Szia huszlavika.
Gratulálok eehz a kielekedő trófeáju bakhoz és a szerencsés utánkereséshez is.
miért is írom azt hogy szerencsés:az írásodból nem derűlt ki,hogy milyen sebzése volt a baknak.
de az ilyen össze vissza járás bár milyen sebzet vadat kiűz a világból na agy isten elvész örökre.
ezt csak nagyon átgondoltan nyugodtan lehet csinálni (persze ilyenkor kapkod az ember ,hogy mere hogyan )
de ha nem egyértelmüek a lő jelek és 100-150m alatt nincs meg a vad akkor le kell állni és hívni a kutyást.
a kutyás dolgát nagy mértékben megkönnyiti ha nem egy őssze mászkált meghajtott vadat kell keresnie.
mi az egyesületnél szertnék egy utánkereső protokolt össze írni amit közzétennénk és gyakorlatlanabb vadászok is el tudnának boldogulni.(ez nem azt jelenti ,hogy ők keresnének de azt igen ,hogy mit és mit ne csináljanak sebzés követően)
üdv:HSanyi
Szia Sanyi!
A trófeáért az érdem nem az enyém, ez a derék bak döntött úgy, hogy ilyet növeszt, én csak belebotlottam. Én sem láttam még itt, más sem ismerte. (vagy csak nem voltak szószátyárok a vadásztársak..
) A megtalálásáig kisebbre gondoltam a trófea magassága alapján, mert nem láttam jól, hogy milyen vastag. A szakértők azt mondták, hogy tavaly nagyobb volt, már kicsit visszarakott….lehet.
A lövésről, és a keresésről, ha érdekel…………
Sajnos mindvégig messze volt, 210 méternél egyáltalán nem jött közelebb, erősen sasolt, és mivel korábban már sikerült arról a tarlóról megugrasztanom vagy 350-400-ről egy másik bakot, így nem nagyon mertem a tarlón rámenni. Egy nagyon forgalmas sztráda van a közelben, úgyhogy nem mertem a kis puskánál nagyobbat vinni arra a területrészre. (Ezt nem bántam meg azóta sem.) A lövés alapvetően nem volt olyan rossz, kb. 120 méterre tudtam egy árok segítségével belopni, miután nem hagytam annyiban, hogy oldalra beváltott az erdősávba, amelyen volt kisebb tarló is és egy hatalmas egybefüggő, nagyon magas kukorica tábla. Póba-szerencse alapon mentem utána. Szerencsére még a tarlón volt. Közeledett, és kb. 120-ról már ezzel a kis puskával is rá mertem lőni a bakra. A golóbis a tervezetthez képest egy cseppet előre ment, és egy kicsit srégen hátra menve hatolt be, benne is maradt a testben. Lapua 55 graines Sp. Látszik is a bal oldalán a vöröses folt, összesen 50 métert ment a rálövéstől, és kb . 40-et a beváltástól. Nem is volt olyan nagyon sok. Nagyon furcsán jelezte a találatot, teljesen össze rántotta magát, azt hittem gyomorlövés. Vér csak egy helyen (!) cseppnyi kis kenés egy kukoricaszáron a beváltáskor, több semmi. Tiszta húsvérnek tűnt, akkor kezdtem bízni benne, hogy talán mégsem gyomor, vagy bél lövés. A tábla kb. 600 méter hosszú, vagy 400 méter széles. Szóval elég reménytelennek tűnt.
Ezért szóltam barátomnak, aki eddig még majdnem mindent megtalált a kutyájával, ez volt összességében a második kudarcuk. A társaságban mindenki nekik szól először. Van tacsi is, vizsla is, de a vizsla ügyesebb, ővele szokott jönni…
A kukorica tele lehetett nyommal, a kutya is minden alkalommal elveszett benne, aztán egyszer csak visszajött. Először mentünk majdnem a másik széléig, de semmit nem talált a kutya sem. Össze-vissza ment a különböző nyomokon. Ekkor okoztuk – így utólag - a legnagyobb kárt a vérebnek. Majd a beváltástól kezdtünk el mind hosszabb-hosszabbakat menve két soronként keresni, tök sötétig-lámpa merülésig. Nagyon közel mehettünk el mellette. A kutya nem jelzett.. nem tudom miért. Nem véreb, de eddig nagyon ügyes volt. Iszonyatos nyomasztó kukoricában keresni, még akkor is, ha sorközök között lehet menni.
Jól gondolod, a vérebes is alig akarta vállalni, mikor meghallotta az előzményeket, és így is harmadik neki futásra sikerült nekik, majdnem egy óra kellett hozzá. Köszönet neki érte, hogy mégis belement. Sok tanulságot le lehet a sok kis hibázásból vonni.
De ha több, mint kétszáz méterről meglőttem volna arra való puskával a bakot, nagyon sok élménytől, tapasztalattól fosztottam volna meg magam, ez tény. A bak pedig így sem szenvedett, mert mire odaértem a tábla széléhez, már valószínűleg a mennyei réteken kergette a sutákat.
Így persze olyan egyértelmű leírva minden, a hibák is üvöltenek……de ott, akkor, hidd el, minden úgy tűnt a legjobbnak, ahogy csináltam-csináltuk.
