Sajnos a bika keresés terén nem jeleskedtünk. Volt ugyan két keresésünk, és igazán nem rajtunk múlott, de egyik bika sem került meg. Tegnap délután volt viszont egy egyszerű keresésünk:
Délután fél kettőkor jött a hívás, hogy egy disznót kellene keresni. Nem nagyon tudtam mire vélni a dolgot. Arra gondoltam, hogy talán kukoricaaratás közben sebezték a disznót, azért ez a szokatlan időpont.
A fél órával később aztán a helyszínre érve kiderült, hogy előző esti sebzésről van szó. Este semmit nem találtak, sőt még reggel sem. Délelőtt akadtak rá csak a vérre. A csapán haladva a disznó egy félkört leírva átvágott egy sűrű bokros részen, keresztezve két vízfolyást is. Két helyen megállt, annyi látszott a tenyérnyi csöpögő vérfoltokból. A vér elég sűrűn csepegett, jól követhető volt, de a rálövéstől úgy 8-900 méter távolságra a sebzett átváltott egy műúton, aminek a túloldalán már nem folytatták a keresést. A terület egyébként egy régi rekultivált szénbánya.
Nem láttam értelmét, hogy újra végig kússzunk az első szakaszon, ezért a műút túloldalán kezdtünk, ott ahol befejezték a keresést. Soma azonnal ráállt a mintegy 18 órás csapára. Én meg kesztyűvel felvértezve bebújtam a kökény-galagonya egyvelegből álló sűrűbe. Szerencsére csak egy 50 méteres kis folyosót kellett leküzdeni. Ott derékszögben csatlakoztunk egy keresztben haladó váltóra. Egy szimat balra és már kanyarodtunk is jobbra. Kellemes combig érő fűben sétáltunk előre. Közben folyamatosan volt vér. Csak az volt aggasztó, hogy lábszár magasságban, tehát elég alacsonyan és csak baloldalon, a belövés oldalán kente a disznó a vért. Eléggé sötét vér volt egyébként, persze már mindenhol felszáradva.
150 méter táján egy ipszilon alakú elágazáshoz értünk. Soma simán ment a jobb száron, de pár méter után átszökkent a bal szárra és igaza volt. Ott folytatódott a vércsapa. Beértünk egy ritkás akácosba, majd egy alkalmi földutat kereszteztünk. A disznó ott is csalt egy kicsit, mert nem egyenesen ment tovább, hanem az úton elment balra néhány métert, és ott lépett be a túloldali akácerdőbe. Az erdőben viszont nem vágott neki a domboldalnak, hanem balra kanyarodva az erdő szélével párhuzamosan haladt. Itt már sebágyakat is találtunk, hat helyen is megfeküdt a disznó. Néhol az volt az érzésem, hogy talán az orra is vérzik, mert bele-bele túrt az avarba és ott körben véres volt a lehullott akáclevél. A sebágyakban viszont egyértelműen látszott, hogy baloldalon a hasa van meglőve, sőt az egyikben gyufaszálnyi hájdarabot is találtam.
A disznó azon a részen már kereste a helyét. Jobbra-balra kanyarogva haladt, de valószínű a ritka aljnövényzet miatt minden sebágyból felkelt. 5-600 méternél kikanyarodott az erdőből és ismét kereszteztük az előbb említett utat. Innen már nem nagyon cifrázta. Ment egyenesen mindenen keresztül. Átment egy fekete, süppedős porkupacon. Mint később kiderült, szénpor volt. Soma jól prüszkölt tőle, de igen erős iramban haladt, nagyon nagy kedve volt keresni, nem zavarta a dolog. Továbbra is találtam időnként vért, ami megerősített abban, hogy jó irányba haladtunk. Nemsokára következett egy balos derékszögű törés, majd kereszteztünk egy árkot és egy kis rétet. Újabb szénporos placc következett. Ez volt vagy 50 méter átmérőjű. Akár egy cirkuszi porond, ahol a szarvasok, disznók és rókák az est sztárvendégei. Soma elballagott a porond közepéig, majd jobbra kanyarodva sorra vette a váltókat. Szépen körbekerültünk a szénpor szélén. Egy helyen megtorpant, de csak egy döglött pocok volt az, szimatolt tovább. Éppen körbekerültük, amikor az egyik váltón belépett a fűbe és ismét találtam vért. Onnan még 30 métert mentünk, amikor egy kis csatornához értünk. Soma bele is vetette magát, de mivel elég mélynek tűnt a víz, visszahívtam. Gondoltam megvárom a „koronát” és megbeszéljük, hol menjük át. A disznó nyomát sehol nem láttam a vízparton.
Amíg odaértek a kísérőim Somát nyugtatgattam, közben a túlpartot méregettem. Éppen velünk szemben megütötte a szemem egy földkupac, amiről kis szemlélődés után kiderült, hogy a disznó az. Annyi ereje volt, hogy a vízen átkelt, de a túlparton el is dőlt. Néhány méterrel feljebb a víz jóval keskenyebb volt, ott mentünk át a túloldalra és végre Soma birtokba vehette a kis kancsit. A lövedék alacsonyan érte a hasát, és alul ökölnyi lyukat tépve teljesen kinyitotta a hasüreget.
