Egyébként voltak akik óvtak attól hogy feltegyem mert itt lesz még olyan aki szerint " még hétfejű sárkány is lehetett volna belőle ". De egy ilyen felemás villás , főághiányosba ha fájó is de nehéz belekötni .
A Facebook oldalon olvastam a druszáddal folytatott magasreptű társalgást
Aki ebbe a bikába beleköt, az úgy hülye a vadászathoz, ahogy van.
Egyet viszont látni kell.
A fenenagy zúgjonnekiodaát közepette a trófeás nagyvad vadászat szinte teljesen átcsapott egy nagyon rossz irányba.
Én még úgy tanultam (olyan EMBEREKTŐL és VADÁSZOKTÓL akiktől érdemes volt tanulni, és kitüntetés, hogy egyáltalán foglalkoztak velem),
hogy egy bikánál először azt kell megnézni, hogy miért NEM lőhető, és csak aztán, hogy mitől igen!
Manapság pedig szinte mindenki csak azt keresi egy trófeában, hogy vajon mire lehet már ráfogni, hogy ez- vagy az miatt lőhető, aztán hamar adjunk neki, mert különben meglövi más.
Véleményem szerint ez egy nagyon rossz gyakorlat, és nagyon rossz felé mutat.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy tél végére tele vannak a bikarudlik csetves agancsú kripli bikákkal, amiket igazán jó lett volna ellőni,
de a középkorú és főleg az idős(?) korosztály a végletekig ki van vámolva.
Mondhatnám, hogy nekem tök mindegy, mert engem a trófeás vad vadászata már nem nagyon érdekel.
Gímbikára szerintem nem fogok lőfegyvert emelni, kizárólag ha beteg, vagy sebzett egyedről van szó.
Talán még elöltöltőssel, vagy íjjal elkap egyszer még a hév, de az sem biztos.
De ugyan ezt a helyzet a dámbikával is.
Az őzbak és a kan még izgat, de azok is csak nagyon módjával, hajtásban, vagy ha valami igazán különleges, vagy nagyon koros példányról van szó.
Volt olyan korlátolt barom, aki privát üzenetben azt taglalta, hogy ezekben a "kritikus kirohanásaimban" engem biztosan az irigység motivál...
Szerencsétlen hülye, ha még két élete lesz, nagy valószínűséggel akkor sem fog fele annyi nagyvadat sem elejteni mint amit nekem eddig sikerült,
ráadásul nekem a legnagyobb örömöt mindig az okozta, ha mást kísérve, olyan embert segíthettem hozzá a sikerhez, aki annak nagyon tudott örülni.
És, mivel ez eddig csak trófeás vad esetében kb. úgy ezer alkalommal sikerült, így rám fogni az irigységet, eléggé indokolatlan elképzelés.
Szóval ezt az irigységesdi faszságot hagyjuk.
Én sokkal inkább vagyok nyugtalan amiatt, hogy a valamikor régen tényleg világhírű szarvasállományunknak a kezelése igen rossz mederben zajlik.
Létszámában nagyon sok helyen otrombán túltartott, korosztályi megoszlásában elcseszett állományokat kezelnek sok helyen, miközben
a legtöbb helyen kizárólag a pillanatnyi gazdasági érdek számít, semmi más.
Engem nagyon boldoggá tenne, ha pl. ezen a fórumon, egy-egy szeptemberben legalább 15-20 vadásztárs tenné fel büszkén a fotóit azzal,
hogy elejtette az "életbikáját", bőven 10 kg feletti trófeatömeggel és legalább 12 éves korbecsléssel..... és a külföldi vendégek által elejtett
bikáknak a java tényleg olyan korú lenne, mint amit a bírálati lapon róluk állítanak.....
Aztán majd jól felébredek....
