Gratulálok! Remélem majd elmeséled.
Szervusz!
Felemás érzésekkel kezdek neki a rendellenes bak történetének. Idén öt bak került terítékre. A rendellenes bak a legszebb, de nem a legöregebb és nem a legérdekesebb cserkelés eredménye. A vadászat olyan, mint a szeretkezés, nem mindig a legszebb nő a legérdekesebb a párnák közt…
Idén a Hortobágy után a Tiszántúlon próbáltam szerencsét. Sajnos ebben az évben kimaradt egy régebben sok szép élményt nyújtó Kunsági terület. Már második napja jártuk a határt és azt vártam volna, hogy a bakok április végére már elfoglalták a területüket, de nem így volt. Az egyik lucerna táblán találkoztunk téli vegyes csapatban legelő őzekkel. Sokáig figyeltünk egy szép hosszú szárú bakot, de végül túl fiatalnak lett ítélve.
Utána egy hosszú völgybe mentünk át, ahol még alig indult meg a napraforgó, de volt két virágzó repce csík, amiben több őzet is láttunk. Persze itt tiszántúli völgyről van szó, ahol a „dombok” alig 5-10 méter magasak. Már indultunk volna visszafelé, amikor megláttuk a keresett rendellenes bakot. Elég volt egy pillantás a kereső távcsőbe, hogy tudjam, nem akárkivel hozott össze a szerencse. De a bak is érezte, hogy valami nincs rendben, ezért szinte megállás nélkül futásnak eredt. Tett egy kilométeres kőrt és befeküdt egy búzatáblába. Lassan, egy traktor sebességével csorogtunk rá a terepjáróval, de a baknak ez is sok volt. Több száz méterről felpattant és megint elfutott. Valószínűleg elérte a területe határát, mert megint befordult balra és futott a virágzó repce felé. Gondoltam, itt most vége a dalnak! Ha a bak befekszik a derékig érő virágzó repcébe, akkor onnan ma reggel már biztosan nem tudjuk kicsalogatni. Szerencsére a bak megint egy nagy kőrt írt le és az alig pár centis napraforgóban elindult a búzavetés irányába. A pontos távolságot nem volt időm lemérni, de szerintem 300 méter fölött volt. Amint a bak megállt. Útjára engedtem a 270 WSM-t. A bak erősen kirúgott hátra és futásnak eredt megint, de 100-150 méter után lefeküdt a szinte csupasz napraforgóban. Vagy én kapkodtam el a lövést, vagy nem vettem figyelembe az erős oldalszelet, de a lövés lágy részeket, májat ért.
A fekvő bakig a távolság most már 400 méter körül lehetett. A bak feje rendületlenül fent volt. Takarás sehol. A bak ott fekszik a 2 centis napraforgó vetésben. Ha elmegy a virágzó repcéig, akkor kutya nélkül nem lesz egyszerű megtalálni, így kénytelen voltam megpróbálni megadni neki a kegyelemlövést ilyen messziről. Feltettem a puskát a bölénybőr lőzsákra és igyekeztem jól kidolgozni a lövést. Szerencsére pontosan blattra ment a 270WSM. A bak már nem tudott felkelni. Ennek ellenére a feje még egy ideig fent volt, aztán lassan, szinte észrevétlenül, szép csendben az idő elkezdett nélküle repülni.
Ő volt a kilencven kilencedik!
