Sziasztok!
A múlt hétvége nem volt örömteli a rókák számára… nekem viszont nagyon szerencsés.
U.Péter vendége voltam, egy kis őztarvad és róka vadászatra, baráti beszélgetésre.
Péntek este a sikeres őzvadászat után hazafelé tartva Peti kicsit körbelámpázott.
Megvillanó vörös szempár – megiramodó, majd megtorpanó ravaszdi – gyors lövés. A róka alól kihúzták a talajt.
A vadászláz csak a zsákmányhoz menve vett erőt rajtam.
Másnap hajnalban megint az előző esti les helyszínére mentünk, főleg azért, mert valahol ott vesztettem el a telefonomat.
Egy fasor mentén kicserkeltünk a kukoricatarlóhoz, ahol 250-300m-re már kint volt egy róka. Óvatosan a les lábához osontunk, majd Péter elkezdett „nyúlsírni”. A koma kis tétovázás után felénk kezdett közelíteni. Érdeklődését folyamatos cincogással fenntartva bejött kb. 80m-ig. Szemből még nem akartam rálőni. Amikor elfordult – gondolom szagot akart fogni – és félkörben folytatta útját, Peti egy füttyel megállította, én meg helyben marasztottam. Lövés után lenézek a lábam elé, és ott a telefon is.
A helyszín:
Szép, nagy fejű kan róka volt.
Az örömködés után még volt időnk a reggeli vadászatból, átmentünk egy másik helyre. Magaslesre ültünk jobbra szemben egy erdő sarkával, balra vetés.
A második strófa hívás után szürkevarjú kezdett szidni minket. Ha közelebb jön megpróbálom meglőni – gondoltam – és letekertem a távcső nagyítását 1,5x-esre.
A varjú nem jött, de hirtelen tőlünk 30m-re róka lépett ki az erdőből. Megmozdulni se volt időm, a koma rögtön ránk nézett, és meredten figyelt minket.
„Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik.”- helyzet adódott.
A puska a kezemben volt, de felfele nézett. Tudtam, ha megmozdulok, azonnal ugrik. Ujjammal megkerestem a sörétes cső ravaszát, nehogy belenyúljak a gyorsított golyós billentyűbe, és felkészültem, a gyors kapáslövésre. Fél perc elteltével mégis veszélytelennek ítélt minket, letette a fejét és továbbindult felénk. A puska a célon, és a 6-os sörétraj földhöz vágta a rókát.
Öreg, kopott-törött fogú szuka volt. Sok mindent túlélhetett már, most – utoljára - hibázott…
Péter! Köszönöm a vendéglátást és a szép élményeket!
