Szervusztok!
A gratulációkat nagyon szépen köszönöm!
Elnézést kérek a szűkszavúságomért, de csak most jutottam el oda, hogy egy pár sort írjak a történtekről. Mer ugye a nyuggernek nincs semmire ideje!
Mint többen tudjátok, nekem a dámokkal nincs igazán szerencsém. Október eleje óta igen sokat voltam kint, cserkeltem annyit, hogy az amúgy is rövid lábam felére kopott, de hiába. Láttam dámot sokat, de vagy olyan messze voltak, vagy olyan takarásban, hogy lövésről szó sem lehetett. Amire pedig lőhettem volna azoknak jobb volt a szemük, és idejében a seggüket mutatták nekem.
Délután szép idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy kicsalom magammal a feleségemet (na, nem kellett győzködni!
) mert mindég szerencsét hoz ha kijön velem, és kimegyünk lesre.
15 óra 30 perckor felültünk egy kis tisztás szélén lévő magaslesre. Szokásomhoz híven rögtön elfogyasztottam a magunkkal hozott szendvicseket, megittam a kávémat,
és rágyújtottam egy cigire. Végighallgattam a zasssszony morgását, hogy legalább ilyenkor ne cigiznék, meg. hogy én morgok ha ő megmozdul, én meg..........Blablablablablabla De hát a nők fecsegése sem hallatszik a menybe, nemcsak a kutyaugatás!
Jóllakottan terpeszkedtem a lesen mikor 16,31 -kor kijött ez az "ördögfióka" és megállás nélkül átvágott a tisztáson. Mielőtt belépett volna a sűrűbe rápisszegtem. Megállt. Már csettent is a puska. Rögtön leszedtem az összes szentet az égből, mert azt hittem nem töltöttem be. Megtörtem a puskát, és meglepetten láttam, hogy van benne lőszer csak nem sült el. Gyorsan másikat tettem a csőbe, és mivel a bika még ott állt, bambán a magaslest nézve, lőttem. A lövést jól jelezte, beszaladt az erdőbe, leírt egy 6-7 méteres kőrt és visszajött a tisztásra, ahol eldőlt. Mivel felemelte a fejét azonnal nyakon akartam lőni. A lövés pillanatában lebicsaklott a feje, és többet nem is mozdult. Természetesen rendesen főlé is lőttem. Akik ismerik a dámbikákkal kapcsolatos történeteimet talán nem is csodálkoznak a gyors ismétlésen.
Soha nem szokott vadászlázam lenni, de most úgy remegett a kezem, hogy a cigarettát dugtam a fülembe, az orromba, csak as számat nem tudtam megtalálni.
Ezután jött a feketeleves! Ki kellett húzni a bikát a 100-150 méterre lévő autóhoz. Rendesen megdolgoztunk vele, mert az avart öt lépésenként el kellett távolítani a test alól. Lehet, hogy nem is a szerencse miatt hívtam az asszonyt?
Ha Isten is úgy akarja ahogy én, akkor méltón búcsúztam ettől a vadászterületemtől.
Hát röviden ennyi.
A fegyver FÉG 7x64 vegyes csövű, a lőszer Fiocchi 11,2 g. Lőtáv 70-80 m.
Még annyit, hogy a csütörtökös lőszert (amit ledobtam a lesről) negyed óráig kerestem a fűben és persze rendesen elsült.
Stefi!
A dámhoz én sem értek. Ezt a bikát teste alapján 2,5 évesre becsülöm(más is), és az ilyenből jó bika soha nem lesz. Felénk elég sok az ilyen "gombos" bika.
Vadász 75!
Ez a fegyver a Vadászati Világkiállításra készült, és ott vásárolta Édesapám akitől 25 éve megörököltem. Azóta sikerült hozzá vennem egy 222. Remington és egy 7x64 vegyes csövet. Van azért karc rajta bőven, de valóban jól néz még ki. Bár én szívem szerint azt a kemény műgyanta réteget leszedném róla, de hát az emlék az így emlék, és valóban sokat véd a fa részeken. Egyébként minden eredeti rajta.
Dobbasszus!
Valóban van egy kis képzavar!
Talán illene már megtanulnom melyik a jobb és melyik a bal!
Lorka!
A vállam szinte teljesen rendbe jött, de még súlyzóznom kell, hogy az izmok amik leszakadtak rendbe jöjjenek. Golyóssal egyenlőre csak lőbotról, de mindenképpen a kezemet megtámasztva lövök. Mondjuk, koromnál fogva sem tudok már szabad kézből jól lőni, de így legalább van mire fogni!
