Őzbak

Kerítek hozzá egy kis mesét is, mert élménygazdag pünkösd volt a hétvégén.
Hetekkel ezelőtt kezdődött, amikor a lucernán láttam egy bakot. /Palánkos les - az itt jártak kedvéért./ Szürkület volt, nagyon messze jött ki, felém legelt, de ahogy közeledett, mindig sötétebb lett, jó másfél fül hosszú, ágak nélküli dárdákat véltem látni a fején, de nem voltam teljesen biztos a dolgomban.
Nem mertem meglőni. Többször is kimentem ugyanoda, de lővilágnál többször nem jött ki. Pénteken kimentem újra, 19 óra körül, ahogy megyek fel a látrán, látom ám, hogy kinn a bak, de már észrevett, hiába álltam mereven, elrohant.
Leülök, alig hogy kipakolok elkezd két bak ordítozni balra hátul, az Égett fenyves nevű részben. Na, gondoltam, korán megindultak a disznók.
De nem, ezek kiabáltak még vagy 3/4 óráig, torkuk szakadtából, nagyjából egy helyről, majd kicsit lejjebbről a vadföld végéről.
Úgy döntöttem, hogy holnap este a körmükre nézek.
Alig besötétedett, megjött az itt tanyázó konda, 5 koca, 5 süldő, meg egy csomó malac, úgy 20 körül. A nagyja már kezd kifeketedni.
A kocák között már korábban is láttam egy majdnem hófehéret (még várunk vele egy kicsit, de nem marad sokáig az állományban), ez most is ott volt, de most a süldők között is látni véltem egy világos példány. Befogta a radar, de csak vártam, szütyköltem, hogy jól álljon, addig, amíg hirtelen egy szarvasünő (vagy másodfüves bika) robban be közibük, erre szétrebbentek.
A kocák megfutamították a gímet, az futott vagy 3 kört a vadföldön, olyan dobogással, mintha a Nemzeti Vágtán lennénk, aztán eloldalgott.
Közben már nem tudtam kivenni, melyik volt a világosabb disznó, úgyhogy legelhették tovább békésen a lucernát.
Szombaton este arra a lesre ültem, amelyiknél befejezték pénteken a bakok a koncertet.
Az előző esti jelenet szó szerint megismétlődött. 20 perces ordibálás, majd azt látom, hogy a táblaszéli barázdában fut felém egy bak. 30 lépésre megállt.
Azt az első pillantásra láttam, hogy fiatal, gusztálgattam, nézegettem egy darabig, majd elnéztem arra, amerre Ő, és megláttam a terület urát.
Szembefordultak egymással, egy darabig feleseltek, produkáltak néhány mű egymásnak rontást, kapartak a mellső lábukkal, aztán az idősebb bak nekirontott a fiatalnak, aki most már jobbnak látta visszavonulni. Közben úgy láttam, hogy az öregebb bak lőhető, úgyhogy a továbbiakat már céltávcsövön keresztül figyeltem.
Az öreg visszavonulóban volt az erdő felé, de úgy 70 méterre tőlem megállt, figyelte vetélytársa ténykedését. Ekkor érte a lövés.
Kicsit magasan, átlósan (a lapocka némi kárt szenvedett), de nem ment egy lépést sem.

Aztán hogy a dolog még emlékezetesebb legyen, másnap elromlott a puskám. A hüvelyt másnap estig nem vettem ki, akkor töltök újra, de valahogy nem olyan olajozottan ment a dolog, mint szokott. Mintha szorult volna valami. A meglepetés a les végén, ürítéskor ért, amikor üres hüvelyt húzott ki a zárdugattyú. Nézek, mint a vett malac, hiszen nem sütöttem el a fegyvert. Ránézek a gyutacsra, sértetlen. Akkor esett le, hogy a mag benne maradt a töltényűrben, széthúzta a történyt a zárdugattyú. Kereshetek egy fegyverművest.