Napok óta figyeltem már egy kotorékot, ami megközelíthető helyen volt. Műúttól kb. 200-220 méterre, egy hordalékkúpnak majdnem a tetején. Péntek este 6 óra után jött ki a róka, de én egy másik kotoréknál voltam, mert reggel ott találtam friss nyomot, az előtte figyeltet viszont teljesen betemette a hó. Leesett közel 20 centi, megspékelve hófúvással, így a 10 kilométert közel 30 perc alatt bírtam megtenni terepjáróval. Szombaton a hajnalhasadás már a kotoréknál talált, de 8 óráig nem jött semmi, csak egy rókát láttam nagyon messze. Este nem tudtam kimenni, a társaságom báljára voltunk hivatalosak, de már terveztem a mai vadászatot. Úgy döntöttem, hogy hóálcában ülök ki a kotorék közelében. Csak a szél csinált belőlem hülyét, északiból egy óra alatt keletibe fordult, így négyszer cuccoltam át. Még jó, hogy nem látott senki
Már 6 óra is elmúlt, és kezdett egyre sötétebb lenni, amikor látom a keresőben, hogy a ravaszdi indul kifele. Innentől már a golyóssal kisértem, és amikor megállt, rálőttem. A torkolattűztől semmit nem láttam, viszont a becsapódást tisztán hallottam.
Tovább vártam, hátha ketten vannak. 10 perc ha eltelt, amikor feltűnt egy másik róka, csakhogy ez jött valahonnan. Próbálom célozni, de már összefolyik minden, a puskalámpa persze a kocsiban
, nincs más hátra, így kell megpróbálni. Elő az egérsíp, cincogok, hátha közelebb jön. De gyanús neki a dolog, a párja se mozdul hiába hívja. Közelebb megy, és kiér egy tiszta fehér részre. Nagy nehezen megcélzom, mély levegő, és megérintem a gyorsított bilentyűt. Felcsattan a kisgolyós, és a válasz újabb becsapódás, de kemény, szinte már recsegős... Egymás mellett feküdve találtam rájuk, a kan szegény már eléggé rühes volt. A kant lapocka mögött találtam el, a szukát nyaktövön. Érdekes, hogy a szuka jött a kanhoz.
Lőtáv: kb. 80-100 méter.
Fegyver: CZ 527 FS 222 Rem.
Lőszer: Hirtenberger Sierra 3,24 gr.
Megpihenve, megbékélve:
