Totál véletlenül sikerült még pénteken délután a műa. meg a fa agyas modellt is kézbe fognom.
Én olyan túl sok kifogásolni valót nem találtam rajta, főleg ennyi pénzért. A pisztolyfogás nekem picit túl amerikás, aránylag ferdén ér véget, erre a "kinti" szakírók azt szokták írni, hogy így könnyebb vállba kapni. Én jobban szeretem a (majdnem) függőlegesig legörbített markolatot, jobban vállba tudom húzni, nekem az jobban illik a természetes kéztartáshoz (mondjuk nekem speciel eléggé péklapát kezem van). A biztosítón nem találtam kifogást, csendesen billenthető, gondolom teszi a dolgát rendesen. A billentyűn a (ha jól emlékszem) Remingtonnál kitalált plusz lemezke van beékelve a billentyű élébe, az elsütéshez először azt kell belehúzni a billentyűbe. Viszont ennél fokozottan oda kell figyelni, hogy a lemezke kedvéért totál előről húzd a billentyűt, ha kicsit is oldalról nyúlsz bele e billentyűbe, és netán a billentyű mozdul először, nem a lapka, akkor a billentyű valahogy "elkattan" hátrafelé (és megáll) elsütés nélkül, és ha jól emlékszem, csak a zárdugattyú megemelésével tudod ismét tűzkész állapotba hozni a billentyűt. Gondolom, ez csak megszokás kérdése, mert biztos nem örülnék, ha - némi költői túlzással - a szórón életem kanja emiatt hagyna faképnél a kb. harmincadik kiülés alkalmával. Viszont aránylag határozott sütése van, mármint nem igazán "nyúlt" a kezemben.
A tár az előtt lévő pöcök hátrahúzásával (a Tikka T3 meg egyéb "ördöglakat" megoldás nélkül) egyszerűen kivehető, az egyenes két soros tárba "cikk-cakkban" mennek a lőszerek, azt elfelejtettem konkrétan megkérdezni, hogy lehet-e felülről tárazni, de csodálkoznék, ha nem lehetne. A zárdugattyún gyárilag hosszanti spirál alakú bemarások alkotnak sormintát ("bolt fluting", magyar kifejezést esküszöm nem ismerek erre Stoel), ez megint ízlés kérdése, tetszik-e vagy sem. Rugós hüvelykivető pöcök a zárdugattyú homlokfelületén, ami sokkal "bolondbiztosabb", mint a Mauser rendszerűek csak teljesen hátrahúzás esetén funkcionáló "sarkantyúja" alul-leghátul. Viszont üresen húzgálva a nyers zárdugattyút éreztem egy kis "darálást", meg dobozhangot, a kétsoros tár adogató műanyagját kicsit azért a spirálok élei "sorjázgatták", akár fordítottam, akár húztam-toltam a zárdugattyút. Betárazva lehet fém a fémen más hangot ad, ezt sem próbáltam ki. Ja és a hang mellett vagy azzal együtt azért pici ellenállást is generál ez a dolog a zárdugattyún, nem tudom, idővel ezek az alkatrészek mennyire csiszolják össze magukat, kicsit szerintem a praktikumot beáldozták az esztétika oltárán... Gyárilag két darabból álló Weaver sín van rajta, az anyagát nem tudtam ránézésre megmondani. Kicsit talán Marin X7 utánérzésem volt így utólag. Ha az emberfiának valahol eddig terjed a költségvetése, akkor már szerintem inkább ezt, mint a 710/760/783-as Remington-t. Erről legalábbis még nem hallottam annyi rossz tapasztalatot, mint amazokról... Emelem
Szervusztok!
Első golyós puskámként vásároltam még tavaly Mossberg Patriot-öt, fa agyazással, .30-06 kaliberben. Kis kiegészítésként, egy évvel a vásárlás és használatbavétel után leírnám tapasztalataimat.
A gyári weaver sín alumíniumból van, ezt érdemes lecserélni esetleg egy egyrészes acélsínre. Nekem maradt a gyári, jelenleg egy Hawke alumínium szereléket tettünk rá fegyvermesterrel, ami egy 8X56-os bajor tüskés Seeadler távcsövet tart a helyén, sikerrel. A távcső nem mai csirke, (édesapámtól kaptam, már nem használta, legalább 25 éves) a tubusa valamivel rövidebb a mostani távcsöveknél, az 56-os lencseátmérő miatt pedig nagyon magas szerelék kellet hozzá, hogy ne érjen hozzá a töltényűr tetejéhez és ne is kelljen a fejemet az elsütőbillentyűig előrevinni... Valószínűleg nem gyári sínnel és/vagy modernebb távcsővel ez a probléma nem merült volna fel, de hát szegény ember vízzel főz.
A távcső és a szerelék lövésálló, nem mozdult el, nem lett pontatlan, még úgy sem, hogy egyszer lecsavaroztam a szerlék talpát a sínről és levettem a felépítményt, majd visszaraktam. A fegyverből megközelítőleg 30 lövést adtam le, ebből 28-at lőtéren belövésre és gyakorlásként, kettőt pedig vadra, mindkettő tűzbe rogyott. A fegyverből eddig csak Hornady Superformance 180gr GMX lőszert lőttem, teljes mértékben meg vagyok vele elégedve.
A puska csöve 56cm, ennek hatására jelentős torkolattűz alakul ki a lövéskor, erős hanghatással de még kezelhető visszarúgással, bár ez a lövedéktől is függ...
Amit ebben az árkategóriában észrevettem, hogy a zárdugattyú ennél nem jár csattanósan-csattogósan (az XPR-nél és az A-Boltnál csendesebb szerintem), de hátrahúzva lötyögős, olcsó megoldásnak tűnik egy CZ-hez képest.
A kétsoros tár felülről is tölthető, de a tár akadós, néha nem pattan be a helyére, alulról finom ütéssel sem merem a helyére tenni, nehogy eltörjön a műanyagpöcök. Finom mozgatásra bepattan és stabilan áll a helyén, szépen adagolhatóak a töltények. Üresen tényleg szörnyű érzés a töltőmozdulat, de betárazva finom és csendes, illetve sokat szelídült, miután rendesen beolajoztam használat előtt.
Biztosítója kétállású, de a biztosított állásban is üríthető/tölthető, de el nem süthető. Szerintem ez igen hasznos, hordható és vadászat végeztével biztonságosan üríthető.
Az AccuTriggel elsütőbillentyűvel nem volt problémám, határozottan kezelhető, az elsütőbillentyűn lévő biztosítás olyan, mintha észre sem venném, de értelmét nem sokat látom, mert mi van akkor, ha egy faág úgy akad be benyomja azt is...
Fája szép, bár ez megint ízlés kérdése, szerintem egyébként a Savage Axis fája csúnyább, de ezen nem érdemes vitatkozni:) A lézerrel mart fogáspontok kicsit érdesek.
Szerintem megéri, főleg ennyi pénzért. Egy jól használható puskát kaptam, újonnan. Egy megtekintést megér:)
