Szia Peti!
Nem kötekedésből, vagy szemrehányásként mondtam - távol áll tőlem. Csak megjegyeztem. Nem szeretek fotó alapján tippelgetni mert nagyon mellé lehet fogni, de ez elég tömör csontos agancsnak néz ki. Megérdemelted. Viszont nem lenne baj ha bővebben beszámolnál a vadászatról. Mégegyszer :
Nem vettem kötekedésnek Gyula.
Csupán egy kis pontosításnak szántam a súly eltolódás miértjét.
A 250-270g egy "kiinduló pont".
Aki pl. többet társadalmi munkázik, vagy előzőleg jóval kisebb bakot lőtt, stb..., annak kicsit emelhető a súlyhatár fölső szintje.
Nem akartam ezzel élni, de a sors így hozta, és én végül is kihasználtam az adódó lehetőséget.
Péntek este, szombat reggel-este kint voltunk, és kerestünk "nekem való" bakot.
Tudtuk hol, milyen bak van, de még nagyon sok a takarás az aratás késése miatt,
illetve nem ott és akkor jönnek elő mint eddig, mivel folyamatosan változik a határ arculata.
Így rendre vagy csak egy rövid ideig láttuk valamelyiket, vagy nem is került szem elé a keresett.
Mindhárom alkalommal láttunk lőhetőt, de lövéshez nem jutottam.
A legbosszantóbb a szombat reggeli eset volt!
Egy nagyobb-kökény foltokkal tűzdelt-tisztáson a kelő napban megcsillant egy agancspár a magas fűben. Rövid távcsövezés után elsuttogta a varázsszót a vadőr:-Lőhető!
A kb 70-80m-re ballagó bakot be kellett cserkelni, mivel az agancson, és a fülein kívül mást nem láttunk belőle.
Kökénytől-kökényig lopakodtunk, és bár nem láttuk a takarásban lévő őzet, tudtuk hogy közel kell már lennie.
Óvatosan emelkedtünk ki a fűtengerből, és próbáltuk a szemből kelő nap és a harmat okozta káprázatosan szép, de vakító fényben megkeresni a harmatos agancs és "gazdája" hollétét.
Görnyedt hátú vaksi pislogásunknak többszöri hangos böffentés lett az eredménye, és már csak a fű mozgásáról azonosíthattuk be a bak néhány pillanattal előbbi helyét!
A megérdemelt egyest kiosztotta a tanár úr, majd otthagyott minket, hogy nyugodtabban gondolkozhassunk el a hibánkon.
Vasárnap este viszont elhagyta a szerencséje ezt a bakot is!
Bátyám és a másik vadőr nem messze onnan leskelődtek.
Kijött nekik a bak az erdőből, de náluk is kiszúrt valamit! Riasztott párat, majd őket hátulról megkerülve megpróbált szél alá kerülni...
Csupán néhány lépést tett az erdő szélétől...
Mikor behozták, az "én" vadőrömmel szinte egyszerre mondtuk:-Ez lépett meg tegnap reggel!
Azon a környéken ő volt egyedül ilyen korban, súlyban, agancs formában.
Jött a jó hír, van ott egy ághiányos, kicsit torz agancsú legény is! (Ők is azt várták, de ez is lőhető volt... Hát meglőtték!)
Hétfőn kicsit korán kb 18:30 kor indultunk el. A cél az ághiányos bak volt ugyan, de közös megegyezéssel előbb kicsit szétnéztünk a határban.
Már nem jártunk messze attól a helytől ahol a bakot akartuk lesni, mikor észrevettem egy őz fejét a búzában.
Megálltam az autóval, majd következett a mustra. A kocsi tetejéről nézegettük spektívvel a tőlünk 100-120m-re legelésző bakot. A "lázkeltő" -Lőhető!- varázsszó ismét elhangzott!
Eddig rendben is volt a dolog, de hova lőjjek??? A fej látszott és a nyakból pár centi néha.
Rövid megbeszélés után közelebb sétáltunk az úton, kihasználva az útmenti magas gaz, és a néhány fa adta takarást.
Most már csak 60-70m választott el a baktól és a közöttünk lévő magas búza. Vártunk, hátha tisztásabb foltra ér, és akkor megpróbálkozhatok a lövéssel.
A bak mintha csak tudta volna mire várunk valahogy mindig úgy helyezkedett hogy a magas búza szinte teljesen elfedte.(Volt mikor csak az agancs hegye látszott.)
Ez eddig patt helyzet, és az idő lassan de biztosan a bak malmára hajtja a vizet!
Nem vártam tovább, és úgy döntöttem megpróbálok rámenni a bakra! Mikor kiszálltunk távcsövezni, a kocsiban maradt a kiskabát, a kalap, és a szúnyogriasztó is...
Döntöttem... Rámegyek, és vagy sikerül, vagy ma ő nyert. Ha elugrik, még a torz agancsút megpróbálhatjuk meglőni.
A "rámegyek" törpejárást, négykézlábon való "osonást", görnyedt araszolást jelentett ezúttal!
Az első néhány méter után szúnyog légiók kezdtek repkedni körülöttem, és a rólam patakokban csorgó izzadtsággal mit sem törődve derekas támadást indítottak ellenem.
Orromban, fülemben elszánt szúnyogokkal, szememben tengernyi izaddsággal küzdve vidáman cserkelgettem a minden mozdulatra vadul zörgő kalásztengerben, remélve hogy a bak vagy teljesen süket, vagy öngyilkos jelölt! Máshogy ez be nem vár engem!!!
A vadőr szerintem régen volt ilyen vidám vadászaton, ugyanis cipóra röhögte a fejét, látva a szúnyoghaddal történő(Szerintem hősies csatát!) kínos rángatódzásomat, tekergő vonaglásomat!
De a távolság egyre fogyott köztem és a bak között!
Talán már csak 25-30m-re lehettem,(Röpke 20-25 perc kellet hozzá) mikor rám böffentett!
Tovább menni nem lehet, a bak nyújtott nyakkal figyel, és a mintegy 10-15cm-es őz nyak-töredék tökéletes célpont egy félig guggoló görnyedt testtartású vadásznak,
akár szabad kézből leadott lövéshez is...
A lövés hangosan vágott bele a csöndes tájba, a golyó pedig játszi könnyedséggel zúzta szét a kalászokat-közvetlen a bak nyaka MELLETT.
Ezután felgyorsultak az események.
A bak megugrott, de pár ugrás után megállt tájékozódni, közben én lázasan töltöttem újra az IZS-t.
Gyors felállás(a bak most végre egy elfeküdt, tisztább részen állt, alig takarva a kalászoktól) a test körvonalait látva gyors célzás után útjára engedtem a második MFS-t lapockára tartva.
Hallom a becsapódás jellegzetes hangját, az őz megrándul, néhány tétova ugrás, tolatás, félkörbe még szalad pár métert majd egyhelyben mozog a gabona! MEGVAN!
Visszanézek a vadőrre, mindketten mosolygunk. Sikerült!
Kijátszottam az éberségét, de közvetlen közelről hibáztam.
Viszont ő elbizonytalanodott és most, csak most az egyszer Ő is elvétette!
Bevárom a vadőrt, aki hozza a kalapomat, és késén adja át az üvegesedő szemű bak fölött a töretet.
Hasonló élményeket, és vadászatot minden fórumosnak!
