.jpg)

 :Emel

Szervusztok.
Ma megleptek a kollágáim egy filmmel a cime Büvös vadászok.A régi rendszer vadászatiiról vadászairól szól .Kiváncsi lennék rá ,hogy esetleg látta e valaki ? és mi a vélemyénye róla ?
Azt sajnálom,hogy a két világ háború közötti évek kimaradtak belöle,és még biztos lehetet volna ezt még jobban boncolgatni.
Üdv:HSanyi

Szia Sanyi!
Pár éve vetítette valamelyik tévé, természetesen valamikor az éjszakai órákban. Akkor jó részéről lemaradtam, de szerencsére Sakac segített rajtam, így azóta többször is megtekintettem.
Nekem tetszik, van egyfajta nosztalgikus hangulata.
Ami hiányérzetem van vele kapcsolatban, hogy nagyon jó lett volna, ha mondjuk a Monarchia vadászataival kezdődött volna, majd a Horthy-korszakot is jól kivesézi. Magyarul sokkal bővebb lére is ereszthették volna... De így is elfogadható, hogy a '45 utáni történelmi korszakon van a hangsúly.
Leginkább az emberi része volt izgalmas számomra. Egyes kommunista vezetők milyenek voltak vadásznak...
 :Emel

Szervusz.
Nekem is tetszet de hiányoltam a 1945 elötti idoszakot ,szívesen hallottam volna az akkor történtekről is.De ahogy írod nosztalgikus a történet,igaz nem arról kéne szolni ,hogy milyen jó helyzetben voltunk akkor és milyen csodás trófeákat zsakmányoltunk.Volt azért ennek árnyoldala is ,igazábol rosszat nem mondot senki (pedig történt jócskán belöle ) Azt tudtam hogy az "Oreg " szerény és becsületes vadászvolt ,volt szerencsém beszélni olyannal aki vadásztatta ,azt is tudtam hogy sokk troger kapzsi puskás is volt közöttűk.
De valahogy mégis más volt a vadászat renoméja mint mostanában ( a közéletböl sokkal több neves ember szinész is vadászot ) az állami támogatást is másként mérték .Akkor rangja volt a vadászatnak ,ma meg ha meg kérdezed a kivülálokat akkor azt mondják,jobb esetben csak úri passió de mondanak ennél durvábbakat is.
Egy szónak is száz vége tetszet nekem is szívesen néznék még ilyen dokumentum filmeket ezekről az évekről talán ha egy kicsit tárgyilagosabb lenne az jó lenne.
üdv:HSanyi

" De mortuis nil nisi bene.  Halottakról jól (:- igazat) vagy semmit ."

Volt ilyen is meg olyan is - - - éppen úgy , mint ma , vagy a két háború között !  Pontosabban ma jóval silányabb a felhígult "ződkalapos különítmény" . . . !!!

(http://imagerz.com/QE8SDktvAwMBXlIbRwVR)

 :Vvon :kalapemel

http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=1290 (http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=1290)

 :Emel ! Ezen az oldalon lehet találni vadászatról szóló film híradókat .
http://filmhiradok.nava.hu/index.php (http://filmhiradok.nava.hu/index.php)

 :St Lemaradt ! A keresőbe ; vadászat          :OKO  :Emel

Szomorú hír kaptam ma egy keszthelyi vadászbarátomtól:

Meghalt Wentzely Dénes!

Isten nyugtasson kedves Dénes Bátyám!
Aki ismert biztosan nem felejti szálfa termeted, a szakmáért lángoló szavaidat, a hamiskás, nevető szemeidet, de legfőképpen : Igaz emberségedet!

Sok kellemes percet szerzett írásaival! :OKO

Adjon neki Isten békés nyugalmat! :(

Újabb legendás alakja távozott az Erdész-Vadásztársadalomnak...
Szerencsés vagyok, mert személyesen ismertem, és találkozásaink alkalmával jókat beszélgettünk.
Szakmai elhivatottság, tisztesség, humor és pipafüst.....ez volt Dénes bácsi!
Nyugodjék békében!

Nem tudom megállni, hogy ne gépeljem be Dénes Bátyánk egyik írásának egy számomra nagyon kedves -és Rá jellemző - részletét:

" Egyszer azt kérdezte tőlen egy magas rangú vendég cserkelés közben az erdőn, hogy hogyan értem azt a mondásomat, hogy nem tudom az erdészt a vadásztól elválasztani?
És megállt előttem egy nyiladék kereszteződésében, várva a válaszomat.
Egy pillanatra elgondolkodtam, majd így feleltem:
- Én két részből állok. Nekem az egyik felem az erdész, a másik a vadász, és úgy képzelje el a felezést, hogy a bal oldalam az erdész!
- Miért pont a bal oldalad? - kérdezte megdöbbenve.
- Mert azon az oldalon van a szívem, és az az erdőé! "

Ismét elment egy legenda , meghalt Páll Endre . Az Isten nyugosztalja békében , nyugalomban .

http://huntingpress.eu/magazin/pall_endre_1923_2013

Üdv az OGRE  :Emel

 Minden tiszteletem a munkásságáért ! jó tollú vadászember volt !        :Emel

Végre ebbe a topikba is postolhatok vmit!  :PP

Wesselényi Miklós. Nincs olyan magyar történelmet szerető ember, akinek ne mondana valamit az árvízi hajós neve. Kevesen tudják azonban, hogy mennyire szenvedélyes és ugyanakkor különc vadászember volt ő és édesapja. Kevesen ismerik, hogy mily kihívást és egyben rangot jelentett részt venni legendás zsibói vadászataikon. Újfalvi Sándor 1854-ben írt könyve segítségével most a 19. század első felének erdélyi vadászvilágára tekintünk vissza.

http://www.kapszli.hu/apa-es-fia-a-ket-wesselenyi-miklos/

üdv
SC

Nagyon jó írás!  :OKO

Köszönöm Balázs !    :OKO :MEGH

(http://imagerz.com/QE4TCktvAwMCB11IEgVR)
Dódi Bácsi !

 ;D :kalapemel

     
   "Dicsértessék a Bakony,
    sédek és förtések világa,
    múlt idők tanúja,legendák őrzője,
    vadnak nevelője."
                            ( Ifj. Fuchs Antal )

Uraim!

Egy legendás vadász, - az éppen 350 éve meghalt - Zrínyi Miklós emlékére! A téma feldolgozva úgy, ahogy azt még nem tették meg hazánkban, pedig a híres vadászbalesetnek bizony van irodalma, nem is kievés!

http://kapszli.hu/egy-tragikus-sebzett-vad-utankereses-tortenete-zrinyi-miklos-halala-a-verebvezeto-vadasz-szemevel (http://kapszli.hu/egy-tragikus-sebzett-vad-utankereses-tortenete-zrinyi-miklos-halala-a-verebvezeto-vadasz-szemevel)

Üdv
SC

Köszönjük:-)

 :OKO :bravo

Köszi!

Jó volt és tetszett, hogy nem féloldalban lett elintézve a dolog kibontása. :OKO :TAPSol

Ez a Póka semmi ember lehetett, ha fatetőről nézte végig az egészet.

Balázs!  :OKO  :OKO  :OKO

http://index.hu/video/2014/11/22/zrinyi_mitosz/

Balázs!

 :OKO :OKO :Emel :Emel

115 éve ezen a napon született sokunk kedvelt Vadász írója Fekete István. Emlékezzünk rá!  :Emel

:Emel

Így igaz!  :Emel :Emel :Emel

Egyik kedvencem Tőle:


FEKETE ISTVÁN
 Február
 



Éjjel esett a hó. Az ablakrések zümmögtek, a kéményben elátkozott lelkek jajgattak, és a függöny meglebbent néha, mintha valaki be akart volna nézni a szobába, hol csak a szívem dobogott, és az óra tikk-takkolt éjszakai hangossággal.
 Nyitott szemmel feküdtem az ágyon, és lestem az időt, melyet az óra és a szívem a sötétségbe szórva elvettek tőlem.
 A szoba feketeségében árnyak kavarogtak, mint a füst, és ha megmozdultam, besurrantak a kályhába, melyet nem láttam, de éreztem, hogy nagy száját nyitva tartja, és hideg hamuja alá bújnak a ködből lett szellemek.
 Azután elaludtam.
 Amikor felébredtem, már reggel járt a kertben. Leseperte az éjszakát a völgyekbe, és megintette az órát, hogy jó lesz csendesebben viselkedni... A szívem is elhalkult már, mint a többi órák, melyek csak akkor járnak kemény léptekkel az idő útján, ha egyedül van az ember.
 De - mondom - ekkor már reggel volt, melyben emberek, varjak és cinkék jártak. Az emberek boltba mentek, hol pálinkát mértek, a varjuk az utakon lépkedtek, alaposan megnézve minden szemetet, a cinkék pedig ablakom alatt cserregtek, és a kis fekete szemük vidám volt, mintha tavasz lett volna.
 Akkor még magas volt nekem az ablak, hát székre térdeltem, és úgy lestem a cinkéket, melyek elrebbentek és visszajöttek üdén, színesen, és szabadok, érintetlenek voltak, mint a téli reggel.
 Egyébként csütörtök volt. Szabad, kalandleső csütörtök, amikor nem kellett iskolába menni.
 Az öltözködés percek alatt megtörtént, utána pedig kiforgattam zsebeimet, hogy megvan-e minden. Minden alatt: bicska, ceruza, madzag, parafadugó, órakerék és sok lószőr értendő. Főleg lószőrt, amit féltő gondossággal simítottam ki, hogy össze ne kuszálódjon, és a sodrásnál baj ne legyen vele. A lószőrt egyébként nem kaptuk ingyen. A lószőr azelőtt Csillag lovunk tulajdona volt, és nyáron a legyeket hajtotta vele. Most azonban tél van, légy nincs, minek a Csillag farkában az a sok lószőr? Ezt Péter mondta, a barátom, aki ritka nagy lókötő volt, s akiben - éppen ezért - tanítómesteremet tisztelhettem.
 Csillag azonban más véleményen volt a farkát illetőleg, mert amikor Péter a huszadik szálát szakította ki, úgy felrúgta, hogy Péter még engem is feldöntött, ki egyenlőre mint néző vettem részt a lószőr szerzésben.
 Péternek nagyobb baja nem esett, és nekem támadt: - Minek áll "ilyenkor" az útba?
 Beláttam, hogy Péternek igaza volt, de mentségemre szolgált, hogy nem tudhattam előre, hogy Péter "útja" felém fog vezetni.
 Miután feltápászkodtunk, és Péter korát meghaladó tökéletességgel kikáromkodta magát, kezdetét vette a lószőr sodrása, ami nem is olyan egyszerű munka. A kemény szálak sehogy sem akarnak sodródni, és visszaugranak, mint a rugók. Azt a pár szál lószőrt mégis hamar megfontuk, viszont Csillag minden további közeledésre nyugodtan felemelte a lábát, mutatván, hogy rúgási kedve cseppet sem csökkent. A lószőr az övé, és ingyen nem adja...
- Egye meg a fene ezt a dögöt - mérgelődött Péter. - Majd holnap szerzek a tejcsarnoknál. - És ezzel el is felejtettük Csillagot, bár nem volt szép tőle ez a szűkkeblűség.
 Csillag azonban nem felejtett, és este, amikor Péter apja gyanútlanul közeledett hozzá, úgy felrúgta, hogy az öreg Pétert a fal fogta meg, mert neki senki sem állott az útjában.
 Másnap reggel pedig Péter megszerezte a kellő farokszőr mennyiséget a tejcsarnoknál, hol felügyelet nélkül álltak a lovak. Délben már az enyém volt ez a kincs, három szivar árán. Három szivar, mi az? Hát észre lehet venni három szivar hiányát egy rendes szivardobozban?
 A lószőrt aztán rejtegettem, és közben feldolgoztam immár kellő szakértelemmel. Ez a maradék azonban még mindig nagy érték... és szeretettel simogattam meg azon a csütörtök reggelen, amikor félméteres párnát rakott kertünkbe a hó, és nagy volt a csend, mintha a hó minden kiáltásra még az éjjel ráfeküdt volna.
 Kis csizmáim nyakig szakadtak a laza hóba, amikor kertünk alól elindultam a mezők felé.
 Túl a dombon, mint fekete írás fehér táblán, kökénybokrok ezer ága-boga hallgatott. Furcsa bokor ez a kökény. Ha majd a föld fekete barázdái megnyílnak körülötte, akkor fehérbe öltözik, most meg milyen fekete... Messziről látni kemény, sötét pálcáit és az árkot, melyet nem temetett be a hó, mert fújt a szél, és kopaszon maradt a kökényes oldala, hova odasüt a nap, és szívesen elkaparásznak rajta a foglyok.
 A foglyok! Robajló repülésű, elérhetetlen madarak. Ó, hogy vágytam utánuk. De ma aztán vége az elérhetetlenségnek. Annyit fogok belőlük, amennyit akarok, mert hónom alatt van a kincsek kincse, a „Tőr"! Erre kellett a lószőr.
 Nem nagy dolog az egész. Egy vasabroncson madzagküllők, s a küllőkön finom lószőrhurkok, melyekbe ha a fogoly belelép, elveszett.
 Siettem, amennyire lehetett. Szemem ösztönösen kutatta a határt, és éreztem: rosszban járok. - Nono - biztatott az ördög - , hiszen ez a ti vadászterületetek.
 De ilyenkor nem szabad a foglyokat bántani - hadonászott bennem a lelkiismeret.
- Puskával - mondta az ördög - de tőrrel...
 Ekkor már odaértem a gazos mellé, és folyt rólam a víz a rohanástól.
 A tőrt úgy állítottam fel, mintha az iskolában ez lett volna a fő tárgy, és én színjeles tanuló, ami a valóságban nem állta meg a helyét.
 Letapostam kicsit a havat, elhintettem a búzát egy kis polyvával, és elbújtam egy kukoricaszár-rakásban, amely alig puskalövésnyire csúcsosodott a tőrtől. Az "én tőrömtől".
 A szár közt nem fáztam. Lestem a foglyokat, melyek nem látszottak, hallgattam az egeret, amely nagy zörgéssel mászkált a
 fejem felett, és a nagy magányosságban férfinak éreztem magam, ki - ha tőrrel is - de vadászik.
 Néha varjak szálltak magasan a falu felé, néha vadludak kiáltoztak, és egy nyúl is elbaktatott előttem, olyan közel, hogy a gyönyörűségtől a szívemre szorítottam a kezem. Közben elhatároztam, hogy kunyhót építek itt a bokrok között, orvvadászatból élek, és feleségül veszem Kovács Ilonát...
Boldog voltam! Álmodoztam, és szinte elállt a lélegzetem, amikor tőröm felé néztem. Ott kapargáltak a foglyok... Hogy honnét jöttek, a jó Isten tudja. A tőrt gyanakvással kerülgették, de a körülötte elhullott szemeket már szedegették... (Ilona, Ilona, ha most velem lehetnél! Meglátnád, hogy egy kilencéves „fiatalember" is lehet férfi.)
 A foglyok közben belemelegedtek az evésbe, és már rajta álltak a tőrön. Jöttek, mentek, de a hurok még egynek sem akadt a lábába...
 Nem baj. Majd beleakadt
 Az első foglyot mindenesetre Ilona kapja.
 A foglyok ekkor mintha figyeltek volna valamire, amit én nem láthattam, és látszott rajtuk, hogy sietve kapkodják össze, amit még lehet, aztán: burrr... fel a levegőbe!
 De nem ám mind! Nem ám! A dicsőségtől könnybelábadt a szemem, mert egy ott vergődött a tőrben, aztán pedig ijedten himbálózott meg velem a havas világ, mert a bokrok mellett kutyával, puskával megjelent az édesapám...
 Szinte éjszaka lett körülöttem. A szívem ijedten mérte megint az időt, apám pedig levette kalapját, és azt mondta: - A ponciusát a gazemberének! Pfuj, Nórai! Neked is csak ennyi eszed van?
 Aztán kibontotta a hurkot és a foglyot, az én foglyomat - eleresztette. Aztán felemelte a tőrt, és vizsgálgatta; Nóra pedig, az öreg, hűséges Nóra szép lassan szimatolgatva elindult a nyomomon.
 Még a farkát is csóválta hozzá. Megérezte az ismerős szagot, úgy jött búvóhelyem felé, mint a végzet.
 A szívem, mintha már nem is bennem, de kint a havon dobogott volna, és vadul mérte azt a kis időt, ami még életemből vissza van...
 Az öreg kutya bedugta orrát a kukoricaszár közé, és vad örömmel ugrálta körül vesztőhelyemet, széles vigyorgással, mint odahaza, amikor bújócskát játszottunk.
 Apám gyanakodva nézte a kutya viháncolását, és elindult a szárrakás felé. Arcán csodálkozás volt, kezében pedig az én tőröm, mellyel Ilonának akartam megszerezni a „kenyeret"; aztán elhúzta előlem a takarást, és Nóra széles jókedvében megnyalta a képemet.
 Fülemben valami csobogás indult el, és ekkor úgy éreztem, valami rettenetes dolgot tettem. Édesapám szótlanul nézett rám, és azt hittem, többet soha nem fog szólni, holott később tudtam meg, hogy úgy megijedt sápadtságomtól, hogy nem jött szó ki a torkán.
 Csak Nóra, az öreg Nóra nem ismerte fel a helyzetet és összevissza rohant körülöttünk vidám ugatással, mely megtörte a jeget köztünk.
 Édesapám ledobta a tőrt, lefektette a puskáját, és elővette kését. Úristeni Mi lesz ebből?I
 Levágott egy hajlós vesszőt, és azt mondta: - Gyere ide! - mentem, mint az áldozat a máglyára, mellettem Nóra, mint díszkíséret.
 - Hajolj le!
 Az öreg Nóra csak akkor vette észre, hogy itt valami baj van. Elugrott mellőlem, amikor megsuhogott a pálca a levegőben. Én nyöszörögtem, Nóra pedig égnek emelt fejjel vonított. Hazafelé állandóan mellettem jött, nyalta a kezem, és rá se nézett apámra.
 Nem is tőröztem én azóta se, de nem is lett Kovács Ilona a feleségem.

 :Emel

Szép estét!
Most találtam meg az oldalt, ahol Stoflitz Ottót említik. Ottó nagypapám testvére volt. Én is sok jó történetet hallottam róla! :)

 :fejv

http://www.betekinto.hu/2011_1_kis_kapin

"S mivel rendelkezett egy kis írói vénával is"      Gratulálok a cikkírónak! Sz. Zs. a legnagyobb magyar vadászíró! Szerintem.

Fekete István élete

http://rtl.hu/rtlklub/21szazad/fekete-istvan-regenybeillo-elete

Ha lesarkosítom a dolgot az Ő könyvei indítottak el a vadászat rögös útján ! :OKO

Nem vagy egyedül. Bezzeg mikor kötelező volt, nem akartam olvasni. Most meg nem is tudom hányadik alkalommal, de a Zsellérek-et olvasom.
 :Emel

Valahogy még ezt is elnézzük neki... ;D

118 éve született gr. Széchenyi Zsigmond.   :Emel

Tegnap elfelejtettük...  :St

https://www.youtube.com/watch?v=23JkbpzqCII

Valaki meg tudná mondani, hogy Maderspach Viktor milyen tìpusú Mannlichter-Schönauert használt? A kaliberében sem vagyok bizonyos de valmi 7mm.... talán.

 :Emel

http://mek.oszk.hu/10500/10500/10500.htm
http://mek.oszk.hu/10500/10500/10500.htm
Ezeket próbáld tanulmányozni.

Na, jól időzìtettem... kb az amit meg nem olvastam el. Pont most olvasom a Páreng-Retyezátot...

Romániában voltam nemrég, az Oláhok vérnyomán....-t olvastam előtte. Volt alaphangulat rendesen. Főleg ahogy ércelődtek...

https://www.magyarvadasz.hu/index.php?p=vadaszhirek&id=3400

http://m.origo.hu/itthon/20181109-nagyon-izgulok-hogy-milyen-lesz-a-film-szechenyi-zsigmond-felesege-nyilatkozott-az-origonak-video.html

Érdekesség:
(részlet az ajkai Fekete István Irodalmi Társaság 2018. novemberi elnökségi ülésének jegyzőkönyvéből - forrás: zsellerek.hu)
"...levelet kaptam ifj. Fekete Istvántól, melyben a könyvvel kapcsolatos leírásokat szeretné helyesbíteni, hogy végre mindenki tisztán lássa, mi is történt valójában.
Az elnök felolvassa a kapott levél ide vonatkozó részeit:

A sas-hegyi lakás „kibombázásának” igaz története:

Rajnai Gábor színművész, Édesapám által írt Dr. Kovács István című filmben jelentős szerepet játszott és a felvételek alatt nagyon megkedvelték egymást. A színművész elmondta Édesapámnak, hogy a villája alsó lakása üres – vagy elhagyott - , mert az előző lakó Thalmajer Alfréd, a Nemzeti Bank vezérigazgatója vidékre távozott és bejelentette, hogy a jövőben nem tartanak igényt a lakásra. Budapesten nagy lakáshiány volt a háború utáni években. Rajnaiék attól féltek, hogy a megüresedett lakásról tudomást szereznek a kommunisták és valami párthű „káder” kiigényli azt. Ezért elvitte Édesapámat, hogy megmutassa neki a közel 400 m2-es ( teraszos, hétszobás, három mellékhelyiséges ) luxus lakást. Édesapámnak érthetően nagyon tetszett a lakás, és a több holdas kerttel, öreg fákkal, bokrokkal körülvett villa is.
Mikor hazajött látogatásából elmondta a Tárogató úti villa kényelmét, környezetének szépségeit, de mi Anyámmal nem akartuk otthagyni a sas-hegyi szép lakásunkat, a csodálatos kilátást a városra. De Édesapám egy-két napon belül meggyőzte Anyámat, hogy a Tárogató úti lakásnak sok előnye van. Főként télen a túlzsúfolt és akadozó közlekedés miatt, mikor csomagokat cipelt valaki, nem volt könnyű felkapaszkodni sas-hegyi lakásunkhoz.
A másik oka a közlekedés mellett a Tárogató úti lakásba költözésünknek, hogy:
- Ott Édesapámnak külön dolgozószobája volt, Anyámnak, Nővéremnek és nekem külön szobánk, aztán vendégszoba, cselédszoba stb.
Anyám, amikor megkérdezték tőle, miért hagytuk ott a szép sas-hegyi lakásunkat, melynek mi voltunk az első lakói, mindig azt mondta:
- Mert kibombáztak bennünket!
Ebből annyi igaz, hogy – 1944. november valamelyik utolsó napján bombatámadás érte a Sas-hegynek azt a részét, ahol a Miasszonyunk utca 8 számú villa állt. Az egyik nagy bomba a villától 40-50 méterre vágódott le. Kidöntötte a kerítés egy részét, fél tucat vastag fát derékba tört, az ebédlőnk ablakát rámástól kifújta… A bútorokat feldöntötte a légnyomás,
a festményeket letépte a falról. Két vagy három nap múlva azonban az ebédlőnk teljesen renoválva lett. A lakás többi része semmi serülést nem szenvedett.
Hát ez a „kibombázásunk” száz százalékig igaz története.

A Szent Ferenc kápolna igaz története:

1950 nyarán - ha jól emlékszem augusztusban - egyik kora délután édesapám a városból jött haza, éppen akkor, amikor a Szajkó utca (a mai szerb Antal utca) és Tárogató út sarkán lévő Szent Ferenc Rend Apácáinak rendházából kilakoltatták őket . A kommunistáknak párt iskolának kellett az épület. Az utcáról fél tucat apáca sírva nézte, amint az emeletről kidobálták kápolnájuk oltárát, padjait, gyóntatófülkéit és a különböző szentek szobrait.
Édesapámat megdöbbentette és elszomorította az apácák jogfosztó kilakoltatása és kápolnájuk becstelen meggyalázása! Néhány percig elnézte ezt a barbárságot, majd azt mondta az apácáknak:
- Várjanak kérem, rövidesen visszajövök!
Otthon aztán nem kérdezte a véleményünket, hanem határozottan bejelentette hogy a nagy 400 m2 lakásokból a kápolna céljaira átadjuk a nagy 50 m2 ebédlőnket és még két szobát.
(Az egyikben sekrestye volt, a másikban a kápolnát rendben tartó két apáca lakott.)
Nem tagadom hogy édesapám váratlan és ijesztő bejelentését anyám harsányan, én halkan, nagyon elleneztük! Édesapám azonban nem változtatta meg határozatát. Tíz-tizenöt percig szótlanul hallgatta lebeszélési érveinket, majd azt mondta:
- Elmegyek az apácákhoz és megbeszélem velük a részleteket.
Az ajtóban összefutott Rajnai Gáborral, a villa tulajdonosával, akinek elmondta határozatát. A nagy színészt szemmel láthatóan megdöbbentette bejelentése és szinte könyörgött Édesapámnak, hogy: - „Ne csináljon meggondolatlan őrültséget!”
„Emelthangú” lebeszélési szándékára lejött az emeletről Rajnai Gábor felesége és most már hárman győzködték Édesapámat, hogy milyen veszélyes következményekkel jár majd, ha a pártiskola szomszédságában, lakásának egy részét átadja a kilakoltatott apácáknak kápolna céljára. A harmadik győzködő Anyám volt. Az 1950-es évek elején már véres kommunista diktatúra volt hazánkban! A „reakciósokat” minden ok nélkül és jogellenes bírósági tárgyalás nélkül tízezer számra egyszerűen kilakoltatták Budapestről.
Anyám és a Rajnai házaspár biztosak voltak abban, ha befogadjuk a kápolnát, mi is erre a sorsra jutunk. Tehát bennünket is kitelepítenek, mindenünket elveszítjük!
Elvitathatatlan, - Anyámnak és Rajnaiéknak igazuk volt, amikor azt állították, hogy olyan mély istenhitét írásaiban gyakran megvalló, reakciósnak ítélt embernek, mint Fekete István „öngyilkosság” ujjat húzni a kommunista rendszerrel.
Az Úristen vigyázott ránk és semmi bántódásunk nem lett, hogy ujjat húztunk a rendszerrel és közvetlenül a Pártiskola mellé befogadtuk a lakásunkba a Szent Ferenc rendi apácák kápolnáját. Ami 68 év múlva ma is ott van.
Hát ez a kápolna igaz története. Ezért háborodott fel Pista hogy több dokumentumban nem így szerepel. Több helyen Rajnai felesége adta át a villát az apácáknak. Ebből a levélből egyértelműen kiderül, hogy ő hisztérikusan ellenezte ezt és Fekete István határozott, ellentmondást nem tűrő magatartása, fellépése tette lehetővé a villa átadását az apácáknak.
Itt tehát két irodalomtörténeti tévedés vagy ferdítés -ahogy nevezzük- történt, az egyik a sas-hegyi lakás kibombázása, a másik pedig a kápolna átadása. Ezért ifjú Fekete István felhatalmazást adott arra, hogy az általa leírtakat felhasználhatjuk a történet hitelességének igazolására..."

Köszönöm szépen, hogy közzé tetted!  :Emel

https://dunakanyarkult.blog.hu/2020/04/24/kittenberger_nagymaroson#comment-form

Széchenyi Zsigmonddal készített rádió interjú az 1959-1960. évi Afrika expedíció után:
https://www.facebook.com/224313887607902/videos/1877003762338898/
 :Emel

"Kelet-Afrika vándora voltam" (Kittenberger Kálmán)

https://www.youtube.com/watch?v=gqqh5V7U7dM

https://dunakanyarkult.blog.hu/2020/04/24/kittenberger_nagymaroson
 :Emel

Három hozzászólással lejjebb... :WA

Örültem ennek a cikknek, és nem vettem észre, hogy az előző oldalon már feltöltötted.
 :WA

Vadászfilm - Széchenyi Zsigmond, Afrika expedíció, 1963-64.

https://www.youtube.com/watch?v=dZPKRwboX_s

Web oldal érdekességekkel Széchenyi Zsigmond emlékére.
https://afrikavadasz.hu/nagymamanak-1905/
 :Emel

Sziasztok!
Kittenberger konyveket kerestem a neten es erre akadtam.
Ez kep Kittenbergert abrazolja? Nem tudtam , hogy volt M1895 Winchestere. Ha igen akkor lehet tudni , hogy milyen kaliberben? ( nemreg hozzajutottam egyhez en is )
(https://pictures.abebooks.com/inventory/16583250537.jpg)
https://www.abebooks.co.uk/servlet/BookDetailsPL?bi=16583250537#&gid=1&pid=1 (https://www.abebooks.co.uk/servlet/BookDetailsPL?bi=16583250537#&gid=1&pid=1)
Elore is koszonom a valaszokat!

:fejv
Nekem nem tűnik Kittenberger Kálmánnak a képen szereplő vadász.

(https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/0b/Kittenberger_K%C3%A1lm%C3%A1n1920.png/220px-Kittenberger_K%C3%A1lm%C3%A1n1920.png)

Hat nekem se. Ez volt a furcsa!
Koszonom szepen!

Pedig Kittenberger Kálmán van a képen!

Mire alapozod?

A képen igen, a könyvborìtón nem

Erdőjáró véleményét erősítem, a képen Kittenberger Kálmán látható! A könyvborítón nem Ő látható.

Amit írtam, a könyvborítóra vonatkozott  lévén az volt a kérdés.
A képet megerősítés, összehasonlítás miatt tettem be. Elnézést, ha félreérthető voltam( kinéztem belőletek, hogy értitek)!
 :fejv :Q

Nadler Herbert, a "Pontok Atyja"

https://mmgm.blog.hu/2020/05/13/tudomany_es_vadaszszenvedely

 :Emel