A róka és vadászata

Na itt a péntek esti történet:

Ismét olyan időjárás volt (nevezetesen elállt a havazás, mérséklődött a bolond szél), hogy érdemesnek tartottam körbenézni a falut rókaügyben. Most Szabolcs barátnője, Jucika is velünk tartott. Egyrészt, mert érdekelte a dolog, másrészt pedig kötelességből. Ugyanis nemrég kért egy rókabőrt gallérnak, amit én meg is ígértem neki, és ezért most, mint hivatásos szerencsemalac vesz részt a vadászaton. Megjegyzem, múltkor csak távolról kívánt eredményes vadászatot és lőttünk is rókát…
Szóval gondosan bekötötte magát a hátsó ülésen, rábíztam a babzsák kézreadásának felelősségteljes faladatát, elmondtuk, hogy csendben legyen (be is tartott mindent, lehet, hogy nem is nő???) és elindultunk.
A délutáni csapadék ráfagyott a kocsira, kicsit melegíteni kellett, kimenni egészen az Újtelepig, hogy lássunk is valamit az ablakokon keresztül. Innét aztán nekiálltunk lámpázni.
Ez a rész üres volt, visszafordultunk a faluba. A temetővel szemben nyúl sétált a szántásban. Örültünk neki, hátha kicsit szaporodnak majd!
Innét lendületből kimentünk egészen a szőlőhegyig. Ott egy pillanatra bevillant egy vörös szempár, de azonnal el is tűnt. Régi ismerős, ezzel valami más módszerrel lehet csak boldogulni. Kár, hogy idén szinte semmi havunk sem volt, talán hívásra bejött volna…

A legesélyesebb hely mostanában a H. utca, erre kanyarodunk. Egyik ház előtt géptelep van, alatta garázs, meg telepített nyáras. Itt is szoktunk látni újabban rókát, meg kicsit hátrébb, a réten, vagy az akácos szélében. De egyenlőre üres minden, csak egy fiatal srác jön szembe az úton.
Nem baj, úgyis járunk még ma erre. Tovább megyünk a K.utcába is. Már messziről látjuk, hogy az utolsó háznál ott áll a terepjáró, a tulaj még a lovakkal törődik, addig nincs értelme kinézni a mezőre, úgyhogy előbb megfordulunk és visszaindulunk.
A géptelep alatt a nyárasban Szabolcs kiszúrja a vörös szempárt, de nem állok meg, mert nincs kézre. Inkább elmegyünk a boltig, ott megfordulok, és jövünk ismét végig a H.-n.. Már előrébb van a koma, a szélső kert mellett áll (múltkor is ott láttuk), azonban ahogy leveszem a gyújtást, elugrik. Próbálok elékerülni a következő nyílásnál, ahol már kilátni a rétre, hátha megáll még.
Igen, ott van, de az égercsoport mögött villog a szeme. Várjunk, ha be akar menni az akácosba, akkor talán meglátjuk.
Pár perc múlva már az akácos legtávolabbi szélén csillan a vörös parázs. Hát ez elég húzós távolság, minimum 150 méter, de nincs más választásom. Tűrhetően látszik teste a távcsőben, bár a háttere lehetne jobb is, nem az a száraz gaz, amibe elég rendesen beleolvad. Na, mindegy, meg lehet célozni.
Keresztben áll, egy helyben szimatol valamit, ezt ki kellene használni. Szép lassan görbítem az ujjam a ravaszra, az utolsó pillanatban mintha mozdulna a róka, de csak hajszálnyit, és már kinn is a lövés.
Egy pillanatra semmit sem látok. Becsapódás sincs. Aztán észreveszem, hogy égnek álló farokkal rohan be az erdőbe, de nem valami nagyon gyorsan.
Ez gyanús. Nem emlékszem, hogy egészséges rókát láttam volna macskamódra felálló farokkal menekülni!
Mese nincs, haza a sörétesért és Belláért. Nem táplálok hiú reményeket, messze volt, becsapódást nem hallottunk, alighanem sima hibázás. Legfeljebb megijedt.
Közben szidom magam, mert már hetek óta elfelejtem feltölteni a fegyverlámpám akksiját, így Szabolcs elég haloványan pislákoló lámpájára szorulunk. Ezzel nem sokat fogunk látni.
Bella nagyon élénken mozog, míg a rálövés helyére érünk, kell is fegyelmezni, lehűteni kissé. Aztán odaérünk az akácos szélébe, olyan rókaszag van, hogy a puskát neki lehetne támasztani, és kutyám máris eltűnik a menekülés irányában. Kicsit zörög, majd csend.
- Hozd!
Nem jön. Arrébb lépünk, Szabolcs világít. Bella szembe néz velünk, lábai előtt világos tömeg, ott a róka!!! Hát mégis megvan! Alig 15 métert ment, szépen váll mögött keresztüllőve. A túloldala csurom vér. Ez már önbizalomnövelő lövés volt!
Jucika nagy szemeket mereszt a ravaszdira, de nem száll ki a kocsiból. Gyorsan hazamegyünk, róka, sörétes, kutya le, kisgolyós fel, és forgolódunk tovább.

A temető alatt, a rét bejáratánál levő kis erdőfoltban újabb szem villog. Kilépek, hátulról jön a menetrendszerű babzsák, feltámasztok a kocsi tetejére és próbálom kihámozni a gallyak szövevénye mögötti szempár tulajdonosának kilétét. Nem megy. Csak néha villan, és bármennyire közel is van, semmit nem látok a testből. Csak a két kékes-zöldes-fehéres szem látszik néha.
Elunom, visszaülök a kocsiba, de alig indulunk tovább, újra látjuk. Megint kiszállok, és a játék ismétlődik. Most még közelebb van. Az rendben, hogy nagyon földszintes jószág, ezt sikerül kivenni, ám ennél többet nem. A cincogásra felfigyel ugyan, de nem jön ki a tiszta helyre. Valószínűleg macska, mi a nyavalya más lenne?
Ott is hagyom, a róka máshogy viselkedik. Alig 100 méterrel távolabb, valami kifut elénk az útmenti árokból. Nyest! Kis termetű, elég lassan mozgó nyest. Ferdén átfut előttünk az úttesten, lebújik a túloldali hídgyűrűhöz. Ekkor kilépek a kocsiból, mire ő is kiugrik az árokból, és beszalad a temetőbe a nagykapu alatt. Hejj, ha február van és kéznél a sörétes! Esélye sem lett volna! Így viszont megúszta.
Tehát ő motozott a bokrok között!
Itt a temető környékén egyébként évente egy-két alkalommal szoktunk nyestet látni, de mindig kitoltak velünk, vagy mi saját magunkkal. Soha nem tudtuk meglőni egyet sem.

Na, ismét ki Újtelepre. A balatoni út mellett a gázfúrás helyén maradt földsánc közelében ismét egy vörös szempár. Túlmegyek rajta, de mire visszafordulok, már elbújt a földkupacon nőtt gazban. Onnét villog a szeme.
Várunk. Lekapcsoljuk a lámpát és csak néhány perc múlva nézünk oda ismét. Most arrébb megy, van rá remény, hogy kijön a gazból, ezért tovább lapítunk. Fent van a földhányás tetején, de a fűből nem látszik ki. Szép vörös a szeme, könnyen lehet róka.
Ahogy nézegetem, hirtelen egész furcsa játékba kezdenek a szemek. Mintha a bal felfelé, majd oldalra mozdulna, miközben a jobb a helyén marad. Ez mi a bánat lehet???
Pár perc múlva megoldódik a rejtély, négy vörös parázs bámul a fénybe! Hiába cincogok, egyik sem éhes annyira, hogy közelebb jöjjön egy pár métert, így otthagyjuk őket. Hogy aztán rókák, vagy macskák szórakoztak velünk, azóta sem tudom…

Megnézzük a déli oldalon levő mezőt is, itt egy őz sétál el a fényben a kertektől nem messze. Mozgalmas a mai este.

A rétszéli telepített fiatalosban is áll egy, a szokásos helyen, csak az furcsa, hogy egyedül van. Legalább ketten szoktak lenni.

Újra a H-K-H utcák a menetrend. Visszafelé jövet az akácos szélében vörösen izzik valaminek a szeme. Nem messze tőle lőttem a rókát erős órája.
Már lépek is ki, jön a zsák a puska alá. Közvetlenül az első bokrok mellett a gazban áll egy őz. Legalábbis annak nézem, jó nagy testű. 100-120 méterre lehet, és ennek a háttere is rossz, beleolvad a test kontúrja. Nem tudok dönteni, várok. Feltekerem a nagyítást, annyira elfogy a fény, hogy semmire sem megyek vele. Próbálom a farát nézni, farkat nem látok, mintha a tükrének a széle sejlene, de bizonytalan. Várni kell.
Na, most előrébb lép, nyakát nyújtja: őz! Szinte biztos! De jó, hogy nem kapkodtam! Pedig a szeme alapján rókára tippeltem. Még lép, elfordul, se farka, se tükre, aztán visszatekeredik oda, ahonnét jött, és megvillan hatalmas vitorlája! Most már egy pillanatra a test is pontosan kivehető, de mire megyek vele? Eltűnik a fák között!
Azt a keserves mindenit, mekkora róka! Így elbénázni! Persze, a keresőtávcső biztosan segített volna, de nem is hoztam, sokszor örülök, ha a céltávcsőre van idő. Zaklatott az állomány…
Persze, baj nem történt, inkább menjen el, itt lesz ez még legközelebb is.

Gyorsan fordulunk egyet a közelben (eredménytelen), és már újra itt vagyunk. Megint ott a koma, de most egy kicsit beljebb, csak a szeme látszik ki a gazból.
Lessük egymást. Vajon kijjebb jön-e? Nem kell sok, csak pár méter. Akkor már tiszta a golyó útja.
Alighanem tüzelő szuka volt, amit meglőttem (borzasztó erős szaga volt), és miatta érdeklődik a kan ennyire.
Fel-felvillantjuk a lámpát, talán lassan közeledik. A következő villanásnál teljesen szabadon áll a füvön, de mielőtt mozdulhatnék, beugrik a gazba. Pedig, de jó célt mutatott!

Ismét itt hagyjuk, és egy újabb kör után jövünk csak vissza. Közben az újtelepi szemek is eltűntek, és ezt sem látjuk már.

Későre jár, befejezzük mi is, hazamegyünk.