Nemrégiben beruháztam egy Devana sípkészletbe, úgy gondoltam itt az idő kipróbálni. Területünk egy félreeső zugába vonultam, ahol egy alig használatos les áll, egy halastó partján. Így néz ki a hely:
Du. 4 körül ültem fel, vártam kicsit hogy lenyugodjon a környék, a 223-ast a kezem ügyébe igazítottam, majd a nyúlsírással kezdtem. Legalább 15-20 perces várakozásra készültem, de teljesen váratlanul már 3-4 perccel a sípolás után bejött az első róka. Balról a nádból lépett ki, és határozottan jött a les felé. Mikor odaért 8-10m-re, keresztezte a nyomomat, és azonnal megfordult. Ment vissza a nád felé, de mielőtt elérte volna, sikerült meglőni. Kb 40 m-re volt.
Úgy döntöttem, hogy maradok a lesen, egyrészt korán volt még, másrészt elég nagy területet beláttam, gondoltam jöhet itt még más is.
Jó negyed órával később jött is még egy róka. Ugyancsak a nádból jött ki a tarlóra, de jóval messzebb az előzőnél. Ez is a les felé tartott, de valami gyanús lehetett neki, mert megállt, majd tőlem kissé elfelé, a nyílt rész felé indult. Már eléggé eltávolodott, mikor keresztbe fordulva megállt egy pillanatra, ekkor tudtam rálőni. A becsapódás pillanatában eltűnt, de a nagy nyílt tarlón nem igazán tudtam megjegyezni a helyet. Végül hosszas bóklászás és lámpázás után találtam meg. 160 lépésre volt.
Mindkettő már jó téli szőrben volt, a második jóval nagyobb testű volt mint az első, és szerencsére a bundák is elég jó állapotban maradtak, ma mindkettő ment a bőröshöz. Nagyon szeretem a tarlón lámpázást is, meg a hajtásban való rókalövést is, de azért a hívás az mégiscsak a hab a tortán.
