Őzbak

[kisvadasz1]

Az oké, de még mindíg nemtudom a tájegységet és a föld hozzávetőleges összetételét.

[Kun Gábor (Gaben85)]

Úgy esett, hogy megesett.

Időben indultunk a kiszemelt les felé így nem kellett kapkodni. Egy téglalap alakú táblához igyekeztünk melynek fele lucerna, másik fele kaszálatlan legelő majdnem derékig érő gazzal, ám elég sok foltosabb, alacsonyabb résszel. A két vegetáció határánál egy fa árnyékában van a les ahova felültünk. Már a les felé tudtam, hogy igazán hülye voltam amiért otthon hagytam a csizmát. De hát ez most így jött össze. Jó vaskos stabil les, két ember kényelmesen elfér rajta és semmi nyekergés. Az ilyet már szeretem. Előttünk 150 méterre már az erdő kezdődik és körbe a Hegyköz gyönyörű vonulatai. Alföldi barátom idézvén: " ez már olyan szép, hogy giccs". Sűrű köd borította még a tájat. Pont olyan magasan keringett, hogy ha kijön a bak akkor nem látjuk sajnos. De biztató volt, hogy szépen forog előttünk a szél viszont ha elérte a lest mindig csak ránk fújt. Szép lassan oszlott a köd és feszülten hallgattuk a halk neszeket az erdőből. Biztos, hogy bent vannak. Idővel ki fognak jönni de addig nem szólal meg a buttolo amíg fel nem száll a köd. Háromnegyed hatkor a köd eltűnt és megszólalt az első strófa. Feszülten vártuk a reagálást. Nagy csörtetve be is szaladt egy suta. A kutya mindenit, hol marad a bak? Hallottuk, hogy van még bent valaki az erdőben. Feszült szünet és sűrű távcsövezés után megszólalt a második strófa amitől visszhangzott a hegyköz szinte. Jobbról nagy robaj, csörtetés de csak nem akarja megmutatni magát ki az érdeklődő. Engedném le a távcsövet amikor azt veszem észre, hogy 60 méterre a lestől picit balra egy tisztásabb részen feszülten néz és keres a bak. Gyors, határozott lövés mely helyben marasztalta a bakot. Egy öreg, visszarakott, ághiányos bak fölött adtam át a töretet. Azt hiszem sohasem fogom elfelejteni azt az örömöt amit az elejtő arcán láttam és azt az örömöt sem amit ezzel nekem adott. Isten látja lelkem, hogy jobban örültem mintha én lőttem volna meg első bakomat. Évek óta kerülgetik egymást ezzel a bakkal, sohasem sikerült úgy találkozniuk, hogy terítékre is tudja hozni. Most sikerült. Diana jól vezette az ujjaimat mikor a buttolóhoz nyúltam. Kívánok másoknak is hasonló sikert!

[jan]

Gratulálok!

"jobban örültem mintha én lőttem volna meg első bakomat"

Én is voltam úgy párszor, hogy sikerült valamit lőni a vendégemnek, és jobban örültem, mint ha én lőttem volna. Nagyszerű érzés.

[kisvador]

Vadászélményhez juttatni a másik embert nem egyszerű feladat,de az okozott öröm mindent megér.
 

[csontmetsző]

Gábor, gratulálok, ehhez fel kell nőni, és neked sikerült! Szép volt!

[Karácsony Károly]

  Vadászéletem első 15 évében én is ilyesmit éreztem ! A másodikban igen kritikus voltam . Most a harmadik 15 év vége felé már csak olyanokkal vadászom, akiknek nem kell fogni a kezét ! 
A negyedikben meg már majd engem kísérnek,--- vagy már nem is kell...!   
Üdv   

[feketeerdö]

Üdv a vadásznak1

[Szik]

Eddig még nem sikerült túlszárnyalnom ezt a bakot amit egy jó órája lőttem. Ez a LEG.

[Sakac]

Eddig még nem sikerült túlszárnyalnom ezt a bakot amit egy jó órája lőttem. Ez a LEG.

 
dikdik magyar kiadásban.

[Simi]

Fuhhhúúúúú!!!!! 
Hát ez-ez..... 
Nem minden napi!
Gratulálok Gyula!
Történet esetleg? :
 

[jan]

Gratulálok Szik!

[feketeerdö]

Szik!

[Kovi Ádi]

Gratulálok Szik! 

Nagyon jó kis bak! Kis kuriózum.   

Jó kilövés, nem való az állományba. 

[antiszoc]

Szik gratulálok,én is ilyenre hajtok,de nem találok nálunk egy darabot se!

[Szik]

Köszönöm mindenkinek!
Nincs nagy története. A párommal voltunk kint. Ő lemaradt és megvárt amíg én a nád szélét körbecsapáztam. Amikor visszafelé megyek mutatja, hogy kijött a kukoricából. Rácserkeltem. Több soron néztem baknak is és sutának is, de szerencsére végül bejött kb. nyolcvan méterre, ahol már egyértelmű volt, hogy van agancsa. Onnan lőttem guggolva térdről támasztva.