(Hát, ez nem az, amit kerestem, jelzem előre. Nap-nap után áztattam magam, kutyagoltam leskelődtem egy bak után, végül felesleges volt. Felültem egy másik helyen a magaslesre aztán már ott is állt mindjárt az a bak…lövés…tiszteletadás. Semmi furfang, semmi cicoma.)
Már nagyon kell a bak falunapra- szólt az üzenet, és csak egy volt meg a kettőből. A szűk határidő rossz tanácsadó, félő volt, hogy „valaki”túlvállalja magát, valami nem terítékre valóval. Vadőrünkkel megbeszéltük, hogy kimegyünk hárman és körül ülünk egy általa ismert bakot, valakinek csak megmutatja magát. Hát nálam bukkant fel. Az árok végében csipegetett, majd bevette magát a vaddohányba. Vissza is támasztottam a
puskát a sarokba, de ismét előbukkant, és ahogy kilépett a kocsi nyomba
én már tudtam, hogy bográcsba kerül...
Érdekes, hogy az utóbbi években ugyanott, 350-400 méteres körön belül esik el
a bakom. Ez az 5.
3000 ha a terület és rendre másfelé járok, mégis a véletlen
folytán itt lövöm meg minden évben a bakot.
