Akkor miért nem kaptam még egy képet/sztorit sem a
ragadozovadasz@gmail.com címre?
Úgy megdöglött a projekt, hogy az csak na!
Egyébként gratulálok a vörösfrakkoshoz
Szia Shooter
Szánom bánom
de a küldésről tényleg megfeledkeztem. Hamarosan pótolom.
A történet röviden.
Péntek este egy kis tisztás melletti fenyőfára ültem fel a mászó lesemmel. Ez az a hely ahol a rókák almán és epren élnek.
. Igazából eprészkedő vad süldőkről ábrándoztam
.
Azok meg is érkeztek, de okosan az eperfa másik oldaláról közelítették meg a tisztást, csak néha néha villant meg egy szürke folt a bokrok takarásában meg a kismalacok jöttek át a nyílt térre egyedül.
Az anyjuk meg a csatlakozott süldőcsapat nem bújt elő, így esélyem se volt lőni ( Végezni kellene egy tanulmányt, hogy a fehér színű eperfákat miért szeretik jobban a vaddisznók
Ami persze takarásban van a mászólestől
)
Hosszas röfögés és csámcsogás után a konda el, én meg ott maradtam "betöltött" íjjal a kezemben. Küldtem is egy sms-t, Juditnak hogy még fél óra aztán lemegyek. Ekkor valami mozgásra lettem figyelmes a tisztás szélén. Süldőróka bújt elő a bokorból és nekiállt epret enni. Vessző egyébként is az idegen volt. Rókát még nem lőttem. Ez is "süldő" .Úgyhogy hajrá.
Többször is vissza engedtem a már megfeszített íjat mert rohangált össze vissza vagy éppen teljesen szemben állt meg. Nagyjából az ötödik íjfeszítésnél aztán minden összejött. Sokáig egy helyben maradt, egy világosabb folt volt mögötte, volt idő gondosan célozni, a jól látható de nagyon kicsi sziluettre. ( Mondjuk egy süldőhöz képest meglehetősen alacsony és keskeny
)
A suhogó vessző hangjára felemelte a fejét és kicsit rám is fordult de a vessző sebessége legyőzte a róka kitűnő reflexeit. Meglepődve láttam, hogy helyben maradt. ( Keringenek történetek vadászíjászok között , meglepően szívós és kitartó rókákról és találat utáni viselkedésükről)
Ekkor már teljesen sötét volt a viharfelhőktől és igencsak szikrázott az ég alja kitörni készülő zivatartól. A szél is jó erővel csavargatta már a fákat. Úgyhogy annyi időnk, volt hogy lejöttünk a fáról. Összecsomagoltuk a mászóleseket és az egyéb felszerelést, gyors fotó a rókáról ( csak a találat és az elejtés dokumentálása miatt ) telefon a kísérő vadásznak és futás a kocsihoz. Mire mindent berámoltunk már kopogott is az eső a karosszérián.
Bánatomra nem tudtunk szép terítékfotót készíteni, úgyhogy csak a ballisztikai topicba kerül fel egy kép.
