Az eperfás bak
A júniusi eperérés idején sokat járunk minden évben a terület egy bizonyos részére, amit ilyentájt a disznók is előszeretettel látogatnak!
Időnként egy-egy süldő, vagy malac bánja ezeket a látogatásokat. Komolyabb kanra nem is emlékszem, hogy nyáridőben ezen a területrészen elejtésre került volna! Azok ilyenkor inkább a kopaszbúzák környékén járkálnak!
Általában esténkén járunk ide, de ezúttal egy vasárnap hajnali cserkelést terveztünk.
Igen nehezen nyílt ki a szemem, mikor 3 órakor szólt az ébresztő, de erőt vettem magamon és a megbeszélt időre már a kapu előtt vártam barátomat. Lassan kidöcögtünk a területre és jó 600 méterre hagytuk a kocsit a kiszemelt helytől, majd gyalog indultunk még sötétben a csatornaparton. Mire derengeni kezdett már a lesen ültünk, hogy megnézzük mi tartózkodik kint a lekaszált részen.
Egy szarvastehén a borjával csipegetett a közelben, de az óvatos anya már a sűrű felé vezette borját, ahol hamarosan el is tűntek. Lőtávolon kívül elballagott egy kissé kopott bundájú róka, aztán több suta, meg két fiatal hatos bak került elő. Mikor nem volt a közelünkben semmi, lemásztunk a lesről és ki-ki a megbeszélt területrészre indult cserkelni.
Alig 200 métert tettem meg, amikor egy fiatal hatos bak került elém. Jó ideig fente az agancsát és csipegette a növényzetet, majd elsétált a bokrok közé. Ekkor indultam csak tovább!
Az eperfákhoz közeledve kicsit óvatosabban haladtam, hátha esetleg egy megkésett süldő elém téved. A gyönyörű hajnali madárdaltól eltekintve sehol sem hallottam roppanást, vagy zörgést a fák alól, ezért rövid nézelődés után továbbsétáltam a frissen kaszált réten. Már jól kivilágosodott és a domboldal felől semmire sem számítva léptem ki az utolsó nagy eperfa takarásából. Abban a pillanatban kiszúrt egy 30-40 méterre álló öreg őzsuta és előttem elrohanva eltűnt a sűrűben! Mögötte jóval lemaradva kocogott egy fiatal suta, azt követve pedig elém került az eddig ismeretlen bak! Szerencsére egy próbabálázás miatt 2-3 méterre mellettem feküdt egy nagy körbálás fűszéna, ami mögé sikerült nagy hirtelen beugornom. Azt már futás közben láttam, hogy egy nem mindennapi bak, ezért azonnal előkaptam a kamerát és szerencsére a két őz megtorpant tőlem olyan 60 méterre! Mivel csak az öreg suta látott engem, így ezek ketten nem voltak túlságosan megrémülve! A szél sajnos eléggé forgott és többször feléjük vitte a szagomat egy áramlat. Ennek ellenére sikerült egy rövid, de elfogadható videót készítenem róluk. Aztán mégis csak szagot fogtak és követték az öreg sutát!
Ezután nem maradtam a helyszínen, hogy minél kevesebbet zavarjak, hátha a bak itt marad, vagy visszatér erre a területrészre!
Érdekes, hogy az egyik vadásztársamnak itt van magaslese pár száz méterre, de sem ő, sem az egyik szorgalmasan ide járó fiatal vadásztárs nem látta még ezt a bakot.
Visszaballagtam a magasleshez, mert itt találkoztunk vadászbarátommal, akinek egy nyusztról sikerült közeli felvételt készítenie! A disznók viszont ezúttal őt is elkerülték! De bántam én a disznókat…, mikor egy ilyen bakot találok!
Mivel a közeledő üzekedésre várunk két visszajáró német vendéget, ezért eddig a tagság nem lőtte az idén a bakot. Az elnök úrtól engedélyt kellett először kérnem, hogy egyáltalán megpróbálkozhassak ennek a baknak az elejtésével, amit szerencsére meg is adott!
Aznap estére más program volt tervezve, ezért csak másnap sikerült kijutnom! Viszont sokkal korábban mentem, mint egyébként, hátha a sutát követve időben megjelenik a bak. Mivel itt az eperfáknál nincsen magasles, úgy döntöttem, hogy az UAZ platójáról leskelődök, mint a disznókra szoktam! Tehát korán beálltam az egyik nagy eperfa mellé, jó lőtávolságra a várható kiváltás helyétől, felpakoltam a platóra és türelmesen vártam.
Először egy suta, aztán tavalyi sutagidája jött elő, majd egy nyúl kocogott el 8-10 méterre mellettem. Kicsivel később egy másik suta érkezett idei gidájával. Közel 300 méterre egy magányos suta ballagott ki a lekaszált részre, de bak nem mutatkozott. Egyszer csak egy jól megtermett héja vágódott ki elég közel hozzám a lombok közül, majd meglepődve beröppent a sűrűbe. Közben a meleg nyári estén egyre jobban támadtak a szúnyogok, úgyhogy kénytelen voltam előszedni a riasztót és bekenni magam.
Már szinte teljesen sötét lett, amikor a sűrűből néhány kisebb roppanást hallottam! Már disznóra számítottam, ezért felkészülve vártam a kilépő vadat, ami meglepett, mert egy őz volt kb. 80 méterre. Amint kilépett, megtorpant egy pillanatra, kiszúrta az UAZ-t és a sűrűséggel párhuzamosan elfutott a lekaszált rendek között! Én pedig még azt sem tudtam megállapítani, hogy suta volt-e, vagy bak? Mindenesetre valami tapasztaltabb jószág lehetett, mert a korábbiak nyugodtan legelésztek a közelemben, mintha ott sem lennék! Ezúttal tehát nem jutottam sikerre, na de majd legközelebb!
Másnap sajnos szépen esett az eső, ezért nem mentem ki. Viszont a következő hajnalban felébredtem valamiért már fél négy előtt, kinéztem az ablakon és mivel elállt az eső, úgy gondoltam megpróbálkozom egy cserkeléssel! Reggel láttam először az agancstősérült bakot, hátha ezúttal is korán kint érem valahol!
Gyors beiratkozás után személykocsival igyekeztem a dombok alatti területrészre. Messze álltam meg, ahol még nem hallhatták a kocsi hangját.
Elindultam - a borult égbolt miatt- szinte még sötétben, viszont most új stratégiát gondoltam ki! Nem mentem le a dombvonulat alján álló eperfákhoz, hanem fentről próbáltam tájékozódni. Legutóbb ugyanis innen ugrottak meg az őzek és ha most is a múltkori helyen tartózkodnak, akkor akár fentről is meg lehet kísérelni az elejtést!
Mire elértem azt a részt, ahonnan belátni a lenti területet, már annyira kivilágosodott, hogy azonnal észrevettem a nyílt, lekaszált részen fekvő három őzet, köztük a keresett bakot! Ugyanúgy az öreg suta, meg a fiatal és a bak, mint a múltkor. Tőlem jó 300 méterre feküdtek! Szerencse, hogy nem mentem le a dombról, mert valószínűleg kiszúrtak volna messziről! Most viszont nem tudtam mást tenni, mint várni, hogy merre indulnak meg? Közben egy öreg róka kocogott el alattam, szájában egy csokor mezei pocokkal! Ma a komor szürkeségben valahogy nehezebben ébredt a természet. Nem daloltak úgy a madarak és minden csendesebb volt, mint egyébként!
Jó negyed óra elteltével az öreg suta kiszúrt valami gyanúsat a távolban és felállt. Egy ideig figyelt, majd mivel semmi számára veszélyes nem történt, elkezdett csipegetni és lassan haladt a domb irányában álló néhány bokor, fiatal eperfa felé. Erre már a másik két őz is felkelt és némi nyújtózás után követték az öreg sutát. Néhány perc alatt beértek a kis fák alá, így nekem már takarásban voltak. Úgy döntöttem, hogy nem kerülővel megyek le, mert akkor nem látom a mozgásukat, hanem leereszkedek a meredek dombon. Ez száraz időben nem is okoz gondot, de most a sok eső után minden csurom víz volt. Gondoltam majd a nálam lévő célzóbot helyettesíti a hegymászóbotot! Az elgondolást tett követte! Már az első métereket is nehézkesen tettem meg, mert a gumicsizma rettentően csúszott, ráadásul a sűrű növényzetben azonnal derékig vizes lettem. Szerencsémre az ázott növényzet nem ropogott, így viszonylag csendben haladtam. Csakhogy néhány lépés után kiment a lábam alól a talaj és pár métert csúszva tettem meg! Alig álltam fel, mikor ez újból megismétlődött. Ekkor már a puska is csepegett a víztől, viszont így nagyon gyorsan leértem és csak egy kb. 50 méteres szakaszt kellett megtennem a lekaszált rendek között, nyílt terepen az első fáig. Gyorsan lépkedtem, de még csak jó félúton jártam, mikor a fiatalabbik suta kisétált a takarásból! Szerencsére egy kis hajlat mögött indult a domb felé, így lehajolva, szinte törpejárásban elértem a kiszemelt fácskát. Mivel a másik kettő nem követte, ezért a kis suta is visszatért a fák alá.
Most már jó helyen, a közelükben voltam, csak az öreg suta figyelmességét kell kijátszanom és enyém lehet a bak! A másik oldalon kilestem nagyon óvatosan és ott álldogált az aganycstősérült bak! A lombok között kerestem egy kis rést, ahol át lehet látni, esetleg lőni, majd a szétnyitott lőbotra támasztottam a puskát és célba vettem a kiszemeltet. Nem igazán volt jó a helyzet, nem keresztben állt a bak, ráadásul kisvártatva mögé lépett a kis suta. (Egyszer régen egy felemás bakot így megmentett a suta előlem, viszont egy külföldi vendég később elejtette, de ez már egy másik történet!) Így semmiképp sem lőhettem! De a bak megoldotta a helyzetet, mert belépett a bokor mögé! Gyorsan a másik oldalra mentem és alig támasztottam fel a puskát, már jóval közelebb jelent meg. Félsrégen, az elejével felém megtorpant, kissé a bokor körüli növényzet takarásában és már rajta volt a szálkereszt, amikor visszahajtotta a nyakát és az oldalát kezdte nyalogatni. Megint nem lőhettem, mert a trófeát veszélyeztettem volna a lövéssel. Fél perc után aztán megindult és mivel annyira kisétált elém, hogy már nem volt köztünk semmi takarás, ezért nem vártam meg, amíg megáll, hanem lépés közben a szügyére célozva elengedtem a lövést! Szépen belelépett és ilyen közelről a 30-06-os ledöntötte a lábáról! Még néhányat rúgott és már vége volt!
Ahogy odaballagtam hozzá, a két suta ott álldogált alig 20 méterre és nem értették, hogy mi történt. Aztán az öreg kapcsolt és elfutottak a megszokott nappali pihenőhelyükre. A lovagjuk pedig ott feküdt természetes ravatalán és amint körbenéztem, láttam, hogy hamarosan sírva búcsúzik tőle az égbolt!
Rövid gyönyörködés után igyekeztem vissza a kocsihoz, beraktam a felszerelést, aztán lehajtottam a bakhoz. Addigra már egyre jobban kinyitotta égi csatornáit az egybefüggő fenti szürkeség és valóban, szinte búcsúzott egy földi lakójától.
A fotózást nem hagyhattam ki, akármennyire esett, de mire a zsigereléssel végeztem, már a kabát, meg a sapka is átázott rajtam! De nem bántam, ilyen bakért akárhányszor megfürödnék az esőben!
Ahogy a dombon felhajtottam, már kapartak a kocsi kerekei, de azért felértünk épségben. Hazafelé még beakasztottam a hűtőkamrába a bak testét, aztán visszazökkentem a mindennapi kerékvágásba. Folytatódik tovább a taposómalom…
Azért az élményt köszönöm Diánának és Szent Hubertusznak!
Fegyver: ZKK600 30-06
Lőszer: Winchester Silvertip 11,7 gramm
Lőtáv: 34 méter
Találat: lapocka eleje
Menekülési táv: 0 méter
