Jó estét!
Késő délután kinéztem pár kacskaringóval a tinórus erdőbe a kis sántikáló görbelábúimmal, akik nagyon unják ezt az "értelmetlen " lassú kóválygást. Múltkor már sötétedéskor egy ragadós galajosban (mely tényleg magas és sűrű volt) elegük lett és visszaindultak az autóhoz...én persze csak mentem tovább makacson, - majd jönnek gondoltam. Hát nem! Ha egyszer kitör a tacskósztrájk, akkor nincs kecmec.
Ma ismét egy galajosnál ment el a kedvük végképp, nem akartak már visszabújni az erdőbe a kényelmes gyalogútról...de aztán szép szóval béhívtam őket még egy kicsinykét az erdőbe, aztán - mivel megvolt már a zsákmány- hazafelé indultunk.
A korábban említett tinórukból is találtam. A gombaszakértő molyhos tinórut mondott rájuk. Mondtam Neki, hogy recéstönkű nemezestinórunak is határozták segítőkész emberek online. Erre azt mondta, hogy lehet az is, mert közel áll a két faj egymáshoz, és Ő annyira nem vágja a tinóru összes faját, de biztos, hogy ehető tinóru.
Találtam még csodaszép borsos tinórukat, továbbá okkersárga és arany tinórukat, két szép egészséges galambgombát és egy kis Júdásfülét.
Vadászüdv
