Péntek éjjek kimentem rókaügyben, egy befagyott halastó környékén mozogtam. A jégen számos nyom volt, de a víztől messzebb is próbálkoztam, mert a hó és a holdvilág miatt kiváló látási viszonyok voltak.
Nyúlsíppal próbálkoztam, pár helyen eredménytelenül, aztán az egyik tóparti lesről megláttam egy rókát, amint a havas oldalban közeledik, a túlsó parton. A parton megállt, és bár figyelt a sípra, semmi hajlandóságot nem mutatott arra hogy közelebb jöjjön. Elég erős szél fújt, nekem balról-szemből, de megpróbálkoztam a 223-assal, elhibáztam.
Pár percig még nézelődtem a tó és a nádas irányába, majd elindultam. Amikor a létrára tettem a lábam, a szemem sarkából mozgást vettem észre, egy róka ugrott be a szántásról a nádba, tőlem kb 50m-re.
Ez a rudi hátulról szépen bejött a sípra, de végig a másik irányba figyeltem és nem vettem észre. Ha leszállás előtt körülnéztem volna a lesről, simán meglőhettem volna.
Csak azon csodálkoztam, hogy nem zavarta a lövés hangja, pár perccel a durranás után ott ólálkodott a les közelében.
