Üdvözlöm a rókavadászokat, külön gratulációk az elejtőknek
A ravaszdi vadászatának varázsa és szépsége abban is rejlik hogy sok a nem várt, különleges esemény. Szemfüles állatról lévén szó, nem csoda hogy igen gyakran túl jár a vadász eszén, kihívás a vadászata, ezért is kedveljük
Koslatáskor, többször is láttam zászlóként magasan tartott farokkal csámborgó kanrókát.
Az "elfinomkodott" rókás estekről, hát, sokuknak lenne mit felsorolni. Évekkel ezelőtt, havas, derült januári napon, kimentem rókát „húzni”. Ezt úgy kel érteni, hogy készítünk egy vonszalékot baromfi vagy egyéb belsőségből, (netán sült macska, ahogy a békebeli tanítás említi – majd lekapnak a cinavédők) amit róka járt területen, nagy kört leírva, húzzuk magunk után, itt-ott hagyva belőle kis kóstolót. A vonszalékot otthagyúk a kiszemelt leshelytől 20-30 m-re, aztán várunk.
Falualatti nádas-berkes területek közt hagytam a csirkebélből áradó ínycsiklandó illatokat, majd egy alacsonyabb fűzfa hármas elágazásában, mint egy támlás karosszékben, komótosan elhelyezkedtem. Kezdett alkonyodni, a falu messzi hangjai elcsendesedtek, békesség és nyugalom sugárzott a felkelő Telihold fényében pompázó hófedte tájból… Elszenderedtem. Arra ébredtem, valaki figyel: tőlem 30-40 lépésre, a holdfényben sziporkázó havon, kutyamódra ülve, egy megtermett róka kíváncsiskodott hogylétemről. Nem győztem betelni a káprázatos látvánnyal, majd eszembe jutott az ölemben pihenő puska. Csiga mozgással próbáltam volna vállhoz emelni, de a mozdulat, netán, valami enyhe fuvallat amiből szagot kapott megriasztotta és két ugrásból egy hajlatban eltűnt. A magasan járó Hold pufók képe kajánul vigyorgott, szedtem a sátorfámat, és bosszúsan ballagtam a közeli vasútállomásra. Akkoriban érték volt a rókagerezna, jól jött volna a házkaszába. Hazafelé a vonaton lassan elszállt a bú, helyét vette a megélt élmény és a mindenkori „majd legközelebb” .
Na de vissza a mába. Tegnap nekem is sikerült ez év első rókája. Fácán és róka vadászat volt tervezve. Az elsőnek meghajtandó terület egy csatorna mentén húzódó náddal tűzdelt 3-400 m hosszú, 5-60 m széles bokros. Hárman voltunk elállók. Ahogy elindult a hajtás, már jelentkezett is a koma. Úgy 15 lépésnyire próbált elillanni mellettem, sikertelenül. A 6-os sörét elégé megcibálta, de ettől nem volt kisebb az örömöm.
A következő hajtásban „oldalaztam” úgy 100 lépésre a hajtósor előtt. Már a felén túl voltunk mikor a bokrokban megláttam a somfordáló ravaszdit. A lövés földhöz vágta, de hirtelen fel ugrott és átrobogott a másik oldalazó kollégához, aki örök mezőkre küldte. Következet még két hajtás, az egyikben sikerült két kakast terítékre hoznom, a másikban megint, mint oldalazó, gyönyörködtem a tavaszias napban. Összesen a 9 vadász, 2 hajtó és 4 kutya eredménye: 4 róka, 8 kakas és 1 szajkó.
A terítékről az egyik vadászkolléga készített fotókat, meg ígérte hogy elküldi. Addig is, az általam elejtett rókáról, mobillal készítettet, fotót tudom bemutatni.
